Aki valamelyik korábbi posztnál a konkrétumokat hiányolta, az ma megkapja, bár János londoni írása (igen, megint London, de hát már elég régen volt...) jóval több ennél. Hossza miatt kétfelé szerkesztettem, az első részben arról lesz szó, miért jött el otthonról és megnézzük, mi mennyi Londonban.

„Ebben az írásban nem lesz szó projektekről, menedzsmentről, állásinterjúkról és egyetemi végzettségről. Ez az írás egy szakmunkásról szól, akinek még érettségije sincs, viszont van egy szakmája, amit fantasztikus módon szeret és professzionális szinten művel. Ez az írás nélkülöz minden haza iránti pátoszt és misztikus ködöt. Lehet, hogy a kommentekben rám szabadítja a hazaffyakat, de nem érdekel. Az írás hangneme sem egy kifinomult értelmiségi stílusa. Ismerjétek meg ezt az oldalt is.

Nehézgépkezelő vagyok, közérthetőbben markológépes. Itt Londonban digger driver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvenhét évesen már nehéz nyelvet tanulni.

Fojtogatott a légkör

Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is tényleg biztos állásom volt Budapest egyik legnagyobb közműszolgáltatójánál.

Tehermentes, saját magam építette kertes házam van egy vidéki kisvárosban nem messze Budapesttől. Viszont azt, hogy velejéig korrupt politikai percemberek a gyerekem életét tönkretegyék, azt nem hagyom.

A szakmában elértem a csúcsra. Nyolc éve meghívtak Angliába az egyik vezető munkagépgyártó, a JCB cég gyárába tesztelni a legújabb fejlesztésüket. Rá egy évre a konkurens gyártó, a Komatsu hívott meg szintén új gépet tesztelni az olaszországi gyárukba.

Akkor még eszemben sem volt kivándorolni.

Aztán ahogy teltek az évek egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, valamint valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett az országra, hogy szabályosan fojtogatott a légkör.

Ha felemelték volna a fizetésem

Most néhány keresetlen szó az okokról és cseppet sem hízelgő véleményem az országról.

Állítólag a magyarok húsz százaléka tervezi, hogy elhagyja az országot. A többség persze nem megy sehova. Akik meg elmennek, azoknak ezerféle indokuk van, mint a maradóknak a maradásra. Nincs is ezzel semmi baj.

Van néhány volt szoci ország, mint Litvánia vagy Moldávia, ahonnan az ország lakosságának tíz százaléka télakolt, mégsem térdeltek le. Magyarország nagyon messze van ezektől az arányoktól.

Ha az én fizetésemet felemelték volna, nem sokkal, csak ötvenezer forinttal, ami még mindig nincs egyharmada az itteninek, akkor most egy prolival több van abban az országban, és bizony baromira rosszul döntöttem volna. Nem magam miatt, hanem a fiam miatt...

Most látom, hogy micsoda elképesztő esélye van egy itteni fiatalnak az élethez. Az élhető tisztességes munkával kiérdemelt jóléthez. Magyarországon a legnagyobb hiba, hogy a jövőt veszik el a fiataloktól. Ott egy napra nem lehet előre tervezni, nemhogy egy életre.

Vissza fog ütni

Látom azt, hogy itt hogy élnek a fiatal szakmunkások, akikkel együtt dolgozok. Félreértés ne essék, nem gazdagok. Kiegyensúlyozottak, nyugodtak és nem panaszkodnak. Kell ennél több? Akiben megvan az inspiráció, annak minden lehetősége megvan az előrejutásra, és ami a legfontosabb, hogy nem gáncsolja senki legfőképp az állam nem, sőt segíti.

Magyarországon a fiatalok kilátástalan helyzetbe kényszerítése később nagyon csúnyán vissza fog ütni. Az az ember, az a fiatal pár, aki úgy kezdi az életet, hogy a túlélésre játszik, hogy egyik napról a másikra él, azt is jobbára a szülők segítségével, miközben úgy érzi, hogy becsületesen dolgozik, attól vajon mit várhat az ország?

Hány gyereket szüljön a semmire? Persze tanulhatnak is, ha a szülők bírják anyagilag. Aztán pályakezdő diplomásként elmegy hamburgert sütni a McDonalds-ba.

A pályakezdő szakmunkásnak ki fogja megtanítani a szakmát? Nincsenek nagy állami vállalatok, ahol megtanulja, a maszeknak meg kész beérett kőműves vagy hegesztő kell, nem fog kínlódni egy kezdővel.

Erre a mostani fiatal korosztályra fogják mondani húsz év múlva, hogy "nincs semmije és annyit is ér".

Olyan, mint egy válás

Vajon lesz akkor valakinek bűntudata az elherdált életekért? Költői kérdés volt.
Úgy tudom, JFK mondta anno, hogy „Ne azt kérdezd meg, mit tud az országod érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni". A kijelentés jogos. Ott abban a politikai és gazdasági környezetben.

Én mégis megkérdem, Magyarország mit tesz a fiatalokért? Ha viszont tenni nem tud, akkor miért zsigereli ki őket a végtelenségig? Persze az idősebb korosztályból is sokan kivándorolnak vagy az elképesztőre nőtt adósságterhek miatt vagy a gyerekeik jövője miatt.

Nem tudom máshoz hasonlítani azt az élethelyzetet, mikor az ember elhagyja a hazáját, mint mikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igent", meg akitől „ásó, kapa, nagyharang", aztán a válás után valahogy egy hülye kurva lett.

A haza elhagyása és a volt hazával való további kapcsolat is ugyanolyan sokféle lehet, mint a válás után a volt feleséggel való kapcsolat. Vannak jó válások és örök harag-válások. Van, aki úgy hagyja ott a hazáját, hogy büszkén tekint vissza rá, örömmel vállalja magyarságát, és vannak, akik meggyűlölve, megkeseredve, sértetten mennek el.

Elitista magyar szemlélet

Mindettől függetlenül minden válás után akár jó akár csúnya azért valami kapcsolatot mindenki kénytelen fenntartani a volt feleségével, leginkább a gyerekek okán vagy csak a közös tulajdon miatt.

Sajnos magamat is azok közé kell sorolnom, akik csúnyán váltak el a hazájuktól. Végigjártam az utat, miszerint egy megrögzött idealista emberből egy megkeseredett, hazáját megtagadó, csak és kizárólag az önös érdekeket szem előtt tartó ember lettem.

Mikor a vasfüggönyt lebontották, azt hittük, hogy Magyarország is csatlakozott a szabad világhoz. Ez az egyik legnagyobb tévedés, ami a magyar embert érhette. A fizikai határokat valóban lebontották, de a lelkekben ugyanúgy ott van a vasfüggöny.

A magyar mentalitás része az az elitista szemlélet, miszerint a dolgozó ember az kizsákmányolni való rabszolga, az a mentalitás, ami a becsületesen előre jutni vagy csak a munkájából megélni akarót minden eszközzel gáncsolja, ahol tudja. Ez a mentalitás lesz a magyar nép veszte és ez különbözteti meg minden más néptől.

Egy munkamániás vagyok, aki abban a téves hitbe ringatta magát, hogyha megtanul egy szakmát, amit ráadásul szeret is, abból majd meg tud élni és el tudja tartani a családját ott, ahová született... Tévedtem és ez másnál is előfordult már. Hittem sok mindenben és minden hitemben csalódnom kellett.

Az élet Londonban

Először az elhatározásnak kell nagyon-nagyon szilárdnak lenni. Abból semmi nem lesz, hogy „megfordult már a fejemben", meg „kacérkodok a gondolattal". A kacérkodás még messze van a nemi aktustól. Lehet rajta gondolkodni, de amint az ember meghozta a döntést, akkor tervszerűen kell törni a cél felé habozás és megingás nélkül.

Egy ilyen vállalkozás általában az ember életének legnagyobb kalandja. Úgy is kell felfogni. Engem először akkor vágott pofán a felismerés, hogy mibe vágtam bele, amikor a gép ereszkedni kezdett az esőáztatta lutoni kifutópályán.

Aztán az első napokban, hetekben olyan töményen kapod az élményeket, olyan sok az újdonság, a látnivaló, hogy nincs idő a belegondolásra. Amikor meg minden leülepedett, elintéződött, akkorra meg már jó esetben egyenesben vagy.

Mennyi pénz kell hozzá?

Ha egyedülállóról van szó, és minden szerencsésen alakul, ami azt jelenti, hogy a hivatali ügyintézések 2-3 hét alatt lezajlanak és munkát talál a kiérkezéstől számított 2 hónapon belül, akkor 3000 font elég lesz. Ezen kívül nem árt még otthon készenlétben tartani némi pénzt vésztartaléknak.

Első dolog az útlevél kiváltása. EU-tag vagy nem EU-tag Magyarország, útlevél kell és kész. Bankszámlanyitáshoz, TB-szám intézéshez KELL. Ki kell tűzni az indulás időpontját és jó előre megvenni a jegyet. Mert úgy olcsó.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy hol lakik az ember. Kezdetnek 1-2 hétre egy olcsó hotelt javaslok. Mi 1 hétig laktunk egy turistaszálláson 9 nm-en hatan, háromemeletes vaságyakon. Nem volt egy sétagalopp.

Ennyi idő alatt sok mindent el kell intézni. Legelső dolog az angol telefonszám. Két lehetőség van. Vagy előfizetéses, vagy top up feltöltéssel. Nekem top up van, a feleségemnek előfizetés. Én havonta bemegyek a szolgáltató (Three) egyik boltjába, fizetek 15 fontot, ott feltöltik a kártyámat és kapok érte 300 perc beszélgetést minden időben minden hálózatba (Angliában), meg 3000 sms-t, és korlátlan internet hozzáférést.

A feleségemnek 600 perce és 5000 sms-e van, de csak egy giga internete szintén 15 fontért. Ritkán áll meg 15 fontban. Arról nem beszélve, hogy múltkor sikerült neki a telefonján megnézni 2 rész Jóban-rosszban című magasröptű, nagy művészi élménnyel rendelkező szösszenetet, csak közben lejárt neki az internet kerete és utána már pénzért számolta az élményt, ami 20fontba került. Mit mondjak, nehezen sikerült úriemberként viselkednem.

A bankszámla

Ha ez megvan, akkor bankszámlát kell nyitni. Munkahely nélkül rendszerint mindenhonnan kirúgnak, kivéve az HSBC bankot. A feleségem esetében itt is elszórakoztak egy órát és mindenfélét kitaláltak, de a végén azért megcsinálták.

Nekem szerencsém volt, mert egészen véletlenül egy végtelenül kedves és segítőkész magyar hölgyhöz kerültem, aki 5 perc alatt megcsinálta. Ha ez megvan, akkor azonnal időpontot kell kérni a National Insurance interjúra. Ez az angol TB szám elintézése.

Általában 2 héten belül adnak időpontot és az interjú után néhány napra megjön az NI-szám is. Ezzel párhuzamosan lehet intézni a jogosítványcserét. Nem fontos, de ha valaki sofőrként akar elhelyezkedni annak általában kell angol jogosítvány.

Az albérlet

Vagy postán intézed, ami minimum 2 hét vagy személyesen 1 nap alatt is el lehet intézni, csak tudni kell, hogy hol. Ha ezek a dolgok elintéződtek, azonnal lakást kell keresni. Kezdetnek 1-2 embernek elég, ha egy szobát bérel. Ez egy jobb helyen (Golders Green, Hendon, Edgwere, Finchley) 500 font körül van havonta.

Munkahely nélkül értelemszerűen itt sem szívesen adnak ki lakást. Rengeteg lakásközvetítő ügynökség van, nem ritka egymás mellett 3-4. Esélytelen általuk lakáshoz jutni, mert munkahelyi és az előző lakások tulajdonosaitól referenciákat kérnek, vagy hathavi kauciót.

Mindenképpen szobabérléssel célszerű kezdeni. A legegyszerűbb az interneten vagy a boltok kirakataiban lévő hirdetésekben keresgélni. Ha kitartó az ember, 1-2 héten belül talál, helytől függően 4-600 fontig havonta. Ebben minden benne van.

Amire figyelni kell az az, hogy egy fürdőszobát hány ember használ. A szobák berendezettek, el lehet bennük szükség esetén évekig lenni. A sógornőm 5 éve van itt, azóta csak szobát bérel. Egy, max. két embernek elindítani az életét megfelel.

Londoni sajátosság, hogy akinek a lakásában van egy szabad szoba, az az anyagi helyzetétől függetlenül kiadja. A sógornőm egy indiai gyermektelen házaspárnál lakik, akiknek van egy másik lakásuk kiadva, valamint a harmadik lakásukat most újítják fel. A férj az egyik multinál menedzser, a feleség szintén dolgozik, most vettek egy új Ford Kugát, mégis kiadják a lakásukban a szabad szobát. Itt ez a természetes. Megnézném én azt a magyart, aki beenged a lakásába egy lakót, akivel közösen használja a fürdőszobát és a konyhát.

A stúdiólakás

Innen a következő lépés a stúdiólakás. Többségükben egy légtérben van a szoba és a konyha, és csak a fürdőszoba van külön. Mivel itt ritkán főznek az emberek, ez nem okoz gondot. Szintén helytől függően 7-1200 fontig van havonta.

Érdemes tisztázni, mit tartalmaz a lakbér. A villanyóra sok helyen kártyás és annak ellenére, hogy a közüzemi díjak nem drágák, azért a villanyfűtés a falak és ablakok miatt nem olcsó. Itt már az is komoly hőszigetelésnek számít, ha dupla ablak van.

Az önkormányzati adó sem kevés. A gázkonvektort szinte nem ismerik, a gázfűtés az általában központi fűtést jelent. Ha két ember bérel egy lakást és mondjuk minimálbért kapnak, akkor érdemes az összes rezsi felső határát max. 1200fontban meghúzni, de ebben mindennek benne kell lenni. A maradékból jól meg lehet élni.

Ha azt a kedvező helyzetet nézzük, hogy a főkereső 2000 fontot keres havonta, a párja meg ezret, akkor van az, hogy a főkereső fizetésének a fele elmegy rezsire, a többiből élnek és gyarapodnak. Ha azt veszem, hogy Magyarországon egy átlag háztartásban saját tulajdonú lakást feltételezve ugyanúgy elmegy a főkereső fizetésének a fele, a maradék pedig tudjuk, mire elég, úgy már nem is olyan rossz az itteni helyzet.

Munkát találni

Szóval ha mindez megvan, meg szoba is van, akkor munka után kell nézni. A fentebb leírtak és a munkakeresés angol nyelvtudással sima ügy. Aki akar, az munkát is talál. Az építőiparban bármikor el lehet helyezkedni, igaz CSCS vizsga kell, de nem drága és angoltudással nagyon könnyű.

Aztán raktári dolgozókat is folyamatosan keresnek, pláne targoncásokat. Az emeletes buszokra is folyamatosan hirdetik a felvételt és a képzés idejére is fizetnek.

Sofőrállás is található minden nagyságrendű szállítójárműre. Egy szakmunkás 1800 és 2300font között keres átlagban havonta. A minimálbér 6 font, ez 1000 körül van egy hónapban, nézzük mire elég.

A költségek

400 font a szoba, erre rájön még a telefon havidíja, 15 font meg négyszer 20 font buszbérlet, meg a bank számlavezetés díja 7 font havonta, mindez kb. 100 font. Ezzel minden rezsi ki van fizetve, marad 500 font. Napi 10 fontból már úri módon lehet éldegélni.

Egy komplett friss grillcsirke 4 font, egy egész frissensült csülök 3 font. A készételek 70 pennytől kezdődnek, de a másfél kilós is 3-4 font. A vegáknak ez itt igazi kánaán, mert sok a hindu. Hihetetlen az élelmiszer választék. Ez 30 nap alatt 300 font. Marad 200. Mindez a minimálbérből. Ennél csak többet kereshet valaki.

A magyarokat egyébként is általában megbecsülik, valami egzotikus különlegességnek tekintenek bennünket, talán a nyelv miatt. Vasárnap voltunk a Természettudományi Múzeumban, utána meg kimentünk a St. James' parkba mókust etetni.

Az egyik padon olvasgatott egy angol úriember, mellette meg a fiam a pad háttámláján etetett egy mókust, közben beszélt hozzá, meg mi is beszélgettünk, míg az angol ne bírta tovább, és megkérdezte, honnan jöttünk. Mondjuk: magyarok vagyunk. Azt mondja, azért kérdezte, mert a nyelv alapján körülbelül se tudott beazonosítani minket, mert semmilyen más nyelvre nem hasonlít magyar.

Közlekedés

Drága. A heti buszbérlet 20 font, igaz, hogy ezért egész London területén korlátlanul utazhatsz bárhova a piros buszokkal. Kiváló a hálózat, sűrűn járnak a külvárosokba is.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy pontosan oda lehet érni bárhova napi rendszerességgel. Az egyik munkahelyemre, Slough-ba reggel 4-kor szálltam fel a buszra és mindössze kétszer szálltam át. Mégis az érkezési idő az 0605 és 0645 közötti szórásba esett, de volt már 0730-as érkezésem is.

Egyrészt hiába fiatalok a buszok, igen gyakran lerobbannak. Nem ritka az sem, hogy menet közben valahol azt mondja a sofőr, hogy szálljon le mindenki, ő nem megy tovább, vagy azt mondja, hogy a célállomás megváltozott, és aki másfelé megy, az várja meg a következőt.

A sofőrök kritikán alul vezetnek. Ezeket Budapesten már elevenen megnyúzták volna. Padlógázzal indulnak és satufékkel állnak meg, de még a megállóba való érkezéskor is belepöccintenek néhányat a fékbe, hogy aki addig véletlenül állva maradt, az is eldőljön. Viszont általában megvárják azt, aki fut a busz felé. Kivéve, ha nem... Becsüljétek meg a BKV kiváló szervezettségét és profi sofőrjeit, mert klasszisokkal jobbak, mint Londonban.

Egyedül a tisztasággal van baj, mert az úri közönség meg van győződve róla, hogy a csipszeszacskónak, narancshéjnak és üres üdítősüvegnek a padlón a helye. Reggel még tiszták, aztán estére megtelik szeméttel mind.

Egyszerűen annyira tiszteletben tartják a másik ember magánszféráját, hogy semmiért nem szólnak. Ugyanaz az ember, aki megeszi a csipszet a buszon, majd gond nélkül ledobja a padlóra a zacskót, amikor elmegy mellettem és véletlenül hozzám ér a ruhájával, azonnal mondja, hogy sorry.

A metró

14 metróvonal van, meg sok városi vonatjárat, de a vonatokra nem mindenhol jó a busz-metró bérlet, viszont a DLR, Tramlink és Overground vonalakra igen. Érdemes a neten megnézni a metrótérképet. Minden csatlakozik mindennel.

London zónákra van osztva. 6 zóna van körben a városban, meg még 3 északnyugaton. Minél magasabb számú zónában szállsz ki, annál drágább. Nem lehet bliccelni, mert a jegyet vagy bérletet a KISZÁLLÓ kapunál is érvényesíteni kell.

Ha a harmadik zónáig vagy jogosult utazni, akkor az 1-2-3 zónában bárhol kijöhetsz, de a negyedikben már nem enged ki a kapu. Egyzónás jeggyel is beutazhatod egész Londont a föld alatt, de ki nem jöhetsz, csak az első zónában.

Lényeges dolog, hogy CSAK metróbérlet nincsen. A buszbérlettel együtt adják, úgyhogy 20 fontról indul, aztán a zónák száma után fizetsz. Például a harmadik zónáig 35 font, az ötödikig 50 font hetente.

Aztán vehetsz az állomásokon is jegyet célzottan oda, ahova menni akarsz és van olyan lehetőség is, hogy a buszbérletedet feltöltöd készpénzzel, például ráteszel 10 fontot, aztán mondjuk busszal jársz, de néha igénybe veszed a metrót, akkor a 10 font lejártáig metrózhatsz.

Minden állomáson lehetőség van egy utazás után megnézni, mennyi maradt a bérleteden. Érdekes módon az állomások és a szerelvények tiszták, jól kitáblázottak. A metrókocsikban hanggal és kijelzőn tájékoztatnak hol vagy, hova mész. A metrók utazóközönsége nagyban különbözik a buszokétól, elsősorban abban, hogy nem szemetelnek.

Olcsó használt autók

Az autóközlekedésről sok mindent nem lehet elmondani. Fiatal autók, rengeteg luxusautó, dinamikus közlekedés. Baleset ritkán van, viszont alig van olyan autó, amelyiken nincs valami horpadás vagy karcolás, meghúzás. Itt az autó használati cikk, úgy is kezelik. Gyönyörű állapotú veterán autók vannak, nagyon népszerű a pagoda Mercedes, meg az öreg Jaguárok.

Elképesztően olcsók a használt autók. Mivel a jobboldali kormány meg a közép-kelet-európai piacoktól való távolság miatt kénytelenek az országon belül eladni az autóikat, ezért nagyon nyomottak az árak.

A fenntartásuk már nem olyan olcsó. Évente kell vizsgáztatni őket és útadó is van, igaz, hogy az minden út és autópálya használatára feljogosít. Aztán a biztosítás is drága, ha utána érdeklődsz, akkor meggondolod, hogy megvedd-e azt a hétéves, háromezres turbodízel Vauxhall (Opel) Vectrát, amit kétezer fontért kínálnak szinte ingyen.

Viszont ha át tudod hozni Magyarországról a bónuszodat, és emberléptékű autót választasz, akkor nem olyan vészes. Fizetni kell még az otthonod körzetében a parkolási jogosultságért, ha olyan helyen laksz. A parkolási szabályok egyébként elképesztően bonyolultak Londonban. A belvárosba történő behajtásért a hétvégét kivéve szintén fizetni kell.

Munka

A leglényegesebb. Ha munka van, minden van. Nem kívánok most foglalkozni a csodálatos meggazdagodások legendájával, meg a kudarcokkal, amik a neten keringenek. Csak azt írom le, amit én és a közvetlen környezetem tapasztalt.

Először is óva intenék mindenkit, hogy az én példámat kövesse és két év nyelvtanulás után alig alapfokkal türelmét vesztve kijöjjön. Nekem privát szerencsém, hogy imádom a szakmámat, ami egyben a hobbim is, valamint professzionális szinten művelem.

Ha egy kicsit is gyenge lennék szakmailag, akkor 6 fontért egy raktárban pakolnám a dobozokat. Az én szakmámban nem lehet hazudni, Tíz másodperc alatt kiderül, hogy tudsz dolgozni vagy nem. Szóval ne sajnáljátok az időt és a fáradságot a nyelvtanulásra. A legjobb befektetés, sokszorosan visszahozza az árát.

Nem tudom, mi a titkuk. Amit én látok az az, hogy az egész rendszer arra épül hogy dolgozz és akkor jól élsz.

Minden arra épül, hogy dolgozz

Ebben a rendszerben már tizenéves korban a diákok, az egyetemisták részmunkaidőben vagy szabadidőben dolgoznak, aztán ha nyugdíjasok, akkor is tovább dolgoznak. Kapsz lakástámogatást meg mindenféle támogatást, DE csak ha dolgozol.

Nem tudod fizetni az albérleted? Kipótolják, csak dolgozz. Nem elég a fizetésed a megélhetéshez? Azt is kipótolják, HA megvan egy bizonyos munkaórád hetente. Minden arra épül, hogy dolgozz és fogyassz. Fogyasztani pedig jó.

Aztán innen kezdve dumálhatnak a szobatudósok, cuciológusok mindenfélét a globalizációról meg a fogyasztói társadalomról, itt nagyívben leszarja őket mindenki és FOGYASZT. Meg dolgozik. A bőrödön érzed, ahogy pörög a gazdaság.

Innen nézve Magyarország egy lelassult világ. Itt nyomulni kell a munkáért és megbecsülni. De ha munkád van, akkor minden elérhető. Emberszámba vesznek a munkahelyeden, udvariasak a boltban, az utcákon nincsenek ökölbeszorult arcok. Nem az a téma, hogy éppen milyen sarcot vetnek ki az emberekre, hogy hogyan tudnának még valamennyit kifacsarni belőlük."

(Folytatása hamarosan következik.)