Kanadába visz ma az utunk, főszereplőnk ana, aki a legutóbb elég rendesen kapott a kommentekben, úgyhogy most megírta azt is, miért volt jó Vancouverben élni. Ráadásul képeket is küldött, amiért külön köszönet.

"Előző írásom elég negatívan festette le Kanadát, ezért gondoltam, hogy írok kicsit a pozitív élményekről is, mert azok is voltak rendesen. Azért hagytam ki legutóbb, mert gondoltam, a kedves olvasókat jobban érdeklik a nehézségek, amikkel meg kell birkózni odakint, mint egyebek.

Sokan írták, hogy "miért nem csináltam ezt, vagy miért nem csináltam azt, ahelyett, hogy hazajöttem". Megnyugtathatok mindenkit: csináltam.

Attól, hogy nem írtam le életem minden apró részletét, nem azt jelenti, hogy nem csináltam. Természetesen megtettem mindent, hogy talpon maradjak odakint, hiszen fél évet mégiscsak ott töltöttem, ami szerintem nem arról árulkodik, hogy hazarohantam az első probléma után.

Milyen az élet Vancouverben?

Az első dolog, ami szemet szúr, hogy rengeteg az ázsiai. Ők "könnyebben kapnak vízumot, és szívesen is látják őket". Ezt egy osztálytársam mondta a suliban, ahol ESL-t tanultam, és a diákok 80 százaléka ázsiai volt. Ezeknek a fele koreai.

Amúgy ezzel nincs is semmi gond, tapasztalataim szerint mindenki folyékonyan beszél angolul (boltokban, utcán, éttermekben), ezt csak azért találtam érdekesnek, mert Los Angelesben egyszer-kétszer tévedtem olyan környékre, ahol nem tudtam útbaigazítást kérni senkitől (mexikóiak és kínaiak), mert annyit sem értettek, hogy "elnézést".

A munkakeresés nem vészes. Én azt a módszert követtem, amit a suliban javasoltak nekem: nyomtass ki egy vagon önéletrajzot, és indulj el a főutcán, térj be minden vendéglőbe, és nyomd a kezükbe. Ezt találják nagyon szimpinek az étterem managerek is, úgyhogy végül is így kaptam munkát egy jó nevű étteremben (1 hónap keresés után), mint felszolgáló (tapasztalat nélkül).

Mivel nekem volt munkavállalási engedélyem, így 10 CAD lett az órabérem. De ismerősök mesélték, ha feketén találsz munkát, akkor 8 dollárt kapsz per óra, ami szerintem még mindig teljesen jó. Én csak 4 napot dolgoztam egy héten (szerettem volna többet is, de így osztott be a főnök), ráadásul délelőtti műszakban, ahol a borravaló sem túl jó.

Volt olyan nap, amikor összesen 2 vendég tért be ebédelni. Tehát így jött ki a fizum kb 1200 CAD (+200-400 tip/hó, az estis kollegák csináltak néha napi 200 dollárt is).

A költségek - albérlet

Igen. A legtöbb itthoni ismerősöm mindig azzal jön, hogy de odakint sokkal drágább az élet. Szerintem nem így van. Az egyetlen nagyobb költség az az albérlet.

A biztosításra 60 dollárt kell fizetni per hó. A rezsi röhejesen olcsó. Nem is igazán emlékszem. A víz ingyen volt. Az áram talán 10 dollár 3 hónapra. Talán a wifi volt a legdrágább, ami 20 dollár, de végül is megosztoztunk rajta a szomszéddal, úgyhogy az is csak 10-re jött ki. A fűtés meg benne volt a bérleti díjban.

Én 720 dollárt fizettem egy lakásért, aminek kiadhattam volna az egyik szobáját. Amúgy ez olcsónak mondható albérlet, mivel elég messze volt a belvárostól. Azt tudni kell, hogy Vancouverben a fő közlekedési eszköz a SkyTrain. Ha annak a megállója közelében találsz albérletet, akkor nincs olyan, hogy "messze".

Tömegközlekedés

Kb. 30 km-re laktam a munkahelyemtől, de fél óra alatt beértem, és ebből 10 perc séta volt a megállóig. Szóval a SkyTrain az gyors. A havi bérlet zónákra osztva: az 1-es zóna az a belváros és környéke: 90 dollár, a 2-es zóna 120 dollár (ebben laktam én), és a 3-as zóna: 170 dollár. De sok kombináció létezik, ha csak 1-es zónás bérleted van, de át kell ugranod a 3-as zónába, akkor van rá egy kiegészítő egyszeri jegy 1-2 dollár körül.

A 'vonaljegy' 3-6 dollár (ez is zónás). De nagyon fontos, hogy valójában 90 percig érvényes. Ezt én nem tudtam, pár hét után hívta fel rá a figyelmemet valaki, akkor fogtam is a fejemet, hogy hány érvényes jegyet hajítottam én a kukába addig. Tehát egy jeggyel több járművet is használhat az ember, elmegy kávézni, aztán hazamegy, ha belefér 90 percbe, akkor az csak 1 jegy.

Nincs olyan, hogy bliccelés. A buszra elől kell felszállni, a jegyet, vagy a pénzt a sofőr melletti géppel kell érvényesíteni / befizetni. A buszra várakozók amúgy sorban állnak (nem tömött sor, kulturált, tiszteletben tartják a személyes tered). Nincs tolakodás, és az időseket, mozgáskorlátozottakat mindig előreengedik.

Szabadidő – sztárok és mozi

A városban rengeteg a film, tévésorozat-forgatás, ezért nem kevés híres emberke sétálgat a belvárosban (Gastownban), és tér be híresebb pub-okba. Voltunk egy páran, akiknek már a hobbija lett, hogy levadásszuk ezeket az emberkéket, és fényképet, autogramokat kérjünk tőlük.

Ha már sztárok és filmek: a mozi nem annyira szimpi. Nincs helyjegy, érkezési sorrendben oda ülsz, ahol találsz helyet. Így aztán egy komolyabb film előtt (például The Avengers - Bosszúállók) órákat kell állni a sorban, hogy jó helyed legyen. Persze aztán a hangzás és a látvány kárpótol.

Egyik alkalommal úgy jártunk, hogy elromlott a légkondi. Nem volt meleg amúgy, nekem csak az tűnt fel, hogy éppen nem fázom (amúgy elég fázós vagyok). Kifele menet a kezünkbe nyomtak egy papírt, "bármikor beváltható, óriás popcorn" és elnézést kértek a kellemetlenségért. Ekkor eszembe jutott, ahogy az egri moziban, kabátban üldögélve nézzük a filmeket télen, mert spórolás miatt nem kapcsolták be a fűtést - jót nevettem.

...és a természet

Rengeteg partja van a városnak, homokos is, és sziklás is. Lehet válogatni, mihez van kedved. Én – mivel kutyával voltam kint - általában a kutyás partokat szerettem, ebből is többféle van. Némelyik lélegzetelállítóan gyönyörű. Ha van kedved, hétvégén felülsz a buszra, és elmész egy öbölbe bográcsozni (és simán megközelíthető busszal, még a 3-as zónán belül mindegyik).

Rengeteg erdő, és park terül el a városhoz közel, vagy a város közepén (Stanley Park), amit még parknak hívnak, de nekem már egy dzsungel. :) A távolban hegyek magasodnak az ég felé, ehhez a látványhoz is hozzá lehet szokni, bár első 2 hónapban még nem tudtam levenni a szemem a havas hegycsúcsokról, miközben én még simán kabát nélkül sétálgattam a belvárosban).

Észak-Vancouverbe egy hajó visz át. (Lehet busszal is menni, de így gyorsabb), a SeaBus. Amit még mindig simán használhatsz a bérlettel (2-es zóna), és menetrend szerint 10 percenként indul. Mondjuk busszal se semmi: átmegy a Lions Gate hídon, ami őszintén szólva nekem sokkal nagyobb élmény volt, mint a híresebb Golden Gate.

Bevásárlás

A nagybevásárlás általában a Walmartban zajlott (helyi Tesco). Lehet spórolni, szinte minden fele annyiba kerül, mint a kisebb, de könnyebben megközelíthető boltokban (SafeWay, MarketPlace stb.).

Illetve rengeteget jártam az 1 dolláros boltokba. Ezeket általában úgy hívják, hogy One Dollar, de szokták variálni kicsit. Lényeg, hogy 1-2 dollárért mindent megkapsz. Értem ezalatt a fogkefétől kezdve a törülközőn át, a mosószereken túl a kertitörpéket is.

Gasztronómia

Hát én nem vagyok nagy ínyenc, általában nem érdekel, mit tolok a fejembe, csak legyen valami, így nekem ezzel mázlim van, jöhet a mekis kaja is. Legtöbbször pizzát ettem, 1 szelet pizza 1,50 dollár. Ha nagyon éhes vagyok, dőzsölök, 2 szeletet is megeszek.

Amúgy ez nagyon érdekes, ha boltban veszel fagyasztott pizzát, vagy csak a hozzávalókat, sokkal drágábbra jössz ki, mint ha büfében veszed a készételt. És ez nem csak a pizzára igaz.

Az innivaló nagyon tetszett! Lehet kapni ilyen fagyasztott szörpöt, vagy nem tudom, minek nevezzem. Konzerv innivaló. Kicsi, könnyű hazavinni, fagyasztva van, tehát be lehet tenni mélyhűtőbe, eláll. Amúgy vizet engedsz rá (2 liter) és nagyon finom, bármilyen gyümölcs ízben. Ugyanaz a márka gyárt rendes dobozos üdítőt is, ha azt veszed meg (2 litereset), hazacipeled, észre fogod venni, hogy ugyanaz az íze.

Azért voltam rendes étteremben is. Egy hihetetlen gyönyörű kilátással rendelkező étteremben ettünk meg egy főételt, és egy kis fagyis desszertet, ami összesen kb. 20 dollárba került.

Amúgy az étteremben, ahol dolgoztam is igen olcsó volt minden. Ha leves-főétel-desszert kombót rendelsz ebédre, az tuti nem drágább 20 dollárnál. Persze ott volt a szálloda tetején lévő forgó étterem is, ahol egy kis előétel és egy közös desszert került bele vagy 60 dollárba. Ha ott rendesen vacsiztunk volna, biztos ott hagyunk 130-150 dollárt.

Mindent összevetve kellemes város, nem az a pörgős nagyváros. Csalóka a kép. Itt mindenki nyugodt. Beül a kávézóba, órákig elvan a laptopján. Gondolkoztam is rajta, hogy milyen jó lehet nyugdíjasnak lenni ebben a városban. Hát majd egyszer talán."