Mai szerzőnk informatikusként Magyarországon sem keresett rosszul, mégis úgy érezte, ha előre szeretne lépni, akkor érdemes kipróbálnia magát külföldön is. London lett belőle, és az első hónapok kisebb nehézségei után be is jött neki.

„Én idén júniusban döntöttem úgy, hogy szerencsét próbálok. Egyrészt még 30 éves korom előtt szerettem volna magam külföldön is kipróbálni, másrészt a válság miatt nem igazán láttam, hogy itthon merre is van az előre.

Nem kerestem rosszul (informatikus vagyok), a hitelem fizetésével sem volt bajom, de jó ideje nem nőtt a fizetésem, szakmai előrelépésre sem nagyon volt módom (ha már váltani kell, hát váltsunk külföldre) és a mikrocégem szekere sem ment épp semerre (meg tele lett a hócipőm a mutyizással, a haverom haverjának a haverja kapja a munkát hozzáállással és azzal, hogy az állam és a legtöbb szolgáltató cég semmibe veszi / kihasználja / megalázza a fogyasztókat).

Pár éve próbálkoztam már külföldi álláskereséssel, de akkor még csak egy üres emailt sem kaptam, így félig viccből tettem fel az önéletrajzom megint. Állásom volt, volt hol laknom és mit ennem, így nagyon nem izgultam. A célpont Anglia / Skócia / Írország lett (Ausztrália messze van, Amerikába pedig nem nagyon akartam menni). Passzívan kerestem és a kint elő ismerőseim révén azt is hamar sikerült kiszámolnom, hogy havi nettó 3000 font alatt nem éri meg elindulnom.

Nagy meglepetésemre rengeteg megkeresést kaptam és egy hónap alatt 4 cég is megkért, hogy menjek ki, beszéljünk személyesen is. A fejvadász cégek nagyon segítőkészek voltak, így sikerült egy 4 napos kint tartózkodás alatt mind a négyet lezavarni (pénteken és hétfőn 2 - 2, közben egy hétvége "pihenő"). A pénteki második interjú után 1 órával kaptam a telefont a fejvadásztól, hogy a cég ajánlatot tett, így - mivel nagyon szimpatikus volt a cég - teher nélkül vághattam neki a hétfői kettőnek (a végén három ajánlattal jöttem haza).

Ügyintézés

Barátnőmmel mindent átbeszéltünk, úgy döntöttünk, hogy belevágunk (annak ellenére, hogy neki az angoltudás hiánya miatt valószínűleg egy nem túl kvalifikált munkával kell kezdenie). Mivel megvolt a szerződésem, tudtam a HSBC-nél még itthonról Passport számlát igényelni.

Szállást a Londoni Magyaroknál intéztem, felmondtam, elvarrtam néhány szálat, de nem égettem fel a hidakat, összeszedtem a megtakarításaim mozgósítható részét, megvettem a repülőjegyeket és vártuk az indulást.

Megérkezés, kezdetek

A Londoni Magyarok vártak, ahogy megbeszéltük, annyit kértek, amennyit megbeszéltünk és bár az első 3 napra elég "sittes" ideiglenes szálláson voltunk kénytelenek lakni, az "állandó" szállással semmi gondunk nem volt, egy teljesen normális méretű dupla szobát kaptunk egy 6 fős házban, Wood Greenben, 5 percnyire a metrótól.

Vettünk 40 fontért két teljesen alap telefont, kaptunk Lyca Mobile SIM-et bele, elérhetőség pipa. Kértünk időpontot számlanyitásra és NI számra, ha jól emlékszem mindkettő megvolt 2 hét alatt és az NI szám is nagyon gyorsan megjött, csak az első fizetésem kaptam Emergency Tax kóddal (merthogy mindenfelé rémhír ellenére lehet NI szám nélkül dolgozni, ekkor egy picit magasabb adókategóriába raknak, ez az Emergency Tax és mint a neve is mutatja, pont az ilyen esetekre való).

Barátnőm mindent megpróbált, de 3 hónapig nem kapott munkát (külön posztot megérne, hogy mikkel próbálkozott és hány helyen jelentkezett), így jól jött a kivitt pénz (amit pont erre szántunk).

Ja igen, bankszámla. Ha már van munkaszerződésünk mielőtt számlát nyitunk, érdemes kérni az ügyintézőt, hogy beszéljen a menedzserével, kérdezze meg, hogy szerződésünkkel milyen számlák közül válogathatunk. A HSBC Passport havi 8 fontba kerül, én nem nagyon akartam kifizetni, rákérdeztem és kiderült, hogy ekkora keresettel igaziból nem számít, hogy még csak 2 napja vagyok az országban, választhatok bármilyen számlacsomagot.

Költségek, buktatók

Nagyjából 400 ezer forintnyi megtakarítás, plusz a fentebb említett, minimumot meghaladó fizetésem kellett ahhoz, hogy az első 3 hónapot kihúzzuk. Ekkor kapott barátnőm munkát, így végre el tudtunk költözni. Wood Green nem a legrosszabb környék, de annyira azért nem is barátságos.

A költözés kb. 2400 fontba került (költöztető, ügynökség díja, egy havi lakbér előre plusz egy havi kaució). Ebből Dél-Londonban tudtunk kivenni egy egyszobás lakást, viszonylag normális környéken. A havi fix költségünk kb. 1300 font (lakbér, rezsi, council tax, tv licence, bérlő biztosítás). Erre jön az étel, utazás, ruházkodás, szórakozás és bármi egyéb.

Kimondott buktató nincs, az ügynökségek sajnos nagyon lusták, így kitartóan kell őket noszogatni, 2 - 3 hónapba is beletelhet, mire a szolgáltatók átírják az órákat, így az első számlák bizony nagyok és a mobilszolgáltatók sajnos nevetségesek.

Alapból maximum 1 hónapos, megújuló szerződést kínálnak, telefont még kaucióval se nagyon adnak mellé, a lefedettség nagyon változó és állandóan credit score-t akarnak ellenőrizni (ez értelemszerűen nem lesz túl magas egy frissen bevándorolt embernél).

Megérte?

Meg.

Működik az állam, hihetetlen, hogy miket tesznek a hivatalok és a szolgáltatók maguktól vagy kárpótlásként.

Rengeteget fejlődött az angolom, nagyon sokat tanultam a szakmában, az életszínvonal megtartása mellett tudtam váltani és látszik, hogy merre van az előre."