Az angol és a magyar kulturális különbségekről esett már szó a blogon, arról azonban, hogy miként óvja a civil társadalom értékeit előbbi és hogyan kezeli ugyanazt utóbbi, jóval kevesebb. Ahogyan Sámán írja, Angliában az erőszak nem ott kezdődik, hogy valaki átvágja valakinek a torkát. Semmilyen szempontból nem szokványos írás következik.
„Szerda este egy komlói lakossági fórumon, egy volt bányász, felképelte a polgármestert.
Járjuk körbe a témát! Hogy néz ki a nyilvános térben fellépő erőszak itt Londonban? Nézzük meg ennek tükrében, hogy miként kezelik az előítéletességet az itteni és az otthoni szervezetek?
A komlói eset és a február 11-i egyetemi fórumon, Debrecenben lezajlott közéleti "performance" számos érdekes tanulságot hordoz. Amikor a Loki-szurkolók egy kis csoportja elment az egyetemisták által szervezett lakossági fórumra és felszólalt, az ott elhangzott beszédek felkavarták a közvéleményt.
A "párbeszédet" azzal zárták a Loki aktivistái, hogy "örüljetek, hogy nem vertük szét a kocsmátokat". Egy másik fórum résztvevő beszámolója szerint azzal is megkínálták a HaHa aktivistáit, hogy "Elvágjuk a torkotokat!"
Az egyik blogger rácsodálkozott arra, hogy ez a stílust én ismerem. Az előző rezsim 30-40 évvel ezelőtt ebben a stílusban beszélt velem.
Polgári vagy úri modor
Arra gondoltam, hogy a mai cikkemhez szmokingot veszek fel, angol kalapot öltök. Mint angol tartok tükröt a magyaroknak.
Mint kettős kulturális gyökerű vagy inkább kettős kulturális identitású személyiség, mindkét nézőpontban otthonosan mozgok, de jelen esetben időről-időre vissza fogok térni ahhoz a pozícióhoz, hogy az angolság tükrét tartom oda a magyaroknak!
Az angol kultúra szerelmes abba a korba, amikor a polgár, a társadalom vezető bázisává változott. Látszott ez az olimpiai megnyitón, de durván látszik ez a konyha hagyomány tiszteletén is.
A mi kultúránk ezzel szemben megmaradt a hierarchia imádatnál.
Gyűlölt vezetők és a "betartás" széles eszköztárát alkalmazó vezetettek örök harca ez. A vezetés folyton arra panaszkodik, hogy ez a csürhe irányíthatatlan, míg a vezetettek könnyen őrültnek titulálják azt, aki "az udvar nevében szól".
Az állam erőszakmonopóliuma
Mint angol, tökéletesen értem, hogy mire való az, ha az államnak, erőszak monopóliuma van. Barbár szokás, ha az állami szakemberek helyett, magunk kezdünk el rendet tenni a világban.
Itt Londonban a szombat esti műszakot minden esetben vasárnap reggeli hazamenetel kíséri a hajnali órákban. Olyankor megy haza a mulatozó bohém ifjúság is.
Kétszer találkoztam azzal, hogy a DISCO-ból hazamenő fiatalok részegen utcai verekedést kezdeményeztek. Kiderült számomra, hogy a rendőrség, azért tud 20-40 másodpercen belül félbe szakítani egy ilyen torzsalkodást, mert önkéntesek figyelik a térfigyelő kamerákat ezekben az órákban és azonnal odaszólnak a legközelebbi rendőrnek. Az első hangos szó, az első kiloccsantott ital, vagy bármilyen kakaskodás, azonnali fizikai jelenlétet vált ki. A semmiből ott termett egy rendőr mindkét helyzetben.
Ennek ugye az a magyar megfelelője, hogy a rendőrség semmiképpen nem jön ki egy bejelentésre és azt kérdezi, hogy meghalt-e valaki.
Az is érthetővé teszi a magyarok bizalmatlanságát a keret alkotók irányába, ha "loki szurkolókból álló ideológus érdekcsoport" jut hatalomra és mit ad isten, 40 évre bebetonozza magát... na olyankor nézhetünk magunkon körbe.
Ez esetben nem feltétlenül azt látjuk a keretalkotó által kontrollált rendvédelmi szervekben, hogy az feltétlenül megvéd. A tapasztalatunk az, hogy gyakrabban megtámad, mint a szegénységi kultúra káosz életvilága.
Magyarként kétszer rabolt ki rendőr és kétszer rabló. Az angol életem mérlege 0-0. Errefelé elég hülye ötletnek tartják, hogy a rendőr rablónak áll.
A férfivá avatási verekedés
A DISCO világban nálunk tradíció a csoport - csoport közötti verekedés. Ez még a 100 évvel ezelőtti báli időben is úgy volt. Időnként két falu legényei egymásnak estek és ezek a történetek bár nem gyakoriak, sokáig megalapozzák a szomszéd faluval vagy az "alvégiekkel" való kapcsolatot.
Az öregek mindig ezt mesélik és ettől a fiataloknak, amolyan férfivá avatási státusz, hogy részt vettek-e "már" ilyesmiben. Mint közösségfejlesztő rengeteg hajdúsági, szatmári, szabolcsi faluban dolgoztam.
Elképesztő, hogy mennyire sok falunak van olyan felépítése arra felé, hogy eleve két etnikum lakik együtt. Vélhetően a földek vissza uradalmasítása miatt rengeteg román, szlovák, rutén telepes jött be 300 éve a térségbe. Lényegében a hajdúk és közöttük az volt a különbség, hogy a hajdú nem ment pénteken robotba.
Minden esetben vallási különbségről is szó van. Ez fenntartotta a közösségek szeparált létét. Nagyapám egyik kedvenc nótája volt ez:
"Esteledik a faluban, haza kéne menni.
Gyülekeznek a legények meg akarnak verni.
Ne bántsatok, jó pajtások, nem vagyok az oka.
Szeretek egy barna kislányt, nem tehetek róla."
Szurkolók és politikusok Angliában
A helyi College-ban az angol tanárom egy 10-essel idősebb kiadás, mint én. Az 50-es éveiben jár. Magától nem menne a Facebookra, de bevallotta, hogy van egy karakter, ami miatt létrehozott egy profilt. Fiatal korában részt vett azon a Liverpool meccsen, ahol 96 embert agyon tapostak a lelátóról leáramló szurkolók.
A Thatcher kormány brutális civil-civil konfliktusként írta le a történetet a kezdetektől fogva. Mint apa, megélhette, hogy a lánya felteszi neki a kérdést, hogy gyilkosnak érzi-e magát azért, mert Ő ott volt.
A Facebook-kampány tevékenység, amihez ő is csatlakozott aktivistaként, kikényszerítette, hogy huszonx év után a párt bocsánatot kérjen az akkori címkézésért. Felállt az érintett párt néhány képviselője és kimondta, hogy tudatosan nem vallották be anno, hogy a rendőrség hibázott.
Ha, nem engednek be az engedélyezettnél több nézőt, és ha nem nyitnak kijáratot a lelátó alján, akkor nem áramlik le a tömeg és nem hal meg ennyi ember. A "profizmusba vetett hit" mítoszát próbálták védeni, amikor a rendőri meggondolatlan intézkedés helyett a szurkolókat bélyegezték meg.
A Heysel-tragédia után könnyű volt megcímkézni a Liverpool szurkolókat. Abban a helyzetben civil csoportok "támadtak" civil csoportokra. 600 sérült és 39 halott az olasz szurkolók között. Egy 1930-ban épült belga stadionban rádőlt a fal az olasz szurkolókra, akik nem ismerték azt az angol szokást, hogy a meccs kritikus pillanatában megjelennek az ellenfél szurkolótáborában, ha a kerítés nem elég erős és a rendőrség nem vonul fel elég haderővel.
Ennek a tragikus balesetnek a farvizén a Liverpool szurkolók eleve meg voltak bélyegezve. Abban a vert helyzetben, esélyük nem volt a sajtó és a kormány által szajkózott képet komolyan megkérdőjelezni.
A Hillsborough Stadionban, a Liverpool – Nottingham Forest FA-kupa-elődöntőn, 96 Liverpool szurkoló halt meg és 200-an sérültek meg. Most több mint 20 év után a Facebook kampány elérte, hogy a politikus kaszt bocsánatot kért a szurkoló csoportot megbélyegző hamis kampányért.
Messzire ható hullámokat vet egy-egy ilyen tragédia.
Mint szociális munkás arra gondoltam, hogy itt a családi csoportdinamika részévé vált egy politikai karakter. A Vaslady része annak a folyamatnak, ami az apa-gyerek viszony. Az apa fiatal korában is dolgozott azon témán, hogy mi történt azon a meccsen, de most ez megint elé állt. Az is teher, amit ott látott. És nincsen rendben a dolog, mert a kultúra nevében megnyilvánuló pártkaszt megbélyegezte őt! Nem elég egy, kapott egy másik sebet!
A lánya egy érzékeny témára kérdez rá, mert a "hivatalos többség" azt állítja, hogy az ő lába is agyon taposott embereket. "Apa miért mondják, hogy Ti ott megöltétek a szurkoló társaitokat?"
Az angolok hisznek abban, hogy a civil erő, a független sajtó leleplezi a hazugságot. Itt ez 23 év alatt sikerült.
Céges HR
Másfél évig dolgoztam a világ harmadik legnagyobb olajcégének egyik nagy londoni irodájában. A konyhai stáb nem volt része a szervezetnek, mi külön cégként szolgáltattuk nekik az étkezést és a rendezvények, meetingek ellátását. Mivel majdnem lett HR diplomám odahaza, így fokozott érzékenységgel figyeltem, hogy a HR osztály mit alakít.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a konyhai és pincér stábbal kapcsolatban mindig beárazták nekünk a kávézás közbeni pletykák között, hogy mennyit kóstálna egy perben, amit a mi managementünk megenged magának.
Amikor kiakasztják a pincér kollegát azzal, hogy leellenőrzik, hogy mosott-e fogat, olyankor a HR osztály megmondja, hogy ez lenne vagy 4000 font.
A debreceni fórumon az látszott, hogy a kormány propaganda nem hezitál, ha fel kell lépnie érvekkel a foci költségvetés védelmében. Átléptek viszont egy határt, itt UK-ban nem működne az a viszony, ahol a fölül lévő zsarnokoskodni kezd. Angolul ez úgy hangzik, hogy bullying.
Fellép a céges kultúra
Angolul, mármint kulturális dekódolás értelemben, az erőszak nem ott kezdődik, hogy valaki átvágja valakinek a torkát. Az angol jog, a céges szervezeti kultúra fellép az első szónál.
Nem buzizhatsz le valakit, mert ez esetben a rendszer elég nagy magabiztossággal behajt rajtad egy 10.000 fontos büntetést.
Konkrétan, ennél a cégnél, a HR osztály olyan esetekre mondta ezt, amikor a kollegámnak a mi managementünk kolumbiai altitkárnője azt a visszajelzést adta, hogy szerinte nem vasalta ki az ingét eléggé, nem dezodorozta be magát eléggé.
Ilyen visszajelzéseket, ebben a kultúrában, a mi HR osztályunk szerint körültekintőbben kellene elhelyezni, mert ahogy ez elhangzott... az eléggé tuti, hogy behajtható, mint zaklatás. Még a főnök beosztott viszonyban sem léphet át a "visszajelzést adok" munkaköri kötelesség "egy zaklatásra alapuló viszonnyá".
Egyszer a főnök azt mondta nekem, hogy "mikor tanulok már meg rendesen angolul". A következő percben az összes szakács kollega odajött és felajánlották a támogatásukat arra az esetre, ha le akarnék ülni a főnökkel és szembesíteni szeretném azzal, hogy nem beszélhet velem így.
Nem mondunk csúnyát másokra
A személyiség, vagy a kisebbségi szubkultúra itt számíthat az állam védelmére vagy a kollegákéra, vagy a cég emberi méltóságot védő tudatos kultúraformáló erőfeszítésére! A keretalkotó nem támogatja vagy maga szervezi az erőszakot, hanem tiltja. Nemcsak az állam. Amikor én vagyok a keretalkotó középvezetőként, akkor én is! Nem csak rendőr jelenlétében nem mondunk csúnyát másokra, hanem úgy általában sehol. Se a cégnél, se az utcán, se lakossági fórumon!
Itt a cégnél a pult mögött álló lengyel kolleganő, akinek mindig van egy-két kedves szava a kiadott szendvics vagy kávé mellé, egyszer összeszólalkozott egy új kollegával.
Leült vele a főnöke, hogy nem beszélhet így másokkal. Az új kollega azt találta mondani, hogy "She's just a Polish bitch!" ./Egy kis lengyel kurva./ Másnap kezébe nyomta a főnöke a felmondását. Egy rövid mondaton belül etnikai és nők elleni címkézés! Írásban "gratuláltak hozzá"!
Ráadásul egy olyan csapat tagot támadott meg ilyen módon, akitől hihetetlenül sok kedvességet kap a cég. Óriási hiányt élne meg a közösség, ha ez eltűnne. Esélye nem volt ennek a bunkónak.
Gay Pride, London
Óriási élmény volt látni, hogy a London Gay Pride olyan május 1-i felvonulásra emlékeztető valami, ahol az érintettek társadalmi önszerveződésein kívül, számtalan cég felvonul!
Egyenruhában ott menetelnek a vámosok, a mentősök, a tengerészek, a taekwondo egyesület, a meleg rugby csapatok, a pártok, az állatvédő egyesületek, a zöldek, a különböző országok meleg szervezetei etc. Melegek és szüleik, gyerekeik, testvéreik, barátaik, vagy akik általában örülnek annak, hogy kulturálisan vége lett a bujkálósdinak.
Talán 2 hete, hogy itt a jobboldali párt átvitte a meleg házasság ügyét a parlamenten. Ez a kultúra nem arra van rákattanva, hogy hol hogyan erőszakolhatja meg a kisebbségek identitását. Itt rendszerek védik ezeket! A rendőrség! A törvény ereje! A vállalti HR!
Itt egy céges közösségen belül sem fordulhat elő, hogy a debreceni fórumon elhangzott buzizás egyáltalán napvilágot lásson! Ezek a cégek komoly munkát fektettek be abba, hogy az etnikai vagy meleg kisebbséget ne lehessen még viccekkel se kipellengérezni.
A kisközösség és a törvény
A rendőrség eredetileg egy masszívan homofób, macsós közösségi kultúra volt itt Angliában 30 éve, de évek kitartó munkájával ez eltűnt. A vállalati HR lépésről lépésre, tudatosan építkezett abba az irányba, hogy felszámolja a kisebbség ellenes, előítéleteket erősítő beszédet.
Az angol rendőrségen rengeteg szociális munkás dolgozik. Ideje volt, hogy hivatalosan a személyiség fejlesztés eszköztárával dolgozzanak azon, hogy "én és az előítéletesdi". Ez nem pusztán egy büntető rendszer. A rálátást támogató eszköztár, az önismereti csoport is mögötte van!
A HÖOK listázós közösségi kultúra tünetei kezelhetők. A címkézés iparszerű kiteljesedése helyett felépíthető egy előítéletességekkel szembe forduló közösségi attitűd.
Ennek van olyan szintje, hogy kisközösségi szinten se tud már ilyet felütni az ember, mert a nagy nemzeti coming out után természetesnek veszik az emberek, hogy nem érdemes homofób vagy egyéb többségi összetartásra való ügyeken lovagolni, mert ilyenkor pofára esés van, ha kiderül, hogy a tanárom, az edzőm, az unokatesóm, a lelkészem, a kollegám meleg.
Azért van törvényi szigor része is. Ha elhangzik.... 10.000 font. Vállalati közegben kirúgás. Civil közegben egy ilyen performance után nem hiszem, hogy pártlistára tennének egy ilyen embert, mert bevállalhatatlan.
Ez meggyőző a homofób aktivistáknak! Ez még a rendőrségen is törvény.
Semi contact torokátvágás
A magyar rendőrségi / bírósági gyakorlat azon a ponton húzza meg a beavatkozási határt, hogy akkor most átvágta a torkát vagy nem. Az angol azon a ponton, hogy kimondta vagy nem. Itt az erőszakkal való fenyegetőzés is erőszaknak számít.
Értelmetlen dolog a verbális és tettleges erőszak eszközeivel, a sajtó fenyegetettségének fokozásával, vagy például a civil közösségek forrásmegvonásával kísérletet tenni a szólásra emelkedő POLGÁR elhallgattatására!
A jóléti társadalom modell úgy épült ki, hogy mind a központi, mind pedig a helyi tervezési folyamat intenzívebbé vált. Nem megszűnt! Intenzívebbé vált! Amatőr baromság, amit a politikusaink 15 éve művelnek!
Az lenne az értelmes, ha naponta 10.000 értekezleten az lenne a beszédtéma, hogy mit tehetünk az európai bér elérése érdekében úgy, hogy közben még 10 emberrel növeljük a stábot és ezzel a foglalkoztatottságot. Ehhez bátor tettre kész polgárokra van szükség! Álmodozókra, szervezkedőkre, alkuszokra és hálózat fejlesztőkre! Minden féle polgári aktivitásra, minden szinten!
Normális esetben, az ember szereti a nemzetét, büszke a kultúrájára. Tenni akar annak jobbulásáért. Azért, mert ha a többség nem tesz semmit, akkor annyira lerohadnak a dolgaink, hogy a saját életünkben megjelennek a következmények."
Az utolsó 100 komment: