Előre szólok, hogy ma angliai poszt következik. Azt nem mondanám, hogy akinek elege van Angliából ne olvassa, mert szerintem sok érdekesség van Anikó történetében, mást ne mondjak, végre egy olyan történet, melyben összetartó magyar közösségről olvashatunk. Már csak ezért is megéri...

„Már lassan 3 éve, hogy kijöttem Londonba dolgozni, az anyavállalat irodájába. Budapesten előtte 5 évet dolgoztam különböző munkakörökben ugyanennél a vállalatnál, és cégen belül pályáztam meg egy állást.

Az első 3 hétre fizették a szállodai szobámat, amíg találtam albérletet, és fizették a repülőjegyet idefelé, de más pénzbeli támogatást nem kaptam.

Szerencsére nem hagytak elveszni a bürokrácia útvesztőjében, az első héten intéztem mindent, munkaidőben, a munkáltatóm segített – bankszámlanyitás, NI-szám, a többire nem emlékszem, annyira flottul ment – és még az albérlethez szükséges ajánlólevelet is ők adták nekem.

Minimális csomaggal érkeztem ki, előzetesen próbáltam tájékozódni az itteni albérletárakról, és volt egy elképzelésem arról, melyik környéken szeretnék majd bérelni, hogy se a cég irodájától, se a belvárostól ne legyek messze. A hotelból először az egyik kolléga kisszobájába költöztem ideiglenesen, majd onnan az első itteni komoly albérletembe, ahol azóta is lakom.

Rezsi

A lakást 1200 fontért béreljük ketten, van egy nagy közös nappalink, étkezővel és mindkettőnknek egy külön dupla szobája (rendesen befér az ágy, és még polcok, tárolóhelyek is vannak, nem szűkös), közös még a konyha és a fürdőszoba.

A gázátalány havi 40 font, ez fedezi a téli nagy fűtéseket is, amik azért kellenek, mert a lakáson átfúj a szél. Az előző tél enyhe volt, de a 10 Celsius fok alatti hőmérsékleteknél már nagyon kell fűteni, mert még mackóban és pulcsiban is fázunk a lakásban. A melegvizes bojler és a sütő, a tűzhely is gázzal működik.

A villany és a víz is külön 20 font / hó, ezen kívül előfizetünk internet / TV / telefonszolgáltatásra a Sky-nál, mozicsatornákkal, nemzetközi híváscsomaggal, ez így egyben 60 font. Erre jön még a council tax, ami majdnem 200 font havonta, és a TV-licensz átalánydíj, ami havi 12 font.

A házban rajtunk kívül még két család lakik, elvileg a közös – szőnyeges, mint itt minden, néha még a fürdőszoba is – lépcsőházat rotációban mindig más takarítaná, de gyakorlatilag csak mi takarítjuk.

Más kapcsolatunk nincs a szomszédokkal, néha jön az alsó szomszéd, és reklamál a zaj miatt. A hang-, és hőszigetelés förtelmes ezekben a régi házakban, gyakorlatilag mindent hallunk mi is, amit a fölöttünk lakók csinálnak.

Egyéb költségek

Utazásra havonta átlag 100 fontot költök, a jógabérletem is havi 100 font, és ételre-italra gyakorlatilag bármennyit el lehetne (étterem, bulik, etc.). A reggeli 1-2 fontból kijön, ebéd napi 4 font az irodai kantinban, hétvégén szoktam főzni, és ehhez általában szombatonként veszem meg az alapanyagokat.

Egy nagyobb bevásárlásba (20-30 font értékben) beleférek, ami még kitart a következő hétre is: ebben van gyümölcs, üdítők, zöldség, tej, kenyér, sajtok. A hús nem, mert vegetáriánus vagyok.

A környéken található kis boltokban is jó a választék, de a kedvencem a helyi Waitrose. Minden megkapok még a legvadabb receptekhez is, télen-nyáron frissek a gyümölcsök és a zöldségek, fűszernövények. A kiszolgálás is elsőosztályú, az eladók és a pénztárosok nagyon készségesek, kedvesek, sokuk már megismer és beszélget velem.

A munkahely

A munkahetem 35 óra, heti egy napot dolgozhatok otthonról, és évi 28 nap szabadságom van. Semmi gondom nem volt a beilleszkedéssel, a kollégáim nagy szeretettel fogadtak, és amikor megtudták, hogy mi ünnepeljük a névnapokat, mindegyikük választott magának egy magyar nevet is, és azt ünnepeltük a szülinapok helyett.

A munka sok, de a hajtás mellett nagyon figyelnek arra is, hogy fejlődjek, képzésekre, tréningekre küldenek. Minden nap délután 5-kor el tudok menni haza, nagyon ritkán kell tovább maradnom.

A fennmaradó időt sportolással töltöm, meg a barátokkal, ma színházba megyünk egy kollégámmal és barátommal.

Összetartó magyarok

Sok magyar dolgozik a cégnél, összetartó kis közösséget sikerült kialakítanunk, közös programokkal. Hétvégén bulizni megyünk, múzeumba, vagy egy közös ebédre, beszélgetésre futunk össze.

Évente kétszer-háromszor szoktam hazamenni, akkor egy hetet a családommal töltök, egy hetet pedig a budapesti irodában dolgozom, így lehetőségem van esténként összefutni a barátaimmal. Sokan jöttek már hozzám látogatóba közülük és vannak visszajáró vendégeink is. A magánéletemről sokkal többet nem szeretnék elárulni.

Semmi gondom nem volt az otthoni életemmel, tapasztalatot szerezni jöttem ide, és tanulni. Az életminőségem sokat javult, van időm magamra, és a hobbikra, sportra, nem stresszelem szét magam.

Az angolok higiéniai igénye messze alulmarad az enyémnek, és a sok rövidnadrágos embertől is meghökkenek télen mind a mai napig, de nagyon sok szerethető vonást is sikerült felfedeznem bennük."