Mielőtt bárki véletlenül azt gondolná, hogy a külföldi munkavállalás a kezdeti nehézségek után biztos siker, megosztom veletek Bugris londoni élményeit. Vigyázat, kiábrándult történet következik ki nem fizetett munkaórákkal, nem létező szabadsággal és rohamléptekben drágul élettel. Íme, az árnyékos oldal!

„2008. november 8-án jöttem Angliába. Kényszerből, ezt hozzátenném, a hátam közepére se kívántam a külföldi életet, de a szerelem és a kalandvágy már csak ilyen. Repülőre ültem.

Otthon volt 3 szakmám, főállásban rendőr voltam, 12 órás szolgálatban tiszthelyettes járőr (a köznyelvben lószarrugdosó vagy behajtó, nem aktakukac), mellette szobafestőként fusiztam. Nem nyaraltam 1996 óta, albiban laktam, nem volt igaz szerelmem, nem vettem minden szezonban új trendi ruhákat, de volt lakásmegtakarítási számlám. Úgy mentem vásárolni, hogy felírtam mi kell, kiszámoltam, mibe fog kerülni és annyi pénzt vittem magammal, szinte pontosan!

20 penny vs 60 penny

Angliában 2008 decemberében tudtam munkához jutni festőként, 2009 márciusában mosogató lettem egy étteremláncnál, 5.73 fontos órabérért. Aztán 2010-ben emelték a minimálbért 5.80-ra, majd idén 5.92-re. Tudjátok követni a béremelést a 3 év alatt?

2008 novemberében az Oysteremet (kb. a tömegközlekedési bérletnek megfelelő bankkártyaszerű kártya, ezzel lehet utazni - Határátkelő) pay as you go-val (azaz feltöltőkártyaként használva - Határátkelő) töltöttem, és egy menet, ami egy buszjegynek felel meg, 80 penny volt. Most, 2011 október végén ugyanaz a menet 1 font 40 penny. Akkor is, ha egy megállót mész, akkor is, ha a végállomásig.

Remélem, tudtatok követni. Az órabérem 3 év alatt 20 pennyt emelkedett, a buszjegy ára 60 pennyt.

Mindenes mosogató

Anglia a külföldiek egyik fő kizsákmányoló országa, a modern rabszolgatartók országának egyike. A ledolgozott órákat nem fizetik ki, és nem tehetsz semmit. Külföldi vagy, ha nem tetszik, el lehet menni, sorban állnak a helyedért. Volt olyan hónap, hogy papíron 312 órát dolgoztam, a gyakorlatban még többet, de azokat lecsalták. Mindegy, ha nem a könyvelő vagy a főnök, majd az adóhatóság nyúlja le.

Mosogatónak vettek fel, de én válogatom a pincér visszahozott moslékját, én takarítom a folyosókat, lépcsőházakat, öltözőket és én vagyok a desszert chef is egy személyben. A konyhán nincs kajaszünet, a maradékot vagy a morzsát csipegetem, vagy szendvicset majszolok 3 órán keresztül, de addigra az is szétszárad. Engedélyt kell kérni, ha toalettre kívánsz menni.

Akkor eszek főtt kaját, ha főzök otthon magamnak. Úgy indulok el dolgozni, hogy előtte eszek, és úgy megyek haza, hogy majd elájulok a fáradtságtól, de ennem kell, mert kopog a szemem az éhségtől.

A válasz: nem kötelező...

Eddig öt étteremben dolgoztam, mindenhol ugyanez a módi. Üdítőt adnak, csak győzd kivárni, hogy odavigyék neked, ezért még folyadékot is szoktam magammal vinni.

Spórolnak az órákkal, 4 órás melót akarnak 2 óra alatt kitaposni belőled, s ha nem vágsz jó képet hozzá, azt mondják, nem kötelező itt dolgozni, nem hívott ide senki, máshol is kell dolgozni, mi a probléma???

Ismerősöm 1 évet dolgozott velem egy étteremben. Hazament és bejelentkezett a munkanélküli központba januárban, vitte az összes papírt, amit megkövetelnek ilyenkor. Talán augusztusban kapott választ, de segélyt nem, mert azt mondták neki, hivatalosan egyetlen egy napja sincs Angliában. Ott voltak a papírok, adózott rendesen, és se Anglia, se Magyarország nem akar fizetni.

London alulnézetből

Angliában a táppénzt és a szabadságot nem szokás fizetni. Ritka cég, amelyik ezekre fizet. Nincs annyi pénz a Földön, hogy a munkaügyi hivatalban megtedd a megfelelő jogi lépéseket. Ha volna is, elveszíted a pert. Külföldi vagy. Meg ha volna, akkor nem egy ilyen zsúfolt, koszos, igénytelen, büdös városban vállalnál munkát és élnéd akár átmenetileg is az életed, mint London!

Aki hotelt takarít, még rosszabb sorsot választ. Az interneten lépten-nyomon képedbe tolják az "Angliai munka" reklámokat, a sok hülye meg felveszi a hitelt és kijön a bizonytalanságra szerencsét próbálni.

Aki teheti, hazamegy azzal a pénzzel, amit eddig félre bírt tenni és meghúzza magát. Itt csak annyit lehet keresni, hogy az albérlet meg az utazás, kaja éppen kijöjjön belőle. Ugyanaz, mint otthon, csak mellé még megaláznak, mert külföldi vagy, mű kaját eszel, mert a szigeten alig van más, és a többség az egészségtelen táplálkozásnak hála 20 kilóval gyarapodik. Én 5 kilóval vagyok kevesebb, mint mikor eljöttem otthonról.

Ez most a pillanatkép Londonban, 2011 októberében.

Én nem ajánlom senkinek, hogy PÉNZ, KAPCSOLAT és NYELVTUDÁS nélkül elinduljon külföldi munkát vállalni!

Egyre jobban kiéleződik az angolok és külföldiek közötti viszony, mert érződik a válság, mindenki küzd a maga módján a maga túléléséért, s ez néha nem valami emberséges eszközökkel megy végbe.

Ez az én nézőpontom, elég negatív, de nem szabad, hogy túlzott elvárásai legyenek az embernek a külföldi munkavállalás kapcsán!"

(Ez egy archív poszt, melynek eredetijét ide kattintva olvashatjátok el.)