TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„No such a thing as free lunch..." Angol szólás. Jelentése: semmi sem jön ingyen.

Ezzel a cikkel bizton sokakat magamra haragítok, de szükségét érzem, hogy leírjam, mert rengeteg olyan példával találkozom itt hétről hétre, amiből azt látom, valami nálunk kimaradt az oktatásból, a nevelésből. Így a haragvók haragudjanak, de ha csak egy ember összekapja magát és megcsinálja Londont emiatt, nekem megérte!

Lehet, hogy a magyarok szorgalmasak. Az is lehet, hogy keményen dolgoznak. De szerintem, legtöbbjükkel ez nem így van. Valójában a saját bőrömön tapasztalom, hogy amikor bármi extra dolgot megteszek szorgalmas magyarként, csak úgy, hogy nem származik belőle hasznom és senki nem kért rá, ezek a jó magyar emberek képtelenek szó nélkül megállni.

Ha netán még kollégák is vagyunk, attól való félelmükben, hogy az egy másodpercet is lassíthatja a munkavégzés más fázisait, még inkább szóvá teszik. Pedig ez nem ismeretlen dolog, valljuk be: összeszedni a szemetet a padunk alól a parkban, vagy kiseperni a teherautónk platóját... az angol ezt úgy hívja, „going the extra mile".

Szorgalmasak és keményen dolgoznak

Ha többen csinálják, jobb lesz a világ, persze csak kicsiben, de jól is érezzük itt magunkat Angliában, ahol tömérdek civil szervezet takarítja a parkot, padot tesz ki, mossa a grafitit, vagy csak úgy szó nélkül bent marad túlórázni a munkahelyén pedig nem szorul rá.

Azt gondolom, sokkal inkább az angolok azok, akikre a szorgalmasság és a kemény munka igaz. Mindenki lustának titulálja őket, de ugyanezzel a szociális juttatási rendszerrel kétlem, bárki is dolgozna a mi kis országunkban.

Ott ahol az egészségesek is azon törekednek, hogyan bélyegeztessék betegnek magukat, aztán meg csodálkoznak, ha valóra válik valamilyen formában. Haszonlesés, ingyenélés, munkakerülés, mindezekkel a cigányokat azonosítjuk rendszerint.

Sajnos sokkal inkább sikerült átvenni tőlük, mint gondolnánk - ha egyáltalán erről van szó: jól látom, sok Angliába érkezett magyar hogyan viselkedik, és nem egy dolgos cigány embert ismerek. A híres magyarok, akiket mindenhol dicsérnek... a legjobb munkaerők, ismerős ugye... egy részük. Sajnos ma már úgy tűnik, a kisebbik.

Panaszkodva rossz sorsuk felől

A többiek? Inkább lógnak valakin hetekig, kihasználva a „lehetőségeket", álláskeresést mímelve egy olyan városban, ahol annyi a heti szobabérlet, mint otthon egy lakásé: panaszkodva rossz sorsuk felől, rontva befogadójuk közérzetét, minthogy bármi erőfeszítést tennének saját érdekükben.

Még szomorúbb látni azokat, akik nincsenek ilyen konkrét hajléktalan helyzetben, mégsem haladnak egyről a kettőre: mindig egyszerűbb segítséget kérni, panaszkodni, mint megállni, hogy ne költse el azt a kevés pénzét marhaságokra, amitől kicsit jobban érzi magát, csak épp a fejlődést zárja ki.

Akinek iPhone van a zsebében, vagy dohányzik, de nem tud angolul és tanfolyamra nincs pénze – na, erről beszélek. És nem kell megmagyarázni, köszönöm.

Minden más hibája?

Persze a kényelem mindennél fontosabb, ki tudja hány embernek próbálunk segíteni – túl megerőltető munkával, nem ezt akarom én csinálni munkával, alja munkával, nem ezt tanultam én munkával, milyen munkával már - bevándorlók vagyunk, emberek! Gazdagok vagyunk és válogathatunk a kendermagban vagy mi?

Természetesen tudjuk, mindez más hibája: az elhagyott országé, a befogadó országé, a környező országoké, rokonoké, barátoké, ellenségeké, történelmi háttéré, apámé, oszt? 100-ból egy magyar, ha említi, mekkora hülye voltam, hogy nem dolgoztam keményebben és nem vettem komolyabban ezt meg azt, de most már rajta vagyok!

Annyi történetet lehet hallani (magyarul, szinkronosan) gyors meggazdagodásokról, szerencsés sorsfordulatokról, „bekerülés"-ről, de sajnos az élet nem így működik. Főleg nem külföldön és nem ebben a gazdasági helyzetben.

A szerencsevadászok

Tudok olyan operaénekest mutatni itt, aki hotelszobát takarít, de azt is tudom, hogy hamarosan a saját autóját vezeti. Mert ez így működik. Sokan mégsem azzal a szándékkal hagyják el az országukat, hogy keményebben dolgozzanak, megbecsüljék az élettől elvett második lehetőséget és ezzel egy jobb világot teremtsenek maguknak és családjuknak. Csak folytatják addigi mentalitásuk szerinti életük: ezek a szerencsevadászok.

A legtöbb ember nem szerencséből került oda, ahol van. De még ha mindenkivel így esett volna is, akkor sem erre számítok: keményen dolgozom, és megfizetem az árát az előrelépésemnek! Aki pedig ezzel van elfoglalva, mindjárt kevesebb ideje jut a nála sikeresebbek fúrására, panaszkodásra, filozofálásra. Igenis rá kell lépni a nehezebbik útra, nem nyaralásra jött senki más országba dolgozni!

Csak egy példa, hogyan csinálják ezek a lusta angolok. Egy helyettesítő kollégám karrierje: mivel angol, ugye a nyelvtudás pipa. Bocsi, mi jöttünk ide, nem kötelező angolul beszélni de: itt ez az alapfok. Perfekt angol. Otthon meg a perfekt magyar, akinek anélkül is megy, szuper, de ettől még itt ez így van. Senki nem meséli otthon csalódottan, hogy nem vettek fel az ELMÜ-höz titkárnőnek, pedig milyen jól beszélek magyarul... legalábbis ez némi értetlenséget váltana ki.

Szóval van ez a kollégám, brit angol, kérdem tőle hol tanulta ki az electrical engineer és a mechanical engineer szakot így egyszerre. Mire kiderül, az iskolában, 3 év alatt, 35 évesen... és előtte mit csinált? Énekes volt a West Endben. Nem vicc. Csak azért mert már nem volt akkora kereslet táncosokra, amit eredetileg tanult és csinált.

Hát csak annyit, hogy ez az ember nem jár extra autóval, pedig biztos jól keresett, de 35 évesen volt annyi tartaléka és ambíciója, hogy harmadjára is újra tudta kezdeni karrierjét, és nem is hallottam panaszkodni, hogy leépítették a mérnöki állásából és most 47 évesen kell ismét állást keresnie.

A sikeresek megfizették az árát

Ésszerű elvárások, és rengeteg befektetett munka, erőfeszítés. Szerintem ez nem kerülhető el, és engem megszégyenített ennek az embernek a példája, mert bár mindent megteszek, azért még jut időm panaszkodni.

Szívem szerint minden szerencsevadászt azonnal hazaküldenék, oldják meg. Sajnálom azokat, akiktől ezzel elveszik a lehetőséget, mert itt általában véve segítik egymást a magyarok – addig, amíg egy pár ilyen rossz tapasztalattal nem találkoznak.

Itt, akik sikeresek, megfizették az árát, és nem sajnálják magukat – így érdemes ehhez hozzákezdeni. Azoknak pedig, akik nehéz helyzetben élnek, akár itthon akár otthon – sok erőt kívánok, bántani csak a lustáját akarom, nem azokat, akik kilátástalanságban élnek és mindent megpróbálva sem jutnak tovább.

Mindenkinek kívánok rengeteg odaszántságot, kitartást, és ha a cél lebeg a szemünk előtt és mindent megteszünk érte, akkor márpedig sikerülnie kell, sikerülni fog! Akármi is legyen előtted, képes vagy rá, meg kell dolgoznod érte, de meglesz!"