Régen jártunk már Svájcban, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy megnézzük, milyen is az iskolarendszer Zürich kantonban. Kalauzunk Muzsi, aki természetesen saját tapasztalatból beszél, mint gyakorló szülő. Olvassátok, nem minden tanulság nékül való, utána pedig jöhetnek a hozzászólások.
TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért!
„Volna nekem is mesélni valóm a svájci iskolarendszerről. Zürich kantonról tudok beszámolni, az alsóbb szintekről (a legnagyobb most megy 4.-be).
Ami induláskor nagyon más: nincs válogatás, oda és akkor megy az ember gyereke, ahova és amikor mondják. Nincs hadd maradjon még egy kicsit az oviban... A csoportbeosztás első szempontja a közelség, a többi pedig a minél egyenletesebb demográfiai elosztás: fiú-lány arány, helyi gyerek-idegen eloszlás.
Az a gyerek megy oviba (ami kötelező és az iskolarendszer része), amelyik betöltötte a 4. életévét az év májusáig (? a pontos dátumban nem vagyok biztos). Két év ovi, utána suli. Az ovi nem önfeledt játszadozás, mint Magyarországon (ehhez is volt szerencsénk, szóval látom a különbséget), sokkal strukturáltabb, szervezettebb.
Sok kis intézmény
A szülők nem mennek be a gyerekkel az öltözőbe, és öltöztetik a gyerekeket, kint elbúcsúznak. Vagy később már el sem kísérik őket, hiszen itt az ovisok is egyedül járnak! Inkább sok kicsi intézmény van, mint kevés nagyobb, így minden gyerek közelében van iskola-ovi. Ez az elsődleges besorolási szempont, hova megy a gyerek. Aki gyalog nem jut el, annak rendelkezésére áll az iskolabusz, hozza-viszi.
Az oviban szigorú menetrend van, ami sok kézműveskedést, beszélgetést, és feladatmegoldást is magába foglal. Ismerkednek a betűkkel, a számokkal, a számolással. Természetesen szabad játékra is van idő. Az ovi ingyenes, csak a tízórait kell vinni.
Lazább az első osztály
Ezek után nem megrázkódtatás az iskolába kerülés, mert megtanulták a rendet. Nem beszélve arról, hogy az első osztály lazább, mint otthon. Míg az első gyerekem Magyarországon járta az elsőt, és totál kikészült, minden este sírt a fáradtságtól, itt a másodiknál észre sem vettük, hogy suliba ment (1 év ovit járt itt).
Az iskola ingyenes, a táskát, tolltartót, tesicuccot kell csak venni. Könyveik itt sem nagyon vannak, feladatlapokra dolgoznak legtöbbször, év végén lefűzve hazahozzák. Az iskola felszereltsége bámulatos, amikor látom, hogy saját számítógépek a teremben, meg ezer segédeszköz, játékok, akkor összeszorul a szívem a magyarországi gyerekekért és pedagógusokért.
Ha a gyerekek a tanítókkal mennek valamerre, akkor az ingyen van - tömegközlekedés, múzeum. Nincs kínos szitu, hogy menjünk, vagy ne menjünk, mert a szegénygyerek nem tudja kifizetni a jegy árát.
A tanáron múlik...
A tanítóknak nagyon nagy szabadsága van abban, hogyan oktatnak. Angol, tesi, kézműveskedés van csak feltüntetve az órarendben, a többi "oktatás". A tanár, ahogy látja, hogy mire kell a nagyobb hangsúly, arra koncentrál. Sokszor variálnak is.
Negyedéves bontásban projektek vannak, egy témára koncentrálnak, és azt minden tantárgyra alkalmazzák. Pl. amikor az őszi erdőről tanultak, minden héten egy egész délelőttöt kirándultak. Közben beszélgettek a természetről, "kísérleteztek", vagyis tüzet gyújtottak, főztek, sütöttek, sportoltak, hiszen hegyet másztak. De katicapetéket is vásároltak, és felnevelték őket...
Az oktatás délelőtt és délután folyik, délben hazajönnek ebédelni - na, ez a nem szimpatikus része, ugyanis irtó nagy terhet ró az anyákra. Napköziféle van, Kinderbetreung nével, nagyon kevesen járnak, ott ebédelni is lehet. Áráról gőzöm nincs, max. elképzelésem lehet, mikor megkérdeztem, csak annyit mondtak: jövedelem-függő, hát köszi :)
Nem rohannak
Itt reggel 7-este 6-ig lehetnek a gyerekek. Az elsősök 1 délután, a másodikosok 2, a 3-osok 3, a 4-esek 4-szer mennek vissza délután, ekkor 2 órájuk van. Ami rengetegnek tűnik, viszont cserébe nem hajtják ki a lelküket.
Itt belefér, hogy ha kánikula van, akkor tanítás helyett elmennek a strandra inkább, vagy az udvaron játszanak. Nem kell rohanni, hogy úristen, nem fejezzük be év végéig a tananyagot. Ha a tanár úgy látja, hogy meg van zizzenve a társaság, akkor mondjuk lemennek az óra közepén futni egy-két kört.
1-3 év az alsó tagozat, két tanítójuk van. Így van lehetőség az osztott munkára is (csak részidőben van jelen mindkét pedagógus). Van IF (integratív Förderung, alias gyógypedagógia) is, ez a pedagógus is részt vesz egyes órákon. Mivel integráltak a "problémás" gyerekek, velük külön is foglalkozik. A külön foglalkozások mind iskolaidőben vannak, nem raknak a gyerekekre extra terhet.
Nyelvváltozatok svájci módra
Az "idegenek" szép számban vannak, nekik van DaZ, vagyis extra németoktatás. Nem mindenhol, de nagyobb helyeken elérhető a bevezető suli is, ilyenbe járt a nagyobbik lányom 5 hónapig is, mert egy mukkot nem értett németül, itt csak az ilyen gyerekek vannak. Nem időre megy, hanem amikor a pedagógus úgy látja, hogy felkészült, már rakják is át a normál suliba.
Nyelvoktatás: az echte svájci gyerek anyanyelve a sviccerdüccs, de a suli Hochdeutschul folyik, ezt bizony van, hogy a gyerekeknek tanulniuk kell. Írás-olvasás hochdeutschul megy. Másodikban kezdik az angolt, és ha jól emlékszem, 5-ben a franciát, aztán később bejön még egy nyelv.
A Mittelstufe (középső szint) 4-6 osztály, itt megint új tanítók vannak, szám szerint megint kettő. Itt már elég sok a férfi tanító is! Nincsenek szaktanárok, mint fizika, stb., külön tárgyak sem, a reál tárgyak neve: ember és természet. Aztán ebben bent van minden :) A kézműves, zene órákat tartják mások általában. Erről még nincs tapasztalat, most fogjuk kezdeni. A mi sulinkban 1-6-osokig vannak együtt a gyerekek, a következő szint már máshol van.
Sok a csapatmunka
Nekem nagyon tetszik a rendszer, én is a gyakorlatias oldalt tudnám kiemelni, pl. hogy a pénzzel számoltak, ez igenis fontos, ha 100 frankkal fizetek a boltban, és 24,65-be kerül, akkor mennyit kapok vissza.
Lexikai tudást nem vernek beléjük, hanem gyakorolnak-gyakorolnak, nagyok játékosan. Sokat mozognak, nem jellemző a frontális oktatás, nem úgy zajlik egy óra, hogy a gyerekek leülnek, tanár dirigál, gyerek feladatot megold. Kimennek a tábla elé, körben leülnek, beszélgetnek, jönnek-mennek.
Ha valaki szomjas, ihat. Ha kell egy radír a táskájából, ami épp nem a padjánál van, felállhat, és kiveheti. Én láttam ilyen órákat, és sokkal nagyobb nyugi volt, mint a nagy szigorú magyar iskolában. Sokat dolgoznak csapatban is, készítenek prezentációt.
Értékelés: feleltetés nincs, teszteket szoktak írni, amit eddig színekkel "osztályoztak". Itt a piros a legrosszabb :D Félévkor az elsősöknek van szóbeli értékelés (ők nem kapnak még bizit), év végén mindenkinek. Az év végi most mindkét iskolásomnak a gyerekkel együtt volt. Ő értékelte a saját munkáját, a tanár kiegészítette. Nem csak számolás, olvasás volt a kérdés, hanem minden más. Hogy tart rendet, követi a szabályokat, mennyire tud másokkal együttműködni. A bizonyítvány itt is egy A4-es lap.
A magyar kultúra megőrzése
Mi még járunk magyar iskolába is, a legtöbb anyanyelvhez rendelkezésre áll egy ilyen lehetőség. Ez fizetős, heti két óra, nekünk elég messze is kell menni, de fontos. Ez akkreditált képzés, megvan a tematika, mit kell tanítani, és bizonyítványt kapnak erről is a gyerekek. Ennek a célja a nyelv, a kultúra megőrzése. Írnak, olvasnak, énekelnek, a nemzeti ünnepekről beszélgetnek. A nagyobbaknak van történelem is.
Szünetek. Nagyon jó az eloszlásuk. Összmennyiségben annyi mint otthon, viszont a nyári szünet csak 5 hetes, a többi pedig hosszabb. A kantonban ugyanakkor vannak a szünetek, kivéve a sportszünetet, az elcsúsztatva. A gyereknek így van idejük kipihenni magukat, nyáron pedig nem unják szénné magukat. Persze, igaz, itt a klíma is kellemesebb."
Az utolsó 100 komment: