Határátkelő

Úgy hozta az élet (szerencsére előfordul az ilyesmi), hogy nem sokkal azután, hogy bő egy hete megjelent Kati szülői benyomásokat összegző írása a svéd iskolarendszerről (ha nem olvastad, itt pótolhatod), kaptam egy másik levelet is, ami szintén a svéd iskolával foglalkozik – de a tanár szemével. Nekem nagyon érdekes volt olvasni a hasonlóságokat és a különbségeket, remélem, ti is így lesztek vele! Következzen tehát Sörm posztja a svéd suliról, méghozzá a tanár szemszögéből! (A fotókat természetesen külön köszönöm!)

Egy végzős élete utolsó gimnáziumi vizsgájával küzd. A többiek már feladták.

A jelek szerint kommunikációs váltás történt a magyar kormány környékén a külföldi munkavállalás kapcsán. Míg korábban (igaz, nem túl sikeres) programmal is próbálkoztak a határátkelők hazacsábítására, most az a mondás, hogy ilyesmire már semmi szükség, hiszen akik elmennek, úgyis hazajönnek. A kérdés csak az, hogy így lesz (vagy van) -e.

Amikor egy posztban azt olvassa az ember, hogy a hely, ahol a szerző jár egy nukleáris apokalipszisba oltott Walking Dead helyszín, meg Mordor egyszerre, akkor abból rossz már nem sülhet ki. Nem is sült, ráadásul Gábor (akinek korábbi írását itt olvashatjátok) nem csak egy, hanem rögtön két ilyesmi helyszínen is járt Oroszországban és szerencsére nem csak megírta, de jó sok fotót is küldött. Öveket becsatolni, indulunk, lesz meglepetés is!

Bezártság, repülés, magasság - sok mindentől lehet fóbiája az embernek, nyilván egy határátkelőnek a szokásosnál is kínosabb, ha mondjuk nem bírja a repülést. Szóval az eheti ajánló jó alkalmat teremthet arra, hogy beszélgessünk kicsit a saját fóbiáinkról. Aztán jelentkezik egy rég nem látott ismerős, aki határátkelési jubileumhoz ért, végül belekeveredünk egy helgolandi fókakalandba.

Mielőtt belevágnánk a mai posztba, mindenkit figyelmeztetnék, csak saját felelősségére olvassa, mert olyan képek lesznek benne, hogy én szívem szerint azonnal nekiálltam volna pakolni azzal, hogy „ezt nekem látnom kell!”. Marseille környékére látogatunk, és már-már szemtelenül gyönyörű csodákat láthatunk. Útikalauzunk természetesen ezúttal is a jelenleg valahol Amerika mélyén bolyongó Zoli, aki itt és itt már megmutatta a környék szépségeit. Induljunk hát!

Rálátás L'Estaque-re a környező dombokról