Határátkelő

Tulajdonképpen Murphy-törvényének is nevezhetnénk, hogy amikor az ember úgy dönt, hogy ennyi volt Amerika, hazaköltözik, de legalábbis vissza Európába, egyszer csak történik valami. Erről szól a mai első történet, aztán megnézzük, mi a helyzet a hét egyik nagy szenzációjával, végül azon morfondírozhattok el, milyen életet élnétek, ha bármit megtehetnétek.

A pörkölt – töltött káposzta kombótól indulva ma eljutunk egészen London és Los Angeles veszélyes városrészeiig, miközben arra is fény derül, mi történik a brit fővárosban egy betörés után, hogy végül megtudhassátok, miként lehet mindig talpra állni külföldön élve.

Kockázatok és mellékhatások ugye nem csak a gyógyszerek esetében jelentkezhetnek, hanem határátkeléskor is. Persze nem feltétlenül kell mindent halálosan komolyan venni, ami az alábbiakban következik, de azért Ash pontjai között akad pár elgondolkodtató.

Számtalan oka lehet annak, hogy valakiből nem lesz határátkelő. Nyilvánvalóan a kérdés (miért nem megyünk külföldre?) nem is azokra vonatkozik, akik egyébként sem mennének, mert jól érzik magukat, megtalálták a számításukat, esetleg el sem tudják képzelni, hogy Magyarországon kívül máshol éljenek. Sokkal inkább azokra, akiket akár vonzana is a dolog, lehetőségük is lenne, mégsem mennek.

Bezárt a Whiteleys. Persze egy londoni bevásárlóközpont bezárása nem érne meg egy külön írást a Határátkelőn (akad belőle még elég), amiért most mégis poszt születik belőle, az az, hogy mindannyiunk életében vannak olyan fontos, ikonikus helyek, melyek eltűnése szíven üt. Még ha nem is gondoltuk volna.