Határátkelő

Juditék történetének eleje sokak számára ismerős lehet, hiszen rengetegen próbálkoznak az amerikai zöldkártyalottóval, amit sok csaló próbál meg kihasználni. Őket nem tudták átverni, viszont adtak egy, az életüket megváltoztató ötletet…

„…és akkor Józsi azt mondta…”, „képzeld, felhívott telefonon, el sem hittem, hogy ő az…”, „azt mesélte, hogy az osztrákoknál elő nem fordulhatna, hogy…”. Magyarországon az utcán, a buszon, a metrón, az étteremben óhatatlanul elkapunk egy-egy beszélgetésfoszlányt, akkor is, ha nem figyelünk oda. Mi a helyzet külföldön? Vajon idegen nyelven is működhet ez az önkéntelen, tudatalatti hallgatózás?

„Felégettem magam mögött minden hidat és örülök, hogy a hidak felégtek.” Faludy Györgynek ezzel az idézetével küldte el történetét Péter, akinek pár hete már egyik vasárnap ajánlottam egy vlogját, most pedig kérésemre megírta történetét is. Lesz benne sok érdekes fordulat és tanulság, szóval vágjunk is bele!

Finnországról általában rengeteg szépet és jót lehet olvasni, nyilván nem minden alap nélkül. Ezzel együtt is a kezdetek ott sem sokkal könnyebbek, mint máshol, nem véletlenül írja a mai poszt szerzője, Zoltán, hogy az első három hónap élete talán leginkább sokkoló időszaka volt. (A képeket köszönöm.)

Rovaniemi

Egy igazán különleges történet a mai egyik sztori. Főhőse Budapest után Balin élt és ment férjhez, hogy aztán kis híján menekülve onnan végül Berlinben kössön ki. Aztán elfilozofálunk azon, miért nem reklamál a magyar, majd megnézzük, milyen, ha mégis megteszi.

(Fotó: Iliás-Nagy Katalin)