Régi vita a határátkelés kapcsán, hogy azok az igazi „hősök”, akik nekivágnak a külföldi élet nehézségeinek, vagy azok, akik Magyarországon maradva élik a más szempontból ugyan, de nem mindig könnyebb mindennapokat. Balázs véleménye következik.

Mi az az öt dolog, ami a leginkább hiányzik Magyarországról? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Egyre többet gondolkodom azon, vajon kik vagyunk? Különleges emberek, vagy egyszerű gazdasági menekültek?

Elhagytuk Magyarországot és akarva akaratlan megváltoztunk. Sokak szemében hősökké emelkedtünk, másokéban bohócokká alacsonyodtunk.

No de melyik a valódi arcunk? Különleges emberek? Szerintem semmiképp! Aki a mi cipőnket hordja, jól tudja, miről beszélek, aki pedig nem, azzal megosztok egy titkot.

Nem vagyunk ám annyira erősek, mint amilyennek látszunk. Eljöttünk, mert ez volt a könnyebbik út. Eljöttünk és bár dolgozunk, sokkal könnyebb nekünk.

Hogy ki az a mi? Hát mi, akik a jobb megélhetés reményében elhagytuk Magyarországot.

Mi takarítók, mosogatók, konyhai segédek, szobalányok, éttermi felszolgálók, szakácsok, újságkihordók, betanított gyári és segédmunkások, tehát mi, akik többnyire felelősség és különösebb szakértelem nélkül is komoly összegeket keresünk havonta.

Idegen nyelven kell helyt állnunk, de (tegyük szívünkre a kezünket), közel sem azon a szinten, mint ahogy sokan gondolják. Az idegen nyelven történő karattyolást is hamar megszokja az ember, ha megéri. És nekünk bizony megéri.

Gazdasági menekültek? Igen, ez már sokkal találóbb. Eljöttünk, mert nekünk nem volt elég, amit kaptunk. Vagy mert telhetetlenek vagyunk, vagy egyszerűen azért, mert nem volt elég a megélhetésünkhöz. Legalábbis szerintünk.

Egyre inkább úgy gondolom, Magyarország jó úton halad, hogy a hősök országává váljon, hiszen lassacskán már csak a hétköznapi hősök maradnak otthon.

Hétköznapi hősök, akik előtt őszintén emelem meg zergeszőr kalapom! Hősök, akik mellett mi nem rúgunk labdába! Akik a teljes felelősség terhe mellett is helyt állnak és kitartanak egy olyan világban, amit mi már kezdünk elfelejteni.

Helyt állnak és büszkén vállalják, hogy ők mentősök, tűzoltók, rendőrök, tanárok, ápolók, óvónők, pénztárosok, idősgondozók, postások, akik közül sokan akkor sem hagynák el az ország süllyedőnek vélt hajóját, ha megtehetnék!

Hogy miért nem?

Gazdasági kivándorlóként sajnos nem tudhatom a választ...”

(Fotó: pixabay.com/Dimhou)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.