„Már látom előre, ahogy jönnek a "már megint egy poszt a szigetekről" kezdetű kommentek... :) Szóval rendben, hogy Anglia, és azon belül is London. De, szűkebben a Canary Wharf.

Szerintem / gondolom nem járnak erre annyit a turisták, hiszem max. a Greenwichez menő DLR-ről (Docklands Light Railway) vetnek egy-két pillantást lefelé, ahogy a kis piros szerelvény össze-vissza kanyarog a nagy szürke és semmit mondó épületek között, csatornák, öblök felett.

Átalakuló utasközönség

Amire a gyanútlan utas felfigyel, az az, hogy az utazóközönség ehhez a környékhez közelítve átalakul elegáns öltönyös-kosztümös emberek fekete-szürke tömegévé. Van öltönyös, öltönyös-turbános, öltönyös-hátizsákos, kosztümös, kosztümös-fejkendős és mindenféle náció.

Az ingujjak alól kivillanó elegáns karórák és okostelefonok tulajdonosai itt dolgoznak. Ez London egyik legnagyobb üzleti központja. Kicsit elszigetelve, kicsit messzebb a belvárostól. Külön világ ez, ahol hétfőtől péntekig hatalmas a tömeg, de hétvégére kiürül és csendessé válik.

(Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én is ide tartozom, annak mondom, hogy nem.
Bentlakásos ápolóként dolgozom, és egy itt élő és dolgozó ügyfelem miatt voltam itt 2 hónapot. Personal Assistant-ként kísérem őt mindenhová.)

Főtt rizs és curry

Érdekes ez a világ és sokszínű. Amennyire én beleláttam ennyi idő alatt, azt tudom elmondani, hogy az itt lakók nagy többsége nem eredeti angol. Vagy bevándorló (mindenhonnan), és sokan élnek egy lakásban, vagy X ideig tartó kiküldetésen lévő külföldi, akinek a cége itt bérel lakást. A főtt rizs és curry illat itt is konstans tényező a hazavezető 10 perces séta alatt.

Az itt dolgozók ide járnak valahonnan: DLR, busz, taxi, Boris Bike, de nem autó.
Délután olyan rettenetes a hazaindulók tömege, hogy a metró nem győzi elnyelni őket. Ellenben naponta más utcazenész játssza dalait a metró bejáratánál.

Ha busszal, vagy kocsival érkezik be az ember, akkor az első meglepő momentum, a rendőrszerű egyenruhában feszítő biztonsági szolgálat, akik sávba terelik a járművet, ill. meg is állítják, és megnézik, mi van a kocsiban, megkérdezik hova megy.

Valamint randomszerűen kis textildarabbal törölgetik meg a kocsi kormányát és oldalát, kilincseit. Majd az anyagot egy érzékelő műszerhez érintik. Ha nem találnak rajta robbanópor nyomokat, akkor a sorompó fellendül és mehetek utamra. Átlag 3x egy héten átesünk ezen.

Vezető világcégek vannak jelen

Egy egyirányú és a területet bebarangoló út van, ahol 20MPH a max. De inkább annyi sem, mert az öltönyösök össze-vissza gyalogolnak át egyik oldalról a másikra.
Állandóan látni a biztonsági szolgálat embereit járőrözni, van közöttük kutyás egység is.

A toronyházak sokkal magasabbnak tűnnek, legalábbis nekem, mert a közelben van a City Airport, és jönnek-mennek itt a gépek alacsonyan és sűrűn, kb. 3 percenként. A házak tetején kis villanó jelzőfény van.

Olyan cégek vannak itt jelen mint az HSBC, a Barclay's, a Reuters-Thompson, a JP Morgan, a KPMG ....

Csúcskategóriás üzletek minden mennyiségben

Az üzleti épületek alatt hatalmas és teljességében be- és átjárható földalatti bevásárló központ van.

Ami szokatlan, hogy a föld alatt bolyongva, és nem a megfelelő kijáratot megcélozva, nem az utcán találjuk magunkat, hanem egy cég irodaházában. Sok irodának közvetlen földalatti ki- és bejárata van. Illetve, sok toronyház szabályos átjáróként is szolgál, étteremmel és kávézókkal.

A ruha-, cipő- és ékszerüzletek garmada, a felső(bb) kategóriából valók. Itt él és virul a régi időkből ismert cipőpucoló szolgáltatás, ahol sötétzöld bőr karosszékbe huppanva, újságot olvasva és kávét/teát szürcsölgetve az üzletember várja, hogy a cipője csillogósra legyen pucolva.

Az angolok bolondulnak a méretre szabott öltönyökért. Abból sem kevés üzlet van erre. A kliens anyagot, bélést, színt, fazont, gombot választ és meg monogramot is kap az öltönye belsejébe. És minden, a kliens által tett felvetésre a hatalmas mosoly kíséretében eldúdolt "no problem at all" mondat a válasz. A jelenlegi öltönydivat szerint az egysoros a menő, aminek szigorúan csak az egyik gombja van begombolva.

Illetve, ennyi, de ennyi ruhatisztítót, mint itt, csurig tele munkával sehol nem láttam. (Hol van már az otthoni Patyolat kékjében úszó fehér hattyú? Itt 1 zakó + 1 nyakkendő =13 £)

Mit esznek délben?

Délben megbohémul az egész komoly üzleti világ: ki edzőcsukát és sportruhát húz, szigorúan súlyos hátizsákkal, és csoportosan (kollegákkal) vagy egyedül futásnak ered a betonon, ki a lépcsőn, és egyéb helyeken ücsörög és falatozik.

Amiért otthon anyáinktól egy pofont kaptunk volna gyerekkorunkban, ha látta volna, hogy mit esznek itt ebéd gyanánt, az itt listavezető: bolti szendvics és chips, kólával.

Amúgy a dolgozókat kiszolgálandó remek étkezési lehetőségek vannak itt: mindféle éttermek, bárok, a világ minden ízében. Iszonyatosan finom és friss ételeket ettem én mindenhol a környéken. Az utcai bódék előtt pedig dél és egy között szabályosan kígyóznak a sorok.

Munkaidő után

A munkaidő leteltével a bárok előtti szakaszok tele vannak az angol bankbotrány okozta stresszt sörrel oldó, a nyakkendőtől immáron megszabadult figurákkal. A céges kantin is pazar: nem is tudom, hogy hány féle menü van egy nap, a saláta bár kínálatától és a látványkonyháról nem is beszélve.

Szokott lenni "Hungarian beef" feeling a jacket potato-hoz (héjában sült krumpli), de még nem mertem bevállalni. A kreol és egyéb konyhák költeményei mindig elcsábítanak.

A cég épületének ötödik emeltén pedig saját Costa kávézó üzemel. Az emeleti teakonyhában van hideg vizes csap, és forró vizet (teának, kávénak) szolgáltató csap is. Mellette cukor, instant kávák, sok féle tea, kakaópor és tejautomata.

Abból tudni, hogy valaki stresszel az irodában, hogy nem bögre teával mászkál, hanem egy teáskannával a kezében siet a konyha felé.

A zsebkendő-probléma

Itt meg kell említenem, nem bírom ki, mert többször felmerült már: zsebkendő és orrfújás. Háááááát.... inkább szipognak. Otthon nem keveset dolgoztam irodában, és minden lány asztalán volt zsepi és a táskákban meg kis tasakos kiszerelés. Itt senkinek nem látok az asztalán. De meg a szupermarketben sincs az a dömping a kis tasakosokból mint otthon.

Ellenben a női wc-ben van céges hajszárító kitéve.

Érdekességképpen írom a végére, hogy az ügyfelemet kísérve jártam a Parlamentben, a TV-ben, a híres Farnborough-i légiparádén (A380-as élő bemutató, Grippenek, Red Arrows, The Blades, stb... repkedtek napokon át a nézőtér felett), és egy valódi angol esküvőn is.

És igen: ha valaki látta a Négy esküvő egy temetés c. klasszikust, akkor azt csak meg tudom erősíteni, hogy a valóságban is így zajlik. Nőkön fura kalapszerű dolgok, és a férfiakon külön erre az alkalomra kölcsönzött öltöny. Mint az angol szolgáltatóipar egyik virágzó ágának jele."