Az indonéziai Kawah Ijen-vulkán, amely Jáva keleti részén található, kék tüzet lövell. Napközben olyan, mint bármely más vulkán a világon, de az éjszaka közeledtével varázslat történik, és a láva kék színűre változik. A közelben élők Api Biru-nak, azaz kék tűznek nevezik. A bolygónkon egyedi természeti jelenségért valójában a láva magas kéntartalma a felelős. Kawah Ijen a jávai Banywang vulkánegyüttes része, így a Merapi-sztratovulkán alacsonyabb részein tör a felszínre. A szokatlan tűzhányó ahelyett, hogy a szokásos vörös lávat és a fekete füstöt termelné, földalatti tevékenységei fényes kék lángokat eredményeznek a levegőben. Vannak, akik elektromos kék tűznek is hívják. A jelenséget az okozza, amikor a vulkán kéntartalmú gázai 360°C feletti hőmérséklettel érintkeznek, majd a felszínen az oxigén hatására meggyuladnak és kék színben nyilvánulnak meg. Annyira fényesek, hogy az űrből is láthatóak.
A kráterben türkizkék színű, körülbelül kétszáz méter mély tó alakult ki, amely egyben bolygónk legnagyobb savkoncentrációjú tava is. A Banyupahit-folyó forrása is egyben, így nem meglepő, hogy a völgybe lejutó magas savtartalmú víz nagyon káros hatással van az ottani ökoszisztémára. A 0,3-as pH-érték hasonló az akkumulátorsavhoz, amely elektromos energiát hoz létre és tárol az autókban. Összehasonlításképpen a gyomorsav pH-ja 1,5 és 2 között van, a citromlé pedig 2 és 3 közötti. Ha az ember bőrére kerülne, azonnal szétmarná azt. Ennek ellenére egy 2006-os kutatás megdöbbentő eredményeket mutatott be a krátertóval kapcsolatosan: az élet jeleit fedezték fel, kisebb mikróbák közösségét.
Az olvadáskor mélyvörös kén egy része mesterséges, bányászati célokból épült csatornákon keresztül jut a kráter peremére, ahol a lehűlés következtében később élénksárgává változik. A kihűlt anyagot a bányászok nagy darabokra törik és kosarakban hordják le a völgyekbe. A munka szabályozatlan és rendkívül veszélyes. Gyakran látni kisgyermekeket is, amint fel-alá sétálnak a vulkán lejtőin, hogy egy kevés pénzhez jussanak a hollandok által üzemeltetett gyártól. A mérgező gázok káros hatásainak mindneki ki van téve, mert gázálarc és egyéb biztonsági felszerelések nélkül szinte egyértelmű a korai halál beállta. A hordárok sokkal kevésbé vannak kitéve a mérgező gőzök, füstök és gázok (többek között a metán) veszélyeinek, de így is emberfeletti erőfeszítést igényel a nehézkes terhek szállítása. Némelyikük túlbecsüli saját képességeit, hogy folyamatosan, akár naponta kétszer is képes száz kilogrammos terheket cipelni több kilométeres távon. A dolgozók idővel hetekig, sőt hónapokig tartó inaktív és krónikusan kimerült állapotban találják magukat, vérszegények lesznek. A helyi cigarettagyártók kommunikációs szakértőinek sikerült elhitetniük az emberekkel, hogy a dohányzás nélkül soha nem lenne elég erejük vagy kitartásuk a munka elvégzéséhez. A Marlboro-mítosz mélyen bevésődött mindegyikük elméjébe. A veszélyes terep a turisták körében is évente szed áldozatokat. 2024-ben egy kínai származású pár túl közel merészkedett a kráter széléhez, ami egyikük halálát okozta. A nő lezuhant a 230 méter mély kráterbe és azonnal meghalt, testét szétmarta a savas víz. Ezt megelőzően februárban holtan találtak egy 53 éves lengyelországi turistát a Kawah Ijen-be vezető hegymászó útvonalon, 2015 szeptemberében pedig svájci hegymászó halálát okozták a fojtogató gázok.
A Merapi-hegy érdekfeszítő legendájája az egykor fennálló Mataram Királyság és a láthatatlan világ harmonikus együttlétéről szól. Jáva őslakói abban hittek, hogy az Ijen kék tüzében a dzsinnek királynője lakik, aki gyakran megjelenik azoknak az embereknek, akik éjszaka felmásznak a kráterre. Ez a láng valójában az elhunyt emberek lelkének fizikai megnyilvánulása, a tisztaság és a lelki erő szimbóluma. A vulkán központi szerepet játszik a jávaiak fesztiváljaiban és hagyományaiban is. A Labuhan Merapi éves rituálé keretein belül a vulkán szellemének tesznek felajánlásokat, hogy biztosítsák a jólétet és egészséget közösségük számára. A Tawur Agung, a balinéz újév előestéjén megrendezett fesztivál során szimbolikus fogadalmakat tesznek a vulkánnak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Valamikor régen a legendák szerint Jáva szigete nem úgy nézett ki, mint napjainkban. A nyugati rész sokkal magasabb volt, mint a keleti. A Jamurdipa-hegy égbe nyúló csúcsát az istenek át akarták helyezni a sziget közepére, de az általuk kiszemelt hely sajnos már foglalt volt. Batara Guru észrevette, hogy az új helyszín két empu, azaz kovács lakhelye. Őket Rama-nak és Pamadi-nak hívták. Ők készítették a legjobb keris nevű fegyvereket az egész világon, amelyek varázserővel rendelkeztek. Batara Guru Narada segítségét kérte, hogy segítsen neki rábeszélni a kovácsokat a költözésre. Nekik azonban eszük ágában sem volt új lakhelyet választani. Batara Guru nem szívlelte az esztelen makacsságot, ezért Bayu-t, a szél istenét szólította, hogy azonnal szállítsa át a Jamurdipa-hegyet és tegye az empu-k házaira. Mindkét kovács azonnal meghalt a rájuk zúduló sziklák következtében. Szellemeik azonban még mindig a hegyben élnek és tüzet dobnak a felszínre, amely nappal vörös, éjszaka pedig kék színekben pompázik.
