Határátkelő

Krisztina története elé nagyon nehéz mit írni, hiszen az út, amit a gyerekkori családon belüli erőszaktól a megtalált spanyolországi boldogságig bejárt, nagyon rögös és nehéz volt. Története remélhetőleg sokaknak ad erőt!

Mennyire tűnnek el a barátságok külföldre költözve? A kérdés alighanem minden határátkelő életében előbb vagy utóbb megjelenik, a válasz pedig néha egészen fájdalmas is lehet. A távolság, az időeltolódás, az eltérő hétköznapok, a más benyomások mind rajta hagyják nyomukat a kapcsolatainkon.

Aki követi a Határátkelőt, az alighanem emlékszik Tshabee-ra, aki időről időre Japánból örvendeztet meg minket posztokkal. Legutóbb már az is kiderült, hogy nagy változás áll be az életében, hiszen megnősült. (Amihez ezúton is gratulálok!) Lássuk, miként is zajlott maga az esküvő, illetve még előtte hogyan dőlt el, hol is legyen a nagy esemény. (Külön köszönöm, hogy a fényképeket is megosztotta velünk!)

Időnként fellángolnak bizonyos divatok egy-egy országban, amit aztán az ember beállítódottságától, humorérzékétől, személyes érintettségétől függően szemlél. Angliában most például egy egészen érdekes jelenség kezd kibontakozni, amit a mai posztban némi cinizmussal tárunk elétek, ti is kezeljétek így. (Figyelem, aki már most stresszelne, előre szólok: Brexitről egy szó sem lesz…)

Hollandiára is igaz az, hogy nagyon érdemes odafigyelni, milyen szerződést ír alá az ember, különösen ha határátkelő. Ami azért is érdekes, mert közben az országban nagy hagyománya van az önkéntes munkának.