Lassan 7 éve jelent meg Eszter írása a blogon. Akkor költözött Coimbrából egy kis vidéki településre Alentejo régióba. Az elmúlt hét évben természetesen sok minden történt vele, de van, ami változatlan: a környék, a férfi az életében – és persze Portugália.
„Hogy látom magam most, nyolc éve Portugáliában? Sok minden történt, azóta éltünk már vidéki faluban és most egy vidéki városban, Évorában. Évora Alentejo régió legnagyobb városa és a világörökség része.
Miért is maradtam itt (pedig nem akartam)? Természetesen férfi van a dologban, aki most már a férjem és a lányunk apja. Sok coimbrai barátom nem él már itt, volt, aki Brazíliába ment vissza, volt, aki Szlovákiába.
A férjem nagyon szerencsés, mert stabil, viszonylag jól fizető munkája van (tanár egy középiskolában). Mikor lejárt a doktori ösztöndíjam, találtam állást Lisszabonban egy kutatóintézetben.
Családalapítás
A férjem ekkor már a vidéki faluban dolgozott, így csak hétvégente tudtunk találkozni. Ami nagyon nehéz volt. Így, miután az egyéves szerződés lejárt, én is végleg odaköltöztem.
Megszületett a lányunk és bár itt már 5 hónapos kortól beadják bölcsibe a gyerekeket, mi úgy döntöttünk, hogy legalább másfél éves koráig otthon marad. Utána azért adtuk be, mert kellett neki, hogy más embereket is lásson. A nagyszülők nem sokszor jönnek és sok barátunk sincs itt.
Sajnos azóta nem sikerül munkát találnom. Elvégeztem két tanfolyamot is (OKJ-s szint). Ezeket a munkaügyi központ szervezi, vannak rövidek és vannak egyévesek is.
Tanfolyam nagy reményekkel
Európai uniós pénzből van finanszírozva, úgyhogy nem csak végzettséget, de ösztöndíjat is kapunk. Rengeteg brazil jön így Portugáliába. Én egy repülőgépgyári minőségbiztosítási technikus képzésre jelentkeztem és rengeteg dolgot reméltem tőle.
Az elején a tanáraink nem győzték mondani, hogy mekkora hiány van itt Portugáliában ezekből a szakemberekből. Sok olyan cég van, ami repülőgyáraknak gyárt alkatrészeket.
Bár a tanfolyam hosszú volt (egy éves), sok szempontból nagyon jót tett nekem. Lettek saját barátaim (akik végre nem a férjem barátai), rengeteget fejlődött a portugál nyelvtudásom és nem őrültem bele az otthonlétbe és a sikertelen munkakeresésbe.
Februárban jöttek hozzánk az egyik repülőgyárból felmérni, hogy kik is szeretnének hozzájuk menni szakmai gyakorlatra. Akkor 10 helyre kerestek minőségbiztosítási technikust. Mi pont tízen voltunk, nagy reményekkel vártuk a gyakorlat kezdetét.
Repülőgyári munka és egy álom összeomlása
Aztán március 19-én hazaküldtek minket az óráról, hogy a tanfolyamunkat bizonytalan időre felfüggesztik a koronavírus miatt (két hét hiányzott, hogy gyakorlatra mehessünk). Júniusban kezdhettünk a repülőgyárban.
Nagyon élveztem, egy moldáviai lány mellé osztottak be. Olyan volt, mintha már régóta ismertük volna egymást. Nem csoda, hasonló helyről jöttünk és hasonló a mentalitásunk. Senki nem kapott állást a végén.
Nem azért, mert nem voltunk felkészültek, hanem már nem kellett 10 ember... Sőt, ott is folyamatos leépítés van. Így foszlott szét egy álmom a koronavírus miatt.
Most itthon vagyok, ugyanúgy, mint egy éve a tanfolyam előtt és állást keresek és kitaláltam, hogy meg szeretnék tanulni programozni. Szerencsére nagyon élvezem, hogy újat tanulhatok. Azt hiszem ezért nem adtam még fel a reményt, mindig lehet találni új célokat.
Tudtam-e már azonosulni az emberek mentalitásával?
Van, amiben igen, van, amiben nem. A legtöbbet az segített, hogy megtanultam toleránsabb lenni, de még mindig vannak olyan dolgok, amiket szerintem sosem fogok tudni megszokni és megérteni (például az állandó késést).
Viszont nagyon szerencsés vagyok, hogy biztos családi háttér áll mögöttem és már nem gondolkozom azon (túl sokszor), hogy mi lenne, ha nem itt élnék. Nehéz lenne feladni az ilyen októberi strandolásokat.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Almsee, Felső-Ausztria �: @gondos_livia #almsee #ausztria�� #austria #almsee��
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek