A kérdés Magyarországon talán furcsán hangzik, hiszen az elmúlt években nagyjából senkit nem érdekelt (egy-két elvetélt kísérleten kívül) mi van a külföldön élő magyarokkal. Pedig vannak egy páran azok, akik (vagy akiknek a szülei) egyszer önként vagy kényszerből úgy döntöttek, inkább külföldön élik az életüket.
Nem kevés emberről van szó pedig és talán a felvetés sem annyira istentelen, mint sokan gondolnák. Legalábbis ha abból indulunk ki, hogy ami Magyarországon nem merült fel, az nem is olyan messze igen.
A nem is olyan messze ebben az esetben Csehországot jelenti, ahol a kormány (!) úgy döntött, éppen ideje lenne egy napnak azok emlékére, akik külföldön élték vagy élik az életüket.
A „Den Čechů v zahraničí” (szabadfordításban A külföldön élő csehek napja) éppenséggel nem lesz munkaszüneti nap, ennek ellenére bekerül a naptárba és hivatalos emléknap lesz.
Ráadásul a cseh kormány megszavaztatta az embereket, mikor legyen ez a bizonyos nap. Az online voksolás szeptember 30-án zárult le, egészen egyértelmű eredménnyel.
A harmadik március 7. lett 18 százalékkal. Nem véletlenül, 1850-ben ezen a napon született Tomáš Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke (1918-1935).
Az egyetemi tanárból lett politikus maga is emigráns volt, az I. világháború kitörését követően előbb Genfbe, majd Svájcba menekült és a háború végéig maradt is külföldön, Párizsban 1916-ban egyike volt a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalapítóinak.
Érdekesség, hogy 1934-ben (akkor még hivatalban volt) tartották az első Masaryk-napot, így emlékezve a külföldön élő csehek államalapításban játszott szerepére.
Az emléknap célja az is volt, hogy megpróbálja nemzeti egységbe forrasztani a csehszlovák emigránsokat. Hagyomány nem lett belőle, hiszen csak 1938-ig tartott, majd 1947-ben és 1948-ban tartották még meg, aztán végleg vége szakadt.
A második helyen december 23. végzett 21 százalékkal. Azért éppen a Szentestét megelőző nap, mert 1989-ben ezen a napon vágta át az akkori cseh külügyminiszter, Jiří Dienstbier és nyugatnémet kollégája, Hans-Dietrich Genscher a két ország közti vasfüggönyt Rozvadovnál.
A győztes nap végül a szavazatok 42 százalékával február 4. lett. 1628-ban ezen a napon hagyta el hazáját a filozófus Jan Amos Komenský és ment a mai Lengyelország területére, hogy soha többé ne térjen vissza.
A világszerte inkább Johannes Amos Comenius néven ismert tudóst „a nemzetek tanítójának” is nevezik, gyakorlatilag ő az első modern, haladó szellemiségű pedagógusnak.
Nem mennénk bele az életébe, talán elég annyi, hogy Lengyelország után 1641-ben előbb Angliába, majd Svédországba hívták, segíteni az oktatásügyi reformot.
Az 1640-es évek végén visszatért Lengyelországba és a Morva Testvérek püspöke lett, majd az 1650-es években megfordult Magyarországon is, tanított Sárospatakon (az ottani tanítóképző főiskola a mai napig az ő nevét viseli). Élt még Hamburgban, majd élete végén Amszterdamban is, szóval igazi vándor volt.
Jan Amos Komenský arcképe van a 200 koronás bankón, szóval egyáltalán nem csoda, hogy végül február 4. lesz a határátkelők napja Csehországban.
A kérdés adja magát: el tudnátok-e képzelni ilyen kezdeményezést Magyarországon és ha igen, akkor melyik nap lenne a legmegfelelőbb arra, hogy „A magyar határátkelők napja” legyen?
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek