Akadnak az ember életében érdekes, a szokásostól elütő karácsonyok, ám amit Dóra és párja éltek át pár évvel ezelőtt, az még ezen belül sem akármi. Lássuk, hogyan kerültek egy sivatagi városban recepciósként dolgozó helyi hölgy lakásába karácsonykor!

Immár sokéves hagyomány, hogy karácsonykor arra kérlek titeket, küldjetek képet arról, miként telik a karácsonyotok a világ minden táján - a fotón lehet a karácsonyfa, a terített asztal, ti is, amit jónak gondoltok. A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com. Mutassuk meg, hogyan karácsonyozunk mi, magyarok a világ körül!

„Elmesélek egyet a közel-keleti Karácsonyaink közül. Ha jól belegondolok, ez volt életem legmelegebb Karácsonya, a szó szoros és átvitt értelmében is.

Az úgy kezdődött, hogy otthagytuk a Dubaiban lévő céget - ami egy másik „szép történet” amúgy - és az Abu Dhabihoz tartozó, de attól kb. 140 km-re, a sivatagban megbúvó El-Ajnban kaptunk munkát.

Mire ide eljutottunk, novemberből december lett és már erősen Karácsony táján jártunk, de az amúgy sem egyszerű papírtologatós, pecsétmániákus rendszer miatt és az előző munkaadónk hülyesége végett is, az idő csak húzódott.

Volt bérelt szállodai apartmanunk még Dubaiban, de el akartunk kezdeni dolgozni mielőbb az új klinikán, mert szinte csak egy üres épületet kaptunk, amiből - tádáááá - egy állatorvosi rendelőt/kisállat kozmetikát kellett rittyentenünk. Olyan tegnapra.

Tehát nem szerettünk volna ingázni sem Dubai, sem Abu Dhabi El-Ajn viszonylatban, ergo kellett egy lakás - amit amúgy a cég fizet és általában keres is, de ez a mi esetünkben ekkor nem így történt, már mindenki a Karácsonyra készült és nagy gyerekek vagyunk, kitalálunk majd valamit.

Ugye lakásunk nincsen, tehát a majdani munkahelyünk közelében lévő Rugby Club bárjában lett netünk és keresgettem lakást, lehetőleg olyat, amit nagyon gyorsan el lehet foglalni.

Ekkor már benne járunk a decemberben rendesen, azt sem tudom hány nap van még Karácsonyig, idegen kis sivatagi városkában üldögélünk az egyetlen szívet melengető helyen - a Rugby Club bárja igazi bár, nem száraz, mint az Emírségeké általában - és több dolgot is csinálunk a laptopjainkon egyszerre.

Árut rendelünk a klinikához - majdan - tartozó kisállat felszerelés boltba, lakást keresünk és már lassan szállodai szobát is, mert ránk esteledik.

Valami senki által nem ismert oknál fogva a karácsonyi időszak rendkívül népszerű El-Ajnban. Csak valami félhavi fizetésnyi per éjszaka szállodát találtam.

Jött a csoda

Na, ekkor jön a csoda: az Al Ain Equestrian (lovas) Shooting (lövészet) Golf (golf ugye) Clubban, annak is a lovardájában, ahol csak egy recepciós hölgyet találunk, na itt.

Egy bizonyos resort menedzsert keresünk, tőle kell kulcsokat, villanyóra, vízóra és egyéb dolgokat elkérni, hogy elkezdhessünk majd dolgozni.

Az illető nincs bent - az elkövetkezendő 5 évben talán, ha két ízben láttuk, négyszer sikerült vele beszélni - és nem is lesz egy darabig, de a hölgy szívesen segít.

Mivel ilyen kedves volt, rákérdeztünk, hogy a helynek van-e valamilyen szálloda része – azóta is épül - esetleg munkásszálló, amit kibérelhetnénk, amíg a saját lakásunkat meg nem találjuk.

Ez pár nap múlva meglett, de ekkor ez nem segített sokat. Úgy nézett ki, hogy nem lesz hol aludni, hacsak nem akarunk este és reggel is 150 kilométereket utazni.

Itt jön, amire nem számít az ember, mert a recepiós hölgy azt mondja: Nálam aludhattok, itt lakom nem messze. A férjem nincs otthon, én sem alszom otthon ma.

Én a befogadónk lakásában, kicsit már nyúzottan

Ok, én erre paff lettem, mert tudom, hogy vannak még kedves emberek, meg jó keresztények, de azok általában valahogy máshogyan „jókereszténykednek”, nem ilyen szó szerint.

Röviden Clarissa, a recepciós hölgy befogadott minket éjszakára. Háát, ha nem erről szól a Karácsony, akkor nem tudom miről. Mondjuk én nem hordtam a szívem alatt a kis Jézust, de akkor is, nah...

Clarissa, a befogadónk, a húga és én

Clarissa lakása fantasztikus karácsonyi díszben pompázott már ekkor, a feldíszített fa mellett a falon két hatalmas kép, az egyiken Mária, a másikon Jézus, de embernagyságban ám.

Karácsonyfa fehérben

Karácsony előtt, vagyis december 24.-én lett meg a lakáskulcsunk. El-Ajn utolsó törött lábú karácsonyfaszerűségét vettük meg. Fehérben. Nem volt más színű... lévén az Emírségek muzulmán ország, örülhettem, hogy van egyáltalán, de a fehér műfenyőt nehezen emeltem be.

Kicsit sírdogáltam is a plázában, mert akkor már nagyon fáradt voltam és szerettem volna a saját ágyamban aludni - ami nem volt. Most költöztünk. Nem voltak bútoraink.

Próbálom összeszerelni a cudar fát

Akkor csak azért nem adtam fel, mert majdnem minden pénzemet hazaküldtem lakásfelújításra. Meg azért sem, mert Simon - mint mindig, ha én vesznék el picit - a sarkára állt és azt mondta, hogy ez lesz a legjobb Karácsonyunk... vagy legalábbis a legemlékezetesebb.

Most így visszagondolva tényleg az lett, nem mondom, hogy ebben a Gin&Tonic amiket Simon kevert nem segített, mert de. Szóval, vettünk sötét lila és fekete díszeket a fánkra, színes égőkkel... úgy nézett ki mintha valamiféle Marilyn Manson videó kelléke lenne, de megfelelő GT mennyiség után elfogadható volt. Ja, a lábát meg kellett ragasztani.

Rémisztős karácsonyfánk

Ajándékaink csak azok voltak, amiket a főnökeinktől kaptunk, azokat tettük a fa alá. December 24.-ére volt tető a fejünk felett, együtt voltunk, kihívásos, de izgalmas munka várt minket és másnap megmártózhattunk a Rugby Club medencéjében. Legjobb? Biztosan nem. Legemlékezetesebb? Arra mérget vehetsz!”

Itt ragadva meg az alkalmat kívánok nektek boldog, békés karácsonyt szeretteitek körében - akár Magyarországon, akár külföldön!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.