oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. november 22. 06:30,  Kalandok Európa tetején 26 komment

2019. november 22. 06:30 Határátkelő

Kalandok Európa tetején

Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor megérkezett Harri Seldon beszámolója arról, milyen kalandjaik voltak az Alpokban, ezen belül is Európa egyik legmagasabban fekvő városában. Így aztán idén sem marad el a szokásos útibeszámoló.

cim_246.jpg

„Idén az Alpokban nyaraltunk. Ezúttal Briançonba mentünk. Ez Európa egyik legmagasabban fekvő városa. Hogy miért oda, miután tavaly a félig városnézős-félig tengerparti nyaralás nagy siker volt a lányok körében?

Mert én vagyok „le monsieur qui n’aime pas la chaleur” Ezt a jellemzést adta rólam a lányok osztálytársának az apja. Szóval nem szeretem a hőséget, így azt gondoltam talán idén lesz az utolsó alkalom, amikor még inkább mi találjuk ki az úti célt. Jövőre biztos, hogy a lányok is kitalálnak valamit.

Az Alpok Franciaországon belül a térképen nem tűnik nagy területűnek, de valójában Lyontól legalább három és fél órát kellett autózni, míg odaértünk a szállásra. Torinótól viszont csak másfél órára van.

A hegység fő vízválasztója közel van a városhoz, és az olasz oldalon hirtelen szakad le a hegység, és gyorsan ki lehet érni a Pó-alföldre. A környéken a második világháború után Franciaország itt is szerzett pár hegyet, leginkább stratégiai céllal.

A másik érdekesség, hogy Briançon a legmagasabban fekvő város Európában, 1320 méterrel van a tengerszint felett.

Mi „aoûtien”-ek vagyunk, így hívják azokat, akik augusztusban mennek el nyaralni. A nyaralás nem indult a legjobb előjelekkel, mert Melinda előző napokban beteg volt, sőt az útra is vittünk magunkkal zacskót, ha valami baj történne az úton. Történt is baj, bár más jellegű, mint amire számítottunk.

Hajnali indulás

Reggel hajnali három körül indultunk. Ilyenkor még alig van autó, és én amúgy is ilyenkor felébredek indulás előtt és nem tudok visszaaludni. Legjobb ilyenkor megindulni, aztán majd a lányok alszanak az autóban.

Hogy elkerüljük a holland lakókocsis áradatot, és a párizsiak délre vonulását, úgy gondoltam, jó lesz elkerülni az A6-ost Lyon felett, ezért az A31-esről Dijon-nál keletre fordultam az A39-re, majd az A40 és A42 irányából közelítem meg Lyon keleti elkerülőt.

A továbbiakban nem fárasztok senkit az útszámozással, csak azért írtam le, hogyha esetleg valaki észak felől az Alpok felé venné az irányt, tudja, hogy van kellemesebb, mint dugóban ülni.

Egy drámai pillanat

Szóval még hajnalban indultunk, és haladtunk dél felé. Minden rendben ment, megálltunk reggelizni egy benzinkútnál, aztán mentünk tovább dél felé. Úgy másfél óra után Johanna kérte a szemüvegét. Egy olyan pillanat volt, ami a filmekben a kimerevített képkocka...

A kis hátizsák, a szemüveggel, az iratokkal, Mme Seldon pénztárcájával ott maradt a benzinkútnál. Mi legyen? Megállunk, most melyik benzinkút volt, és hol lehetett?

Szerencsére én egy út során minden kilométerre emlékszem, így hamar ki tudtuk nyomozni, hogy kit kell felhívni. A hátizsák megvolt. Később kiderült, hogy hiánytalanul. Az eladó mondta, hogy valaki odavitte nekik már régen. Végül délután kettő helyett este hatra értünk a szállásra.

Kicsit furcsa elrendezésű apartman, mert pontosan egy régi vízimalom fölé épült. Nagyon kellemes volt a nyári melegben hogy alattunk volt egy állandó hegyi vizes hűtés.

Időnként egy zsilip lezárult, és túlfolyón keresztül elvezették a vizet. Erre nagyjából 2-3 óránként került sor. Egész jópofa dolog. Sajnos éjjel is csinálja. Persze, már miért is ne csinálná? Ilyenkor nagy robajjal beindult a víz, és zúdult le a lakásunk alatt valami elvezetőbe.

Irány a hegy!

Másnap úgy láttuk, Melindának semmi baja, így bele is vágtunk a közepébe. A szállás közelében indult a telekabin a Prorel hegyre. Azt terveztük, hogy átsétálunk egy kellemes hegyi túra keretében a Serre Chevalier másik libegőjéhez, és majd azzal jövünk le a hegyről.

Térkép szerint meg is oldható, hiszen kellemes öt kilométeres túra nálunk megszokott. A pénztáros hallotta a tervünket, és azt mondta, hogy gondoljuk meg, mert körülbelül két és fél vagy három óra.

Áh… Öt kilométer három óra legyen, ne már’… Szóval ilyen lelkesedéssel indultunk fel a hegyre. Én nagyon élvezem a magasságot. Csináltam is sok képet a telekabinból.

telekabin.jpg

Felértünk a Prorel csúcs közelébe. Épp csak talán 200 méterrel van feljebb a csúcs. Mellette a gerincen megy el a turistaút a következő libegőhöz.

- Áh, semmi az egész, látjátok, milyen széles út vezet fel a hegyoldalba - biztattam a családot.

Nehézkes út a csúcs felé

Haladtunk is. Egy darabig. Aztán egyszer csak a szép széles út átalakult köves ösvénnyé. Utána köves hegyoldallá.

hegyoldal.jpgEzen másztunk át, időnként egymást tartva

Majd szép lassan ez is átváltozott, és a kövek elkezdtek a lábunk alatt kifolyni. Ezek után a következő fél óra azzal telt, hogy igyekeztünk nem lecsúszni a kövekkel együtt a hegyoldalon.

Egy felnőtt embernek sem könnyű, nekünk ott volt még három gyerek, akik körül egyiket (vagy másikat) időnként vissza kell húzni a lecsúszó kavicsok alól, másikat meg vigasztalni, hogy „nem, ne aggódj, nem fog minket betemetni a lezúduló kavics…”

hegyoldal_gyerek.jpgMelinda itt még talált egy stabil sziklát…

„Látod, ott van egy kis kiálló szikla, azt mindjárt eléred a fél lábbal.” Szóval a lényeg, egyre kevesebb lelkesedéssel haladtunk a másik libegő felső végállomása felé. Végül átkeltünk a csúcs melletti gerincen.

Valami csoda folytán még csak kisebb horzsolásokat sem nagyon szereztünk. A gerinc másik oldalán megláttunk egy libegő végállomást. Ekkorra már mindenki szomjas éhes, fáradt volt. A libegő persze nem az volt, amit kerestünk.

- Áh, csapat. Nem erről van szó, mi a másikkal megyünk le - mutattam egy kicsit a homályba vesző kis fülkére.

- Látjátok? Az ott jár… Nem, nem az… Az sem jár, a következő lesz a miénk… de erre már könnyebb a terep. Láthatjátok, csak három emelkedő van, és egy darabig vannak póznák is, amibe lehet kapaszkodni - ilyen módon próbáltam lelkesíteni csapatunk fellázadt tagjait, eltökélve, hogy mi innen már nem megyünk vissza.

Visszamentünk. Én vagyok kevesebben. Leültünk az álló libegő ülésére, és megállapítottuk, hogy van egy talán könnyebb visszaút is ahhoz a telekabinhoz, ahonnan jöttünk, csak kétszer olyan hosszú. Ezt választottuk.

lefele.jpgEreszkedés visszafelé egy másik úton a hegymászás után

Végül a pénztárosnőnek igaza volt. Megvolt a három óra túra. Cseppnyi szépséghiba benne, hogy ugyanazzal a libegővel jöttünk le.

A következő napokban még néhányszor felmentünk a többi működő telekabinnal is a hegység különböző pontjain, de előre tisztáztuk, hogy ugyanazzal jövünk le, és nem leszünk fent sokat. Ezzel is kizárva, hogy újabb túrákra próbáljam rávenni a társaságot.

Briançon belvárosa

Ötödikén Briançon belvárosát néztük meg. Kicsit ez is túra jellegű lett, hiszen a szállásunktól a Cité Vauban-ig folyamatosan emelkedik az út. Sőt a belvárosban az utca közepén folyamatosan folyik egy forrás vize a Citadelláról lefelé. A turisták folyamatosan ugrálnak át rajta.

A lányok hoztak magukkal kis plüss állatot, azzal a felkiáltással, hogy „megmutatjuk a cicának is a várost…” Hát ő is látta, igaz a nap végére eléggé ázott macska lett, mert minduntalan beleesett a kis vízfolyásba.

brian_on.jpgÁllandó vízfolyás a fellegvár főutcáján. A plüssmacska egészen gyorsan úszott benne. (Wikipedia. Sajnos nem találtam jó képet a sajátunk között.)

Ha már feljutottunk az óvárosba, írok pár dolgot a városról. A város felkerült az UNESCO világörökségi helyszínei közé. Több mint 12 000 lakosa van. Alpesi síközpont, bár nyáron is nagy tömeg van.

A város csak 15 km-re van az olasz határtól, és éppen ennek köszönhetően épült ki a Vauban erődrendszer, ami ma is áll úgy az óvárosban, mint a körülötte levő hegyeken.

Briançon a XIV. században került Franciaországhoz, ezután sok századon át fontos határváros volt a Pó síksága felé. A várost a híres hadmérnök a Napkirály idején jelentősen megerősítette.

erodfalak.jpgBriançon, többszörös erődfalak (Wikipedia)

A védelmi rendszer erejét mutatja, hogy a napóleoni háborúk végén, 1815-ben, a szövetséges csapatok megpróbálták elfoglalni a 150 évvel korábban épült erődöt, de fel kellett hagyniuk az ostrommal.

A város kiállt még egy támadást is: 1940. június 21-én az olasz hadsereg próbálkozott betöréssel ebből az irányból, az olasz kézen levő Mont Chaberton hegyén levő erődből lőni kezdték a várost. A város parancsnoka viszonozta a tüzet, jelentős károkat okozott az olasz csapatoknak, így visszaverte az olasz betörést.

kapu_az_erodvarba.jpgBriançon, kapu az erődvárba

A második világháború végén, a Mont Chaberton hegyet és erődöt megkapta Franciaország még néhány kisebb-nagyobb területtel együtt. Jellemzően úgy, hogy a fő vízválasztók és alpesi erődök Franciaországhoz kerüljenek.

Az óváros városfaláról szép kilátás nyílik a Prorel csúcsra, és az egész medencére (lásd a nyitóképet).

A Le Pont d'Ansfeld az óvárosból egy szakadék felett vezet át a város másik erődítményébe.

hid.jpgPont d'Ansfeld (Wikipedia)

Gyereknap kötélpályákkal

Másnap ismét gyereknap. A városban és környékén rengeteg program közül lehet választani nyáron is. Például a Parc Schappe-ban van egy Escalade felnőttek és gyerekek számára is.

Maga a park nagyon szép, igaz az elején van egy romos épület, ami rontja az összképet.

parc_schappe.jpgParc Schappe bejárata, háttérben a felsővárossal

A gyerekek nagyon élvezték az erdei kötél- és ügyességi pályákat. Összesen nyolc szint van. A pálya elején egy karabinerrel bekötik magukat és követni kell végig a fák ágai között. A lányok nagyon szeretik ezeket az ügyességi pályákat.

Mindenki lelkesen mondta, hogy, ők aztán mind a nyolc pályát megcsinálják, sőt jövőre már a felnőtt pályát is megpróbálják, ha elég nagyok lesznek. Így mind a hármat befizettük erre a játékra.

Mindenki szépen haladt, egyes pálya, kettes, stb… A négyestől kezdett kicsit feljebb kerülni a mászás az átlag 80 centiről, fokozatosan időnként másfél méter magasságba.

Igazából ez sem volt nehezebb, legfeljebb az okozott kis problémát, hogy Mariannának, már a sámlin is tériszonya van (kissé sarkítva).

dzsungelpark.jpgMarianna elszántan megkezdi az útját a fák között

De a lányunk csak mászott, mint Jane a dzsungelben, és szép lassan feleszmélt 2,5 méteres magasságban, hogy most rá kell lépni a felfüggesztett mozgó gerendákra, és azon átmenni a másik fáig, ahol végre lecsúszhat.

Így hát itt álltunk, és várakoztunk, időnként az eső is szemerkélt, de aztán csak megindult a „dzsungel park” hősnője és átjutott a legnehezebb szakaszokon is.”

Folytatás egy hét múlva, amikor leereszkedünk a föld mélyébe.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével. 

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3015317664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZooLeka 2019.11.22. 07:12:25

Szerintem Harri már nem sokáig fog érvényesülni a te akaratod, a 4 bugyogó, akarom mondani, sok lúd disznót győz :-)))

Hari Seldon 2 2019.11.22. 07:34:35

@ZooLeka:
Én is így gondolom, hogy lassan el fog jönni az ideje ennek. Jövőre már biztos, hogy valami melegebb helyre megyünk.
Igaz, itt sem volt hideg nappal.

ZooLeka 2019.11.22. 08:00:04

@Hari Seldon 2:

“ Jövőre már biztos, hogy valami melegebb helyre megyünk”

Ha meg nem, akkor legfeljebb téged küldenek el a lányok melegebb éghajlatra :-)))

Viccet félre téve, szerintem is jó választás volt az Alpok, mivel én/mi is a hűvösebb időjárást szeretjük elsősorban.

A tengerpartra bármikor le lehet ugrani egy hétvégén is, ha már körbe vagyunk véve vízzel :-))

Golf2 2019.11.22. 09:16:32

A francia poszt jó.A nekem itt a plafonba kár volt beleolvasni...

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2019.11.22. 12:49:38

@Hari Seldon 2: kivancsian varom a kovetkezo reszt. jok ezek a hegyi turak, nagyon szeretem oket, csak sajnos en is olyan vagyok, mint Marianna, kissamli szindromaval kuzdok. :D

jopar eve jartunk andorraban, most osszel felfedeztuk a torcal de antequerat es a sierra de grazalemat laza 30 fokban, az ujabb terv pedig a picos de europa meghoditasa. :)

Golf2 2019.11.22. 13:40:51

Off.Íme Herczeg Zoltán bejegyzése: “Ha megérkeznek, ne nézzenek a szemükbe, ne szóljanak hozzájuk, ne kérdezzenek tőlük semmit, egyszerűen csak nézzenek a földre, lehajtott fővel menjenek el mellettük, kerüljék a direkt szemkontaktust és bárminemű szóbeli érintkezést!” Mindez most történt az összes személyzetnek! amikor megjelent tiborc és ráhel a most megvett 5 csillagos szállodájában.Itt tartunk.

Hari Seldon 2 2019.11.22. 14:29:07

@ZooLeka: @puhacica:
Én is azért próbálom őket erre az aktív nyaralásra szoktatni, hogy később ne az maradjon meg bennük, hogy amikor kicsik voltak csak "punnyadtak" a víz mellett, és semmit nem láttak.
Egyébként meg azért írom ezeket, hogy felkeltsem az érdeklődést. Akár utazási ötlet is lehet egyszer.

ZooLeka 2019.11.22. 16:50:57

F....g Black Friday........

Hari Seldon 2 2019.11.22. 17:01:17

@ZooLeka:
Nálunk csak a jövő héten lesz.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2019.11.22. 17:22:34

@Hari Seldon 2: magyarazkodhatsz, de mind tudjuk, hogy csak vetiteni akarsz... ;)

az viszont igaz, hogy soha nem tudhatod, honnan jon a legjobb otlet.

ZooLeka 2019.11.22. 17:41:45

@Hari Seldon 2: itt is 29-én pénteken lesz, de ezek már most belehuztak.
Dec 2 meg cybermonday, de az meg mi a faxom

nyuszigonosz 2019.11.22. 18:44:22

Ez egy szép nyaralás volt, Hari. Ajánlom nektek a Pireneusokat is még, bár én csak a déli részén jártam, de nem egyszer és fantasztikus szép.
A magasabb hegyek meg a medvék azok inkább az északi részén vannak.

Hari Seldon 2 2019.11.22. 19:08:18

@nyuszigonosz:
Már kinéztem azt is, de nem tudom jövőre lehetséges lesz-e.
Lehet, hogy kombinálni kell majd a hegyeket a tengerrel.

fhdgy 2019.11.22. 19:14:29

@nyuszigonosz: Én nem értem, hogy mit esznek az emberek a hegyeken. Ott nem lehet látni semmit, hisz a hegyek elveszik a kilátást. Az ember sokszor alig lát tovább az orránál.

Bezzeg az Alföld! Ott elláthatsz az ég aljáig, mert nincs, ami elrontsa a kilátást!

nyuszigonosz 2019.11.22. 19:27:36

@Hari Seldon 2: Na pont ez volt évekig a klassz kombináció: a Pireneusok lábánál a tenger. :-)

nyuszigonosz 2019.11.22. 19:28:23

@fhdgy: :-) Ha a hegyek elveszik a kilátást, feljebb kell menni. :-)

Csodabogár 2019.11.22. 19:55:24

@fhdgy: Nekem a lankák tetszenek, pl. Zalában vagy a Loire mentén. A hegyeket nem szeretem, kibírtam jó sok időt Svájcban anélkül, hogy a hegyekbe mentem volna. Ahogy mondod elveszik a magas hegyek a látókörét az embernek és beszűkűl az ember maga.

taga20 2019.11.22. 22:37:25

@Hari Seldon 2:

gratulálok, patent a poszt.
többek között az ilyen szösszenetekért érdemes minden nap benézni ide.

persze van aki a kefét eszi, ha olvassa az élménybeszámolóidat;)

Mohojojo 2019.11.22. 22:37:25

@Hari Seldon 2: Klassz beszámoló, várjuk a folytatást. A képek is tetszenek, a programok is jól hangzanak. Mennyire volt meleg - ha már az elején írtad, hogy azért nem rajongsz különösebben - pl fent a hegyen illetve a városkában?

Nekem felkerült a bakancslistámra, érdekesnek tűnő hely.

Hari Seldon 2 2019.11.22. 23:25:31

@Mohojojo:
Körülbelül 25-28 fok volt napközben. Igaz ez "csak" 1300 méteren.
A hegyen 22 fok körül volt. Kell naptej, mert az ég felhôtlen és a levegõ "túl" tiszta.
Viszont fent jóval hidegebb van éjjel fent. Pont amikor ott voltunk hallottam, hogy valaki éjjelre fent maradt a hegyen mert feltehetõleg eltévedt, és reggelre kihūlt és meghalt. :-(

fhdgy 2019.11.23. 10:40:28

@nyuszigonosz: @Csodabogár: Ez a rövid kis "értekezésem" a hegyek kontra alföld témában nem a semmiből jött.

Van egy nagyon kedves barátom, aki alföldi gyerek ( igaz, öregebb nálam is, pedig én sem vagyok már fiatal ), ő inspirálta az értekezést.

Amikor Nagy-Münchenben dolgoztam, eljött meglátogatni. Többek között elvittem, megmutattam neki Kufsteint. Én előtte már többször voltam ott és lenyűgözött a kilátás is és hely szelleme is. Nagyon sok magyar "megfordult" ott, azok közül, akik számítottak a Reformkorban.

Nos, ott tettem fel neki az ominózus kérdést, hogy "no, hogy tetszik a kilátás?". Erre ő: nem látok semmit, a hegyek mindent eltakarnak, bezzeg az Alföld!

Azóta ez visszatérő téma. Ha elmegyek meglátogatni az Alföld kellős közepére ( remélem jövő héten is ), ha megkérdezi, hogy milyen volt az út, akkor én: nem láttam semmit, bár a világ végéig el lehet látni, de minek, ha nincs mit látni.

Egy kicsit mindig megy az ugratás, aztán megszelídülünk. Néha vagy mindig beismerem, bevallom, hogy szépeket láttam útközben. Pl. elbűvölően vörös égalját, hatalmas lila virágszőnyeget ősszel a szikes réteken Kecskemét, Izsák környékén. Meg hasonlókat. Általában egy kis kerülővel megyek, mert a kis csalingázó utak mentén sok "semmi" van, és ha az embernek van szeme, akkor ezeket lehet látni.

Ha Somogyból megyek Fehérvár, Bp. felé és van időm, meg szép az idő bámészkodásra, akkor is szoktam kerülőt tenni.

Kaposvár-Szántód között nekem nagyon tetszik a Somogyi Dombvidék. Szép a kilátás, amiben tudok gyönyörködni és az sem zavar, ha az egyik-másik domb megakadályoz abban, hogy messzebb lássak. Egye rosseb, hogy somogyias legyek, akkor bámulom azt a dombot!

Etniez 2019.11.23. 17:13:43

Nagyon jó cikk. Amikor megyek haza motorral az Alpokon keresztül, akkor mindig éjjel motorozom Calaistól Besanconig. Akkor nincs forgalom , reggel héttől viszont kegyetlen lesz, főleg a mellékutakon, az autópálya nem vészes szerintem, drága.

Hari Seldon 2 2019.11.23. 21:53:11

@Etniez:
Hát különösen nyáron nagy a tömeg. Az autópálya viszont valóban drága, igaz emiatt lényegében egész jól autózható, kivéve a kapuk közelében.

élhetetlen 2019.11.24. 16:26:48

@Hari Seldon 2: Off. A csak lányos apák egy külön kategória. Az idomítás csodái. Kollégám, 30 éve. Megláttam az asszimetrikus, pókos óráját. (A mutatótartó pöcök nem középen van, és a másodperc mutató egy pici pók). Jaj, de helyes, hol vetted. Az aluljáróba, fillérekért. Vegyél nekem is! Másnap hozza az órát, szimmetrikus. Olyat szerettem volna, mint a tiéd! Lecsatolta a karóráját, jó akkor legyen ez a tied. Fel sem merült benne, hogy nem adja oda a kolléganőnek a sajátját, ha az rácuppant. A másik egy osztályvezetőm volt. Volt titkárnője, de ő reggel lefőzte a kávét, a kávézó munkatársaknak, köztük a titkárnőnek is. Most, hogy közelednek a hatvanhoz, és a lányok kirepültek, hétvégeken fuvarozza a feleségét oda, ahol az előadást tart, elfogadja, hogy a felesége nem akarja, hogy bemenjen az előadásra, ő várost néz. A lányok a türelem szobrait faragják belőletek. Sok sikert!

élhetetlen 2019.11.24. 18:16:12

@puhacica: A kissámli effektus. Tele a gatyám, de általában a kalandvágy győz. Montserratban felmentünk még siklóval a hegytetőre, még ott is tudtam a kabin ablakán kihajolva fényképezni, mert derékig bent voltam, de a Meteoráknál megdőltem. Fél méter magas fal, alattam a mélység, bizony, seggen ülve fényképeztem. A másik a spliti templomtorony volt. Addig rendben, hogy a lépcső belső oldalán lelátsz a talajig, de a külső oldalon ott a fal. Hanem, mikor elértem a padlószintig érő ablakokat, sem belül, sem kívül nincs fal, akkor már nem volt elég, hogy látom a kisujjnyi acélrudat, ami megvéd, irány lefelé. Ha bírod még, anya. Annyival volt rosszabb a helyzet, hogy ő egy Duna hídon is úgy ment át, hogy majdnem a kocsik között, hogy ne lásson le a lent mozgó vízre. Kijött hozzám Párizsba. Látnia kell este a várost az Eiffel toronyról. Ha ezt reggel bedobom, megfájdul a feje, felmegy a vérnyomása, minden baja lesz. Csak azt mondtam, megnézzük este közelről, kivilágítva. Odaértünk, mondom, felmegyünk. Úgy megijedt, hogy annyit kérdezett, hogy biztos? Biztos. Add a kis kezed. Csak az első szint, nagyon élvezte, persze, ez 25 éve volt, még nem üvegpadló, és üveg korlát volt, amivel ki lehet ütni a tériszonyosakat, csak látta a kivilágított várost felűlről. Bocs, ha untattalak.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2019.11.25. 13:32:40

@élhetetlen: haha, a montserrat nekem is megvolt. ocsem meg annak a magas oszlopnak a tetejere is folmaszott. a masik beachy head volt, ott hason csusztam ki a szeleig. :D igy van amugy, ha van normalis kapaszkodo, korlat, akarmi, akkor folmegyek az egig is, de legutobb a cerro coros kifogott rajtam, visszafordultam es a laposabb oldalarol masztam meg.
a tower bridge-nek van ilyen uveglapu jardaja, ott par szivinfarktust kihordtam labon, de megerte. :D

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.