oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. szeptember 24. 06:30,  Egy japán-magyar esküvő kulisszatitkai 30 komment

2019. szeptember 24. 06:30 Határátkelő

Egy japán-magyar esküvő kulisszatitkai

Aki követi a Határátkelőt, az alighanem emlékszik Tshabee-ra, aki időről időre Japánból örvendeztet meg minket posztokkal. Legutóbb már az is kiderült, hogy nagy változás áll be az életében, hiszen megnősült. (Amihez ezúton is gratulálok!) Lássuk, miként is zajlott maga az esküvő, illetve még előtte hogyan dőlt el, hol is legyen a nagy esemény. (Külön köszönöm, hogy a fényképeket is megosztotta velünk!)

cim_237.jpg

„Mifelénk két igen nyomós érv volt, ami eldöntötte ezt a kérdést. Az egyik a távolság a két ország között. Még sosem mértem le, hogy milyen messze vannak egymástól, de azt hiszem, valahol 8-9000 km között van a megfejtés.

Repülési időben mérve már egy kicsit több tapasztalati adatom van: Arábián keresztül átszállással (és várakozással) úgy 20-22 óra, ha nem jön közbe semmi (erre is volt már példa).

Európai átszállással pár órával rövidebb. Meg mondjuk némileg drágább is általában és hát tekintve, hogy Anyukám kb. egyáltalán nem bírja a repülést, nem igazán volt őszinte a mosolya, amikor arról volt szó, hogy esetleg egy egész napot ilyen tevékenységre szánjon.

Milyen egy japán esküvő?

A másik pedig a „japán esküvők” menete. A nyugati fül számára elég egzotikusnak hangzik ez a szóösszetétel, de a feleségem elbeszélései alapján eleve nem tűnt egy leányálomnak.

Az itteni pároknak általában kettő (három) választásuk van. Mindjárt a legelső (harmadik) egyben a legegyszerűbb megoldás is: eleve nem tartanak esküvőt, csak beadják a papírokat az okmányirodában. Az igazán rátermett párok pedig el sem mennek az okmányirodáig, csak egyszerűen feladják postán a kitöltött nyomtatványt. :D

A második lehetőség, hogy egy esküvőszervező céggel elreptetik a családot (összesen kb. 10-20 emberig) Hawaiira, vagy egy közeli egzotikus szigetre, és ott kelnek egybe, szigorúan egy kápolnában, vagy legalábbis amit ők annak mondanak.

Ez utóbbi ragaszkodást amúgy nem értem (igazából értem), mivel nem keresztények, és azt sem tudják, hogy mire való egy kápolna - de hát valamivel utánozni kell a Nyugatot, persze. Ez a megoldás egyébként számomra kimondottan szimpatikus lett volna, csak hát a távolság itt is közbeszólt.

Aztán természetesen ott van még az otthon tartott lagzi lehetősége. Bár a „lagzi” egy igen erős költői túlzás az eseményre... A szertartásra általában egy kápolnában (?), vagy egy kb. házasságkötő teremben kerül sor.

Vannak viszont olyanok is, akik a hagyományoknak megfelelően egy sintó szentélyben tartják meg. Én is láttam már olyat jártamban-keltemben. Itt viszont nem jön ki az anyakönyvvezető, úgyhogy az ifjú pár általában az okmányirodában kezdi A Nagy Napot.

Aztán estefelé van egy kb. 2 órás vacsi a meghívott vendégekkel. Itt pedig az ifjú pár általában körbe-körbe szaladgál a vendégek között, hogy mindenkinek kellőképpen meghálálják, hogy megtisztelték az eseményt a jelenlétükkel.

Így pedig viszonylag kevés idejük marad arra, hogy jól érezzék magukat, meg hogy egyáltalán egyenek valamit a hosszú és fárasztó nap végén. És mindezért kipengetnek kb. annyi pénzt, amiből össze lehet hozni egy igazi magyaros szittya-hun lagzit.

Ennek a gondolata még a feleségem számára is eléggé lelombozóan hatott, pedig hát ő ebben nőtt fel. Szerencsére viszont tavaly a bátyámék esküvőjén volt lehetősége megízlelni egy jó magyar lagzit is, és végül úgy döntött, hogy inkább ő is olyat szeretne. Mivel neki meg az volt az egzotikus.

Meg hát azért ő sem akarta kihagyni Anyukámat a buliból. Annak ellenére sem, hogy így komoly áldozatokat kellett hoznia (meg a családjának is). És hát így lett a csokapik.

Az esküvő napja

A napot egy fotózással kezdtük a kastélyban, amíg a vendégek az étteremben gyülekeztek (ittak). Elég menő környezetet biztosított a páros képekhez. (Persze ezzel rögtön meg is láttam a menyasszonyt menyasszonyi ruhában a szertartás előtt, úgyhogy mostantól nem szabad babonásnak lennem... :D)

1_18_1.jpg

A kastély egyébként halandó emberek számára is látogatható, szépen fel van újítva, és be van rendezve múzeumnak. (Én is körbevittem benne a családot az előtte való héten.)

És hát fotózás közben találkoztunk is vagy 3-4 német nyugdíjas turistacsoporttal, akik a gyönyörű kastély helyett is a még gyönyörűbb feleségemet fényképezték inkább. Tisztára úgy csináltak, mintha akkor láttak volna életükben először japán menyasszonyt...

2_14_1.jpg

A szertartásról: ugyebár nagy divat otthon egyházi meg polgári szertartást is tartani, legalábbis az én ismeretségi körömben. Mi úgy döntöttünk, hogy a templomi szertartást kihagyjuk a programból, két okból is.

Egyrészt elég vicces lett volna szerintem megtartani úgy, hogy már fél éve házasok vagyunk, másrészt egy viszonylag kevésbé hívő katolikus és egy buddhista ember házasságát nem hiszem, hogy könnyen bevette volna az Egyház gyomra... Persze a feleségem nem ellenkezett volna egy kápolnás esemény ellen.

3_14_1.jpg

Így aztán maradt a polgári szertartás, de az is „igazi” szertartás helyett csak egy „megerősítés” lett a már megkötött házassághoz. Egyébként ha most külön nem mondom el, szerintem a vendégeknek se tűnt volna fel a különbség. (Ha olvassák ezt egyáltalán...)

Anyakönyvvezető, meg csilivili volt bőven, meg egy japán tolmács is, ha már itt tartunk, aki egész nap árnyékként követte a japán vendégeket, meg fordította nekik a szertartás szövegét, meg a vőfély mondókáit a különféle eseményekkor.

Aztán jött a csokordobás. Aminek a férfi változatát ellestem egy-két barátomtól. Amikor tavaly Las Vegasban jártunk, láttam, hogy az ottani ajándékboltokban rengeteg olyan kártyapaklit árulnak, amiket előtte a kaszinókban használtak.

Ott jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a menyasszonyi csokorhoz hasonlóan én is magam mögé hajítanék valami ilyen „férfias” dolgot a srácok nagy örömére? Így gyorsan be is szereztem két pakli csöcsös használt kártyát.

Végül mindkettőt pici gyerkőcök kapták el, a szüleiktől ezúton is elnézés kérek... De hiszem, hogy egyszer majd jó hasznát veszik.

5_9_1.jpg

Utána a lagzi a szokásos „forgatókönyvhöz” igazodott: volt slideshow, vacsi, első tánc, menyasszonyi torta, menyasszonytánc, meg buli hajnalig, ahogy azt köll.

Ezzel a résszel kapcsolatban elárulok még pár kulisszatitkot. Például az étterembe való bevonuláshoz eredetileg az alábbi zenét akartam berakni mindenáron.

Különösen tetszett az a rész, amikor azt éneklik, hogy „végre eljött az uralkodásom ideje, már 15 éve vártam, hogy a trónomra ülhessek” :D

Az én esetemben épp 15 év telt el azóta, hogy nagykorú lettem, mire a „legfőbb” székbe ülhettem a lagzin, úgyhogy zseniális metafora lett volna.

Több hónapnyi győzködés után már sikerült meggyőznöm róla a feleségemet is, hogy ez milyen vicces lesz, de aztán a vőfély bedobta a „kalácsdobást”, mint régi magyar hagyományt.

(Az ifjú pár megáll az étterem bejárata előtt, háttal a vendégseregnek, kézbe vesznek egy-egy szelet kalácsot, beleharapnak, majd maguk mögé hajítják. Aztán amilyen nemű vendég kapja el az eldobott kalácsot, olyan nemű lesz az első gyerek.)

Ez mindkettőnknek nagyon megtetszett, részben, mert ezzel is egy picit magyarosabbá tudtuk tenni az eseményt a japán vendégek (mind a kettő :) ) nagy örömére.

(A mi esetünkben amúgy egy férfi vendég kapta el, viszont még várni kell egy kicsit, amíg kiderül, hogy mennyire volt pontos a jóslat. De majd beszámolok róla, ha úgy alakul.)

Úgyhogy kénytelen voltam lemondani a Sabatonról, és a Star Wars-szal vigasztalódni. De sebaj, majd legközelebb.

6_6_1.jpg

A rengeteg magyar motívum mellé persze igyekeztünk becsempészni pár japán dolgot is. Ez leginkább az étterem díszítésére terjedt ki (a meghívókhoz hasonlóan), amihez jó pár kelléket innen vittünk magunkkal bőröndökben.

(Pontosabban csak én, mivel a többiekkel ellentétben nekem nem kellett semmi saját cuccot vinnem.) Egy sokkal óriásibb részét pedig a húgom vállalta magára.

Van ugyanis egy régi japán szokás, hogy ha az ifjú pár a lagzi előtt saját kezűleg meghajtogat 1000 db. origami darumadarat, akkor boldog lesz a házasságuk. És a húgom felajánlotta, hogy ha karácsonykor viszünk neki 1000 lap origami papírt, akkor meghajtogatja nekünk mindet.

7_5_1.jpg

És hát le a kalappal előtte, mert meg is csinálta (végül 4 hónap alatt, Anyukám segítségével), és felfűzte szépen damilra is őket, hogy felhasználhassuk az étterem díszítéséhez.

Persze ettől nagy valószínűséggel majd az ő házassága lesz boldog, nekünk továbbra is a hagyományos módon kell megdolgozni érte ;) De azért nagyon szépen mutattak a főasztal mögött. Meg az asztalokon is.

8_4_1.jpg

Ha szívesen olvasnátok még Tshabee-tól, akkor irány a blogja!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Határátkelő Klub MA DÉLUTÁN!!

El tudnád képzelni magad digitális nomádként? Vagy nem tudod elképzelni, de érdekel az életforma? Esetleg csak beszélgetnél egy jót kötetlenül? Gyere el szeptember 24-én kedden 18 órától a Prosit Buda Bistróba a budapesti Móricz Zsigmond körtéren és beszélgess két tapasztalt digitális nomáddal, Vigh Borival és Majsai Richárddal! 

További részletek itt!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: esküvő Japán vegyespáros

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2915161692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2019.09.24. 07:50:18

Van egy olyan érzésem, hogy a võfély àlltal reklàmozott "règi magyar hagyomànyok" (kalàcsdobàlàs) kb 5-6 évente valtoznak. Mert én még nem voltam két egyforma "régi hagyomànyù" esküvõn... :-)

Egyébként meg, sok boldogsàgot!

Dikusz 2019.09.24. 08:27:54

Nekem tetszett a poszt, sok boldogságot az ifjú párnak! :)

Erről a kalácsdobálásról -mint régi magyar népszokásról- még sosem hallottam, szerintem nem is létezett ilyen. Meglehetősen új divat lehet, mint annyi más, de nincs ezzel semmi gond. Először azt hittem, hogy egy egész kalácsot vágnak hozzá a nőtlen férfiakhoz. Amivel csak akkor van probléma, ha a kalácsot túl keményre sikerült sütni...

tshaabee · https://tshabeeinjapan.blogspot.com/ 2019.09.24. 09:11:19

@Dikusz: Köszi szépen! :)
És amúgy ja, én is a vőfélytől hallottam erről először. Lehet, hogy az ő családjában volt régi szokás... :D

Viszont a japánoknak bejönnek ezek a jóslásos dolgok, az volt a legfőbb érv mellette.

Dikusz 2019.09.24. 09:38:11

@tshaabee: Vagy rosszul emlékezett a vőfély, mert nem volt már szomjas... :)))
Elhiszem, hogy bejönnek az itthoni dolgok, egy jól szervezett esküvő (nem kell hozzá feltétlen esküvőszervező), egy profi vőfély, jó hangulatot tud csinálni, mint például ő:

www.youtube.com/watch?v=yKCZa0k-TIM

Gondolom a könyv, vagy a film nem ismeretlen számodra... :)))

O1.G 2019.09.24. 10:42:49

Mit keresnek kápolnában nemkeresztények?

Hari Seldon 2 2019.09.24. 10:46:55

@tshaabee:
Ja, én sem mondtam, hogy ha tetszik miért ne. Csak erőt vett rajtam a szokásos szkepticizmus, hogy ezeket a régi szokásokat. Hát valahogy sikerült mindig új szokást látni... :-)
Persze amíg ezt poénnak veszi fel az ember, addig semmi gond.
Nekünk egyébként ezek voltak a bevonuló meg aláfestő zenék a városházán:
www.youtube.com/watch?v=3kK_HGNOo9A
(persze nem az egész, hanem egy rész belőle valahol a közepén)
Meg ez:
www.youtube.com/watch?v=pMu9HySuuWY
(ez meg főleg az elejétől kezdve)

Csodabogár 2019.09.24. 13:06:57

Milyen régimódi vagyok. Semmilyen zene nem volt az esküvőn, csak elmentünk a tanukkal az anyakönyvvezetőhöz és utána ettünk egy jó ebédet.
Aztán anyósom kiharcolt egy templomit is, de ott se volt semmi hacacáré. Mindig csodálom, hogy képesek fiatal párok egy vagyont áldozni az esküvőre, de ha élvezik akkor jó, csak nekem ne kelljen részt vennem. Nekik sok boldogságot és hosszú együtt maradást kívánok!
Nem mellesleg a szüleimet nem engedték kiutazni, apám nagy bánatára.

sak ti 2019.09.24. 16:04:31

@O1.G: Gonosz vagy G :-)

Borist felrugta a legfelsobb birosag.

Eldontik vegre a britek hogy mi a fityfenet akarnak??

O1.G 2019.09.24. 19:43:10

@sak ti: Kápolna,kastély,lasvegas,pucc.jp

Dzsínom Dzsánom, dzsanázod? 2019.09.24. 21:55:24

Mire használják a keresztények a kápolnát? Ez valami katolikus sajátosság, mint a pap szoknyája meg az iparszerűen űzött pedofília?

Amúgy ez a japán esküvőzes nem tűnik sokkal kellemetlenebbnek, mint a magyar. De azért inkább maradnék a rátermett párok megoldásánál.

Na és tsabi, tegezhet már a feleséged? Úgy tudom, például az egyetemen még az eggyel felettuk jarokkal szemben is komoly protokolláris kötelezettségei vannak a japánoknak. a felsőbb éves magazasa teljesen természetes elvárás.

motoroskonyhaja 2019.09.24. 21:55:50

Hogy egy picit az eredeti témához is hozzászóljak: én idén márciusban kértem meg a párom kezét Tokyóban ;)

tshaabee · https://tshabeeinjapan.blogspot.com/ 2019.09.25. 00:54:17

@Hari Seldon 2: Így van! Én úgy vagyok vele, hogy az ember szervezzen olyan esküvőt magának, amiről úgy gondolja, hogy jól érzi majd magát rajta. Olyan elemekkel, amik tetszenek neki. :)
Nem attól lesz jó egy esküvő, hogy mennyire valódi "régi hagyományok" szerint rakták össze.

Amúgy szép zenéitek voltak! :)

tshaabee · https://tshabeeinjapan.blogspot.com/ 2019.09.25. 01:02:19

@Öreg Tőgy (Erdei Galand):

> Mire használják a keresztények a kápolnát?

Passz, én nem vagyok egy jó katolikus... :D

Amúgy a feleségem, meg a családja is a kezdetektől fogva tegez. (Jó, a feleségem kb. a második randink óta. :D)
Közvetlenebbek, mint egy átlag japán család.

De ja, az iskolában meg munkahelyen muszáj magázódni, és ezzel kimutatni a tiszteletet az idősebbek / főnökök iránt.
Szerencsére az én melóhelyemen lazábban kezelik ezt.

blackhairlady 2019.09.25. 03:29:23

@tshaabee: Gratulalok az eskuvohoz! Gyonyoru volt a feleseged ruhaja:)

élhetetlen 2019.09.25. 04:14:26

@Dikusz: “Erről a kalácsdobálásról -mint régi magyar népszokásról- még sosem hallottam, szerintem nem is létezett ilyen.”. Azt hiszem, ennyi. 66 múltam, én sem hallottam róla. Kíváncsi lennék, hogy lesz-e hozzászóló, aki ismeri ezt a szokást. Egyébként a hagyományok, és a kalács a lakodalomban. Falun éltem 14 éves koromig, utána is hazajártam hétvégeken. Egy lakodalom estéje az udvaron felállított sátorban zajlott. Mi, nem meghívott fiatalok bandáztunk, és elmentünk nézni a műsort, a kerítésen kívülről. És itt jön a kalács, vagy a kuglóf. Időnként megjelent valaki, (mert ugye cserélődött a kinti társaság), egy kosár kuglóffal, és osztogatta a bámészkodóknak. Nálunk ez volt a hagyomány.

élhetetlen 2019.09.25. 04:14:42

@O1.G: “Mit keresnek kápolnában nemkeresztények?”. Azért picit változik a világ. Harminc éve még a falusi papunk jegyesoktatásra kötelezte volna az öt éves polgári esküvővel, és három éves gyerekkel bíró testvéremet, mikor azért akartak egyházi esküvőt, mert a gyerekük névadó szüleinél keresztszülőknek kellett lenni. Már akkor is találtunk Pesten papot, aki egy műsorral összeadta őket, és így megkeresztelték a gyereket is, már elfogadható keresztszülőkkel. A barátnőm lánya a nyáron ment férjhez egy, már itt született vietnami fiúhoz. Nem tudom a fiú vallását, az összes infóm annyi, hogy a kijáró (helyi már nincs) fiatal pap kedvesen elbeszélgetett a fiúval is, és összeadta őket egy katolikus templomban.

bazzgeth 2019.09.25. 08:35:18

Érdekes élmény lehetett a feleség családjának.
Mi egy indonéz-magyar pár vagyunk, a magyar esküvő (több okból kifolyólag) csak a szűk családi körben tartott polgári szertartásból és az azt követő barátokkal elköltött vacsorából+szertartásvezetős megerősítő ceremóniából állt, csak hajnali kettőig roptuk, de "egészségügyi okokból" kihagytuk az ivós játékokat, meg az éjféli menüt is.
A második esküvőnk pedig Jakartában volt, úgyhogy én is belekóstolhattam egy másik kultúra hagyományaiba.

Határátkelő 2019.09.25. 08:36:09

@bazzgeth: Szia!

Nem lenne kedved írni róla egy posztot? Nagyon érdekes lenne!

Üdv

bazzgeth 2019.09.25. 09:26:30

@Határátkelő: megpróbálhatom, bár az érdekfeszítő és logikusan felépített (inkább az utóbbi) fogalmazáshoz annyi közöm van, mint tyúknak a harangöntéshez

motoroskonyhaja 2019.09.25. 11:15:36

@tshaabee: Shirokanedaiban, a Hepburn Hall melletti kis parkban. Mindketten autentikus kimonóban voltunk :)

motoroskonyhaja 2019.09.25. 21:30:01

@tshaabee: Ha lehetne ide képet linkelni, akkor láthatnád, hogy nem "csak" jól hangzik, hanem valóban nagyszerű volt! :)

Ha esetleg elolvasnád (mert nem bírtam ki, és megírtam), akkor itt terheted meg:
motoroskonyhaja.blog.hu/2019/06/10/az_igazi_kaland_469

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.