oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • Taxomükke (UK): @mummimster: En is ezt akartam irni... fingjuk nincs, mi az de azert jol lehuzzak, mert biztosan s... (2019.09.15. 21:38) Nyolc év Londonban
  • gabors: @puhacica: "@Arthamyr: @gabors: ez olyan dolog, hogy van, akinek jo es megeri, van, akinek meg nem... (2019.09.15. 20:27) Nyolc év Londonban
  • puhacica: @Arthamyr: @gabors: ez olyan dolog, hogy van, akinek jo es megeri, van, akinek meg nem. nekem se ... (2019.09.15. 19:55) Nyolc év Londonban
  • gabors: amugy a teljes muanyag szivoszal tilalom sem fog foldhozvagni ... mert par eve (legalabb 5) anyos ... (2019.09.15. 19:26) Nyolc év Londonban
  • gabors: @FutureFry: "Kicsit off: A jeges víz tovább marad ihatóan hideg ami jól jön," nekem semmi bajom a... (2019.09.15. 19:19) Nyolc év Londonban
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. március 07. 06:30,  Olaszország megtanított lélegezni 58 komment

2019. március 07. 06:30 Határátkelő

Olaszország megtanított lélegezni

Az egyik leginkább zavaró sztereotípia a magyar határátkelőkkel kapcsolatban, hogy alantas munkát végző, hónapos szobákban kuporgató emberekről van szó. Nyilván akad ilyen is, de a külföldön élő magyarok között vannak olyanok is, mint például Hanna, aki tényleg a (nem is akármilyen) álmát valósítja meg egy kifejezetten izgalmas szakmában.

009.jpgTeatro alla Scala, Milano, Porgy és Bess, rendezőasszisztensként

„Hannának hívnak, egy 27 éves magyar lány vagyok, és lassan öt éve élek Olaszországban. Régóta olvasom a Határátkelő blogot, és úgy döntöttem, megosztanám itt az olasz életemet.

Budapesti vagyok, egy többgenerációs építész-családba születtem – ennek ellenére, vagy pont ezért soha nem akartam építész lenni. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanultam látványtervező (díszlet- és jelmeztervező szakon), a képzőművészet, a film, a tánc, a színház, a zene, az irodalom mindig is érdekelt, kicsi korom óta.

Nagy csalódás volt számomra a Képző, de megtanított harcolni, leginkább kiállni az ötleteimért és önmagamért. Nem találtam a helyem és szerettem volna külföldre menni tanulni.

Jelentkeztem az Erasmus-ösztöndíjra és Berlint jelöltem meg, amit az utolsó pillanatban lemondtak, de felajánlották helyette Milánót. Én akkor már ott tartottam, hogy csak el innen, de bárhova, és bár nem beszéltem olaszul, belevágtam. Tehát tulajdonképpen véletlenül kerültem Olaszországba és eddigi életem legjobb véletlen eseménye volt.

Milánóban kinyílt számomra a világ

A Balatonnyi léptékű magyar valóság után itt egy tengerbe lehetett fejest ugrani. Fél évig az Accademia delle Belle Arti di Brera-n tanultam (szintén díszlet- és jelmeztervezést), majd úgy döntöttem, hogy maradok még fél évig.

Elhalasztottam otthon a diplomafélévemet, és egy milánói díszlet-kivitelező műhelyben kerestem magamnak munkát, mert bár Milánó csodálatos város, de nagyon drága.

007.jpgMilánó, varroda, kivitelezőműhely

Egy év Milánó után hazamentem Budapestre és lediplomáztam a Képzőn. Nem szeretem befejezetlenül hagyni a dolgokat, de tudtam, hogy vissza fogok jönni, mert menthetetlenül beleszerettem Olaszországba.

Felvételiztem egy Veronában található akadémiára (Verona Opera Academy), operarendező mesterszakra. Még Milánóban megismerkedtem egy akkor 90 éves híres olasz operarendezővel, akire a mai napig mesteremként tekintek.

Ő ajánlotta nekem ezt az akadémiát, látván, hogy a rendezés mindig is érdekelt, és mert a rengeteg hobbim közül nehezen választottam. Az operában megtaláltam azt az összművészetiséget, amit mindig is kerestem.

001.jpgArena di Verona, Aida, Gianfranco de Bosio-val próba közben, rendezőasszisztensként

Továbbá ott akartam tanulni ezt a szakmát, ahol az circa 400 évvel ezelőtt megszületett (meg azért is, mert Magyarországon nincs ilyen képzés, csak általános színházi rendezői).

Tavaly diplomáztam operarendezőként, és már tanulmányaim közben szerencsésen úgy alakult, hogy egy operarendező tanárom maga mellé vett. Elkezdtem szabadúszóként operaházakban dolgozni, mint rendezőasszisztens.

Olaszországban ennek a szakmának az a hagyománya, hogy az ember évekig asszisztensként dolgozik (és tanul és tanul és tanul…) és HA szerencsés, esetleg kap lehetőséget, hogy egy előadást rendezőként jegyezhet.

010_1.jpgTeatro alla Scala, Milano, Porgy és Bess, rendezőasszisztensként

Amikor egyszer csak már nem mások ötleteit kell tökéletesen megvalósítanod, hanem a te ötleteid születhetnek meg. Eredeti végzettségemből kifolyólag a munkaköröm időközben bővült, jelmez- illetve díszlettervező asszisztensként is dolgozom, felváltva, amilyen lehetőség jön, elvállalom – és őszintén szólva nagyon élvezem, hogy a munkám ilyen változatos.

Szeretek a varrodában, a kivitelezőműhelyben és a színpadon, a kulisszák mögött is mozogni. Mindegyik munka nagy strapabíróképességet kíván – színházban csak a nézők ülnek.

Különleges szakma sok magánnyal

Ez egy nagyon speciális szakma, sok rugalmassággal, lemondással és magánnyal jár, úgy, hogy közben az ember rengeteg új emberrel ismerkedik meg és bejárja a világot. Az ember állandóan úton van, érkezik és indul.

Olaszországban sosem léteztek repertoár-színházak (ellentétben Magyarországgal, mely a német színházi mintát követi). Emiatt egy új előadás általában 1-2 hétig fut, majd leveszik a műsorról.

Mivel a repertoárnak itt nincs hagyománya, állandó társulatok sincsenek. Mindenki szabadúszó. A művészeket mindig egy produkcióra szerződtetik – ez az opera világában az énekesek számára egy hónap próbaidőt és 5-6 előadást jelent, az előadáson dolgozó művészek (rendező, karmester, díszlet- és jelmeztervező, koreográfus, asszisztensek) számára pedig az egy hónapnyi próbaidőt.

003.jpgTeatro Comunale Bologna, Lammermoori Lucia, próba a színpadon, rendezőasszisztensként

Mi a premierrel „átadjuk” az előadást az operaháznak és másnap elmegyünk, a szerződésünk az első próbanaptól a premierig szól mindig.

005.jpgSferisterio, Macerata Opera Festival, Otello, premier, rendezőasszisztensként

Tehát egy munka az egy-másfél hónapnyi elfoglaltságot jelent, viszont mivel ennyi idő alatt össze kell tudni rakni egy 3-4 órás operaelőadást (rendezői próbák az énekesekkel, 50-70 fős kórussal, technikai próbák, díszletépítés, jelmez-próbák, zenei próbák, rendezői és zenei próbák együtt, világításpróbák) ez mindig egy nagyon megfeszített, végig koncentrált állapotban zajló, heti hat napon át általában napi 16 órányi munkát jelentő időszak.

Megvalósítani az álmaidat

Az opera az egy luxusműfaj, 200-300 ember dolgozik egy-egy produkción, minden perc ki van számolva. Ez nem kísérleti színház, ahol néhány színész 3-4 hónapig próbálhat a rendezővel. Az operában stopperral mérik az időt, és maximum két ötleted lehet: ha az egyik nem jön be, akkor a másik lesz a végleges megoldás. Ennyi fér bele.

004.jpgTeatro Comunale Bologna, Lammermoori Lucia, próba a színpadon, rendezőasszisztensként

A legjobban egyébként a pszichológiai részét élvezem: hogy ennyiféle és ennyi különböző szakmájú emberrel kell tudni szót érteni és meggyőzni az ötleteidről.

Máshogy beszélsz a díszletmunkásokkal, a 60 fős kórussal, a vezetőséggel, a varrónőkkel, a dívákkal, a karmesterrel – de a célod mindig ugyanaz: meggyőzd őket arról, hogy segítsenek megvalósítani az álmaidat. Folyamatos kihívás, és emiatt állandóan lüktet benned az adrenalin.

Azért írok ennyit a szakmámról, mert az olaszországi életemet és élményeimet 90 százalékban ez határozza meg. Nem egy fix munkahelyre kellett beilleszkednem teljes állásban, az állandó munkatársaimmal összeismerkednem, és egy új városban gyökeret eresztenem.

Minden egyes produkció egy új munkahelyet jelent, egy új operaházat, ahol mindig „vendégként” vagyok jelen, és együtt kell dolgoznom egy hónapig az ottani állandó stábbal, új, ismeretlen kollégákkal (kórus, varroda, díszlet-munkások, színpadmesterek, szakemberek, vezetőség) és meg kell tanulnom minden egyes alkalommal a helyi szabályokat, hagyományokat, az új neveket, kiismerni a helyi dinamikákat és abban lavírozni tudni.

Verona, a biztos pont

A „bázisom” Verona (egy ilyen bőröndből élő cigányélet akkor fenntartható, ha van egy biztos pont az életedben, amit otthonnak hívhatsz), több oka is van, hogy itt maradtam az akadémia elvégzése után.

Egyrészt mert sokkal olcsóbb város, mint Milánó, másrészt mert a léptéke lehetővé teszi számomra az elvonulást és eltűnést, mert itt már van egy olyan kialakult kapcsolati hálóm (orvos, ügyvéd, barátok, szakmai mentorok), akiknek a jelenléte biztonságot jelent számomra és nem utolsó sorban Észak-Olaszországban egy remek stratégiai pont.

Éltem és dolgoztam az operaházakban Milánóban, Bolognában, Velencében, Maceratában, Athénban, Türkmenisztánban, Veronában és nemsokára indulok Rómába. Több városba többször is visszatértem dolgozni.

002.jpgTürkmenisztán, AIMAG, 5th Asian Martial and Indoor Arts Games, Opening Ceremony, jelmezasszisztensként

Négy év olasz élet után most tartok ott, hogy nem tudom, mi az „itthon” és mi az „otthon”. Mikor Budapestre hazamegyek, alig várom, hogy visszajöhessek Olaszországba és vica versa.

A megerősödött identitás

Azt hiszem átmentem egy komoly identitás-válságon is, időnként mindenhol idegennek érzem magam – talán legkevésbé a saját szakmámban, mivel az operavilág teljesen nemzetközi, „mindenki külföldi”.

Haza a családom és egy-két barátom köt. Nagyon sok időt töltök egyedül, sok időm van gondolkodni. A szakma otthon nem ismer, soha nem dolgoztam a magyar színházi szakmában, és még aki ismer is, nem érdekli, hogy én mit csinálok Olaszországban.

Az a keserű igazság, hogy a magyar mentalitás erre fintorogva úgy reagál, hogy „én elhagytam őket, Magyarországot”. Az itt megszerzett tudásomra nem kíváncsiak, csak az itt felépített kapcsolatrendszeremet akarják megkaparintani.

Erre sajnos többször is volt példa, és én ezt a hozzáállást teljes mértékben elutasítom. Nem titkolom, van bennem ezzel kapcsolatban keserűség, fuss neki te és csináld utánam.

008.jpgTeatro Ristori, Verona, Sevillai borbély, világításpróba, rendezőasszisztensként

Érdekes módon az ember identitása akkor erősödik meg igazán, amikor elhagyja a hazáját. És mindent újraértékel. Mert eltávolodik tőle és rálát. Mindenkinek el kellene mennie külföldre élni legalább egy évre. Nagyon nehéz, de ahogy kinyílik a világ, kinyílsz te is.

Nem mindig jó élmény, de mindig tanulságos. Rákényszerít, hogy tükörbe nézz. A magány rólad szól, arról, hogy megismerd önmagadat. Soha annyit nem gondolkoztam a magyar nyelven, mint azóta, hogy külföldön élek.

Mert ahogy folyamatosan tanulom az olaszt (szinte akcentus nélkül bármit el tudok már mondani, és vicceket is tudok már olaszul gyártani), folyamatosan párhuzamba állítom a magyarral, hogy „mi azt hogy mondjuk”.

Gimnáziumi nyelvtanórák ide vagy oda, a magyar nyelvet azóta értem – és értékelem –, mióta Olaszországban élek. Soha ennyit nem gondolkoztam, mit jelent magyarnak lenni. Hogy ki is vagyok én, honnan jövök és mit hozok magammal.

Mindent a nulláról kezdtem felépíteni

Nagyon érdekes tapasztalat az olaszok szemüvegén keresztül tekinteni magamra, egyfajta visszacsatolás. Olasz megítélésben leginkább egzotikumnak számítok (főleg mert szőke vagyok), bár a budapesti fürdőket, a Sziget Fesztivált és a gulyáslevest szinte minden olasz ismeri. De általában ennyi.

Tehát teljes mértékben rajtam múlt és múlik, hogy milyen képet alakítok ki magamról. Itt én senki voltam, mindent a nulláról kezdtem felépíteni, teljesen egyedül.

A nagy hátrány egy ilyen helyzetben a nagy előny is: csak és kizárólag a tanulmányi és szakmai teljesítményed alapján ítélnek meg. A különféle protekciókkal, politikával és előítéletekkel bűzlően átitatott Magyarország után ez itt friss levegő – nekem, kívülállónak.

Mert mindig az fogok maradni, de ez így is van rendben. Az elején nagyon olasz akartam lenni, nem akartam kilógni. Aztán rájöttem, hogy pont ez a „kilógás” határoz meg engem. Büszkén fel tudom vállalni, hogy ki vagyok és mit gondolok.

012_1.jpgTeatro Comunale Bologna, Aida, karnevál a varrodában, jelmezasszisztensként

A magány és a szabadúszás sokszor nagyon nehéz, de közben óriási szabadságot ad. A felelősség kizárólag a tiéd, hogyan alakítod az életedet. Sokszor vannak mélypontok, és azokkal a sárkányokkal egyedül meg megbirkózni.

Sokszor nagyon hiányzik a családom, sokszor eszembe jut, hogy ezeket az éveket velük is eltölthetném, mennyi értékes időt veszítünk el a közös életünkből.

Egy nagyon szabad szellemiségű, liberális családban nőttem fel, és a szüleim amennyire csak tudnak, támogattak és támogatnak a mai napig (lelkileg, érzelmileg, anyagilag) és folyamatosan ösztönöznek, hogy kövessem az álmaimat és lábra tudjak állni.

A világ legcsodálatosabb emberei, nagyon kötődöm hozzájuk. Egy szem gyerek vagyok, és tudom, hogy összetörtem a szívüket, hogy ilyen messze vagyok tőlük. A sajátomat is. De tudom, hogy ez az én életem, és a saját álmaimat kell követnem.

Itt magamra találtam

Olaszország nekem nagyon sok mindent adott – leginkább megtanított szabadon lélegezni. Itt önbizalmat kaptam, lendületet, tempót. Visszajelzést, hogy van értelme annak, amit csinálok. Itt magamra találtam.

Szakmailag és emberileg is sokkal több sikerélmény ér itt. Sosem voltam igazi hangos frontember, de az olaszok hangzavara, összevissza mutogatása, metakommunikációja, és a szakmámból következő határozott kiállás rákényszerített erre. Egész egyszerűen az elején nem hallottak meg.

Az olasz nyelv átalakította a személyiségemet – még akkor is, ha meg vagyok róla győződve, hogy az ember alapkaraktere nem változik. Tudom, hogy másmilyen vagyok, ha magyarul, és más, ha olaszul beszélek.

Olaszul sokkal határozottabb vagyok, sokkal többet mutogatok. A humorom viszont magyarul jobb és/mert sokkal pontosabban ki tudom fejezni magam. Az olaszok megtanítanak „jelen lenni”. Megtanítanak ellentmondást nem tűrően vitatkozni, harcolni, az érzelmeidet lángoló hőfokon kifejezni, és az életet (és ételeket) élvezni.

Itt a harmadik nemzeti sport – a foci és a sztrájkok után – a vitakultúra. Bevett szokás, hogy ha valamit nem sikerül eldönteni – akár a legvéresebb vita közepén is – fogjuk magunkat és elmegyünk inni egy kávét a közeli bárban és közben a csodálatos napsütésben őszintén gyönyörködünk.

Aztán visszamegyünk a próbaterembe és folytatjuk az egymással való üvöltözést, mintha mi sem történt volna. Az olaszok megtanítanak kimondani a véleményedet, amit mi, magyarok hajlamosak vagyunk inkább lenyelni, és hagyjuk, hogy belülről emésszen minket.

Pozitív országban pozitívan

A nyilván itt is jelenlévő milliónyi gazdasági, politikai, bevándorlási, bürokratikus (még a magyarnál is bonyolultabb), és kulturális probléma ellenére ez egy pozitív ország. Én itt pozitív tudok lenni. Látok perspektívát.

„Többet süt a nap, mint otthon.” Nem idealizálni akarom Olaszországot, csak őszintén elmondani, hogy én itt mit látok és azt hogyan élem meg.

Ennek az országnak van stílusa. Itt az idős embereknek van tisztelete, nem lesöpörni akarja őket a következő generáció, hanem hallgatni őket és tanulni tőlük. Itt az időseket nem „vénembernek”, hanem „maestro-nak” szólítják. Itt a szakmák generációról generációra való átadása még létezik.

A hagyományok nagyon fontosak (főleg régiókra leosztva), de egy folyamatos megújulásra képes ország. Nem a múltjában él és amiatt kesereg, hanem a múltjából építi folyamatosan a jövőjét.

Olaszország engem el- és befogadott – és én is el tudtam fogadni, mint második otthonomat.

Mivel az életem nehezen tervezhető (általában 1-2 hónapnyira látok előre), nem tudom, hol fogok kikötni és letelepedni. Nem tudom, hogy haza fogok-e menni, vagy ha igen, mikor.

Az életem jelenlegi szakasza arról szól, hogy hogyan jutok hónapról hónapra előre, milyen szakmai tapasztalatokat szerzek, milyen helyekre jutok el. Nekem még itt van dolgom. Aztán meglátjuk, mit hoz az élet.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5014671123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2019.03.07. 07:42:31

Nagyon érdekes írás. Meglepett, hogy mennyire különbözik az olasz színházi (opera) rendszer a magyartól. - Ez nekem kicsit hasonlít a 19-ik századi magyarországi vándorszínészek rendszerével. (modernebb formában, persze)

vanda m. 2019.03.07. 08:06:45

Gratulálok!!
Szuper nő vagy!!
Nagyon tetszett az írásod

Golf2 2019.03.07. 08:06:50

Arti di Brera-n tanultam ...olasz nyelvtudás nélkül?

Golf2 2019.03.07. 08:13:36

"Ennek az országnak van stílusa".Melyiknek nincs?

Platonica 2019.03.07. 08:36:10

Gratulalok! Fantasztikus!

Nagyon tudok azonosulni azzal a resszel, ami a megerosodott identitasrol szol, ill. onmagunk, hazank, nyelvunk perspektivaban latasanak pozitivumairol.

Tovabbi sok sikert!

Dikusz 2019.03.07. 08:46:28

Tetszett a poszt, és a fiatal hölgy hozzáállása is az élethez.

Arthamyr 2019.03.07. 09:12:06

"Azért írok ennyit a szakmámról, mert az olaszországi életemet és élményeimet 90 százalékban ez határozza meg. Nem egy fix munkahelyre kellett beilleszkednem teljes állásban, az állandó munkatársaimmal összeismerkednem, és egy új városban gyökeret eresztenem." - Szerintem még keveset is írtál, pl. én erről a világról még ezt elolvasva sem tudok semmit, és nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok.
Nagyon jó poszt, jó volt olvasni.

verkagrafomanka 2019.03.07. 10:01:51

@Golf2: gondolom kozben megtanult, mivel a munkajat se hiszem, hogy tudna olasz nyelvtudas nelkul vegezni :)

Csodabogár 2019.03.07. 10:52:10

Ezt öröm volt olvasni. Csak gratulálni tudok és drukkolni, hogy egyszer egy magyar nevet olvashassak mint rendező valahol egy opera szinlapon.

London2009 2019.03.07. 12:41:50

Wow! Gratulalok! Na es mindezt 27 evesen es ilyen gyonyoruen! Tovabbi sok sikert! : )

London2009 2019.03.07. 12:42:43

@Golf2: "Mert ahogy folyamatosan tanulom az olaszt (szinte akcentus nélkül bármit el tudok már mondani, és vicceket is tudok már olaszul gyártani)..."

Shaktee 2019.03.07. 12:50:50

Gratulálok, szép karrier, szép gondolatok!

2019.03.07. 13:07:22

Végre egy igazi határátkelős poszt, csak mint a régi szép időkből.
Big gratula Hannának, csak így tovább :-)))

Golf2 2019.03.07. 13:30:09

@London2009: bár nem beszéltem olaszul, belevágtam...fél évig....tanultam(szakmát). ezért nonkápísi.

arncht 2019.03.07. 13:44:44

Fantasztikus orszag, elvezem mindig, amikor ott vagyunk, de nem tudnek ott elni :) az fura, hogy csak a tudas szamit - latin orszagokrol epp azt hallottam, hogy sokkal inkabb szamit, hogy ki kinek a kije vagy pl munkakeresesnel. Orulok, hogyha vki ennyire megtalalta a helyet a vilagban.

zkata 2019.03.07. 13:45:55

Wow, ez nagyon inspiralo tortenet volt! Raadasul egy olyan vilagba engedett bekukkantani, ami legtobbunknek ismeretlen. Minden elismeresem, hogy sikerult ilyen eredmenyeket elerni, Olaszorszagban ez talan meg nehezebb, mint mas orszagokban. Sok fiatal (barmilyen szakmaban) beleragad az alig fizetett szakmai gyakorlatok vilagaba. Verona pedig csodas varos, fel orara lakom onnan ;)

Shaktee 2019.03.07. 14:34:14

Hanna :-) a bagoly hogy kerult a képbe? :-)

zkata 2019.03.07. 15:09:10

@arncht: igen, ez sajnos igaz Olaszorszagra, nagyon sokszor nem az szamit, hogy milyen a tudasod, mennyire dolgozol jol. En 12 eve elek Olaszorszagban es sajnos a sajat boromon tapasztaltam. De azert szerencsere van kivetel.

geeeteee 2019.03.07. 15:09:12

Vastaps. Gratulálok!

sörm 2019.03.07. 15:50:41

De jó es inspiralo volt! Csak igy tovabb!

Dikusz 2019.03.07. 16:02:29

Olyan jó lenne, ha jönne hozzászólni Hanna, hiszen -mint írta is-
régóta olvasója a blognak.

kék madár 2019.03.07. 17:39:23

ez biztos egy ertetlenkedo kerdes es logisztikai valasz van ra, de ha mindig utazik akkor az otthona/bazisa miert nem Pesten van, es miert Veronaban?

Platonica 2019.03.07. 19:05:15

@kék madár: nekem a cikk, mint olyan, egesz jo valaszt adott erre... (Pl a cim, v az utolso 3 bekezdes, es ugy en bloc az egesz mondanivaloja.)

Csodabogár 2019.03.07. 19:40:35

@kék madár: @Shaktee: Mert Pestről komplikáltabb lenne ide--oda utazgatni Olaszországban, mint Veronából.

Doktor Láncfűrész Csabi jogtanácsos 2019.03.07. 19:50:13

@kék madár: szerintem két kulcs mondat ad rá választ:
1.
'Éltem és dolgoztam az operaházakban Milánóban, Bolognában, Velencében, Maceratában, Athénban, Türkmenisztánban, Veronában és nemsokára indulok Rómába. Több városba többször is visszatértem dolgozni.'
gondolom azóta se a keszthelyi és a nyíregyházi operában dolgozik legtöbbször, hanem főleg olasz városokban. ;)

2.
'Én akkor már ott tartottam, hogy csak el innen, de bárhova, és bár nem beszéltem olaszul, belevágtam. '
Ez alapján mintha nem lett volna maradéktalanul elégedett a magyar viszonyokkal.

gabors 2019.03.07. 20:12:45

Ez a legjobb poszt az utobbi par honapban .... ennyi erdekes dolgot ilyen jol megirva itt mar regen olvastam (ja a kepek is jok)

amugy csak kerdezem ez a Turkmenisztani martial art dolog valami kakukk tojas ?

csak valami brexit hir hianyzik a posztbol igy a londoniak nem tudnak hozzaszolni :-)

Shaktee 2019.03.07. 20:15:35

@Csodabogár: Más országokban is gyakran dolgozik..

Shaktee 2019.03.07. 20:16:51

@gabors: Nincs is ott semmilyen brexit, csak a kommer magyar habonyi lapok csinlják a feszkot! :P

Snedronningen 2019.03.07. 20:25:52

Gratulálok, nagyon inspiráló történet, szép karrier! Mindig örülök az olyan történeteknek, ahol a sok befektetett munka és tanulás meghozza az eredményt!

Csak megerősíteni tudom a posztoló néhány állítását, például, hogy kell egy bázis. Egy időben a munkám miatt olyan sokat utaztam, hogy úgy éreztem, csak a cipőim tárolására bérelek lakást Koppenhágában, mégis kellett az a biztonság, hogy van hova hazamenni. A másik, amit én is megéltem, az a magyar identitásom megerősödése. Én is Dánián belül egy nemzetközi közegben dolgozom, alig van kapcsolatom a dán emberekkel és a dán társadalommal, plusz sokat utazom a világban mindenfele. Ezt csak egy szilárd identitással lehet megcsinálni, különben az ember feloldódik és eltűnik, mert elsodorja a közeg. Sokkal magyarabb és sokkal katolikusabb lettem, mert ezek adják azt a szilárd alapot, hogy a multikultit tudjam elfogadni és tisztelni, de ne oldódjak fel benne.

Egyre vigyázz csak, Hanna, a magányra! Sokszor említed a posztban és ez egy intő jel. Vagy fogadd el és tanulj meg vele szuperül kibékülve élni és boldognak lenni (én ezt tettem), vagy próbálj barátokat és társat találni, akkor is, ha ez a hektikus életviteled mellett lehetetlennek tűnik. Fiatal vagy még, semmihez nincs késő, de ha most ilyen nagyon magányosnak érzed magad és ennyire őrlődsz, annak csak megbánás lehet a vége. Életvidám, erős nőnek tűnsz a poszt alapján, kár lenne, ha tíz-húsz év múlva megkeserednél és megkérdőjeleznéd a döntéseidet.

gabors 2019.03.07. 20:26:09

@Shaktee: Pedig nagyon varom mar mi lesz ... olasz bor, francia sajt, magyar paprika :-)

Foleg az erdekel hogy lehet jobban jarok majd ha az usa utlevellel megyek mint a magyarral a multkor mikor Londonba mentunk akkor mentunk az EU-soron az en magyar utlevelemmel, erdekes volt mert a felesegemmel egyutt mehettunk pedig neki usakos utlevele volt de valami egyutt utazo csalad vagy mi szabaly van ...(ja ugyanez volt mikor jottunk vissza akkor meg az USA meg egyutt utazunk volt)

Shaktee 2019.03.07. 20:30:25

@gabors: fasznak kell neked a magyar utleves? erzelmi szálak? :-)

gabors 2019.03.07. 21:14:17

@Shaktee: "@gabors: fasznak kell neked a magyar utleves? erzelmi szálak? :-)"

nem tudom eszrevetted-e hogy az EU-ba erkezve legtobb helyen kulon sor van ami gyakran sokkal gyorsabban megy mint a tobbi az usa-utlevelevel az "other/masok" vonalba kerul az ember

es 2021-ben az EU bevezeti az ETIAS-t (gondolom az ESTA miatt) na akkor azert hasznos lesz egy magyar utlevel ha az EU-ba megyek meg ha nem is Mo-ra ... foleg ha ez a szar penzbe is fog kerulni... (persze sokat nem fog erni a magyar utlevel ha viktor kilep az EU-bol de ez 2024/26 elott nem varhato)

Shaktee 2019.03.07. 21:19:04

@gabors: nem jarok annyit europaban hogy megerne :-) s amugy is :P

gabors 2019.03.07. 21:39:42

@Shaktee: "@gabors: fasznak kell neked a magyar utleves? erzelmi szálak? :-)"

nem voltak erzelmi szalak amikor megujitottam akkor meg nem voltam usa allampolgar vagyis nem volt kerdes.

Legkozelebb mikor lejar majd meggondolom. Amugy nem volt nagy osszeg $60-$70 dollar volt (de biztos 100 alatt) 10 evre pontosan nem emlekszem. Egyedul az volt az ujdonsag hogy akkor mar biometrikus volt igy csak szemelyesen (idopontra) lehetett csinalni. Mondjuk par sarokra dolgozom igy ez nem volt gond de ez sokaknak azert gond lehet szemelyesen elutazni valamelyik konzulatusra. Igy lehet sok hataratkelonek praktikusabb Mo-on csinaltatni akar felarral is.

Shaktee 2019.03.07. 21:46:38

@gabors: 25 eve noverem intezett nekem magyar utlevelet amikor otthon voltam, aztan lejart..s annyi.

kék madár 2019.03.07. 22:56:26

@Platonica: @Csodabogár: @Doktor Láncfűrész Csabi jogtanácsos:
Milánó, Bologna es Velence kivetelevel, Bp ugyanolyan kozel lenne. De ha ott akar lakni, lakjon csak azt hittem orulten hianyoljak egymast a szuleivel

gabors 2019.03.08. 00:43:32

Na itt egy jo kis hataratkelo (bar ugy tunik csak vendeg munkas)

index.hu/sport/vizilabda/2019/03/07/sudar_attila_bauru_interju/

Shaktee 2019.03.08. 02:38:13

@gabors: Manafort got it easy :(

Vannak életfogytos amerikaik egy szál füves cigiért, egy zacskó wonderbreadért.

gabors 2019.03.08. 03:21:46

@Shaktee: "@gabors: Manafort got it easy :("

egyetertek .... de van meg egy menet a jovoheten .... ott kaphat meg 10 evet ha az a biro ugy gondolja ..

igen 47 honap az tenyleg semmi egy ilyen szintu adocsalas bankfraud ... stb

de ez van gazdag feherek (meg feketek is) megusszak

Shaktee 2019.03.08. 03:23:50

@gabors: Cuomot neztem éppen, az istennek se értem hogy a ruszkikkal paktálás miért nem hazaárulás, büncselekmény..

gabors 2019.03.08. 03:29:42

@Shaktee: "@gabors: Manafort got it easy :("

ja es meg elnoki pardon is lehet a vege ... foleg ha veszit Trump November es Januar kozott jovore majd elengedi ... ha Joe Arpaio megerdemelte akkor Manafort is :-(

"Vannak életfogytos amerikaik egy szál füves cigiért, egy zacskó wonderbreadért." de 18 milliot lopni az adofizetoktol az nem akkor balhe :-)

gabors 2019.03.08. 04:36:50

@Shaktee: "ruszkikkal paktálás miért nem hazaárulás, büncselekmény.."

ha a "treason"-ra gondolsz mint buncselekmeny ... azt csak haboruban lehet elkovetni az amerikai torvenyek alapjan...szoval az szoba sem johet.... (ez az itt meg letezo alkotmanyban van lefektetve)

ha tudnak bizonyitani hogy volt "osszeeskuves" marmint conspiracy nem collusion (olyan nincs mint buncselekmeny ezert nyomjak ezt) akkor avval is megvadolnak de ez meg nem keso akar kesobb Manfort-ot vagy barki mast meg vad ala helyezhetik attol fuggetlenul hogy mar masert ul

Amugy barmilyen segitseg (material help) akar csak egyetlen kulfolditol (plane kulfoldi kormanytol) valasztasi kampanyban mar onmagaban buncselemeny osszeeskuves nelkul is ...

somlobodog 2019.03.08. 06:38:45

Na ez jó poszt volt. Semmi Anglia/brexit, vagy Ausztria. Nincs bedolt hitel, gyerekszules, vagy orbanviktor.... Nem írta olyat hogy németbe' vagy olaszba' . Öröm volt olvasni. Végre.

DorianBlue 2019.03.08. 11:47:13

Tudom, kényes téma, és tényleg minden tisztelettel kérdezem, de kíváncsi vagyok. A posztolónak (vagy a hasonló életvitelt élő bárkinek) nincs igénye párkapcsolatra? Látszik, hogy a munkájába szerelmes. De ennyi elég? Ill. a szexuális igényeit alkalmi egy-estésekkel oldja meg?

Dikusz 2019.03.08. 14:40:18

@DorianBlue: Valóban kényes téma.
Tény, és való, hogy eléggé tapintatosan tetted fel a kérdést, de én szintén tapintatosan kérdezném meg tőled, miért kellene a posztolónak (vagy bárkinek) erről beszámolnia?

Shaktee 2019.03.08. 15:35:21

@gabors: Háboru? S mi volt a Rosenbergekkel? Ja ok, "hideg"háboru volt...

gabors 2019.03.08. 16:10:15

@Shaktee: "@gabors: Háboru? S mi volt a Rosenbergekkel? Ja ok, "hideg"háboru volt..."

Oket nem hazaarulasert hanem kemkedesert iteltek halalra. Pont azert mert hazaarulast csak az ellenseget haboru kozben valo segiteseert lehet elkovetni. (nem tudom ertheto-e )

gabors 2019.03.08. 16:11:38

@DorianBlue: "szexuális igényei" a kutyadnak van (na persze vannak emberek akik meg addig sem nottek fel mint az en kuyam)

hannah91 2019.03.09. 16:14:04

Egy kommentben válaszolok mindenkinek, sokan írtatok.
Köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést, nagyon jól esik, tényleg, egy óriási adag pozitív/támogató energialöketet adtatok nekem.

Az elején valóban nem beszéltem olaszul, de a képzőművészeti egyetemen tanultam, úgyhogy leginkább rajzban kommunikáltunk, sokat segített. Rá voltam kényszerítve, hogy minél előbb megtanuljak, ezért is ment elég jól, meg olaszoktól nyelvterületen tanultam, ami sokkal hasznosabb, mint egy nyelviskola. Az eleje nagyon nehéz volt, örültem, ha néhány szót sikerült elkapnom, vagy a munkában mindig el kellett magyaráztatnom, hogy csinálom, csinálom persze, de pontosan mit is kellene? Szerencsére türelmesek és megértőek voltak és sokat segítettek. Így tanultam meg a pontos szaknyelvet, meg nagyon sokat olvasok olaszul az elejétől kezdve. Az óráimat pedig felvettem diktafonra és minden este otthon többször újra meghallgattam, még egyszer kijegyzeteltem. Így ment, lépésről lépésre. Az angol nyelvtudás nem sokat segített, mert az olaszok nem nagyon beszélnek angolul. Tanultam gimnáziumban spanyolul három évig, az sokat segített, latin nyelv.

Ami a magányt illeti: ez a szakma ilyen. Ez a szakma hivatás, és meghatározza az életedet. Nem fejezed be a munkát az irodában este 6kor és mész haza. Vagy elfogadod, hogy ilyen, vagy más szakmát kell választani. Én elfogadtam és kibékültem vele. Sokszor nem könnyű, de melyik az? Ennek ellenére nem érzem magam magányosnak - a szó negatív értelmében. Sokat vagyok egyedül igen, de elég független személyiség is vagyok, és nem tűröm, ha valaki megmondja nekem, mit KELL csinálnom.
A magánéletemmel kapcsolatos felvetésekre nem kívánok reagálni, senkinek semmi köze nincs hozzá. Csupán annyit mondanék, hogy valóban nem egyszerű a párkapcsolat fenntartása egy ilyen szakmával, de nem lehetetlen. Sokan vannak normális, családos emberek az opera világában.

Azért nem Budapesten élek, mert egyrészt nagyon szeretek Olaszországban (azon belül Veronában) élni, másrészt egyelőre ezt az életet nem lehetne Magyarországról szervezni. Sokszor kell más olasz városokba átugranom megbeszélésekre, jelen kell lennem. Egy idő után már mindegy, hogy hol élsz (tehát jogos a felvetés), de én még nem tartok ott.

Türkmenisztán: a főváros, Ashgabat rendezte az Ázsiai Országok Olimpiáját és egy olasz céget (Balich Worldwide Shows) kértek fel a nyitó- és a záróceremónia megrendezésére. A műsorok jelmeztervezője egy olasz nő volt, akinek többször dolgoztam, mint asszisztense, ő vitt magával. Két hónapig voltunk ott. Csak annyit mondanék: életem egyik legnehezebb és legtanulságosabb időszaka volt egy poszt-szovjet abszurd diktatúrában élni és dolgozni. Önként senki ne menjen oda, ha nem muszáj. De nagyon örülök, hogy voltam, mert mikor hazajöttem elkezdtem értékelni a "szabadság" szó jelentését, ami addig számomra a világ legtermészetesebb dolga volt. Megtapasztaltam, hogy milyen, mikor nincs.

Bagoly: a bolognai operaház varrodájában van egy hagyomány, hogy minden jelmeztervező készít ennek a kabala bagolynak "mini-jelmezt", ugyanolyat kicsiben, mint amilyet az adott előadás főszereplője visel. Én is csináltam neki minijelmezt, meg minikoronát (az Aida c. opera alapján). A bagolynak van saját ruhatára, egy kis szekrénykéje, ahol a jelmezeit tartják.
Másrészt a bagoly a kedvenc állatom 6 éves korom óta, van egy 347 db bagolyból álló gyűjteményem.

Köszönöm még egyszer a kedves kommenteket, nem számítottam ilyen nagy támogatásra.
Üdv mindenkinek,
Hanna

Herr Géza 2019.03.09. 16:30:35

@Herr Géza: Nem volt csomó a kákán (:D), csak gratulálni tudok én is, hajrá tovább....

Shaktee 2019.03.09. 17:40:41

@Herr Géza: Gejza, ha jutott neked egy kis dinnyefőd tudsz valamennyit kölcsöadni elsejéig?

Bredpitt Monika 2019.03.10. 10:23:12

@hannah91: na, látom, közben te is megjöttél

Kedves Hanna, köszönjük a posztot. Az utóbbi idők egyik legjobbja szerintem. Nekem elsősorban az őszinteség miatt. Ezen kívül Észak Olaszországba beleszerettem tavaly nyáron, szóval nekem az ország miatt is jó volt olvasni. Sok sikert, remélem megtalálod majd az igazi társat is. A munka hosszú távon nem lehet az ember partnere (szerintem legalábbis).

Bredpitt Monika 2019.03.10. 10:25:45

@hannah91: az előző hozzászólást úgy írtam, hogy még nem olvastam végig a tiédet (bocs, akkor utólag a magánéleti megjegyzésért) üdv

Shaktee 2019.03.10. 13:30:12

@hannah91: :)

Írj a jövőben is!

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.