oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. február 17. 06:30,  Három dolog, amit hazavinnék Magyarországra 39 komment

2019. február 17. 06:30 Határátkelő

Három dolog, amit hazavinnék Magyarországra

Egészen pontosan kétszer három dolog, hiszen a mai posztnak két szereplője is akad. Vajon a zene szeretetétől a jótékonykodáson és a mosolyon túl melyek még azok a dolgok, amiket érdemes lenne Magyarországra hazavinni külföldről?

Ha van kedvetek, írjátok meg ti is a hataratkelo@hotmail.com címre!

pub_zene.jpg

Mielőtt azonban billentyűzetet ragadnátok, érdemes elolvasni a posztot is, hiszen Londonból Bandosz, Los Angelesből pedig Tamás mesélte el, mi az a három dolog, amit legszívesebben hazavinnének Magyarországra. Aztán az már más kérdés, hogy mindez mennyire megvalósítható – az viszont közös bennük, hogy egyik sem kerülne egyetlen fillérbe sem. 

Kezdjük a brit fővárossal, ahonnan Bandosz mesélte el, számára mi az a három dolog, amit szívesen látna Magyarországon. 

A zene szeretete 

Aligha meglepő a Beatles, a Rolling Stones és számtalan, a pop- és rockzenét alapjaiban meghatározó együttes hazájában az, hogy mennyire élénk a zenei kultúra. 

Például a pubokban sok helyen van zene, fiatalok, idősebbek egyaránt járnak oda és nagyon élvezik, noha (vagy éppen azért, mert) a fellépők általában nem a nagy slágereket játsszák, sokszor akár egyetlen gitárral is fenomenális hangulatot tudnak teremteni. 

Egy-egy ilyen koncertre 5-7 fontért be lehet jutni és ezek a fellépések igazi élményt nyújtanak. Utána el lehet beszélgetni a zenészekkel, akik ezt általában hálásan fogadják. Ezt fantasztikusan jó lenne Magyarországra átültetni. 

Kedvesség a hétköznapokban 

„Ez talán kritikának hangzik, de a helyzet az, hogy Angliában ha az ember belép egy üzletbe, akkor kedvesen rámosolyognak és nem fordul elő olyan, mint például otthon, amikor egyszer megkérdeztem, mennyibe kerül a kenyér, mire az volt a válasz, hogy ’ki van írva’. 

Itt valahogy könnyebben rámosolyognak az emberre és nincs az a gyanakvó tekintet, amit néha otthon felfedezek. Például voltam lángosozni a Bazilika előtt karácsony tájékán. Nem mondtam elég hangosan, hogy fokhagymás szószt is kérek a lángosra, mire az eladó hölgy felháborodva hosszan magyarázta, hogy ha én kérem, akkor ő ad és előadott egy hosszas történetet. 

Már eleve azt nem értettem, miért háborodott fel, pláne nem voltam kíváncsi a hosszú élettörténetére, csak egy kis fokhagymát szerettem volna” – mondott példát is Bandosz. 

A jótékonykodás 

Az Egyesült Királyságban a gyerekeket már az iskolában arra nevelik, hogy találjanak valamilyen, nekik fontos ügyet és indítsanak például gyűjtést az érdekében. Hasonlóképpen mondjuk egy maraton esetében, ha az ember el szeretne indulni rajta, akkor „szponzorokat” keres az ismerősei között. 

„Sokáig nem értettem, mit jelent az, hogy valaki szponzorál engem, de voltaképpen arról van szó, hogy az így befolyó összeg annak a jótékonysági alapnak jut, amelynek a nevén az esemény zajlik” – magyarázta Bandosz. 

Benne van a köztudatban, hogy néha kell adakozni: „A koldusoknak is sokan adakoznak (noha aki látott már Kusturica-filmet, az alighanem tudja, hogy ez egy iparág), leülnek melléjük, adnak ételt, cigarettát, pénzt, én pedig ilyenkor elszégyellem magam, hogy ezekben az emberekben jóság van. 

Itt még mindig létezik egyfajta ’nem-gyanakvó’ hozzáállás. Sajnos a Brexit-népszavazás után sok mindenben megváltozott a hangulat és ezt ezen is lehet érezni” – tette hozzá. 

Most pedig váltsunk kontinenst és országot, jöjjön Tamás az Egyesült Államokból, azon belül is Los Angelesből (a pontos helyszínnek később még jelentősége lesz). 

Ügyintézés 

„Még három év után is csoda számomra az ügyintézés itt, az Egyesült Államokban. Már az is, hogy minden úgy van megfogalmazva, hogy megérted, mi van az adott papíron – vonatkozik ez az adóbevallásra, a banki papírokra egyaránt” – kezdte Tamás. 

Szerinte kifejezetten fontos, hogy az ügyintézők, ha kell, többször elmagyarázzák az embernek a dolgokat, azt is figyelembe véve, hogy az ügyfélnek esetleg nem az angol az anyanyelve, ezért nem biztos, hogy rögtön mindent tökéletesen megért. 

„Röviden: ügyintézéskor az az érdekük, hogy az ügyed el legyen intézve. Ezt szívesen hazavinném, mert bár kétségtelen, hogy otthon is van fejlődés, az ügyintézés még gyakran magyarosch tud lenni, arról nem beszélve, hogy a kitöltendő papírokról sem mindig lehet eldönteni, valójában milyen nyelven írták” – tette hozzá. 

Csak mosolygósan! 

A mosoly mindenkinek kellemesebbé teszi a napját. Elég akár annyi, hogy az ember rámosolyog reggel a karbantartóra vagy a postásra, aki éppen a leveleket dobálja be. Nem is kell még az időjárásról sem beszélni, hanem csak pár mondatot váltani apró-cseprő semmiségekről, és már másként indul a nap. 

Az ember magán is teszteli, hogy ha valaki rámosolyog vagy ráköszön, akkor azt a másik viszonozza és nem csak az orra alatt morog valamit. Ez akár plusz energiát is adhat és a rosszkedvet is elűzheti. 

„Lehet, hogy kívülről nézve ez egy álságos dolog, de valójában hosszú távon a te egészségedet kíméli, mert jobban fogod magad érezni. Sokszor apróságokon morgunk, elrontva ezzel akár az egész napunkat. Ha ebből valaki egy mosollyal kibillent, akkor rögtön könnyebb lesz nekünk is. 

A külföldi élet sokszor éppen emiatt a látszólag kis különbség miatt más. Felmerül a kérdés, miért nem lehet ezt otthon is így csinálni. Az egész határátkelésnek az egyik rákfenéje, hogy nem tudod otthon megmagyarázni, miért jó az, hogy önkéntelenül rád mosolyog valaki” – mondta Tamás. 

(Persze azért vannak kivételek, például Bandosz közelében az egyik benzinkúton a kisboltban az eladó kifejezetten mogorva, mosolygás helyett inkább vicsorogni szokott és erről nem nagyon akar leszokni…) 

Büszkeség 

Amerikában Tamás szerint mindenki büszke arra, ami, legyen az foglalkozás vagy nemzetiség. Tehát a portás büszke arra, hogy portás, a mexikói arra, hogy mexikói és ezt úgy tudja átadni, hogy te is büszke leszel magadra. 

„Nem a rossz szájízű nacionalizmus keveredik ki belőle, hanem egy olyan büszkeség, ami belülről fakad és képes adni másoknak. Ennek része az elfogadás is. Amerika ezen részén például a kínai újévet nem eldugott kis parkokban ünnepelték, hanem egész Kalifornia megemlékezett róla. 

Sokszor érzem azt, hogy az itt élő nemzetiségek esetében – főleg ha sokan vannak, persze – a nemzeti ünnepeik legalább olyan markánsan jelen vannak, mint az amerikaiak. Ami azt mutatja, hogy a befogadó nemzet is büszke rájuk” – mondta Tamás. 

Aminek persze megvan az az előnye, hogy az ember rengeteget tanul a különböző kultúrákról, a gyerekeknek pedig már egészen korán természetes lesz a sokszínűség. 

Az már más kérdés, hogy ez a büszkeség mennyire jelenti egyben azt is, hogy ezzel kizárod azokat, akik mások. Bandosz szerint még a multikulturális Londonban is vannak olyan (jellemzően gazdag fehér) környékek, ahol éreztetik veled, hogy te más vagy, mint ők, és soha nem fognak elfogadni, miközben a főváros nagy részein teljesen természetes, hogy különböző nemzetiségű emberek egymással dolgoznak. 

Tamás szerint ez a különbség megvan Amerikában is, ahol a két parton fekvő nagyvárosokban az emberek jóval elfogadóbbak, mint az ország középső, jóval homogénebb területein. 

A magyar társadalom rendkívül homogén, ezért még ha akarná is az ember, nagyon nehéz lenne hazavinni ezt a fajta nyitott hozzáállást – vélte. 

Ha érdekel a téma, akkor ne hagyd ki a Los Angeles – London – Budapest tengely legújabb epizódját, amit meghallgatsz itt, a posztban, vagy ha inkább út- (vagy sportolás, séta) közben hallgatnád, akkor mondjuk ezen ingyenes program segítségével le is töltheted. (A korábbi adásokat itt hallgathatod meg.)

(Fotó: Wikimedia/Gabriele Zuffetti)

 A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: podcast Magyarország London Budapest Los Angeles Nagy-Britannia Egyesült Államok Los Angeles - London - Budapest tengely

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr914631060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2019.02.17. 06:46:43

A bűvös szó: mosoly.Hová lett?

sZulamith 2019.02.17. 08:29:23

Nehéz ott mosolyogni ahol a vasárnapi reggeli készités közben a"eé" betüs riporter és alanyi ostorozza azt aki nem ért egyet a kormány politikájával.
A zenét mi magyarok is szeretjük, hogy nincs a kiskocsma élő zenével, mert nem elegáns:).
Itt kevesebb munkát jelent az apróbetűsre felhivni a figyelmet, mint elmagyarázni:)

Csepp a tengeriben · http://www.vasalobolt.hu 2019.02.17. 08:31:31

Mi elvesztünk a gyülölet tengerében

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.02.17. 09:04:01

S az állandó amerikai vihogásnak mi értelme van? Sose értettem.

Csodabogár 2019.02.17. 11:40:00

Nekem ezektől a kényszer mosolyoktól már idegrángásom van. Nem tartom magam mogorvának, kifejezetten udvarias vagyok mindenkivel, de hogy fűre fára mosolyogjak, az kicsit nehezemre esne. Néha látok ilyen embereket, ismertem is egyet, akik reggel a tükör előtt feltették a mosolyukat és estig merev mosolyban maradtak. Nekem nem követendő példa.
Amerikából hazajött Emberem ugyan szintén nem mosolyog, viszont képes körbecsacsogni az egész bevásárlóközpontot, miközben én elintézem a heti bevásásárlást. Szóval small talkra akadnak itt is alanyok.

Shaktee 2019.02.17. 14:24:47

@MAXVAL bircaman közíró: A bulgár szinkron pont olyan idétlen mint a magyar vihogás..

Ülj le birka fiam :)

Shanarey 2019.02.17. 15:24:42

Az angol pub, és a magyar kocsma. Nem éppen azonos kategória. Vagyis alma és a körte. A kétféle közönség szintén alma és a körte, vagyis az sem összehasonlítható. Az átlag magyar kocsmalátogatót, nem érdekli más csak az a mulatósnak nevezett, zenei egyéb, aminek fő eleme egy olcsó szintetizátor, s még valaki, aki azt hiszi tud énekelni. 30 éve még tömegével léteztek olyan presszók, vendéglők, ahol kortárs zenét is játszottak, s nem csak egy szintetizátor volt, hanem netán gitáros, avagy hegedűs is akadt, s netán volt még egy zongora is, már ha volt annyi hely. Ma már ez is ritkaság.

Csodabogár 2019.02.17. 15:59:56

Az én ifjúságomban még rengeteg presszóban, nem kocsmában, létezett esténként élő zene. Rendszerint egy zongorista és esetleg még egy dobos. Olyan hangerővel játszottak, hogy lehetett még beszélgetni mellette. Én nagyon örülnék ha létezne még ilyen, talán el is járnánk, mert nekem kellemes helyek voltak. Ma már a helyüket is felszórták sóval. Nem éltem itthon mikor megszüntek, az okát sem tudom.

Mrs. Clayton 2019.02.17. 16:16:30

egy csomo hely van ahol van zene es enni-inni is lehet, foleg Pesten, de videken sem ritka. Ez csak egy 5 mp-es kereses ererdmenye: welovebudapest.com/toplistak/elo-zene-a-meg-hideg-estekre-a-kedvenc-helyeink/ akit annyora erdekel a dolog siman talalhat jobbat, mast is.

Shanarey 2019.02.17. 16:53:20

@Mrs. Clayton:

Budapesten, s főleg a belvárosban. S aki nem ott él, avagy nem akar sokat utazni? Az én gyerekkoromban, a XXII. kerületben ahol éltem, volt több efféle étterem és presszó, ahol rendszeresen élőzene is volt. Ma, már ha jól tudom, egy sincs.

Shaktee 2019.02.17. 17:13:16

@Mrs. Clayton: Déryné, bár drága, igen jó zenék vannak..

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.02.17. 18:29:35

@Shaktee:

Hogy kapcsolódik a témához a szinkron kérdése?

Shaktee 2019.02.17. 18:35:44

@MAXVAL bircaman közíró: Mert az amerikai beszédet onnan véled ismerni.

gabors 2019.02.17. 18:41:00

Na vegre valami Brexit ... mar kezdtek elvonasi tuneteim lenni hogy nincs szo a Brexit-rol a HA-n

somlobodog 2019.02.17. 19:04:53

@MAXVAL bircaman közíró: kB pont annyi mint a kommentjeidnek. Haszontalan töltelék.

kenu ibrahim 2019.02.17. 19:37:46

@Shanarey: én is budafokon nőttem fel, ezért eléggé ismerem a kerületet.

hirtelen csak egy. tessék, gondolom te is voltál ott.

palacecatering.hu/helyszinek/1.Borkatakomba_Etterem

nyuszigonosz 2019.02.17. 20:00:10

@kenu ibrahim: Na de mi van, ha ez ember nem egy magyaros, elöre lefoglalt belépös ilyenre akar elmenni, hanem: csak úgy beülni egy kávét meginni valahová és halk zongorahang ( vagy más hangszer ) mellett kávét vagy üdítöt inni, beszélgetni, nem elöre lefoglalt jegyekkel, "társadalmi eseményen" részt venni, hanem csak úgy spontán? Délután, koraeste, és csak úgy?
Na ez az, ami kihalt.

kenu ibrahim 2019.02.17. 20:07:08

@nyuszigonosz: ide bemehetsz minden nap 18-24 óráig, nem kell előre foglalnod.

egyébként,a kintornások és a jegesemberek is kihaltak.
változik a világunk, semmi se örök. ennyi.

nyuszigonosz 2019.02.17. 20:13:51

@kenu ibrahim: Hát, a képek alapján: nekem nem tetszik az a hely. Nem mennék oda. Pont.

Igen a világ változik, és elfelejti legalább a szép, kellemes dolgokat adott esetben átdolgozva, modernizálva, de mégis megtartani. Ez van.

A kintornások nem haltak ki :-) mivel nagyvárosokban a turisták örömére föleg tavasztól öszig különbözö nyílt tereken ott vannak. ( Budapesten ugyan nem tudom, de más európai nagyvárosokban igen.) A jegesemberek sem haltak ki, csak már nem a jeget hordják :-) Megöregedtek. Na meg ma már nincs fából készült jégszekrény sem, ahol a jégtáblákat tárolták valaha a népek.

Dikusz 2019.02.17. 20:40:39

@Shanarey: Talán az új étteremben alkalmanként van,

kenu ibrahim 2019.02.17. 20:45:00

@nyuszigonosz: "Hát, a képek alapján: nekem nem tetszik az a hely. Nem mennék oda. Pont."

ez rendben is van, csak arról nyekeregtél, hogy belépős a hely. erre én azt válaszoltam, hogy rosszul tudod.

egyébként, nekem nem hiányzik, hogy valaki kajálás közben ott nyekeregjen. ez van. nem vagyunk egyformák:)

Shanarey 2019.02.17. 20:47:17

@kenu ibrahim:

Na mi van, te is nevet cseréltél?
A szüleim, régen, de jártak oda. S sok más helyre is.

Shanarey 2019.02.17. 20:49:19

@Dikusz:

A Promontorra gondolsz?

Shanarey 2019.02.17. 20:57:26

@kenu ibrahim:

Na ha ezt írod, akkor nem sok fogalmad lehet a dologról, mert én jártam, még gyerekként a szüleimmel jó pár helyen, ahol volt élő zene, és nem magyarosch volt, hanem az akkori 70- évek tánczenéit adták elő. S nem volt a hangerő sem olyan hogy zavaró lett volna annak, aki beszélgetni akart csak. A Borkatakomba, inkább turista látványosság, az utóbbi 20 évben legalábbis az volt.

Dikusz 2019.02.17. 21:03:38

@nyuszigonosz: Nemigen van már élőzene megfizethető helyen. Igény az biztos lenne rá, csak a kis kávézók/teázók tulajdonosai nem tudják megfizetni a zenészt.

Ezt találtam a neten:
www.szeretlekmagyarorszag.hu/5-ma-is-mukodo-legendas-budapesti-kavehaz/
A Hadik kávéházat gyakran látom kívülről, majd' mindennap arra közlekedek villamossal. Ez a XI.ker.Bartók Béla úton van, nagyon népszerű, és talán az egyetlen a felsoroltak közül, ami nem túl drága.

kenu ibrahim 2019.02.17. 21:05:20

@Shanarey: muszáj volt, me a baggeres haverom kitiltott a rendes nevemmel a blogjáról, me nem tisztelem birkát:)))

ja és te hova jártál a XXII.-ben anno?

Dikusz 2019.02.17. 21:10:09

@Shanarey: Igen.

A Borkatakombában sosem voltam, az étterem külseje alapján, és a környezet miatt, aki nem ismeri a hírét, az meg nem mondaná, hogy színvonalas étterem. Hallomásból tudom, hogy erősen túlárazott is.

Az viszont lehet, hogy az Akácosban (biztos ismered), a Nagytétényi úton volt valamikor zene.

Dikusz 2019.02.17. 21:12:50

@kenu ibrahim: Én 42 éve itt élek. A Csikágó széléről költöztünk ki, nem szeretnék máshol lakni.

Shanarey 2019.02.17. 21:14:44

@Dikusz:

Akácos, Kürt, Promontor, s a valaha volt Budafoki presszó és kerthelyiség Fészek? Ezekről tudtam hogy volt élő zene.

Csodabogár 2019.02.17. 21:19:19

@kenu ibrahim: Pont arról volt szó, hogy nem ilyen eseményszerü helyet hiányolunk, kajálás stb., hanem spontán egy kávé vagy ital és beszélgetés. Azok kihaltak, nekem szép emlékem van róluk, meg úgy tűnik Nyuszigonosznak is, neked meg peched van, hogy soha nem élted meg milyenek voltak ezek a helyek.:-)

kenu ibrahim 2019.02.17. 22:13:28

@Dikusz: merre felé, ha nem vagyok indiszkrét?
persze nem kell ucca házszám, csak megközelítőleg:)

kenu ibrahim 2019.02.17. 22:13:31

@Shanarey: szerintem a budafok mozival szemben, a két út között is volt egy kerthelyiség. talán ott is volt élőzene időnként.

kenu ibrahim 2019.02.17. 22:13:36

@Csodabogár: a mamutok is kihaltak, de a világ megy tovább, és jöttek új jó dolgok.

"neked meg peched van, hogy soha nem élted meg milyenek voltak ezek a helyek.:-)"

hát az nem biztos, hogy pech, hogy nem vagyok egy matuzsálem még:)))

Dikusz 2019.02.17. 22:15:37

@Shanarey: A Budafoki presszó-kerthelység az volt, ahol most a CIB bank hűlt helye van?
Talán a sulival szemben, a Kossuth utcában a Habcsókban (ha jól emlékszem a régi nevére) is volt zene, annak is volt egy kis kerthelyisége. Mára már egy ócska, lepukkant, üres lebuj.

Dikusz 2019.02.17. 22:19:28

@kenu ibrahim: A központban, közel a városházához. A fiam a Kossuthba járt iskolába, bár a Budafoki térihez tartoztunk. Ismerem az iskolákat/óvodákat, stb-t előlről-hátulról, mint a rosszpénzt, 14 évig dolgoztam az önkormányzat egyik háttérintézményében.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2019.02.17. 23:38:46

Csak megerositeni tudom, amit Tamas a pozitiv szemleletrol mondott...Nekem is az az egyik pozitivum - es az amerikaiak onbizalma es optimizmusa is (tobbek kozott) ebbol is fakadhat - hogy mar gyerekkortol kezdve az a szemlelet el, hogy probaljon ki mindenfelet a gyerek, es tenyleg a tehetseg legkisebb szikraja eseten is (de akar anelkul is) mindent megtesznek, hogy batoritsak az illetot.
Nemreg volt szerencsem az America's Got Talent valogatojan egy magyar (!) lanynak szurkolni itt Pasadenaban. Mar kora reggeltol hosszu sorok altak, majd amikor bejutottunk, nekem roppant erdekes volt megfigyelni azt a sokszinu, es koru tomeget, akik mind valamilyen ambicioval jottek a megmerettetesre. Sokukat elkiserte a csalad, es/vagy baratok...

Shanarey 2019.02.18. 14:12:09

@kenu ibrahim: @Dikusz:

Arra írtam, ha jól emlékszem a hely neve Fészek volt. A 90-es évek elején, sokszor a rendőrök is kellettek az esti záráshoz, aztán végleg be is zárt.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.