oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2018. október 30. 06:30,  A Dél-Alföldtől Délkelet-Ázsiáig 31 komment

2018. október 30. 06:30 Határátkelő

A Dél-Alföldtől Délkelet-Ázsiáig

Vannak helyek az ember életében, melyek azonnal „bekattannak”, rögtön otthon érzi magát és akkor már elég nehéz elszakadni. A helyzet akkor különösen érdekes, ha ez az adott hely a világ másik felén van – például Anita esetében Vietnámban. Ahová eredetileg csak 3 hónapra ment volna, most viszont már fogalma sincs, meddig marad.

Magyarország kívülről – új sorozat a Határátkelőn! Milyennek látod Magyarországot egy másik országban élve, mennyit változott az elmúlt években és miben? Írd meg a véleményed a hataratkelo@hotmail.com címre!

cim_186.jpg

„Évekkel ezelőtt álmodni sem mertem volna arról, hogy ide sodor majd a szél, aztán felgyorsultak az események. Először csak három hónapot terveztem maradni, de azóta már visszatértem, és csak a Jóég tudja meddig maradok. 

Sosem voltam Európán kívül, és nagyon féltem a hosszú repüléstől. Nem is gondoltam arra, hogy egyedül leszek a világ másik felén, inkább izgatottan vártam az új élményeket. 

Április végéig még egy irodában dolgoztam, aztán májusban elrepültem Hanoiba. Eredetileg három hónapot terveztem itt maradni Vietnámban, beköltöztem egy úgynevezett „Homestay”-be, ahol több házizsákos utazóval együtt vietnámi diákokat tanítottunk angolul. 

A Workaway oldalon bukkantam rá a lehetőségre, és miután éveket dolgoztam a számítógépen, rettentően vágytam arra, hogy emberekkel foglalkozhassam, hogy taníthassak. Nem voltam biztos benne, hogy menni fog, de tudtam, hogy akarom és mindent megtettem azért, hogy sikerüljön. 

Kezdeti kultúrsokkok 

Megérkezés után azért ért egy kis kultúrsokk, de a tanárok és diákok kedvessége segítőkészsége meggyőzött arról, hogy itt kell maradjak. 

Emlékszem, amikor beszálltam az autóba a reptéren és az úton bámultam kifelé az autóból. A Hanoi reptértől körülbelül fél óra autóút volt az új otthonom. Úgy éreztem, mintha egy másik bolygóra érkeztem volna. 

A sok motoros az utcán nem lepett meg annyira, de az a sok rakomány, amit egy motorra fel tudnak pakolni, na az igen! Nem beszélve arról, hogy itt négyszemélyes egy motor, és néha olyan anyukát láttam, aki bal kezében a kisbabát tartotta, jobb kezével meg a gázt húzta. 

Aztán ott vannak azok, akik szekrényt, másik motort, vagy tv-t szállítanak a motoron, de azok sem kispályások, akik oldalt ülnek a motoron utasként és közben mobiloznak.

motor_1_1.jpg

A motorosoknak a piros lámpa sokszor csak „javaslat”, vagyis sokan nem is foglalkoznak vele. Az index egy feleslegesen villogó valami, arra kanyarodnak amerre a fejüket fordítják épp vezetés közben, vagy a kezükkel indexelnek, mint nekem tanították régen a biciklizésnél. 

Aztán ott voltak az utcai borbélyok a fához szögelt tükrökkel, előtte műanyag székkel, mosolyogva várva a következő kuncsaftot. Csak bámultam kifelé az autóból, és mindenről fényképet akartam csinálni, de aztán nem csináltam, mert annyira belefeledkeztem a bámulásba. 

Túlélni egy utcai átkelést 

Az első napon délután elhívtak egy kávéra, akkor szembesültem a motorosokkal igazán „élőben”. Nem állnak meg, nem lassítanak, dudálnak, menj arrébb! 

Az egyik tanár segített át az úton, tehetetlen voltam, leblokkoltam, ő kitartotta a kezét oldalra, én lassan lépkedtem mellette, ő pedig közben magyarázta nekem, hogyan kell átkelni az úton! 

Lassan, egyenletes tempóban, és akkor kiszámolják körülbelül hol leszel, mire odaérnek, aztán kikerülnek. Nagyon fontos, hogy ne legyen hirtelen irányváltoztatás, sebesség változtatás, ne kezdjünk el futni, ha már félúton vagyunk, mert arra nem számítanak.

motor_2_1.jpg

Na abban a pillanatban majdnem rosszul lettem, mert imádok sétálni, itt pedig úgy tűnt az úton sem fogok tudni átkelni. Konkrétan a harmadik, negyedik nap környékén sikerült egyedül átmennem az úton, az egyik legnagyobb sikerélményem volt akkoriban. 

Tömegközlekedés helyett Grab 

Gondban voltam a közlekedéssel is, mert tömegközlekedés konkrétan nem létezik, vannak buszok, de néha a helyiek sem tudják hol áll meg a busz, illetve szinte senki nem használja. 

Annál inkább népszerűbb a Grab, ami olyan, mint Európában az Über, csak itt konkrétan motorost rendelsz (lehet autót is, de a motoros népszerűbb), jön egy plusz sisakkal és elvisz, ahová szeretnél menni. 

Az applikáció egyszerűen használható, van olyan opciója is, ami lefordítja az üzenetet vietnámiról-angolra, vagy fordítva, de ha a motoros felhív téged, hogy hol vagy, jobb, ha keresel valakit, aki beszéli a vietnámi nyelvet. 

Amikor erről tudomást szereztem, még szomorúbb lettem. Hogy fogok bemenni a városba? Eleinte embereket szereztem, hogy beteljen egy autó, és négyfelé osszuk az árat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel semennyi önállóságom nincs és nem is lesz. 

Előbb-utóbb el kellett fogadnom, hogy motorra kell ülnöm, bár sosem ültem még motoron, féltem attól, hogy egy idegen vezeti a motort, tartottam a sok őrült motorostól. 

Valahol a második hét körül történt, hogy az egyik tanárral megbeszéltük, elmegyünk az edzőterembe. Összeszedtem, ami kell, és akkor láttam, hogy tolja ki a motort az utcára. 

„Motorral megyünk?” - kérdeztem. Elmosolyodott, csak annyit mondott: „Mi mással mennénk”. Egy amerikai lány volt, nem tudtam, mennyi tapasztalata van, de megengedte, hogy szorosan átkaroljam. 

Ezután kezdtem el használni a Grab applikációt, és lassan beleszoktam a motorozásba. Azóta már magam is vezettem, jelenleg pedig egy motor bérlésén gondolkodom. 

Az itteniek szerint jogosítvány nem szükséges, ezt megerősíteni nem tudom, a nemzetközi jogosítványom érvényes kismotorra is, így konkrétan én itt kilógok a sorból. 

Amikor egy kirándulás alkalmával az egyik vietnámi ismerősömet megállította a rendőrség, csak annyit láttam, hogy már tették is a motort a rendőrségi kisteherautóra. 

Nem volt jogosítványa, de nem aggódott, fél órával később és tíz dollárral szegényebben már ugyanazon a motoron ült, és mintha mi sem történt volna, haladtunk tovább a vízeséshez. 

Inkább magas, mint széles házak 

Azért az első pár nap után már kíváncsi voltam a környékre, elmentem sétálni. A házak itt teljesen mások voltak, nem túl szélesek, de elég magasak, később azt hallottam, hogy a föld négyzetméter alapján fizetnek adót, ezért építkeznek inkább magasságra, mint szélességre.

hanoi_hazak.jpg

Ami feltűnően hibás volt, az a kábelezés, később rájöttem, hogy Dél-Kelet Ázsiában mindenki egymástól tanulja a kábelezést, vagyis hasonló mindenhol. Ha valamelyik kábel elromlott, csak oda helyeztek egy újat, aztán a végén ott volt vagy tíz-maroknyi. 

Néha a motoron ülve lelógott egy az útra, olyankor mindenki lehajolt, mert senki nem tudta, hogy abban van-e még áram. 

A (túl) kedves helyiek 

A helyiek mindenhol kedvesek voltak velem, néha túlzottan is. Olvastam arról, hogy milyen vendégszeretőek, de az elejétől fogva úgy éreztem, mintha valami híres ember lennék. 

A kávézóba belépve mindenki rám nézett, köszöntek, hozták a ventillátort, helyet csináltak nekem és a laptopomnak, úgy szólítottak, hogy „Madame”. A belvárosban odaszaladtak hozzám, hogy képet készítsenek velem, volt, hogy egy ötfős társaságból mindenkinek kellett egy fotó velem, plusz egy a csoporttal együtt is. 

A boltban egyszer két nő meglátott, szinte eldobták a bevásárlókosarat, hogy elővegyék a telefonjukat, ők különböző háttérrel (zöldségek, gyümölcsök), pózban szerettek volna velem fényképezkedni (egyszer a bal, majd a jobb oldalamnál), majd eltűntek. 

Később megkérdeztem a diákjaimat, miért szeretnének velem fényképet a helyiek, erre azt válaszolták azért, mert hullámos a hajam. 

Az, hogy sokszor a figyelem középpontjában lehettem, erősítette az önbizalmamat, ennek hatására elég komoly személyiség fejlődésen mentem keresztül, erősödött bennem a pozitív életszemlélet, és sok dolgot mertem megcsinálni, amit előtte nem. 

Lassabban gyógyuló sebek 

Amire talán a legkevésbé számítottam, az a sebek gyógyulásának ideje volt. Egyszer megégettem magam Hanoiban, teljesen kicsi égés volt, le is fertőtlenítettem, de begyulladt. 

A meleg miatt nem lehetett elkerülni az izzadást, a legkisebb seb is elfertőződött. Néhány blog segítségével pakoltam be, így volt nálam minden, ami kellett sebtisztításhoz. Sokat kellett a sebet fertőtleníteni, és nagyon odafigyelni rá.

focipalya.jpg

Később Vung Tau mellett a strandon elestem, lett a térdemen néhány karcolás, szaladtam az elsősegély-dobozért. Hiába fertőtlenítettem azonnal, mire néhány óra múlva hazaértünk, már piros volt, majd másnapra el is fertőződött. 

Három napig kellett napi kétszer kitisztítani, és nem mentem ki a házból, így gyógyult be a seb. Mivel otthon egy karcolásra legyintek, nem is gondoltam arra, itt mennyire másképp gyógyul egy seb. Ezt egy életre megtanultam, és amikor otthon megkérdezték mi a legfontosabb dolog, amit magammal hoztam, akkor azt válaszoltam a sebfertőtlenítő. 

A munkáról 

Miután a második héten kaptam egy haladó angolos csoportot, minden nap órákat töltöttem azzal, hogy óraterveket készítettem. Biztos akartam lenni abban, hogy a diákok tanulni fognak tőlem, és jó tanár szerettem volna lenni. 

Habár a tanárok önkéntesek voltak, és a tanításért cserébe szállást, háromszori étkezést kaptak, a diákoknak fizetniük kellett egy havi összeget, ami nagyjából 50-60 ezer forint körül mozgott (az átlagkereset Vietnámban 367usd, ami körülbelül 100 ezer forintnak felel meg). 

Miután több diák is elmondta, hogy mennyit spórolt, hogy ide beköltözhessen, még inkább úgy éreztem, hogy helyt kell álljak. A házban legalább 30-an laktunk, és nyolcan voltunk egy szobában, az együtt töltött bulik, programok teljesen elfelejtették velem ezt. 

Hanoiban hat hetet laktam, a hétvégéimen elutaztam a leglátogatottabb helyekre, és felfedeztem az ország északi részét. Beleszerettem a Ha Long öbölbe, SAPA hegyeibe, a Cat Ba szigetbe. 

Az utazást legtöbbször busszal oldottam meg, a diákjaim mindig segítettek megvenni az olcsó jegyeket. Nemcsak a tanárok közül, de a diákjaim közül is többen a barátaim lettek, ketten egymásba szerettek és meg is hívtak az esküvőjükre, ami a jövőhónapban lesz. 

Hátizsákos túra dél felé 

Hanoi után eldöntöttem, hogy Ho Chi Minh városban is szeretnék tanítani, elindultam egy kéthetes hátizsákos túrára északról délre, 1772 km-t tettem meg busszal, vonattal. 

A következő útvonalon utaztam: Ninh Binh - Phong Nha Ke Bang - Hue - Hoi An - Da Lat - Nha Trang. Ez nem volt az eredeti tervemben, de a diákok annyit meséltek az országról, hogy minden részét látni akartam. 

Mivel a legtöbb hostel 3-7 dollár (800-2000 Ft) körül kínált ágyat reggelivel, az éjszakai buszok pedig 1-3 ezer forint körül mozogtak, úgy gondoltam, ebbe belevágok. 

Minden helyhez hihetetlen élmények fűznek, Ninh Binh-ben béreltem egy motort, és indultam el egyedül felfedezni a környéket. Phong Nha volt az a hely, ahol a legszebb barlangokat láttam, „bölényegeltem”, ahol sárban úsztam és kipróbáltam a zipline-t. 

Da Latban elmentem egy canyoning túrára, ahol szikláról ugrottam, meg vízesésbe, minden olyan, amit most sem értek, hogyan mertem megtenni. Az úton rengeteg túrázóval találkoztam, akik Kambodzsába tartottak. Akkor már tudtam, hogy nem Ho Chi Minh lesz a végállomás. 

A kéthetes túra után beköltöztem ugyan a Ho Chi Minh városi Homestay-be pár hétre, de már kezdtem is tervezni a következő utamat. Továbbra is tanítottam, itt már kész óra terveim voltak, és nagyon szerettem kész anyagból dolgozni. 

Többször is megköszöntem magamnak azt a sok időt Hanoiban, amit az óratervek készítésével töltöttem. Itt már annyira megszerettem a tanítást, hogy eldöntöttem, bizonyítványt is szerzek róla, így néhány héttel később, amikor a repülőn ültem Kambodzsa felé, már képesítésem is volt arra, hogy később visszatérve Vietnámba angolt taníthassak. 

Kambodzsában három hetet töltöttem, ebből két hetet egy gyönyörű szigeten önkénteskedtem, ahol többen is kértek a helyi khmer lakosok közül, hogy tanítsam őket angolul. Kambodzsa után Bangkokba mentem és pár hétre hazarepültem. 

A visszatérés 

Egy hónapja jöttem vissza Ázsiába, körülbelül egy hete Ho Chi Minh városba. Nem tudom meddig maradok, és hova sodor ezután a szél, de továbbra is csak izgatottan várom, mi vár rám. 

Tegnap egy általános iskolában voltam helyettesítő tanár, ami hihetetlen élmény volt. Habár az iskolában egy táblatörlő volt minden tanteremre, egy teremben negyven-ötven diák ült, a nyolcadikosok nagyon aranyosak voltak, és mindig mosolyogtak rám. Mind ismerik a Rubik kockát, most már pedig azt is tudják, hogy az Magyarországhoz köthető.” 

Ha szívesen olvasnátok még Anitától, azt itt megtehetitek.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Vietnam

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr7814329419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.10.30. 08:02:03

367 dollár a vietnámi havi átlagbér? Legfeljebb az álmok világában, ill. a két fővárosra esetleg még igaz is lehet.

De az országos átlag 220 dollár. Bruttó.

Csodabogár 2018.10.30. 08:54:40

Ez egy nagyon élvezetes poszt volt és kalapot le a posztoló előtt, hogy bele mert vágni. Remélem a jövőben is bejön neki a hely. Gondolom lassan megtanulja a helyi nyelvet és teljesen otthon fogja érezni magát.
Biztos egy egész más világ mint a mienk, de lehet szeretni. Vietnamba nem voltam, csak Indonéziában, Thailandon és Kinában. Utóbbi helyen nem motorosok voltak hanem autósok, egyszer vagy félórát álltam az út szélén és azt hittem soha nem fogok tudni átmenni a tuloldalra, ahol a szálloda volt. Aztán megszánt egy öreg kínai házaspár meg egy hölgy 3 gyerekkel és az ő seítségükkel szerencsésen átkeltem az uton. Ehhez képest a motorosok és a tuktukosok szinte semminek számítanak.

Kövérmadár [swe] · http://fettfagel.blogspot.se/ 2018.10.30. 09:11:06

Ugy erzem, ott a helyem a nyugdij utan! :)

@maxval balcán bircaman:
Kerdes, hogy ez mire eleg ott pl. egy kulfoldinek?
220 dollar az olyan 2.000 korona. Ennyi nettom mar most is van passziv jovedelemkent, de azert nem mernek ennyivel nekivagni. De jo latni, hogy kozeledik az ido! :)

Hari Seldon 2 2018.10.30. 09:15:37

"A meleg miatt nem lehetett elkerülni az izzadást, a legkisebb seb is elfertőződött. Néhány blog segítségével pakoltam be, így volt nálam minden, ami kellett sebtisztításhoz."
Inkább azt gondolnám, hogy nem az izzatság miatt fertőződött el (hiszen nyáron kánikulában szabadban Eurpópában is izzadunk, és semmi gond nincs vele fertőzés szempontjából), hanem a a szervezet számára (még) ismeretlen bektériumok miatt.
- Idő kell ahhoz is, amíg valaki a helyi konyhára tud adaptálódni. Hát még a helyi fertőző-ágensekre.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.10.30. 09:32:23

@Kövérmadár [swe]:

Mondjuk Skandináviára átszámítva, a olcsóbb vietnámi árak miatt, ez kb. olyan, mintha Svédországban bruttó havi 6000 korona lenne a jövedelmed.

Kövérmadár [swe] · http://fettfagel.blogspot.se/ 2018.10.30. 10:23:56

@maxval balcán bircaman:
Az kellemes lehet akkor :(
Abbol kijon egy videki, kis lakas berleti dijat es ennyi.
Kicsit meg dolgozni kell akkor :(

London2009 2018.10.30. 10:59:26

@Hari Seldon 2: nem vagyok en sem expert, de en mindig ugy gondoltam, hogy a magas paratartalom az oka annak, hogy nem gyogyulnak a sebek a tropusokon. Jartam igy en is, nem is egyszer es hihetetlen tenyleg, hogy a legkisebb seb sem gyogyul az istennek sem...

London2009 2018.10.30. 11:34:43

Koszonet a posztert. Minden jot a posztolonak es azert vigyazzon magara. Nem vennek valo videk! : )

Arthamyr 2018.10.30. 11:54:54

Nagyon jó hangulatú poszt volt. :) Ilyenből lehetne filmet csinálni.

adg 2018.10.30. 11:54:58

@London2009: teljesen jol gyogyulnak a sebeink.
Es elmult a kolykok es a nejem ekcemaja, kb 2 honapon belul, ahogy megerkeztunk.

Nekem mondjuk volt egy elfertozodott sebem, amikor kivagtak belolem a benott szort, de az az en hulyesegem volt.
Osszessegeben semmivel sem gyogyulnak a sebeink rosszabbul. Es nincs takony meg megfazas.
Van helyette sandfly, az se rossz. :)

A fertozodo sebek szerintem inkabb higienias okokra vezethetok vissza.

adg 2018.10.30. 11:56:06

A motorosok leiras nagyon tetszett.

London2009 2018.10.30. 12:00:57

@adg: elhiszem neked. Ettol fuggetlenul pont feletek tortent, hogy feltorte a cipo a labamat. Semmi extra, egy atlagos kis seb. Nem is foglalkoztam vele, de aztan elkezdett egyre rondabb es rondabb lenni. Egy szo mint szaz, nem gyogyult be, pedig a vegen mar kenegettem minden vacakkal. Aztan amint hazaertem, rogton begyogyult par nap alatt. De jartam ugyanigy mashol is, ugyhogy en ezert gondoltam, hogy ez biztos a paratartalom, de majd jon valaki hozzaerto, aztan kiderul az igazsag. Azt viszont elhiszem, hogy az ekcemara, asztmara stb. szuper jo gyogyir lehet.

Arthamyr 2018.10.30. 12:31:31

@London2009: @adg: Személyes "élményem" nem volt ezzel, de az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban olvastam, hogy a kórokozóknak fontos a megfelelő mennyiségű víz jelenléte (így a páratartalom), a hőmérséklet, a környezet savassága, az oxigén jelenléte/hiánya. Pl. a száraz, sós környezetet nem igazán szeretik. A hidegben nagyon lelassul/megáll a szaporodásuk/terjedésük, a melegben elpusztulnak (igaz ott mi is). Ezért működik ez mind a tartósításra/sterilizálásra.
Szóval lehet benne valami, hogy a párás, meleg környezetben könnyebben fertőződnek el a sebek. És szerintem @Hari Seldon 2: -nek is van igazsága, meg meg adg-nek is a higiéniával kapcsolatban, csak nem viccből javasolják, hogy oltassuk be magunkat, mielőtt lepukkantabb és/vagy trópusi helyekre utazunk?
Szóval a lényeg, hogy mindenkinek igaza van. :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2018.10.30. 12:44:52

@Hari Seldon 2: @adg: @London2009: @Arthamyr:

A sebgyógyulós nehézséget én is tapasztaltam thaiföldkén, úh valami sumákság biztos van.

Az lehet, hogy ha hosszabb ideig ott vagy, a bőröd megszokja?
¯\_(ツ)_/¯

Arthamyr 2018.10.30. 12:53:53

@Nagy kámpics: Én még "igazi trópuson" nem jártam, a Karib-tengeren meg nem volt ilyen gondom, ott gyógyult minden rendesen, pedig pl. sziklamászás közben azért sikerült összeszedni felületi sérüléseket. Mondjuk mi be voltunk oltva.

adg 2018.10.30. 13:54:30

@Arthamyr: igen, ez igy van, oda kell figyelni az ilyesmire. Ez a higienia resz. Nem hagyjuk kint a hust meg a halat.
Azert, mert tropusra mesz, nem feltetlenul kell oltas, ide pl nem kell. Nincs malaria, nincs sargalaz, stb, ami van, az meg szerencsere enyhe, es nincs is ra oltas.
Egy sulyosabb helyi dolog van, de azt nehez osszeszedni, es gyogyithato ma mar. De azert szar.

@Nagy kámpics: mondjuk tajfold tropusabb, meg marha sok enber is van, es szerintem ott jobban terjednek a dolgok ezert. (Meg, bar ez csak a kis sajat elkepzelesem, de szerintem kisebb hangsulyt helyeznek a tisztasagra meg elelmiszerbiztonsagra, meg ilyesmi, es a helyiek jobban hozza vannak szokva, kis csoffadt europaiakat meg leuti egybol.)

——-
Es akkor, hogy kicsit pontositsak, nem azt allitom, hogy nincsenek tropusi betegsegek, vagy nem terjednek jobban mint pl a deli sarkon, hanem hogy megfelelo higienia es egeszsegugy mellett ezek azert nem jelentenek kulonosebb gondot. A sebek gyogyulasa meg sajat tapasztalat volt, nem univerzalis alapigazsag. :)
Pl otthon tobbszor fertozodtek el csipeseim, itt, a kigyo-pok-krokodil-meduza szentharomsagban ilyen meg - eddig - nem volt.

adg 2018.10.30. 13:57:34

@Arthamyr: “mi be voltunk oltva.”
Mi ellen?

Arthamyr 2018.10.30. 15:18:36

@adg: Értelem ellen. :) Sajnos már fogalmam sincs, vannak különböző "koktélok", amik több trópusi betegség ellen védenek (állítólag), azokból valamelyiket. Már nagyon régen volt, az első karib utazásunk előtt, de (állítólag) még mindig jó. Anyósomék megkérdezték egy relevánsabb kollégájukat, ő javasolta, nem volt drága, miért ne, mi alapvetően megbízunk az orvosokban (főleg, ha még ilyen közeli rokonok is)...

Arthamyr 2018.10.30. 15:24:24

@adg: Ahol élsz, ott mennyi általában a relatív páratartalom? Csak mert a szahara közepe is trópusi, de viszonylag steril, míg mondjuk az Amazonas melletti erdők kevéssé.
Csípett már meg valami helyi specialitás, mert felétek azért tényleg akad sok szépség?

Én egy darabig a repülés után betegedtem meg elég rendszeresen, kb. 50%-os "sikerrel", pedig csak Európán belül repkedtem. Ott biztos sűrűn voltak a zenberek.

geeeteee 2018.10.30. 17:10:54

Már nagyon régen rájöttek, a levegőváltozás orvosság is lehet. Egyik beteg elment, ott meggyógyult, az egészséges meg betegen jött onnan vissza.
A szervezetünk talán összetettebb mint a földi klíma, nem tudom a számát például hány baktériummal élünk szimbiózisban. A népességszám, a génkészlet, az oltottság, a higiénia hiánya vagy annak túlzásai hatványozottan teszik még komplex-szebbé a kérdést. Ráadásul még az egyéni tapasztalatok sem mindig egyértelműek, nehéz tetten érni az aktuális okot. Akár életkor függvénye is lehet bármi, vagy fordítva, életkortól független inkább a kitettség ideje számít. Étrend? Fizikai aktivitás? Lelkiállapot? Ki tudja? Ezer és ezer oka lehet.
Szóval az a régi levegőváltozás gyógymód fordítva is érvényes, ugye?

geeeteee 2018.10.30. 17:10:58

@adg: Hozok ellenpéldát, engem két éve kutyaharapásra kapott antibiotikum kúra vágott haza, CDI. Semmi köze a trópusokhoz, mégis itt ért utol. És a németjuhász se bennszülött itt. Pontosan a túlzott orvosi reakció okozta a betegségem, az elméretezett adagolás. Emlékszem, azelőtt semelyik harapásra nem adtak a tetanuszon kívül penicillint, vagy más gyógyszert. (A veszettséget azért kizárták.)

Shanarey 2018.10.30. 19:52:25

Azzal a környékkel sok bajom van. Tömeg, zaj,környezetszennyezés

Sok sikert ott a ferde szemű országban :-)

Sebgyógyulás. nos az tényleg egyrészt a páratartalom, másrészt ahogy fentebb írták a helyi jellegű bacilus gyűjtemény, amely különbözik attól amellyel az adott személy rendelkezik,amikor efféle helyre érkezik. Azután kinél hosszabb, kinél rövidebb idő alatt az immunrendszer adaptálódik az új bacikhoz, s onnantól már egyszerűbb az élet.

Shanarey 2018.10.30. 19:55:45

@geeeteee:

A kérdésre a válasz igen.

Engem itt UFO-nak néznek, mert mióta itt élek, még nem voltam beteg, s a múltkor szóba került, hogy ki mikor volt beteg, s én mondtam picivel több mint 20 éve nem volt olyan az állapotom, hogy ágyban kellett volna maradnom,avagy hogy nem tudtam dolgozni menni.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.10.30. 20:19:00

@Kövérmadár [swe]: Mádór, mivel csinálsz passzív jövedelmet, ha nem titok?Nem feltétlen konkrétum szinten, csak a jellege érdekelne.Valamiben én is elkezdenék nyomulni, csak tippem sincs, hogy mivel érdemes.Vagy magánban is jöhet.Kösz.

nyuszigonosz 2018.10.30. 20:54:59

Érdekes poszt. Meg tele van az írója lelkesedéssel, jó volt olvasni, söt érdekelnének a továbbiak is majd onnan.

Azért én nem szeretnék ott élni, de még turistaként sem húz oda semmi.

Kövérmadár [swe] · http://fettfagel.blogspot.se/ 2018.10.30. 21:18:37

@geegee:
Irtam neked PU-t, benne az email cimemmel es a rovid valasszal. Ha erdekel reszletesebben, akkor irj emailt :)

adg 2018.10.30. 22:39:21

@Arthamyr: “Ahol élsz, ott mennyi általában a relatív páratartalom?”

Megneztem neked reggel hatkor 26 fok volt es 88%. Ez egy kicsit huvos ilyenkor, altalaban 30 korul van reggel, napkozben megg 33.
Most kezdodik az esos evszak, szarazban nappal ugyanilyen meleg, ejjel lemegy 18-20 fokig is neha.
A para esosben 70 korul van, reggel kicsit tobb, delutan kevesebb, ha nem esik. Szarazban meg 40 korul mozog.
Sosem szaraz a levego, egy meleg tenger partjan vagyunk, en pl kevesebb mint egy kmre a parttol. Mangrove ovezi a partot, kis creekek, stb.
Ez nem a szahara. :)

Nem csipett meg semmi eddig, csak ilyen szunyog, sandfly vagy legy. Nem kell mindent elhinni, amit mondanak.

dddddddddddddd 2018.10.31. 09:11:10

@Kövérmadár [swe]: Vietnám gyönyörű ország, nagyon kedves emberekkel, reggelire ott van 100ft-ért az a frankó bagettes szendvics, meg a legdrágább sör a reptéren is 300ft volt, de a kaja a pho-t, rizst meg a salátákat leszámítva borzadály. A szemem láttára nyúztak meg egy tarajos sült pl. És mindent csak párolnak, jön rá vmi szósz és kész. Szal nálam Thaiföld nyert nyugdíjas évekre, mert ott ugyan nem ANNYIRA szép minden, viszont a kaja számomra mindenhol nagyon jó.

Kövérmadár [swe] · http://fettfagel.blogspot.se/ 2018.10.31. 13:16:25

@dddddddddddddd:
Nem jartam Vietnamban, szerintem az eteleiket sem kostoltam. Thaifoldon is csak egyszer voltam, ket hetig, az nagyon tetszett (ott szerettem bele a tofuba).
Ha aktualis lesz ez a nyugdij dolog, mindenkeppen elmegyek par tanulmanyutra :)

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2018.11.01. 00:20:52

Akkor az úton keresztbe csak úgy tudsz átmenni,mint abban a játékban amelyikben a békának kell átmennie az úton.
Megy-megáll-megy-jobbra-megint megy-...
:))

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.