A szülői szótár nyelvtől és kultúrától függetlenül meglehetősen hasonló, a „menj fürdeni!”, „pakolj el a szobádban!” és a „hagyd békén a testvéredet!” alighanem a világ minden családjában jelen vannak. Azoknak a szülőknek mégis nehezebb dolguk van, ahol teljes a kavalkád, hiszen más az anyanyelve mondjuk az anyának, mint az apának, miközben a gyerekek a suliban (és otthon egymás között) leginkább egy harmadik nyelvet használnak.
Nagy-Britanniában például minden ötödik alsó tagozatos gyerek édesanyjának nem angol az anyanyelve, ami komoly kihívások elé állítja a szülőket is. Legalábbis ezt mondta az Edinburgh-i Egyetem professzora, Antonella Sorace korábban a Guardiannak.
Erről alighanem a külföldön élő magyar szülők is sokat tudnának mesélni (és mesélnek is szerencsére, sokszor itt, a Határátkelőn is). A professzor szerint ők azt szokták tanácsolni a szülőknek, hogy semmiképpen se várjanak a második nyelvvel az iskolakezdésig csak azért, hogy a gyerek jól elsajátítsa az elsőt, mert ez a stratégia gyakorlatilag garantálja, hogy a kicsi kevésbé fontosnak tartja majd a később megtanult nyelvet.
Szinte mindenhol az „egy szülő egy nyelv” módszert javasolják ilyen esetekben (azaz mindkét szülő a saját anyanyelvén beszéljen a gyerekkel), azonban ez nem működik mindenkinél és minden esetben.
Nem feltétlenül működik akkor, ha az egyik szülő nyelve sokkal dominánsabb, mint a másiké, különösen, ha valamelyiket mindkét felnőtt beszéli. De az sem ritka, hogy miután iskolás lesz, a gyerek egyszerűen nem hajlandó más nyelven megszólalni.
Öt dolog, ami jó, ha van otthon egy többnyelvű családban
Ha már itt tartunk, belefutottam egy listába, ami öt olyan dolgot sorolt fel, ami jó, ha minden többnyelvű család otthonában megtalálható. A listát végignézve speciel ez szerintem nem csak rájuk igaz, de lássuk!
Szótár
Mármint sima és értelmező, és nyilván 2018-ban nem kell ennek a maga fizikai valójában meglenni, de egyrészt nem árt, ha az ember pontosan tisztában van egy szó jelentésével, másrészt így elég jól bővíthetjük a másik két nyelv ismeretét is.
Többnyelvű könyvtár
Hogy kicsit komolyabbra fordítsuk a dolgot, az olvasás önmagában is fontos és jó dolog, különösen az a többnyelvű családokban. Fontos az is, hogy a gyerekek minden nap olvassanak és a szülők is felolvassanak nekik. Lehetőleg mindegyik, a családban használt nyelven.
Többnyelvű zene
A zene fantasztikus erő a nyelvtanulásban is, hiszen énekelve könnyebben jegyzünk meg szövegeket és kedvet csinálhat az adott nyelv elsajátításához is, nem beszélve arról, hogy élővé varázsolja a nyelvet. Az sem baj, ha csak a háttérben zörög, csak szóljon. Jó esetben a kedvünket is feldobja...
Mozik és rajzfilmek
Az én tapasztalatom az, hogy a zenénél talán még hasznosabbak a filmek a nyelvtanulás, illetve adott nyelv hangzásának, kiejtésének elsajátítása terén. Igaz, jórészt passzív tudás, de az is tudás, amit aztán persze a szülőknek kell életre kelteni.
Nyilván egy ismeretlen nyelvet nem tanít meg a gyereknek, de segíthet egy már valamennyire beszélt fejlesztésében. Arról nem beszélve, hogy ha a leggyengébb nyelven nézhet filmeket a gyerek, azzal segítünk is neki.
Beszélgetés
Ez talán annyira természetes, hogy említeni sem kellene, de sajnos sok esetben nem az. A hétköznapi rohanásban ugyanis sokszor megfeledkezünk a beszélgetés fontosságáról. Akár már napi 20 perc megszakítatlan beszélgetés sokat segíthet, és nem csak a gyerek nyelvtanulásában.
„Próbáljuk megismertetni a gyerekeinkkel a kultúránkat”
„A családunk története hemzseg a nyelvektől. Édesanyám családja eredetileg Oroszországból származott, ő gyerekként németül és oroszul is tanult, de miután Izraelben telepedtek le, főleg jiddisül beszélt. Édesapám szülei Bulgáriából érkeztek, de sokat költöztek, ő pedig általában gyorsan megtanulta az adott ország nyelvét.
A feleségem, Anava családja apai oldalról arabul beszél, anyai oldalról héberül és az ősi ladinón - szóval ez nem akármilyen keverék.
A feleségemmel 2003-ban költöztünk Izraelből az Egyesült Királyságba, otthon héberül beszélünk a gyerekekkel, a 9 éves Doronnal, a 7 éves Yoavval és a 3 éves Naamával.
Ismerünk olyan izraeli határátkelőket, akiknek a gyermekei nem beszélnek héberül, mi tudatosan úgy döntöttünk, hogy mindig így kommunikálunk velük. Sőt, hetente jár hozzánk egy tanár, aki a meglehetősen bonyolult héber írást tanítja nekik.
A legidősebb gyerek hihetetlenül gyorsan felszedte a nyelvet, három hét alatt írt és olvasott rajta. A legkisebbhez, a lányunkhoz is héberül beszélünk, de ő kevesebbet van nyelvi környezetben, mert a nagyobb testvérei angolul beszélnek vele.
Könyvekkel, dalokkal, mesékkel próbáljuk nekik megmutatni a héber kultúrát, péntek esténként pedig Skype-olunk az otthoniakkal, természetesen héberül.
A héber nagyon különbözik az angoltól, nagyon direkt, és akkor is úgy hangzik, mintha veszekednél, ha csak azt beszéled meg, mi legyen a vacsora. Éppen ezért nem is nagyon használjuk az otthonunk falain kívül, és persze azért sem, mert nem akarjuk, hogy az emberek kényelmetlenül érezzék magukat, amikor nem értik és esetleg azt hiszik, róluk beszélünk.” (Uri, Cambridge)
„Közel jártam ahhoz, hogy feladjam”
„Mindig az anyanyelvemen, spanyolul beszéltem a 14 éves lányommal, Amaiával és a 10 éves Lukával, míg a feleségem, Xanthe angolul kommunikál velük.
Szerencsém van, mert Xanthe is tud spanyolul és nagyon rajta van azon, hogy a gyerekek kétnyelvűek legyenek. Nehezebb lenne egy olyan családban, ahol az egyik szülő nem beszéli a másik nyelvét. Ezzel együtt sem volt könnyű, főleg azért, mert szinte soha nincsenek körülöttünk spanyol ajkúak.
Amaia 3 éves koráig leszámítva néhány szót nem beszélt spanyolul, de aztán elmentünk utazni és mivel sok időt töltött velem, teljesen kétnyelvűként tért haza. Nagyon közel jártam ahhoz, hogy feladjam, mert nagyon hülyén éreztem magam, amikor az emberek között spanyolul beszéltem hozzá és ő nem szólt egy szót sem. Persze a nyelvet magába szívta, csak éppen egy ideig ki nem jött belőle.
Luka viszont az első naptól teljesen kétnyelvű. Kiskorában gyakran magammal vittem Spanyolországba, sok időt töltött a családommal. Most pedig már Amaiával azon versenyeznek, ki tud jobban spanyolul.
Egyrészt azért akarom, hogy a gyerekeim beszéljenek spanyolul, mert így kapcsolatot tudnak teremteni a családommal és a kultúrámmal – édesapám ugyan beszél angolul, de édesanyám nem.
Ráadásul a spanyol világnyelv. Vannak litván és lett barátaim, akik azért nem beszélnek az anyanyelvükön a gyerekeikkel, mert szerintük annak semmi haszna, ami szerintem nagyon szomorú.
(Szerintem is, ráadásul kifejezetten butaság, mert minden nyelv egy plusz lehetőség, ráadásul az ember azért beszéljen a szülei nyelvén, pláne, ha az semmilyen különösebb erőfeszítést nem igényel. De még ha igényel is, vétek megfosztani egy gyereket attól, hogy viszonylag könnyen elsajátítson egy nyelvet – Határátkelő)
Esténként spanyolul olvasok nekik, emellett az összes Disney-filmet megvettük spanyolul, így ha tévézni akarnak, akkor azt spanyolul teszik. Nem mindig könnyű persze ez a helyzet, de a magam részéről örülök, hogy nem engedjük el.” (Alberto, Kent)
„Még a kutyánk is minden nyelvünkön ért”
„Indiában nőttem fel, hindiül és angolul is beszélek. A férjem, Christofer is kétnyelvű: Stockholmban nőtt fel, édesanyjával svédül, brit édesapjával angolul beszélt.
Amikor 2002-ben Nagy-Britanniába költöztünk, majd megszületett a két kisfiunk (Elijah és Isaac) abban állapodtunk meg, hogy Christofer svédül, én pedig hindi nyelven beszélek majd velük.
Talán meglepő, de ez soha semmilyen problémát nem okozott. A srácok mindkettőnkhöz a saját nyelvünkön szólnak, teljesen ráállt az agyuk. Amikor mindannyian együtt vagyunk, akkor az angol a közös nyelv.
Mielőtt megszületett volna az első gyermekünk, azon töprengtem, vajon nem érzem-e majd úgy, hogy kimaradok valamiből, amikor Elijah svédül beszél az apukájával, de soha nem éreztem ilyet, sőt, az én svédem is sokat fejlődött.
A férjem már a találkozásunkkor is beszélt hindiül, szóval ő is érti, miről beszélgetek a fiúkkal. Mi egymás között egyébként angolul beszélünk, kivéve, ha társaságban vagyunk és valami diszkrét dolgot akarunk megosztani egymással.
A fiúknak kiskorukban népmesékkel és más könyvekkel, DVD-kel tanítottuk a nyelveket, a legújabb tervem az, hogy írni is megtanítom őket hindiül.
A kívülállók számára talán bonyolultnak tűnhet ez a felállás, de nekünk jól működik. Még a kutyánk, Melman is minden nyelvünkön ért – tudja, hogyan van a séta hindiül (ghumi-ghumi), a kajaidő angolul (brekkie) és azt is érti, amikor este svédül mondjuk neki, hogy megyünk az esti sétával egybekötött pisilésre (go kissa).” (Pri, Essex)
Október 12. - az első Határátkelő Klub találkozó!
Találkozhattok három meghívott vendéggel (Zsófi, a Fromazs blog szerzője, Judit, aki határátkelőkkel foglalkozó mentálhigiénés szakember és még egy Zsófi, aki Ausztriából költözött haza), beszélgethetünk határátkelésről, hazatérésről.
A belépés ingyenes (sőt, senki nem távozik üres kézzel :) ). A hatalmas érdeklődés nyomán minden hely elkelt, de sikerült PLUSZ 5 HELYET kerítenünk, ezekre emailben lehet jelentkezni az admin@hataratkelo.com címen. További részletek itt.
(Fotó: pixabay.com/Fran__)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek