oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2018. augusztus 20. 06:30,  Egy magyar Párizs felé 60 komment

2018. augusztus 20. 06:30 Határátkelő

Egy magyar Párizs felé

Régen töprengtem már annyit egy poszt közzététele előtt, mint a mai esetében. Egyrészt a blogon szokatlan a műfaja, hiszen egy novelláról van szó, másrészt ugyanakkor úgy gondolom, elég jól megragadja, milyen az, amikor valaki először utazik külföldre (ráadásul nem túl nyitottan a világra) és milyen előítéletek is élnek (egyes) emberekben. Szóval érdeklődve várom, mit gondoltok Kovács Gergely (akinek egyébként jelent már meg írása a blogon, itt és itt) novellájáról. Adjatok neki esélyt!

Mi az a tárgy, amit semmi pénzért nem hagynál hátra, amit magaddal vittél Magyarországról vagy mindenképpen hazavinnél? Fotózd le és írd meg a történetét, miért fontos, mit jelent neked! A fotót és az írást a hataratkeloKUKAChotmail.com címre küldd!

vonat_foto_pixabay_com_tookapic.jpg

 

„K nem az a fajta volt, aki Párizsba utazik kiállítást nézni. Ami azt illeti, szülővárosa határát sem lépte át legalább tizenöt éve. Nem érezte különösebb szükségét. Ami kellett, mind megtalálta B-ben a városi rangra emelt kisközségben, mélyen beágyazva az Alföld porába. A P-né által hőn óhajtott zsírégető csodaszert pedig az interneten rendelte meg Nepálból. Előtte azért leellenőrizte mindkét patikát, nem bújt-e meg valahol a sok kis doboz között. A cégnél, ahol dolgozott persze mit sem tudtak minderről, így aztán harminc éves megbízható munkájának, valamint  egy az irodában véletlenül ottfelejtett festmény-albumnak köszönhetően most egy vonaton robogott a DeGaulle reptérről a francia főváros szívébe. K őszinte volt magához, tudta, ennyi erővel akár egy idegen bolygóra is küldhették volna. Nem ejtették a feje lágyára, minden átszállást, minden utcát gondosan feljegyzett a noteszébe. Feszülten figyelte a tájat odakint. Már negyedórája száguldanak és még mindig csak a külvárosban járnak. Óhatatlanul el fog tévedni egy ekkora metropoliszban. De mit tegyen, ha egyszer szereti Monet-t?

Maga sem értette, miként lehetséges ez. Meglehetősen távol állt tőle az impresszionizmus. Első benyomásait a legritkább esetben sem tartotta megjegyzésre érdemesnek. Ha jobban belegondol, a másodikat és következőket sem. A leülepedett, megszilárdult, ténnyé nemesült dolgok között mozgott otthonosan, az se zavarta, hogyha mások által már keményre taposott úton közelíthette csak meg ezeket. K büszke volt arra, hogy ésszerűen gondolkodik. Egy könyvelőnek erre van leginkább szüksége. A számok és számlák világa amúgy sem hemzseg a váratlan impulzusoktól. Az első benyomás azonos az utolsóval, és ez nagyszerűen működött, biztonságos volt, mint egy anyaöl. Monet-val lázadt csak kicsit: A nyárfák, tavirózsák és a reggeli Szajna titkos kapcsok voltak a bizonylatokon túli bizonytalan világgal. Jól tudta, hisz utánanézett többször is, hogy a mester már az absztrakt festészet előfutára volt, melyből ugyan mit sem értett, mégis valami jól eső borzongást keltett benne, mint gyermekként a benzinkút fényei alól kikémlelni a vaksötét tájba.

K-nak megvolt az a különös képessége, hogy amint kikerült jól megszokott világából, egyfajta burkot növesztett maga köré, mint valami szkafandert, tartósított otthoni levegővel, és persze elegendő keresztrejtvénnyel. Még nem sejtette, hogy hamarosan kirángatják belőle. Valami már mocorgott, zsizsegett benne egy ideje, sóhajtott hát, kiegyenesedett, nyugalmat parancsolt magára. Majd konstatálta, hogy talán kissé szigorú volt magához, ugyanis a szomszédos ülés mozgott, jobban mondva a rajta ülő alak. Lopva ránézett, a pasas arca jóformán nem is volt látható, csupán a tekintélyes orr és a szilaj tekintet látszott ki a dús arcszőrzetből. K homlokát ráncolva fordult vissza, és most kettőt is sóhajtott. Ő igazán nem akar ítélkezni, de tudja ő, hogy miféle ez a jóember! P-né, a titkárságról is folyton róluk papol. Ezek az átkozott arabeusok nem nyughatnak. Folyton fel akarnak robbantani valamit. A szakállas a táskájában matatott. K agya komótosan kapcsolta össze az eddig szerzett információit, és amint a művelet sikerült, egyszeriben kimelegedett. Szomszédja nyilván kést, géppisztolyt vagy bombát rejteget. Menten elő is húzza! Egészen elgyengült a lába, kis híján elkerülte a figyelmét, hogy a vonat megállt. Tanakodott, mitévő legyen, végül úgy érezte, nevetséges lenne leszállnia. Ahogy továbbindultak, már bánta, hogy nem tette meg.

Körbekémlelt, alig néhányan maradtak a szerelvényen, mindnyájuk arca szürke és beesett volt. Ez a nagyvárosi levegő… Ezen eltöprengett, aztán figyelme némi késlekedéssel visszatért a mellette ülő veszélyforráshoz. A számokhoz fordult kapaszkodóért, latolgatta , hogy a város melyik pontján érdemes robbantani. Nyilván minél beljebb, legalábbis az Eiffel torony mindenképp látszódjon. Azt ezek is biztos ismerik. Na persze lövöldözéshez bárhol alkalmas…Lassan megnyugodott, szokatlan gondolatok formálódtak fejében, a halálon merengett, napfény csiklandozta a szemhéját. Halvány érzés bontakozott benne, mintha először találkozna magával, és kíváncsian várta, hogy az a másik bemutatkozzon. Ekkor az arabeus előhúzta a jegyzeteit a hátizsákjából. A spirálfüzetek láttán K-t enyhe csalódottság kaparászta. Már épp megértett volna valamit, amikor ez a nagyra nőtt majom elrontotta az egészet. Mi ez a füzet? Ezek járnak iskolába? Látott már róluk képet. Mindig gépfegyvert tartottak a kezükben. Érdekes. Ha ezt otthon, az irodában elmeséli…

A következő megállót észre sem vette. Nyakkendők lebegtek a szeme előtt. Melyik illene ehhez a sztorihoz? Pepita, kuncogta el magát majdnem, és kissé elpirult. Kár, hogy nincs, csak egyszínű. És végtére is mi történt? Nem is történt semmi. Valahogy ki kell színezni az elbeszélést. K elcsüggedt, a fantázia nem erős oldala. Mégis eszébe jutott valami: a spirálfüzetben lehetne mondjuk egy plasztikbomba receptje, vagy egy terrortámadás forgatókönyve. És legközelebb, mikor erről harsognak a hírek, mondhatja majd, hogy ő már a terveknél is jelen volt.

Elvörösödött a hirtelen támadt szégyentől. Szegény áldozatok… ennyire érzéketlenné vált volna? Az elképzelt anekdotázásából így is feltűnően hiányzott valami. A hallgatóság. K nem álltatta magát, ugyanaz az elnéző félmosoly fogadná ezt is, mint általában azokat az alkalmakat, mikor néhány mondatnál messzebbre merészkedett. És valljuk be, a kollégák színesebben meséltek. Velük alighanem szokott történni valami. Nem irigykedett rájuk ezért. Az improvizálás viszont úgyszintén nem az ő terepe, felesleges hát kitalálni efféle regényes kémsztorikat. P-né persze meghallgatja, és mindig jókor ümmög, tehát akár még figyelhet is. Az is igaz, hogy P-nének hiányzik a társaság P halála óta. Mindegy. K-t cserébe nem zavarja, hogy P-né épp elrugaszkodóban volt száz kilogrammról, akár egy toronyugró. Eddig is mindig ő volt felül. Legényes mosoly ült az arcára, és úgy pirult, mint egy kamasz, mintha hirtelen nem is ő volna az; a jól vasalt középkorú ürge, akinek bőséggel elég a havi egyszeri légyott. Arra riadt, hogy egyedül ül, a terrorista-egyetemista eltűnt, csak hideg verejték szaga maradt utána.

A vonat fényben és csendben ázott, mintha nem is síneken, hanem légpárnákon haladnának. Odakint bágyasztó tavaszi napsütés. Egészen elmerült az ablakban halványan tükröződő képmása tanulmányozásában. Senki sem mondaná, hogy már ötvenöt éves. Az anyja szerint nem történt semmi, ami barázdákat nyesett volna az arcára. Miért, tán innia, bagóznia kellett volna. A mama erre csak legyintene, aztán szótlanul visszafordulna a sparhelt felé. Varázslatos, szűrt fény áradt be, felhők szálltak a magasban. Milyen gyorsak! Nem is egy irányban haladnak, mintha csak szétrebbennének, mint kutya elől a libák. Innen már nincs annyira messze az óceán, emlékezett vissza az iskolai tananyagra. Talán még a passzát szél is errefelé fúj, attól olyan bolondosak a fellegek.

Nyers női hang kiabált bele a tűnődésébe a hangszóróból. Megint megálló jön. Várta, hogy egy kis szellő beszökik az ajtón, de egyik se nyílt ki, senki sem szállt fel. Csak néhány utas lézengett a fülkében rajta kívül. Mintha nem is Párizs belvárosa felé igyekeznének, hanem ki az apja régi tanyájára B. szélén. Az állomás is üres volt, csak egy padon ültek, két diák, fiú és lány, egymást átölelve, az arcuk nem látszott. Degeszre tömött iskolatáskájukat le se vették a hátukról. Tanulmányi kirándulásra mennek? Vagy lógnak a suliból? Rájuk összpontosított, efféle titkoknak ritkán volt tanúja. Mikor a vonat elindult, azt is megfigyelte, hogy a gyerekek válla rázkódik. Nahát, milyen megható! Búcsúznak. Elmélázott. Egy másik gyermekpár állt a napfényben valami út mentén a nyárfák alatt, vállikon iskolatáska. Emlékei közt kutatott, de hiába, rájött, hogy csak egy régi zeneszám szövege elevenedett meg. Jó lett volna egyszer valakitől így elbúcsúzni. Legalább gyerekként. Nagyon szívott a fülke levegőjéből. Micsoda képeket, gondolatokat ki nem hoz belőle ez a kirándulás! Lehet, hogy gyakrabban kellene kimozdulnia.

A vonat lomhán vonszolta magát, mintha minden energia elszállt volna belőle. Ahogy áthaladt egy vasúti  átjárón, K-nak volt ideje megbámulni egy anyukát a sorompó mögött. A fiatalasszony a telefonját szorosan a füléhez tartva meredt a távolba, miközben a babakocsi, amit másik keze eleresztett, az enyhe lejtőn lassan a haladó szerelvény felé csúszott. A nő tekintete riadt őzként tapadt egy láthatatlan pontra a távolban, észre sem vette, hogy mi történik. K. kiáltani akart, de tudta, hogy hiábavaló, arcát az ablakhoz préselve integetett kifelé, míg csak el nem tűntek a szeme elől. Fülelni kezdett, hátha hall valami csattanást, miközben agya sebesen számolt: végül arra jutott, hogy a mögötte lévő két kocsi még épp átsurrant az átjárón a sodródó baba előtt.

Fújtatva engedte ki a benne rekedt levegőt. Ezek a gallok! Tessék, íme a jóléti állam. Az anyja erre azt mondaná: Ezek se tudják már, hogy mit csináljanak jó dó’gukban! Na és ez a telefon dolog; egyfolytában azt babrálják, ki se látszanak belőle. Igaz, otthon is ez megy már. Körülnézett, hátha más is látta a babakocsis incidenst, de az a néhány utas, aki maradt, csakugyan a mobiljába feledkezett. Vele átellenben egy tinédzser ült, fura sapka volt a fején, szinte elbújt az ülésben a készülékével, a halk kluttyogásból ítélve valami videojátékkal játszott. K kíváncsi volt, vajon passziánszozik-e, az anyja folyton azt nyüstölte, bár neki csak olyan kis nyomógombos telefonja van, nem ilyen tetőcserépnyi okosizé. K büszke volt arra, hogy csaknem húsz éve sikerült ellenállnia a kísértésnek, hogy rendelkezzen ilyen ketyerékkel, egyébként is szerette, hogy bármikor el tud tűnni, amikor csak akar. Ha eddig nem volt rá égető szüksége, most már ellesz nélküle.

Távolabb egy magas, ősz férfi ült, legalább egy tízessel idősebb K-nál. Ahogy most jobban megnézte, látta, hogy a pasas könnybe lábadt szemmel tapad az iPhone-jára. Mikor felnézett, K zavartan kapta el a tekintetét. Már megint elpirult. Hihetetlen ez a nap.  Micsoda sírós népség ez a francia! Persze tudta, hogy nagyon érzelmesek, Edith Piaf-ot ő is szívesen hallgatta, mikor fiatalabb volt. De ez mégiscsak hallatlan! Ilyet…! Meglett ember, biztos unokái vannak, akik várják, szedje már össze magát! K igyekezett a lehető legkevésbé jelen lenni hasonló érzelmi megnyilvánulások láttán, most mégis kíváncsi volt. Gondolatban egészen odáig merészkedett, hogy átül hozzá, és megkérdi, mi a baja. Már egészen kedélyes cseverészésbe bocsátkozott, mikor ráébredt, nyelvtudás híján kissé nehézkesen menne a társalgás. Remélte, hogy lesz azért, aki megvigasztalja az öreget.

Hátrasandított, van-e még más is a kocsiban. A túlsó végén egy nő ült, azaz leginkább feküdt az ülésen, bal keze, és lába kilógott a folyosóra, szeme csukva, szája tárva nyitva. Nyilvánvaló, hogy teljesen ki van ütve. Még korán kezdi, ráncolta K a homlokát az élet ilyetén elpocsékolása láttán. Ennyire egyetlen élet sem lehet nehéz. Ahogy előrefordult, azon töprengve, vajon nem téved-e az utóbbi megállapítást illetően, egy diadalmas pillantásba ütközött. Hátrahőkölt, és fülig elvörösödött. A kamasz srác mögötti ülésen egy vele nagyjából egykorú férfi éppen egy kis üveges pezsgő kinyitásán ügyködött, miközben K-t nézte. Mikor sikerült megszabadulnia a dugótól, rávigyorgott természetellenesen széles és fehér mosollyal, és megemelte az üveget. – Salute. – mondta mély, rekedt hangon, aztán meghúzta az üveget. Ennyit még K is értett.

Az én istenem tegyen oda, ahová gondolom – mondta mindig az ilyen fickókra K apja. Egy gyereknapi zsúr villant fel hirtelen előtte, ahol majd’ az összes szülőnek meg lett címezve ez a mondat, persze csak a hátuk mögött, a hátsó kert végében,  ahová a papa szívesen menekült a társaság elől. Ha jó emlékszik ez volt az utolsó zsúr, amit náluk tartottak, az öreget pár hétre rá elvitte egy szívroham, az anyja pedig még annyira se szerette az összejöveteleket, mint az apja. Most hirtelen hiányozni kezdtek az elmaradt zsúrok. A fenébe is, miért volt az anyja olyan engesztelhetetlen? Nem mintha egyszer is megpróbálta volna engesztelni. Dacosan kapta fel a fejét, arra gondolt, hogy iszik egy kortyot ezzel a megátalkodott alakkal. Az állta a tekintetét, szemében megvetés csillant. K lesütötte a szemét. Mindjárt kiveszi a termoszt a táskájából és ő is megemeli, úgy, ahogy a másik tette. Miért ne engedhetne meg magának ennyi pimaszságot? Ám lelkesedése hamar elillant. Mégis minek? Ő nem ide tartozik, csak a kiállításra jött, aztán soha többé nem tér vissza. Elnyomta a hangot, ami azt suttogta, hogy pont ezért kellett volna megtennie az imént. Most meg már egyébként is késő.

Valami egyébként sem stimmel ezekkel a népekkel itt.  Ami azt illeti, nem csak velük. Odakint valahogy üresek voltak az utcák, néhány álló alak,saját maguk árnyaként, mintha ott se lennének igazán, néhány összetört autó, és vakító napsütés. Miért nem sétálgat senki ebben a pompás tavaszi időben? Honvágy tört rá, eszébe jutott a saját kertje, hátuljában a kúttal, melynek káváján úgy szeret ücsörögni és bámulni le a sötétbe. Mindentől távol. Most is így van, itt ezen a vonaton, mindentől távol, csak épp a másik végén. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy túl messze került, annyira, hogy nincs repülő, ami visszavihetné. Hogy többé nem látja a kútját. Fancsali képet vágott. Lehet, hogy nem vitte túl sokra, de az legalább az ő hátsó kertje és nem az apjáé.

Egy repülő mobiltelefon szakította félbe egzisztenciális töprengését. Nem értett ezekhez a vackokhoz, de valaki határozottan nem a rendeltetésének megfelelően használta. Látta, hogy a vigyorgó fickó megpróbál elhajolni előle, de nem sikerült teljesen, oldalról éri az arcát. A mosoly mégsem tűnt el róla, sőt még arra is ügyelt, hogy nehogy a pezsgő kiömöljön. Ekkor felgyorsultak az események. A vigyori sebesen meghúzta az üveget, mire a másik oldalon az öreg sírva kiabált rá. K feje szinte lángolt, nem is emlékezett, mikor került hasonló helyzetbe. A vonat ekkor fülsiketítő csikorgással fékezni kezdett.

Te jóságos ég! Csak nem ütöttek el valakit!? A babakocsira gondolt. Nem, ez valami más, hiszen azt már rég elhagyták. Ahogy a vonat megállt, valami püffenést hallott közvetlenül a háta mögül. A nő volt az a hátsó végről, szeme csukva, szája nyitva még mindig. Máskülönben nem mozdult. K tátott szájjal nézte. A test mögött a folyosón pirulák sorakoztak, mintha csak Jancsi és Juliskát játszva potyogtatta volna el őket. Nyilvánvalóan halott volt. K hevenyészett számadást készített az esetről. Az első holttest az életében. Mármint igazi, nem valami szürkére festett színész a tévéből. Meglepő mennyire nem fél tőle. Ez már nem tudja bántani, az szent igaz. Volt valami hörcsögszerű az arckifejezésében. De máris történt valami megint. Az ablakon túl mozgást érzékelt a szeme sarkából. A mozdonyvezető volt, legalábbis a ruhájából ítélve. Úgy sprintelt a vonat hátulja felé, mint a százméteres síkfutás versenyzői. Száját csücsörítette, nyakán kidagadtak az erek, szemében ugyanaz a tekintet, mint a babakocsis anyukájáéban. Futtában valami mulatságos vékony hangot adott ki, ahogy lihegett, K még a zárt ablakon keresztül is hallotta.

Itt ragadtunk! K végignézett a kocsiban veszteglő gyér kompánián. A sírós a tenyerébe temette az arcát. A vigyori tágra meredt szemmel, és ha lehetséges, még szélesebb mosollyal, hangtalanul röhögött. A kölyök a telefonját nyüstölte, alig látszott ki az ülésből. A nő változatlanul hulla volt. K azon töprengett, hogy a fiú észrevette-e egyáltalán a körülötte zajló eseményeket. Ez már a Zs-generáció, vagy valami ilyesmi. Egy teljesen más faj, ami véletlenül egy időben tartózkodik vele ezen a bolygón. Meglehet ismét elbizonytalanodik e megállapítást illetően, de nem maradt rá idő, mert a vonat egy hirtelen lökéssel megindult az ellenkező irányba, és észvesztő iramban gyorsulni kezdett. Egészen az ülésbe préselődött, mint a repülőn idefelé. Valakinek nagyon sürgős. Most már kifejezetten gyanította, hogy valami disznóság történik.

Erősen kapaszkodva a karfába, igyekezett kikémlelni az ablakon. Az emberek most már feltűnően hiányoztak az utcákról. Igaz, hogy külváros, de azért mégis. Aztán egy autópálya fölött haladtak és K látta az autók irdatlan tömegét, ahogy ott vesztegeltek a sztrádán. Egy sem tudott mozdulni. A szembejövő szakasz úgyszintén eldugult, a kocsik ugyanarra próbáltak haladni ott is, de hiába. Ez a metropoliszok átka, sóhajtott. Ezért nem lakna Budapesten sem soha. K a józan értelem emberének tartotta magát, és tudta, hogy az utóbbi gondolatok a készülő pániktól próbálják meg eltéríteni. Ez nem sima dugó. Valami történt. De micsoda? Eddig nem érezte a hiányát, most azonban átkozta magát, amiért ennyire nincs fantáziája.

Filmeket, híradót nem nézett régóta. Időpocsékolásnak tartotta. Náluk nem volt divat a politizálás, a közélet is csupán B határáig volt számukra követendő. Az irodalom persze más, a klasszikusok ott porosodtak a polcon. De manapság már csak hülyeségekről írnak könyvet. Mi ér többet annál, mint kiülni a kertbe, limonádéval és egy Monet-albummal. A Tavirózsák-sorozattal nem lehet betelni. Az emberek teljesen elvesznek ebben a sok információban, és neki épp elég az a sok adat, amivel dolgozik. Amúgy is mindenki hazudik, és a világ sorsa úgyis a feje fölött dől el. Csak azért nem fogja az internetet bújni, hogy tájékozottabb beszélgetőpartner legyen. Amúgy se kell annyit fecsegni. Itt és most kell élni, úgy sose fogsz eltévedni.”- mondta mindig az anyja. Bár az utóbbi időben ez az „itt és most” mégiscsak unalmas lehetett számára, néha hírműsor szólt a konyhából, mikor látogatóba ment hozzá. Ha jobban belegondol, az elmúlt hetekben szinte mindig, csupán akkor kapcsolt át a Bartókra az asszony, amikor bement hozzá a konyhába. 

Hirtelen úgy érezte magát, mintha épp kihúzná a fejét a kerti kútból. Az irodában sem csevegtek annyit mostanában, sőt elég sok hiányzó akadt. Mielőtt eljött otthonról, ugyanazokat a lézengő alakokat látta a ferihegyi buszon, mint itt is néhány perce. Különös volt P-né váratlan hevessége legutóbb, ahogy hullámzott alatta, kétszer is ráadást követelt, mintha ki akarna szippantani belőle mindent. Még szokatlanabb volt az, ahogy a légyottjuk után szótlanul távozott. Valami órát emlegetett, ahogy mások is –jutott most eszébe, amit valakik folyton állítgattak, és azt számolgatták, mennyi maradt éjfélig. Valamit tőle is kérdeztek, de ő köszönte szépen, amíg ő órája kifogástalanul működik, addig nemigen foglalkozik vele.

A vonat még mindig gyorsult, hamarosan már nem is lehetett kivenni, hogy mi van odakint. Szűzanyám, a kiállítás! Végtére is ezért van itt. Most akkor mégis mi van? Visszamennek a reptérre? Buszozhat majd egy csomót, ha ennek az őrületnek vége, hogy még ma odaérjen. És azt se tudja, melyikkel kell menni. Csak a cetlije van. Most jól jönne egy olyan okosmasina. Állomások suhantak el nesztelenül. Majd valami nekicsapódott a vonatnak. Aztán újra. És még legalább négyszer. Megint a babakocsira gondolt, és nagyon megijedt. Felvihogott, a magas, fémes hang nem csengett ismerősen. Segítségkérően nézett körbe. A sírós még mindig eltakarta a szemét, de a szája most látszott, hangtalanul mormolt valamit. K régebben eljárt a templomba az anyjával, így tudta, hogy az öreg imádkozik. A vigyori közben felállt, letette a pezsgőt, lehunyta a szemét és kitárta mindkét karját. K nem tudta róla levenni szemét, olyan erősen nézte, hogy belekönnyezett. Össze kell szednie magát, ennyire nem lehet gyenge. Legalább ezt az idegesítő nyávogást hagyja abba. Ez az egész talán csak egy rossz álom.

Kisvártatva rájött, hogy a vinnyogó hang mellőle érkezik. A srác abbahagyta a játékot, szeme vörös volt, mintha egy órája dörzsölné. A játékot abbahagyta, de még mindig a telefonjára tapadt, úgy szorította, hogy K azt várta, menten széttörik. Mintha valakihez beszélt volna, K most vette csak észre a fiú lenőtt hajában megbújó fülhallgatót. Beszéde egyre gyorsult, és ezzel együtt halkult, vékonyodott: Mama, mama, Je taime! Nem tovább nézni, elkapta a fejét, és a padlóra meredt. De már ott sem volt rendben semmi. Az asszony eltűnt! A történtek tükrében már az sem lett volna meglepő, ha a holtak felkelnek és elsétálnak. K azonban pragmatikusabb volt ennél. A nő becsúszhatott az ülése alá. Önkéntelenül is felkapta a lábát a padlóról, úgy gubbasztott az ülésen guggolva, remegő szájjal. Begörcsölt a nyaka, legalábbis úgy érezte, óriási erőfeszítéssel fordította az ablak felé. Monet „Felkelő nap-ját” képzelte maga elé, holott ez még egyszer sem sikerült, nem volt vizuális típus. Bár láthatná még egyszer!

És láss csodát, a vonat rövid ideig vízparton haladt, a nap a híres képen láthatóhoz hasonló bágyadtsággal tükröződött a vízen. Utoljára mintha tavirózsák lebegtek volna a vízen lebegve, bár a száguldó vonat ablakában már elmosódtak a dolgok. Mégis látta őket, fenségesek voltak. Ez lehetett volna a sorozat legszebb darabja, és ahogy erre gondolt a virágok eltűntek a szeme elől, egyetlen hatalmas izzásba olvadtak. K arca lángolt. Megértette, hogy mi történik.  Utoljára gyermekként szégyellte magát ennyire. Hogy lehetett ennyire naiv és közönyös? Épp most kellett egy nagyvárosba utaznia? Átkozta magát, az anyját, az apját, P-nét, de leginkább azt a nyomorult kutat a hátsó kertben. Miért nem szóltak neki? Vagy szóltak, csak nem figyelt? A vakító fehérség rohanni kezdett felé, nézte, ameddig volt mivel, és már nem bánt semmit, legalább ettől a kínzó szégyentől megszabadul örökre. Sajnos ezúttal  sem maradt több ideje revideálni az álláspontját, pedig talán rájöhetett volna, hogy azok helyett ég az arca, akiknek okuk is lenne pirulni.”

Ha szívesen olvasnál még többet Gergelytől, irány a blogja!

(Fotó: pixabay.com/tookapic)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr7614188921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Din Serpahis 2018.08.20. 07:54:21

Na ezt kar volt, totalisan erdektelen muveszieskedes szvsz.

Olliék 2018.08.20. 07:59:51

Nem tudtam végig olvasni .

Hari Seldon 2 2018.08.20. 08:23:15

A RER B is hamarabb ér be a De Gaulle-ról a Gare du Nord-ra, mint ezt végigolvasni.
Egyébként azt hiszem a szerző soha nem járt még azon a vonalon, ha arról elmélkedik, hogy egyre kevesebb ember van azon a vonaton. -> befelé menve egyere többen vannak.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2018.08.20. 09:17:00

@Hari Seldon 2: latom, te se ertetted meg a sztori lenyeget. mondjuk en is csak annyit, hogy valami tortent. :D zombiapokalipszis? atomtamadas? osszeomlott a nyugat? ...

Din Serpahis 2018.08.20. 09:30:11

Szerintem a tag eppen haldoklik, ezt reprezentalja az utazas, ami amolyan suritve raebreszti a sajat eletenek totalis ertelmetlensegere. De lehet az is hogy nem, tulsagosan muveszi a story.

Shanarey 2018.08.20. 09:43:39

Hmmm, ez így egy picit zagyva, s a "cliffhanger" az a filmekben, TV sorozatokban divat, a könyvek olvasóit, nem szokás effélével piszkálni.

Kissé túl lett lőve ez az utastársakat illető felfedezősdi, az meg különösen rossz volt, hogy ha arab akkor csak bomba gyáros lehet. Egy 4-5 éves gyerektől ez várható el, de egy felnőttől, nem.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2018.08.20. 10:06:28

amugy jol ir, olvasmanyosan.
es elgondolkodtatott, hogy mennyire otvar lehet igy elni. a sajat felelmeid bortoneben.

Hari Seldon 2 2018.08.20. 10:15:27

@puhacica: @Din Serpahis:
Mit komolyan: Ti valamit értettekek belőle?
Mi van a végén, miért kapta fel a lábát a padlóról? Ott csúszkált a nő?

"K arca lángolt. Megértette, hogy mi történik."
Hát én nem érettem meg. -> Talán azért mert NEM lángol az arcom. Mondanám, hogy várjatok keresek valami csípős paprikát, de bakker az sincs itthon. Most hogy fog lángolni az arcom, hogy megértsem?!?

---

(na jó, ez a kommentet azért írtam, hogy illeszkedjen a poszt jellegéhez)

Din Serpahis 2018.08.20. 11:13:05

@tanato: amikor agyverzesem volt, ez a doki csinalta az angiografiat:)

tanato 2018.08.20. 11:16:03

@Din Serpahis: Csóka doktor nagyon híres már régóta.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.08.20. 11:39:24

@Hari Seldon 2: atomtámadás, bejelentett világvége ami elöl mindenki menekülne? Ki tablettával, ki pezsgővel, ki imával? S azért lógnak a telefonjukon? Csak egy ötlet.

P.Elliot 2018.08.20. 12:20:48

Egy elbeszeles szerintem csak eppen nem valami erdekes, illetve rosszul van megirva. Terjengos, bevallom 3x is nekirugaszkodtam de meg ugy is csak atfutottam, nagyjabol.
Ez a terrorista dolog meg egy eros tulzas. Dehogyis jut az emberek eszebe ilyesmi azonnal ha egy arabot lat benyulni a taskajaba...

Vegulis nem ertem hogy mire jott ra a vegen es miert szegyellte magat....meg tudna valaki magyarazni nekem?

Hari Seldon 2 2018.08.20. 12:37:33

@P.Elliot:
Met a nő becsúszott az ülés alá... - Nem olvastad azt a részt? :-)

Na jó, volt már más variáció is, ami még ennél is abszurdabb, de nekem csak ez jött le, sosem akartam ennél jobban dekódolni az ilyen irodalmi alkotásokat.

Bredpitt Monika 2018.08.20. 13:38:16

"Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron."

Ez az egyik kedvenc versem. Nekem ez a pár mondat önmagáért beszél, de lássuk az értelmezést......

Bredpitt Monika 2018.08.20. 13:38:58

"Csupa disszonancia ez a költemény. A szerelmesek jelképe: a ragadozó héjapár. Útjuk a Nyárból az Őszbe tart: az életből a halálba. A mozgás egyre gyorsabb, egyre féktelenebb tempójú (útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk), míg sor kerül az utolsó nászra: az egymás húsába beletépő, halálos ölelésre. Sorsuk elrendelésszerű, a természet rendjét követi. Kegyetlen törvény ez: már másoké a Nyár, „Csattognak az új héjaszárnyak”. A szerelem csak előzménye a halálnak. Nem keveset köszönhet a századforduló Wagner-divatjának: itt is, mint a Trisztán és Izolda legendájában, a szerelem a halálban teljesedik ki. A végzet nemcsak a szerelmesek egymásra találását írja elő, hanem elválásukat is - s csak a pusztulásban hagyja jóvá frigyüket."

Bredpitt Monika 2018.08.20. 13:48:14

Kiábrándító. Mármint az értelmezés.

Végig olvastam kíváncsiságból. Nehezen értelmezhető számomra. Szerintem kellene hozzá az író. Én arra lennék kíváncsi, hogy ez egy teljes fikció e, vagy valamelyik saját utazás adta hozzá az ihletet.

"Az első holttest az életében. Mármint igazi, nem valami szürkére festett színész a tévéből. Meglepő mennyire nem fél tőle. "

ez a meglepő mennyire nem fél tőle nekem elrontotta az egészet, valahogy nem idevaló egyáltalán, lehet, hogy magából indul ki az író, gyerekkori élményekből, amit megpróbált ideilleszteni , ebbe a novellába, de nem jól.....

darabokra lehet szedni egy ilyen olvasmányt, nekem csak ennyi lenne a hozzáfűznivalóm,

meg annyi a valós, saját utazásomból Velencéből Bécsbe tartva, hogy döbbenten állapítottam meg, hogy ezen a gyönyörű tájon végig haladva, mennyien voltak beleborulva a telefonjukba......minek akkor utazni????,

gabors 2018.08.20. 15:04:25

ezt miert kellett be Copy-zni ide ?????????

geeeteee 2018.08.20. 15:51:19

Mindmeghalunk kifestős. És lehet, hogy Déry Tibor volt az irodalom érettségijén. Ennyi.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.08.20. 18:37:20

Erdekes, engem megfogott (haha, irodalmar vena :) Vegigolvastam, es nekem nagyon jol atjott az a karakter, amit akart festeni: a down-to-earth konyvelo, aki meg soha nem jart kulfoldon, aki kicsit le van maradva a vilagtol, aki 50 folott is az anyukajat hozza fel referenciakent, aki egy szakallas idegenben rogton terroristat lat stb. stb...szoval jo karakter-epites es abrazolas. A vegen a kis csavar, ami persze adodik a novella mufajbol...

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.08.20. 18:38:51

OFF: Chrome-rol es desktop-rol nem mukodik (nekem legalabbis) a valasz funkcio (nem tudok login)

Shanarey 2018.08.20. 19:39:08

@molimau:

Click bait. Én, nem állítottam semmit.
Amúgy te ki vagy? Helyesbítek, aztán milyen néven üzemeltél itt régebben ?

Shanarey 2018.08.20. 19:49:04

@Zsuzsi65:

Én is chrome-on nyomulok, de nekem, nincs vele gondom.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2018.08.20. 19:50:26

@Shanarey: kozben megjavult nekem is:) vmi glitch volt biztos

Kovács Gergely 77 2018.08.20. 22:55:23

Sziasztok! Gergő vagyok, én írtam. Segítek picit, egy atomtámadás történik a történetben. Természetesen nem állítom, hogy valósághűen sikerült ábrázolni, és remélhetőleg nem is tudjuk meg, hogy milyen lenne a való életben. Egy olyan emberről szerettem volna írni, akinek a feje felett elmegy az élet, még a legvége is. :)

Kovács Gergely 77 2018.08.20. 23:04:58

Akinek tetszett, a többi írásomat itt találja:
taleteller.blog.hu

fhdgy 2018.08.21. 10:10:12

@Kovács Gergely 77: Azt nem mondom, hogy tetszett, azt sem, hogy értettem, DE:

Ma reggel, kb. hat körül ébredtem, még nyújtózkodtam egy kicsit, és eszembe jutott a tegnap este olvasott dolog.

Én, egy teljesen más értelmezést adtam az egésznek.

A történet zagyva, érhetetlen, átláthatatlan, de pont így jó.

Hűen tükröz(het)i, hogy milyen káosz lehet egyesek ( frászt, a többség) fejében, az elmúlt pár év agymosása következtében.

Minden migráncs terrorista.

A nyugat hanyatlik.

Nyugaton semmi sem jó, bezzeg nálunk stb. stb.

Én épeszűnek tartom magam, így nehezemre esik a megvezetett birkák agyával gondolkodni. Nem vagyok velük kompatibilis.

Elolvasva, amit írtál, kaptam egy kis ízelítőt, abból, hogy mi lehet az ő fejükben.

Most nagyon komolyan írom: ha az volt a célod, hogy bemutass egy érthetetlen világot, akkor azt mondom, hogy tökéletesen sikerült. Ennek tükrében érthetővé vált minden, azzal, hogy bemutattál egy érthetetlen világot. Szóval, én karikatúrának fogom föl, pedig csak a keserű valóság.

skye8 2018.08.21. 10:57:48

Nekem nagyon tetszett, jol irsz!

Bredpitt Monika 2018.08.23. 00:11:18

@Kovács Gergely 77: köszönjük, hogy adtál magyarázatot rá, látom valaki pedig elég jól lefordította nekünk , hogy az ő értelmezése szerint miről van szó.......

így is fel lehet fogni.....

Kovács Gergely 77 2018.08.24. 11:30:59

@Bredpitt Monika: Semmi gond ezzel, szabadon értelmezhető. :) Egyébként annyit hozzátennék, hogy bár valóban érinti az írás az otthoni helyzetet a bevándorlókat illetően, nem túl fontos eleme a történetnek. Nem nagyon akartam belevinni az aktuálpolitikát. K. bezárta magát a saját kis burkába, és egy atomtámadásnak kellett történnie, hogy egy kicsit ki tudjon pillantani belőle. És még így sem sikerül igazán. :D Kicsit kafkai a sztori és a "hős" is, ezért is hívom K-nak. Nem tudom mennyire jött le, de én igazából bírom a fickót. :)

Ginix 2018.08.24. 12:10:18

nekem is bejött, sztem is jól írsz!

Bredpitt Monika 2018.08.25. 11:48:14

@Kovács Gergely 77: nekem kicsit nehezen volt értelmezhető, az ilyen olvasmányokat soha nem szerettem,
a repülős novellád viszont tetszett, most nem olvastam újra, de belenéztem

egyébként próbáltam rád keresni, egyből a KFKP os Gergelyt találtam meg, ő nagyon vicces,

köszönjük az írást

írni jó, olyan, mint egy terápia és még annál sokkal több....

Kovács Gergely 77 2018.08.26. 12:10:53

@Bredpitt Monika:
Én köszönöm, hogy olvastátok. :) Jó valami kreatív tevékenységet folytatni a a vendéglátás mellett. Egyébként van Dublinban egy színtársulatunk is, már dolgozunk egy cikken, amiben be tudunk mutatkozni.
Igen, a KFKP-s Kovács Gergő nekem is szimpatikus. :)

Bredpitt Monika 2018.08.26. 12:18:37

@Kovács Gergely 77: erre majd kesobb valaszolok, de az hosszabb lesz, a telefonrol maceras.....
Lenne egy ket kerdesem. .

Bredpitt Monika 2018.08.26. 18:16:16

@Kovács Gergely 77: elakadt a keresés a kétfarkú kutyáknál, nem voltam annyira lelkes, hogy kutassak tovább

jelent e meg itthon könyv formájában novellád, csak kíváncsi vagyok, hogy ment itthon a kiadás, ha volt ilyen,

a hosszabb részt, amiről írni akartam most inkább elhagyom,

akkor ha jól értem Írországban élsz?

Kovács Gergely 77 2018.08.26. 19:14:07

@Bredpitt Monika: Nem, ott még nem tartok. :) Itt a Határátkelőn jelent meg három írásom, illetve két novellapályázatra küldtem el néhányat. Most ősszel is szeretnék pályázni majd itt-ott.
Igen, Dublinban élek másfél éve.

Bredpitt Monika 2018.08.26. 19:52:34

@Kovács Gergely 77: láttam nyáron egy plakáton, hogy a Grecsó Krisztiánék kerestek novellaírókat, az is valami pályázat volt.

most vettem fel magamnak egy filmet, a történet Dublin mellett játszódik, két hányatott sorsú gyerekről szól, furcsa volt látni, hogy ennyire a társadalom peremén élnek ott is emberek, nem tudom mikor játszódik a történet,

port.hu/adatlap/film/tv/csokok-kisses/movie-109882

engem most kezdett el igazán piszkálni az amerikai kiadó, akivel már három és fél éve kötöttem a szerződést, a könyv gyakorlatilag kész van, de az ösztöneim azt súgják még várjak vele,

nekem volt szerencsém itthon a kiadással, nagyon negatív tapasztalat........long story

a lényeg, hogy nagyon jó írni, én egy kutatómunkával járó könyvet kezdtem el írni illetve szerkeszteni inkább, a cigányok és magyarok viszonyáról, az is itt áll a gépben, aztán jött az, amit ki is adtak (de micsoda trehány munka), aztán a magyar történetet le akartam fordítani angolra, de baromira unalmas volt, ezért a valós történet köré kitaláltam (gyakorlatilag a gép előtt ülve) egy fikciót, ami egy krimi lett....

tudom, hogy hülyén hangzik, de szerintem nagyon jó lett, kíváncsi vagyok mi lesz belőle......

Kovács Gergely 77 2018.08.27. 17:24:23

@Bredpitt Monika: Sajnos a Grecsó féle pályázatról lecsúsztam.
Tök jó, hogy írsz te is. Érdekes és főleg releváns téma, amiről a könyved szól. Mi a címe annak, amit már kiadtak? Te kint élsz amúgy?

Bredpitt Monika 2018.09.01. 09:58:46

@Kovács Gergely 77: nem kapok értesítőt, hogy válaszolsz, bocs a fáziskésésért, láttam, hogy írtál, de ez a hét jól kezdődött, a konyha eláztatásával...........

a könyvről jobb , ha nem beszélek inkább.....
Budapesten élek, de amerikai férjem van és egy nagy dilemma hozott erre a blogra......

viszont ültem a HÉV en valamelyik reggel és egy piktogram láttán eszembe jutott valami, mit szólnál ha kihívnánk egymást egy rövid történet írásra?

adok most öt szót neked:

babakocsi, templom, zöld, homoszexuális, San Francisco

te meg visszadobod a labdát és kapok tőled öt szót

a felsorolt öt szóhoz nekem nincs történetem, egyszerűen a babakocsis piktogram hozta ki belőlem valamiért (aminek nyilván oka van)

na, mit szólsz?

Kovács Gergely 77 2018.09.03. 14:10:44

@Bredpitt Monika: Szia! Hú, érdekesen hangzik, nem tudom, mikor lesz időm rittyenteni a szavak köré valamit. Holidayen vagyok épp. Az újságíró-suliban volt ilyen, két kifejezést adott meg a tanár: lépegető eszkavátor és pöttyös labda. :D Úgyhogy az én 5 szavam legyen akkor: pöttyös labda, tánctanár, kegyelem, megboldogult, tartály. :D

Bredpitt Monika 2018.09.03. 21:19:24

@Kovács Gergely 77:
gyors voltal, ok, hetvegen belecsapok....
jo nyaralast!!!

Bredpitt Monika 2018.09.09. 11:26:52

@Kovács Gergely 77: merre jársz, kész vagyok vele nemsoká, nem lett hosszú, a tartály szóért külön köszönet.....

folyt köv

Kovács Gergely 77 2018.09.10. 23:01:23

@Bredpitt Monika: Szia! Nemrég jöttem vissza Dublinba, már dolgozom, a színházzal is próbálunk holnap. Hétvégén talán én is neki tudok állni.

Bredpitt Monika 2018.09.16. 10:51:35

@Kovács Gergely 77: ok, most írom az utolsó pár sort, este szerintem felteszem, nagyon érdekes, hogy közben volt egy beszélgetés egy poszt alatt, ami nagyon kapcsolódik a történethez, amit egyébként már aznap kitaláltam, amikor átküldted a szavakat,

a tartályhoz már volt egy történetem, mert vannak jegyzeteim egy könyvhöz, aminek Montana lesz a címe, egy anya és lánya története, minden megvan hozzá , a csattanó is, csak meg kéne írni, angolul (a magyar kiadókkal befejeztem a csatáimat)

Bredpitt Monika 2018.09.23. 20:51:52

@Kovács Gergely 77: szia, hát, akkor itt van a kis történet, bocs, a múlt hétre ígértem, a megboldogult szó ugyan nem szerepel benne leírva, de van benne egy elhunyt személy,

akkor kíváncsian várom majd a tiédet is, üdv

Múlt és jövő

Volt valami furcsa, megfoghatatlan az érintésében. Mégis alig várta a szerda este hét órát. Akkor eljött az órára. Vele táncolt, senki mással. Vágyott rá, nagyon.
Kathy tánctanár volt egy Wichitához közeli kisvárosban.

Egyedül élt a hét éves kisfiával.
Boldogan várták férjével az első gyermeküket. Egészséges, szép kisfiút szült.
Legalábbis akkor ezt hitték. Már csecsemőkorában is érezte Kathy, hogy annyira más ez a kicsi gyerek.
A férje szerint csak rémeket látott.

De aztán jöttek sorban a problémák.
Kathy nagyon megijedt, de nem a kisfia miatt, számára nyilvánvalóvá vált elég hamar, hogy egy autista gyermeket nevelnek.

A férje aggasztotta. A reakciók.
Aztan bekövetkezett, amitől rettegett.
Egy este hiába várta haza őt a munkából. Helyette egy levél érkezett, amit egy gyorsfutár kézbesített.
Egy világ omlott össze benne. Később elkapott egy mondatot a fia óvodájában egy pedagógustól:
Azért van tízből nyolc autista fiú, mert ők a gyengébbik nem.

Ez a férjére is igaz volt, és mindazokra, akik elhagyják a családjukat, egy levél kíséretében.
Mert még ahhoz is gyengék és gyávák, hogy a szemekbe nézzenek.

Félt ettől a férfitől, mert annyira akarta őt. De ki akar egy autista gyereket, amikor még a saját apja sem akarja ?

Átadta magát az álmodozásnak. Jeff……, mert így hívták. Milyen furcsa, hogy éppen így. Kislány kora óta Jeff Bridgest találta a legsármosabb férfi színésznek…..és most itt van egy Jeff. Nagyon is emlékezteti a nagy Lebowskira.

Három hónappal ezelőtt történt valami a városban, ami megrázta Kathyt. Akkor még nem ismerte Jeffet, de valamiért úgy érezte neki köze van ehhez a történethez. Nem volt rá értelmes magyarázat. Az ösztönei súgták, amik nem szokták becsapni.
Itt ebben a városban 25 évvel ezelőtt egy időkapszulát helyeztek el a helyi gimnázium udvarán.

Több tartály is volt benne. A diákok és a tanárok üzenhettek a jövőnek. A tartályokat az iskola évnyitóján bontották fel augusztus 29-én.
Az egyik tartályban valami döbbenetes dolog volt. Három levágott emberi ujj és egy pöttyös labda.

Minden résztvevőt sokkolt az ujjak látványa. Az eseményre az egész város meghívást kapott. A rendőrségtől is volt ott egy két ember. Ők nyomozást kezdtek a levágott ujjak ügyében. De Kathyt nem az ujjak látványa sokkolta, hanem a labdáé.

Azóta egyfolytában úgy érezte, hogy neki ehhez a történethez valami módon köze van. Végtelenül frusztráló érzés volt, mert nem tudott rá magyarázatot adni, de mégis tudta, hogy ennek a múltbéli történetnek a szálai hozzá vezetnek, még ha racionális magyarázat nem is volt rá.

Bredpitt Monika 2018.09.23. 20:55:08

folytatás:

2017. augusztus 29. Mount Hope, Kansas

Jeff feküdt az ágyon és a plafont nézte. Hát, túl volnánk rajta. Kinyitották a tartályt. Vajon mikor érnek el a szálak hozzám? Kapok e kegyelmet valakitől?

Mert csak erre vár, 25 éve, hogy elmondhassa valakinek mi történt valójában. Valakinek a szemébe nézhessen, akitől feloldozást kap. Mert neki ehhez egy valós személy kell, Isten nem elég. Istennek nem lehet a szemébe nézni, ő csak egy illúzió. Jeffnek valóság kellett, egy női szempár, amiben megtalálja a megértést.

Már régóta vágyott Kathyre. Ezért kezdett el a táncórákra járni. Soha nem gondolta volna magáról , hogy egy táncparketten köt ki.
Látta a döbbenetet az emberek arcán. Élvezetes volt egy kicsit tudni mi a történet a tartály tartalma mögött. Jó volt úgy ott állni, hogy neki nem rejtély, ami a kapszulában van. Bár nem igazán így volt, mert ő maga sem tudta, hogy a labdát miért tette bele végül.

Mielőtt lezárta a tartályt, látta meg a labdát a szomszéd telek sarkán. Csak egy hirtelen ötlet volt beletenni, de nagyon erős késztetést érzett, hogy megtegye.

2017. December 15

Jeff Kathy nappalijában ül. Végre. Most elmondhatja az egész történetet. Kathy tudja, hogy most valami meg fog változni az életében. Ül szemben Jeffel és türelmesen néz rá. Jeff pedig beszélni kezd:

Los Angelesben találkoztam vele 27 évvel ezelőtt. Fiatalok voltunk. Mindketten művészek. Beszippantott minket LA, amit egy idő után nem bírtunk feldolgozni. Éreztük, hogy onnan el kell mennünk. Én vetettem fel, hogy jöjjünk Mount Hope-ba, hiszen itt nőttem fel. Nem gondoltam, hogy ennyire megrekedtek itt az emberek a múltban. Tiana gyönyörű fekete lány volt. Szerelmes voltam belé.

Nem tudom kettőnk közül melyikünk viselte rosszabbul a kegyetlen pillantásokat, a megjegyzéseket és az elutasítást. Még arra is volt példa, hogy leköptek bennünket az utcán. Aztán egyszer csak beteg lett. A végén nagy fájdalmai voltak. Láttam a szemében a kétségbeesést. Arra kért, hogy szabadítsam meg a szenvedéstől.

Egy idő után hazaengedték a kórházból.
Én elrepültem LA-be. A művészvilágban sok drog van. Nem volt nehéz szerezni valamit, amivel tudok segíteni Tianán. Úgy, hogy aztán ne tűnjön gyilkosságnak. Beadtam neki. Ott voltam vele az utolsó pillanatig. Tudtam , hogy jót cselekszem, de azóta is undort érzek az érzéseimtől, amiket nem tudtam befolyásolni.

Azt éreztem, hogy megkönnyebbülök, mert nem kell többé elviselni a gyalázkodó pillantásokat. Megcsaltam ezt a lányt, miközben Ő haldoklott. A temetés után kimentem a ház mögé, be akartam fejezni egy bútordarabot, amit neki kezdtem el készíteni. Akkor történt. Sokk közeli állapotba kerültem, azt láttam, hogy hiányzik három ujjam. De valami őrületes módon magamnál voltam annyira, hogy tudjam mit akarok csinálni a három ujjal.

Bredpitt Monika 2018.09.23. 20:57:03

az utolsó bekezdés:

Tudtam az időkapszuláról. Az ujjakat elrejtettem, az orvosnak a sürgősségin azt mondtam, nem akarom, hogy vissza varják őket.
LA-ben nagyon sok plasztikai sebész van. Ismertem jó párat közülük. Az egyiknek köszönhetem ezeket.

Lehúzta a kezéről a bőrszínű kesztyűt. Műujjak. A rendőrségen jártam már. Nekik is mindent elmondtam. Őszintén, úgy ahogyan itt, most. Nem tudom mi fog történni. Vállalom a következményeket.

Kathy szemében ott volt minden, amire vágyott és Kathy már tudta azt is amit Jeff még nem tudott, egészen addig, amíg ki nem mentek Kathy kertjébe, ahol a kisfia, Martin játszott.

Egy autó volt a kezében, aminek a kerekeit pörgette a kezével. Közben pedig egyetlen dolgot ismételgetett. Jeffnek egyszerre minden világos lett, minden értelmet nyert.
Martin elfutott előttük és hangosan kántálta tovább: pöttyös labda, pöttyös labda, pöttyös labda.

Kovács Gergely 77 2018.09.23. 22:22:24

Szia!
Nem semmi! Nem gondoltam, hogy ilyen hosszút írsz. Nekem tetszik, kísérteties, bírom az ilyet. Hogyan esett a helyszínre a választásod? Jártál arrafelé?
Restellem, hogy még nem álltam neki az enyémnek, de legalább már van ötletem rá. Nagyon sok a meló mostanában, közben átköltöztem egy másik házba, meg le is betegedtem kissé, de igyekszem nekiállni. Viszont még otthon írtam egy új novellát, az utolsó simításokat végzem, ha érdekel, elküldöm majd neked, addig is, amíg ezzel kész nem leszek.

Bredpitt Monika 2018.09.24. 20:39:52

@Kovács Gergely 77:
valaszolok meg ezen a heten,
a helyszint a Gyilkos elmek sorozatbol szedtem....
folyt kov, hulla vagyok...de megvan mind a tiz ujjam.....
kuldheted a novellat, varom
udv

Bredpitt Monika 2018.10.03. 20:26:24

@Kovács Gergely 77: én meg úgy éreztem , hogy rövid, de ilyet még nem csináltam,

a helyszínt valóban a Gyilkos elmékből vettem, ha jól emlékszem pont az időkapszulás részben volt Wichita, Kansas,

Nem jártam még a helyen, a térképről választottam.
Egyébként nagyon érdekes , amit a az időkapszulákról találtam a neten. Nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi, amíg meg nem néztem ezt az epizódot.

en.wikipedia.org/wiki/List_of_time_capsules

Szóval, no pressure, de még várom a te kis történeted......türelmes vagyok.

(és bocs, de megint kicsit megkéstem az ígért válasszal)

Kovács Gergely 77 2018.10.04. 18:32:19

@Bredpitt Monika: Szia! Most már égek, mint a Reichstag, de tényleg nem volt semmire időm. A hétvégén megpróbálom, illetve nemsokára tervezek egy kis szünetet tartani a munkában, és akkor biztosan. Mindenképp meg akarom csinálni, rendes novellaként is, az ötlet most már körvonalazódik.
Az időkapszulát a Képlet c. Nicolas Cage-s filmben láttam, de előzőleg mintha már magyar példáról is hallottam volna. Nálunk mindenesetre nem volt a suliban, pedig milyen jókat röhögtünk volna nyolcadikban az elsős marhaságainkon. :)

Bredpitt Monika 2018.10.08. 20:49:50

@Kovács Gergely 77: a Keplet pont most ment valamelyik csatornan, jo film, lattam regebben,

ne aggodj, nem olyan surgos ez, de azert egy even belul legyen meg, kulonben orok harag....

Kovács Gergely 77 2018.10.10. 00:12:02

@Bredpitt Monika: Na ezt legalább meg tudom ígérni. Még a folytatásait is. :) (A második még elmegy majd szódával, de a harmadik vállalhatatlan lesz :D
Mostanában a buszon ötletelek munkába menet, reggel hatkor. Az egyik új ötlet is a buszon játszódik. (Munkába menet, reggel hatkor.) :D

Bredpitt Monika 2018.10.15. 17:07:11

@Kovács Gergely 77: jegyzetelni kell, nekem van egy pár elveszett ötletem,

pár napja gondoltam rád, az oviban egy nem beszélő autista kisfiúval játszottam, aznap egy bizonyos játék volt a kezében egy darabig: egy pöttyös labda

szóval, hajrá azzal a kis történettel, nem sürgetlek ám

Kovács Gergely 77 2018.10.18. 11:29:14

Kész vagyok a sztorival, az utolsó simítások zajlanak, és hagyom még érni pár napig. De szerintem vasárnap este küldöm. Annyi, hogy az egyik szó helyett nálam is a szinonimája szerepel. Jó volt már írni, jó lenne, ha több időm lenne rá.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.