oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2018. augusztus 05. 06:30,  Mindenhol jó, de a legjobb Stockholm 26 komment

2018. augusztus 05. 06:30 Határátkelő

Mindenhol jó, de a legjobb Stockholm

Kirándulós vasárnap vár ránk, elugrunk a svéd fővárosba, utána elnézünk Moszkvába, majd egy egészen emlékezetes repülőút történetét olvashatjátok, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót.

stockholm_2.JPG

Mindenhol jó, de a legjobb Stockholm – írja a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, és olvasva a beszámolót akár még hajlamosak is lehetünk egyetérteni vele. Az mondjuk biztos, hogy szuper helynek tűnik.

„Ez a város valami fantasztikus! Annyi nézni- és csinálnivaló van benne (és a környékén), hogy simán két hetet is el lehet ott tölteni, ha az embernek van elég pénze. :D 

Attól függően, hogy melyikünket kérdezitek, óriási szerencsénk / pechünk volt az időjárással - lehet tippelni, melyik narratíva melyikünké: a hőmérséklet mindennap 28-30 fok volt (kivéve talán az első nap, amikor csak 25), szó szerint szikrázó (és alliteráló) napsütés, sehol egy felhő. 

A svédek pedig bekaphatják, olyan gyönyörűek lebarnulva, hogy csak na. Eleve olyan szép egyenletesen barnák, hogy én nem is értem, milyen szisztematikus kintléttel tudják ezt elérni - nyilván a rengeteg biciklizés nem árt. 

De hogy nem égnek le egyáltalán... Na mindegy, szerencsére nekünk is elég jó színünk lett a hét végére, a kollégáim csodálkoztak is csütörtökön. :D  (...) 

Aznap nem csináltunk igazán programot, hanem „csak” besétáltunk Stockholmba - a szállásunk Solnában volt, 7 km-re az óvárostól, másfél órás gyaloglás hivatalosan, de mi kicsit nagy kerülővel mentünk, így volt vagy két óra, mire bejutottunk, plusz közben muszáj volt megállni ebédelni és kávézni. (...) 

Az volt az eredeti tervünk, hogy biciklit bérelünk egy hétre és azzal közlekedünk majd. De a helyszínen kiderült, hogy a hétnapos, Stockholmban és környékén korlátlanul érvényes bérlet negyedannyiba (!) kerül, illetve addigra már az időjárás-előrejelzésen is látszott a kánikula (még az indulás előestéjén is 24-25 fokokat jelzett csak előre), úgyhogy végül nem bicikliztünk egyáltalán. (...) 

Csütörtökön elmentünk a híres-nevezetes skanzenbe, amit minden útikönyv és -beszámoló az elsők között említ mint kötelező látnivalót. Nyitás után kettő perccel már hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál, de nyilván ez minket nem tántorított el, és dafke végigálltuk. Érdemes volt. (...) 

Pénteken a svéd királyi család rezidenciájához, a Drottningholm palotához hajóztunk. A palotába magába nem mentünk be, mert mindenki azt írta a neten - meg kívülről is így látszott -, hogy pont úgy néz ki, mint Versailles, Fertőd, Schönbrunn, stb., ha az ember egy ilyet látott, az összeset látta. 

Úgyhogy a parkjában sétáltunk, igazából a hajózás volt az élmény. Ezután pedig... STRAND!!! Sajnos nem a tenger- hanem a tóparton csak, de baromi jólesett a vizet nem csak nézni végre, hanem benne is lenni. 

Szombaton kirándulni mentünk a Tyresta Nemzeti Parkba. Ez volt az egyik legmelegebb nap, úgyhogy jó ötletnek tűnt annyi időt erdőben tölteni, amennyit csak lehet. (...) 

Vasárnap nagy kalandban volt részünk: Angsö szigetére készültünk, ahol szintén egy nemzeti park van.” 

Hogy ott mi történt, azt az eredeti bejegyzésben olvashatjátok el, ahol rengeteg fotót is találtok.

Moszkvai nyaralás 

Nomád Matyitól már megszokhattuk, hogy érdekesnél érdekesebb helyekre látogat el, legutóbb például hat napot töltött Moszkvában és jó szokása szerint meg is osztotta élményeit a blogján.

moszkva.jpg

„Egy igazi nyaraláshoz hasonlóan a moszkvai tartózkodásomat sem zsúfoltam túlzottan tele programmal. Igazából a már régebben bejárt útvonalakon voltam ismét, de ezeken és a barátokkal való sok iszogatáson kívül azért volt egy extra élmény. 

Amit sajnálok, hogy kihagytam a VDNH-t és egy kis metrótúrát (annak ellenére, hogy közlekedés céljából persze sokat metróztam). 

Kora reggeli (05.55) indulás kedvenc lila&rózsaszín légitársaságunkkal, amire végül is megvettem a priority szolgáltatást, mert a sok ajándék miatt két táskával kellett utaznom mindenképp. A korai indulás előnye értelemszerűen az emberi időben való érkezés. 

Vnukovo reptérről a terveim szerint busszal akartam eljutni a metróig (hiszen az közlekedési kártyát így is, úgy is megvettem – kérdés persze, hogy ott érvényes-e vagy az már városon kívülnek számít, ezt nem tudom sajnos), de végül barátaim ragaszkodtak hozzá, hogy az Aeroexpresszel menjek és ők összeszednek a Kijevszkij vasútállomásnál. Ezért előtte lévő nap online megvettem az Aeroexpress jegyet, úgy valamivel olcsóbb, mint helyben. 

A cuccok lepakolása után a lakásban, barátom munkába menet kidobott a Győzelem Parkjánál, ahol pár percet töltöttem csak, mert elkezdett esni az eső, úgy hogy megvettem a már említett közlekedési kártyát és metróra szálltam. 

A Vörös térnél szálltam ki, ahonnan egy kis barangolásra indultam, de nem sikerült azért túlzásba vinni. 

Másnap végig sétáltam a régi és új Arbaton, majd a Vörös térhez közel rápillantottam a Bolsoj-ra (ami pár évvel ezelőtt még fel volt állványozva) és Marx elvtárs szobrára. 

Másnap kora délután a planetáriumban kezdtem. Aztán elmetróztam a Gorkij parkba, ahol csak egy nagyon kicsit sétáltam, mert pont akkor kisütött a nap és izzasztó idő lett.” 

A további napok történetét rengeteg fotóval itt találod

Egy egészen különleges repülés története 

Kétfajta ember van: az egyik fél a repüléstől, a másik nem. A Mayree-uh-uh blog szerzője saját bevallása szerint a második csoportba tartozik, pedig azért akadtak érdekes élményei…

repules.jpg

„Sosem féltem a repüléstől. Persze zuhanás, vagy még inkább a földhöz csapódás az más tészta, de ahhoz előbb repülni kell. Attól pedig nem félek. 

Emlékszem az első utamra (ki nem? - ördögi vigyor). Az azt megelőző éjjel nem sokat aludtam, minden lejátszódott bennem a Hindenburg katasztrófájától kezdve a Challenger osztódásáig, de nem volt mese, menni kellett. 

Meglepő módon a felszállás után semmi különöset nem éreztem, kivéve azt, hogy ha nem nézek ki az ablakon, akkor szédülök. Így aztán úgy lapátoltam a kaját befelé, hogy közben a homlokom majd kitolta az ablakot. 

Ekkor ettem életemben először füstölt lazacot és olajbogyót. Előbbit azóta is imádom, utóbbit nem nagyon tűröm meg még a pizzán sem, soha nem szerettem meg, pedig lett volna rá időm is, módom is, mondjuk az 5 év alatt, Tunéziában. 

Akkor először két hetet töltöttünk kint, többnyire a Douz környéki sivatagot jártuk, aztán visszafelé a gépen már a szédülésem is elmúlt. Igaz, néha eszembe villant az alattunk vonuló havas hegycsúcsokat és sziklaszirteket figyelve, hogy a seggem és az alant elterülő tájat csak pár milliméternyi alumínium választja el az egyesüléstől. No és közel tízezer méter. 

Ilyenkor kissé ökölbe szorult a talpam, de megnyugtattam magam: szart sem tehetünk itt hátul, a pilótafülke mögött, bízzunk hát a kapitányban. 

Egyszer történt csak meg az évtizedek során, hogy kis időre - finoman kifejezve - odalett a komfortérzetem. Történt, hogy az idő tájt Szíriában dolgoztunk, és a MALÉV (tudja még valaki azt, hogy mit fed a név?) járata este későn indult Budapestről, hajnalban érkezett Damaszkuszba és indult is vissza. 

Így aztán ha jöttem, vagy ha mentem, csak a nagy büdös sötétséget láttam magam alatt. Emellett utáltam éjszakázni is, így üdítő volt látni azt, hogy a szír légitársaság valamikor reggel 8-kor indít Budapestre járatot és délután négy körül vissza. 

Nosza, arra kértem a legközelebbi repülőjegyem, amikor pihire mentem volna hazafelé. Ragyogó napsütésben indultunk a gép felé, tökéletes idő a repülésre. Kissé csodálkoztam azon, hogy vagy túl korán jöttem, vagy túl későn, mert ha jól emlékszem összesen hárman ültünk a buszon és ebbe a sofőr is beleszámítódott. Nofene, még a végén VIP leszek, csak épp senki nem szólt ez ügyben? 

Aztán a kezdeti lelkesedésem kissé alábbhagyott, ahogy egyre távolodtunk a főépülettől és még sehol sem láttam a repülőt, ellenben annál több roncs, kiégett, összecsavarodott, egykor repülő masina mellett haladtunk el. A gondolatot, miszerint ezekből rakják épp össze a gépünket, elhessegettem, ráadásul végre megtaláltuk a magában árválkodó Jak-40-est. 

Beszálltunk, ajtókat becsukták, ejha! Tényleg ketten utaztunk, de volt ott pilóta, másodpilóta, fedélzeti mérnök és két stewardess, talán még vécésnéni is, szóval nem kongott a gép az ürességtől. Mondták, hogy bárhova ülhetek. Szuper. Micsoda meglepetés! 

Hátramentem, gondoltam, hogy ha leesünk, később érek le, néha az a kis idő is számít. Volt ott egy négyüléses rész, mint a régi egyajtós Ikarusz távolsági buszokon: kis asztal, két ülés előre, két ülés pedig hátra nézett, kis lámpával. Itt lámpa nem volt, csak az egymással szembe dizájnolt ülések. Elmerengtem... vajon kényszerleszállásnál az asztal szeletelőgéppé válik? 

Felraktam a csomagtartóra a kézipoggyászom, ami nem volt más, mint egy polc. Mármint a polc nem volt más, mint egy polc... egyszerűen, mint a buszokon. Hm... itt tuti nincs légörvény, potyogó csomagok, mifene - gondoltam. Lehuppantam az ülésre és elmormoltam a régi mantrát: bízunk a kapitányban. 

Felszálltunk, semmi különös nem történt, elég szépen emelkedtünk, gyönyörködtem a tájban, végre látok valamit, ragyog a nap, sehol egy viharfelhő, mi baj történhet? 

Azonban egy idő után az emelkedéssel együtt egyre hidegebb is lett. Jeges bokazokniként kúszott fel a lábamon, aztán lassan jeges csizma lett belőle, majd pár perc múlva kezdett jeges nadrággá alakulni rajtam. Dörzsölgetni kezdtem a térdem, combom, hogy valamit javítsak a helyzeten, de az hirtelen úgy tűnt, hogy nem hogy javul, ellenben romlik. De nagyon! 

A gép ugyanis hirtelen megdőlt, ezzel egyidőben éktelen ordító hang csapott föl, égett por szaga töltötte meg az orrom és minden nyitva maradt nyílásom. Hát jó, ennyi volt, zuhanunk. És még a kaját sem kaptuk meg! 

Aztán a gép egyenesbe állt, az ordító hang és az égett szag maradt, de mivel senki nem pánikolt a személyzetből (a másik utast nem láttam), először azt gondoltam, hogy ez valami oroszos szopatás volt, majd pedig azt, hogy mégiscsak lesz reggeli. 

Azt vettem észre, hogy miután elmúlt a lábon kihordott kisebbfajta infarktus okozta pánik (a fene a pofájukat!) kezdett olvadni rajtam a jégruha, kellemes meleg lengett körül és akkor esett le, hogy ezek bekapcsoltak valamiféle fűtést. Innen hát a rettenetes zaj és az égett por szaga, a bedöntés csak véletlen volt, épp akkor fordultunk. 

Lazítottam, jött a reggeli is (két főtt tojás, jam, vaj, valami kifliféle, kávé), így hát elmerültem a tájban. Szép hatos robbanás krátereit láttam alattunk, talán az előző háborúból. Arra gondoltam, hogy a hat egyrészt páros szám, másrészt épp hat lövegből áll egy üteg... 

Aztán egy idő után megszűnt az óbégató zaj, csak a hajtóművek nyugodt visítása hallatszott és repültünk tovább. Már a tenger felett jártunk, amikor azt vettem észre, hogy újra kezdődik a hideg, a zoknival. 

Jött a többi is, ám amikor térd fölé ért volna, akkor megint bekapcsolt a szívugrató zenebona, jött az égett szag, de akkor már nem rettentem meg: kaja megvolt és ugye csak fűtenek. Oroszosan. 

Azért még leszállás után volt egy kis jelenet, ugyanis az exem megjegyezte, hogy jó lenne, ha nem jönnék még egyszer ezzel a járattal. Miért, kérdeztem, hiszen nem tudhatott az ott történtekről. 

- Mert láttam leszállni – felelte - és irdatlan fekete füstcsíkot húzott maga után.

A három hetes pihi végén nem kellett kicserélnem a jegyet, a légitársaság beszüntette a járatot, MALÉV vitt visszafelé, a szokásos éjszakai géppel.” 

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki!

A nap idézete

„Egy perccel sem dolgozom kevesebbet, mint ha irodában ücsörögnék, de valóban kellemesebb egy tengerpartot nézni munkavégzés közben, mint a szomszéd irodaházat. Nem nonstop nyaralok, hanem nonstop a számomra ideális munkakörnyezetben dolgozom." Egy digitális nomád vallomása.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: blogajánló Oroszország Svédország Tunézia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8314161357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csepp a tengeriben · http://www.vasalobolt.hu 2018.08.05. 08:22:20

Nagyszerü ha az ember fia lánya tud utazni. Én is megtenném

Csodabogár 2018.08.05. 11:00:29

@Csepp a tengeriben: Ki tart vissza?

A poszt stockholmi részéhez, szerintem a sok látnivalóból nem sokat láttak. Ha már Drottningholmban voltak érdemel lett volna bemenni nem csak a kastélyba, mert az ott nem palota, hanem a szinházba is. Az elsőbe azért, mert egyáltalán nem olyan mint Versailles meg a többi, hanem kimondottan szegényes azokhoz képest. Szépen szemlélteti, hogy az ország milyen szegény volt akkoriban. A szinház pedig egy különlegesség, nem sok hasonló létezik. Eredeti állapotban és ma is használatban van a régi szinházi gépezet, díszletek meg minden.
Solnából gyalog menni a városba, agyament dolog. Remek metro járat van. Különben is érdemes több járaton végig menni, mert olyan érdekesek és egyéniek az állomások. A Wasa hajót is kár volt kihagyni. Tudnám még sorolni,de minek.

verkagrafomanka 2018.08.05. 11:48:35

@Csodabogár: ez csak egy részlet a posztból! légy szíves előbb olvasd el az egészet (a részlet végén ott a link), és utána döntsd el, mennyi dolgot láttunk :)

verkagrafomanka 2018.08.05. 12:51:49

@kisrumpf: köszi! sajnos ami idekerült belőle, az nem túl meggyőző önmagában.

verkagrafomanka 2018.08.05. 12:53:11

@adg: nem mindenki szereti gyalog felfedezni a környéket :P csak gondolom @Csodabogár: azt feltételezte, hogy mindennap így mentünk be a városba, pedig csak az első nap, direkt felfedezősdiből. Mindennap tényleg agyament dolog lett volna, pláne a 30+ fokban.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.08.05. 13:27:06

@verkagrafomanka: a teljeset olvastam, de oda nem tudtam írni.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.08.05. 13:52:28

Szerencsétek volt, szép időben kevés város vetekedik Stockholm színeivel és a vizeivel. Jó sok helyre eljutottatok, ügyesen használtátok ki az időt, a blogodból ítélve kevés "üresjárat" volt.

verkagrafomanka 2018.08.05. 14:00:48

@Hobbiszakács: valóban nem volt sok üresjárat, de azért mindennap 1-2 óra sziesztát tartottunk, nagyon meleg volt a folyamatos aktivitáshoz :)

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.08.05. 14:03:32

@kisrumpf: (Nem könnyű "ott" kommentálni, ezért én is "ide" írom azt, amit verkagrafomankának szántam.)

Itt jegyzem meg, hogy az az Ängsö, ahova a hajó vitt (volna) a stockholmi szigettenger egyetlen, nagyobb méretű lakatlan szigete.(Fjärdlångra pedig még holnap elmegyek, köszönet a tippért.) Magam sem értem, hogy miért köt ki ott hajó. A "Nemzeti parkos" Ängsö Stockholmtól északra van, a napokban hajóztunk el mellette.

A hajléktalan állat nem kutya, hanem róka, aki a kicsinyével didereg a takaró alatt. Laura Ford műve. A kőoroszlán, amin ülsz tavaly még a társaival együtt útakadály szerepét töltötte be a fő sétautcán, amíg az üzbég terrorista teherautója szét nem szórta őket. (Állítólag több kárt okoztak a járókelőkben mint maga az autó.)

gabors 2018.08.05. 15:41:22

az a JAK-40-es repules izg lehetett ... amugy kb mikor volt ?

Az ilyen jaratokat kb fegyver/loszer szallitasokra hasznaltak az hogy volt e utas barmelyik iranyba nem sokat szamitott

Csodabogár 2018.08.05. 16:35:42

@Hobbiszakács: Nekem soha nem sikerült ilyen időt kifogni Stockholmban amíg ott laktam. Azóta már volt néhány szép nyár, sajnos nem akkor mikor mi mentünk utolsó látogatásra.:-(
Képzelem a svédek hogy szenvednek a melegtől.:-)

Dikusz 2018.08.05. 16:48:18

Mindig tudok ilyennek örülni, akkor is, ha nem a kedvenc sportágam a torna:

index.hu/sport/2018/08/05/devai_boglarka_eb-donto_ugras/

Dikusz 2018.08.05. 17:41:36

@verkagrafomanka: viszont igen jó kedvcsináló annak, akit érdekel, hogy elolvassa a blogodon az egészet. Klassz lehetett.:)))

verkagrafomanka 2018.08.05. 18:35:06

@Hobbiszakács: köszi! nem tudom, miért nem lehet kommentelni nálam :( pedig van, aki szokott!

verkagrafomanka 2018.08.05. 18:36:26

@Csodabogár: nem csak, hogy szenvednek, hanem baromi veszélyes is, pont amikor eljöttünk, akkor mondták a hírekben, hogy már 50 erdőtűz ütött ki :(

Csodabogár 2018.08.05. 18:47:16

@verkagrafomanka: Tudom. Fenyőerdők égnek mint a szalma.
Sajnos máshol is, pl. Portugáliáról tegnap hallottam, sőt a németeknél is volt, de elég gyorsan megfogták.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.08.05. 19:48:22

@verkagrafomanka: elvileg lehetne, csak be kellene jelentkeznem a googliba, de nem ugrik be a jeszavam, szoval inkább itt...

verkagrafomanka 2018.08.05. 20:00:39

@kisrumpf: ja, már megijedtem, hogy a bloggal van a baj.

gabors 2018.08.05. 20:37:31

mi van ma ?

mindenki a hideg barlangban husol ???

en most jottem be a funyirasbol megcsinaltam kb a felet de 35 fok van kinn igy 30 percnel tobbet veszelyes kint lenni ..

Marx elvtars jol nez ki kepen mar mar 160 eve temeti a nyugati kapitalizmust :-) ... hol vannak a vilag proletarjai max es a tobbi NER lovag ??

Dikusz 2018.08.05. 21:23:33

@gabors: "hol vannak a vilag proletarjai"

Nézz ki a kertedbe, lehet ott nyírják a füvet. :-)))

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.08.05. 23:29:40

Stoki a vízről a lexebb, ezt osztom feltétel nélkül.Persze érdemes jó felé hajózni, mert a svédek abban is elsőrangúak, hogy hogyan lehet egy szép vízpartot tönkre tenni valami ocsmány, ipari rettenet épülettel például...
És a bérláéssel is érdemes óvatosnak lenni, egy heti bicikli bérlés árából (vagy inkább még kevesebből) lehet, hogy simán veszel egy gépet, amit aztán bárhol használhatsz, letehetsz, szemben a szolgáltatói kétkerekűvel, és a hát lejártakor csak úgy simán otthagyod bárhol, vagy esetleg elviszed magaddal, netán eladod...
:-)))
De tényleg, egészen elképesztően drága tud lenni bárminek a bérlése...
a tavakban fürdés meg egyértelműen a legkirályabb dolgok egyike, főleg, ha vízfüggő az ember fia...
:D
Viktória Pédia szerint 93 ezer tó van a svédeknél, valamelyik csak bele esik a közeli tartományba.És az idei rekordmeleg nyár nagyon barátságossá teszi a svéd vizek hőmérsékletét.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.08.06. 00:04:38

@verkagrafomanka:
Üdv, Grafománka, én is inkább itt válaszolok.Szerintem azért nem kommentelnek nálad "elegen"
mert csak google fiókkal hagytad a kommentelést, és konkrétan nekem már herótom van a századik júzernevet/jelszót
megalkotni, fejben tartani.Így hát marad a bloghu, ahová az jó, oda beírok, ahová meg nem, ott meg így jártunk mindannyian.
:D
Valszeg sokan lehetnek ezzel így.

Haha, a Vasát én is csak magyarosan ejtem, Váza-múzeumnak, egyértelmű!
Sőt, az ICA áruház nevét is cével mondom, jó kedvemben még az Ilona is kijön a számon, nyilván egy magyar nő alapította, nem lehet más.

:-)))

És nagyon szuperül írod a hajó sztoriját.Én valami olyasmit olvastam még, hogy az eredeti tervezőnek csak a fejében volt meg a dokumentáció, papíron nem, ráadásul a halálát követően többször át is tervezték, talán még valami dátumhoz is kötve volt a hajó elkészülte, és ez is erősen "elősegítette" a hajó függőleges közlekedését.Van amúgy egy film is róla, asszem 3 részes, a netről, köhhöm, kölcsön is lehet kérni, angol felirattal...
És hát valóban érdekes kérdés az is, hogy hogy a bánatban nem sikerült a belvárosi öböl közepén megtalálni a roncsot soxáz éven át...?

Továbbá a hatalmas mázli, hogy egyáltalán megmaradt a hajó, ez abból fakadódik, hogy a stoki-i öbölben nem él meg valamiért az fagomba-baktérium-istentudjamicsoda, ami más tengerekben viszont igen, és amik szétrohasztanak (gyakorlatilag nyom nélkül eltűnik) mindenféle fahajó-roncsot.
Szóval óriási a mázli, hogy ennyire eredeti állapotban, ilyen sokáig megmaradt a hajó egyben.

verkagrafomanka 2018.08.06. 09:40:34

@geegee: helló! köszi, megnézem ezt a beállítást, sztem a blogger a gdpr életbe lépésekor önkényesen belenyúlt.. anyway. A Vasa múzeummal egy bajom volt, rohadtul fáztam félóra után és a további másfelet végigvacogtam. Az kicsit javított ezen, amikor elolvastam, hogy a hajótest konzerválásához kell ez az alacsony (15 (vagy 20?) fokos, asszem) hőmérséklet. A kinti 33-hoz képest sokkoló volt :D

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.