Két hete jelent meg Pedro posztja a spanyol (egészen pontosan Malaga és környéke, szóval inkább andalúz) gasztronómia gyomorkorgató érdekességeiről, és akkor a végén említette a malagai Atarazanas piacot, de bővebben nem tért ki rá. Nos, mivel többen is kértétek, most kitért, ráadásul nem kevés fotóval kergetve a teljes kétségbeesésbe engem, meg gondolom majd azokat is, akik szeretik a tengeri herkentyűket és az egyéb finomságokat. Át is adom a szót neki.
„Vannak az ember életében amennyire váratlan, legalább olyan kellemes meglepetések. Nekem ilyen volt a malagai Mercado de Atarazanas.
Be kell ismernem, hogy tulajdonképpen teljesen véletlenül tévedtem be, egyszerűen csak tetszett az épület, és gondoltam, ha már itt bolyongok, akár be is nézhetek, hátha látok valami érdekeset.
Mit mondjak: láttam.
Egy kis piactörténelem
Mielőtt azonban belépnénk, hadd meséljek kicsit a hely történelméről, annál inkább, mert nem akármilyen sztori kerekedett ki előttem, amikor utólag (igen, tudom…) utánaolvastam (például itt).
Nem mintha mentegetni szeretném magam, de aki nem tudja, hova megy, az elég könnyen elhaladhat az épület mellett, és nem azért, mintha nem lenne szép, de egyszerűen a belvárosi forgalomban könnyen átsiklik rajta az ember szeme, amint megpróbálja kerülgetni a járókelőket, autókat, munkába igyekvőket.
Már maga a név is érdekes, hiszen az atarazana hajógyárat jelent, ami furcsa, hiszen a hely meglehetősen távol van a tengertől, a belváros közepén. Még sincs tévedésről szó, hiszen még a XVIII. században is a tenger egészen a mostani piacig ért, és a halászok részben a piac déli falánál próbálták meg kifogni a napi betevőre valót.
Akinek az épületről a mór építészet jut az eszébe, az nem téved nagyot, hiszen a helyén már a XIV. században épület állt (V. Mohammed építtette a kor legnagyobb hajógyárát), amit aztán a XIX. században újítottak fel, és varázsoltak piaccá.
A központi bejárat az egyetlen megmaradt a hét hasonló közül, és simán felismerhetők rajta a mór építészet nyomai. Amikor a város 1487-ben katolikus kézre került, először kolostort csináltak belőle, de a tenger moraja olyan hangos volt, hogy zavarta az áhítatot, így lett belőle erőd és fegyvertár, majd kórház és orvosi iskola.
(Fotó: malagaslowguide.com)
A XIX. század közepére az épület sajnos meglehetősen rossz állapotba került, és 1868-ban az akkori forradalmi kormány elrendelte a lebontását.
Egy Joaquin Rucoba nevű építésznek köszönhetően legalább az egyik boltívet sikerült megmenteni (ez ma a főbejárat), mi több, az épület többi részét is próbálta az eredeti hangulatot idézve mór stílusban, de modern anyagokat (például vasat) használva újraépíteni.
Ezután jó ideig piacként szolgált, mígnem 2008-ban teljesen bezárták és felújították, hogy 2010 óta várja a látogatókat jelenlegi állapotában.
Odabent
Ennyi talán elég is volt a töriből, nyilván mindenkit az érdekel inkább, mi van odabent.
Röviden: csodák.
Azt talán már legutóbb is írtam, hogy lelkes híve vagyok a vizek élőlényeinek, legyenek halak, polipok, rákok, és egyéb lények (a kagyló erős kivétel, mert azt ugyan én szeretem, de a gyomrom nem).
Aki hozzám hasonlóan bírja az ilyen típusú kajákat, az valószínűleg úgy áll majd az Atarazanas közepén, mint én álltam: földbe gyökerezett lábbal és könnyes szemmel.
Amit ugyanis itt nem lehet kapni, azt valószínűleg nem is nagyon érdemes sem keresni, sem árulni, Gyakorlatilag minden van, amit közép-európaiként el lehet képzelni, és alighanem pár olyasmi is, amit nem.
A piacról magáról nincs sok mindent mondani, olyan, mint egy piac, ráadásul hatalmas, rengeteg standdal, és kifejezetten tiszta, kellemes. Amikor én ott voltam, a tömeg sem volt olyan vészes, akadtak szép számmal, de nem kellett tolakodni, nem lökdösték az embert, kényelmesen lehetett nézelődni és válogatni.
Az eladók általában pötyögnek valamennyit angolul, de komoly pluszpontokat (és adott esetben mínusz eurókat) jelent, ha megpróbálunk spanyolul kommunikálni velük.
Az árak
Apropó, eurók! Az árakat őszintén szólva nem nagyon tudom megítélni, olcsónak nem nevezném, de ha az ember alaposan körbejár, akkor ki lehet fogni egészen kellemes ajánlatokat.
Én például egy méretes adag mandulát vettem igen baráti áron, de ez már a sokadik standnál volt, és a többi kisebb kiszerelésben, és arányaiban jóval drágábban árulta. (Azóta persze többször ettem belőle: nem, semmi baja nincs természetesen…)
A tengeri herkentyűk itt sem kifejezetten olcsók, és a különböző magok (erről mindjárt részletesebben) negyedkilója is 4-5 euró körül mozog, ami azért elég szép ár.
Herkentyűk és húsok
Tengeri izékből és a legendás spanyol sonkából is hatalmas a felhozatal, rákból, halból megszámlálhatatlan féle és fajta kapható, ezek egy részét egyébként ott helyben (vagy a piac környékén, de még erre is kitérek) azonnal meg lehet enni. Esetleg a helyben vásárolt péksüteménnyel.
Magok és minden más
A piac kínálatának igen jelentős részét teszik ki a különböző magok. Kaphatók natúr változatban és mindenféle úton és módon feldolgozott verzióban. Mézben forgatott mandula, dió, mogyoró, füge és még sorolhatnám.
Én alapból nagyon bírom az olajos magvakat, tehát a kínálat számomra maga volt a Paradicsom (a pénztárcám kicsit másként látta a helyzetet), elég jelentős összeget ott tudtam volna hagyni, de sikerült az önmegtartóztatás erényét gyakorolnom.
A másik szemkápráztató kínálat az olívabogyóké. Felhívnám a figyelmet, hogy amit olívabogyóként mondjuk Magyarországon lehet kapni, és amit olívabogyóként például az andalúzok esznek, az két külön műfaj, és csak messziről, hunyorogva van közük egymáshoz.
Az Atarazanason hatalmas a választék a különböző színű és formájú olívabogyóból, és akkor még nem beszéltem arról, hogy hányféleképpen töltik meg. Sajnos csak ismételni tudom magam: nyálcsorgató.
Odakint
Komoly esély van rá, hogy a piacon eltöltött egy (két…) óra után az ember komoly éhséggel lép ki a főbejáraton. Pontosan erre gyúrnak a közelben lévő tapas és egyéb bárok, kisebb éttermek, ahol jórészt a piacon kapható árukból készült finomságokra csábulhatunk el.
Én a végén mégsem erről írnék, hanem egy kicsit távolabbi helyről, ami egy zseniálisan kitalált borozó. Tulajdonképpen olyan, mintha az utcáról egy borospincébe lépnénk be, ahol valóban hordókból mérik ki a bort.
Lehet helyben is fogyasztani, és ha azt mondom, hogy nincs túlgondolva a dolog, akkor nem mondtam semmit. A berendezés voltaképpen a hordókból, illetve egy eléjük további hordókra állított fapallóból áll, ami az asztalt személyesíti meg.
Szóval állsz a palló mellett, iszod a bort (valamelyiket a több tucatnyi változatból) és úgy érzed magad, mintha visszautaztál volna 100 évet az időben. Ha kérsz, akad némi minimál tapas, de nem ez a lényeg.
Nagyjából ennyit gondoltam elmesélni, remélem, tetszett az előző és a mostani írás is. Ha Malagában jártok, ne hagyjátok ki az Atarazanast és egyetek-igyatok, mert nem akármilyen élményben lesz részetek!”
A nap idézete
„A kivándorlásom célja számomra egyértelmű volt: olyan helyen akarok élni, ahol nem megy el (túl sok) energia mások elmebajának kezelésére. Ha nem baj, szeretném az én, 21. századi, magyar és emberi életem élni. Szellemek, holtak, letűnt harcok emlékének nyomasztó, fojtogató légköre nélkül.” A teljes sztorit itt találod.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek