Az ember külföldre költözve új szokásokat szed fel, másképp lát talán sok mindent, a címben feltett kérdésre mégis nehéz válaszolni, hiszen állandóan változunk, ha megyünk, ha maradunk, így talán nem egyszerű kiszűrni, melyik változás az, ami éppen a határátkelésnek köszönhető. De nem is lehetetlen. Pár példán keresztül ezt próbálom ma bemutatni, aztán pedig jöhettek ti, hogy elmondjátok, rajtatok mit és mennyit változtatott a külföldi élet.

Téged hogyan változtatott meg a határátkelés? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Külföldre költözve az embert új kihívások érik, saját maga olyan oldalait fedezi fel, melyekről nem is tudta, hogy léteznek, és persze sokkal jobban kinyílik a látótere is. No és felejt, honvágya lesz, aztán elmúlik – változik, na.

A Mas Edimburgo szerzője például sok változást tapasztalt magán. Mondjuk azt, hogy az adrenalin az élete részévé vált. Minden érzéke élesebbé vált, és a határátkelést követően a „rutin” szó jó időre eltűnt a szótárából.

Új helyek, új szokások, új kihívások, új emberek vették át a megszokás helyét, és noha ez először meglehetősen félelmetes (a komfortzóna feladása általában az), de egy idő után kifejezetten addiktív. 

Bátorság vagy elszántság? 

Aztán az is kiderül, hogy a bátorság eléggé túlértékelt dolog. Különösen, amikor azt hallod valakitől, milyen bátor vagy, hogy nekivágtál, és hogy ő is indulna, ha nem félne annyira az ismeretlentől. 

„Nyilván te is tartottál tőle, de utólag már tudod, hogy a bátorság az életet megváltoztató döntések nagyjából 10 százalékát teszi ki, a maradék 90 százalék az, hogy igazán, teljes szívedből akard. Tényleg akarod? Akkor tedd meg!” – írta. 

Az ugrás után pedig hirtelen szabadnak érzed magad. Amikor feladod az otthon megszokottságát, és sok száz vagy ezer kilométerre kell újraépítened mindent, akkor rájössz, hogy mennyi mindenre vagy képes. 

Nyelvtanulás és -felejtés 

Rengetegen nagyon sokszor leírtátok már, hogy az a nyelv, amiről Magyarországon azt gondolod, hogy beszéled, nem feltétlenül ugyanaz a nyelv, amit az adott országban valóban beszélnek. 

Így aztán nagyon kevés kivételtől eltekintve szinte mindenkinek bele kell rázódnia az adott ország nyelvébe, és ha ez jól megy, akkor egy idő után azt veszed észre, hogy néha keverednek a nyelvek a beszédedben. 

Ráadásul egy idő után óhatatlanul lemaradunk az anyanyelvünk fejlődésében, bizonyos szavak nem, vagy nem úgy jönnek a szánkra (különösen igaz ez akkor, ha egy bizonyos szakma nyelvét például külföldön sajátítjuk el), vagy még rosszabb esetben felejtünk is. 

Mi a normális? 

Külföldön élve előbb vagy utóbb arra is rájövünk, hogy az emberek elég gyorsan cserélődhetnek körülöttünk. Nekünk pedig meg kell találnunk az egyensúlyt a kötődés és az elengedés között, szóval állandó a harc a nosztalgia és a pragmatizmus között. 

Eközben egyszer csak azt veszed észre, hogy mindenből kettő van: két SIM-kártya (egy magyar és egy külföldi), két bankszámla, és persze két ország pénzérméi (amik nyilván mindig összekeverednek egy hazaút után a pénztárcádban). 

Ami talán a legérdekesebb: hirtelen megváltozik a normális fogalma. Normálisnak általában azt tartjuk, ami kulturálisan és/vagy társadalmilag bevett. Csakhogy amikor egy másik országba költözöl, akkor ez könnyen felborulhat. 

Jó példa erre a zsebkendőhasználat: míg nekünk az a gusztustalan, ahogyan egyes országokban nem fújják az orrukat (vagy nem zsebkendőbe), addig nekik az a furcsa, hogy mi belefújjuk és utána adott esetben zsebre vágjuk. És akkor még ki sem mozdultunk Európából. 

Szóval elég gyorsan rájövünk, hogy a dolgokat másképp is lehet csinálni, és az is ugyanolyan normális, mint ahogyan mi megszoktuk. Az sincs kizárva, hogy egy idő után bizonyos szokásokat mi is átveszünk. 

Mindez önmagunk jobb megismeréséhez vezethet el, mert rájövünk, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben tényleg hiszünk és azért csináljuk, és melyek azok, amiket a kulturális környezetünk aggatott ránk. 

Nosztalgia a legváratlanabb pillanatokban 

Egy étel, egy dal, egy illat – és már nyakunkon is a nosztalgia, vagy a honvágy. Olyan dolgok kezdenek hiányozni, melyekről soha nem gondoltad volna, és bármit megadnál, hogy akár csak egy pillanatra is ott lehess mondjuk a Balaton partján egy júliusi estén. Ez is a határátkelés része, és ezt is meg lehet tanulni kezelni, még ha nem is olyan könnyű. 

Türelem, függetlenség, szerénység 

Ezt a három dolgot már Tim említette, aki élt már az Egyesült Államokban (Michigan), Spanyolországban (Barcelona) és Lengyelországban (Krakkó) is. Hat nyelvet beszél, és azt írta, hogy mindemellett megtanult egyedül élni, és megszeretni az őt gyakran körülvevő csöndet. 

„Megtanultam, hogyan használjam ki legjobban az időmet, és hogyan tiszteljek minden embert, származzon a Föld bármely sarkáról. Megtanulta, hogyan tanuljak tőlük” – fogalmazott. 

Az egyik legfontosabb tanulság mégis az volt talán, hogy megtanulta, hogy ne essen pánikba, ha a dolgok nem az előzetes tervei szerint alakulnak, esetleg a vártnál bonyolultabbnak vagy egyenesen megoldhatatlannak tűnnek. 

„Most már azt is tudom, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnom a tanulásra és a tapasztalatok gyűjtésére. Sosem elég egyikből sem. A külföldi élet megtanított arra, miként nézzek szembe az új és szokatlan helyzetekkel, megtanított a változásra és az alkalmazkodásra” – írta Tim. 

A kitágult világ 

Az amerikai Ian Tajvanon, Dél-Koreában és Kínában is élt és tanított, ott kezdett meditálni, és sokkal inkább önmagává vált, miközben az élet több területén változott az ízlése. 

„Meditálni kezdtem. Már a külföldre költözés előtt is jógáztam, és Koreában belevágtam a meditálásba. Az amerikaiak bura alatt élnek, mindig ugyanazt csinálják és ugyanazok a dolgok veszik körül őket. Miközben fogalmuk sincs, mi van a burán kívül” - foglalta össze. 

Az ázsiai élet megváltoztatta az ízlését a párkapcsolatok terén is: „Sokkal vonzóbbnak találom az ázsiai nőket külsőleg és belsőleg is. Nem csak a kinézet fontos”. 

A határátkelés nem old meg mindent 

Sokan azért vágnak neki a külföldi életnek, mert úgy gondolják, egy másik országban új emberré válhatnak. Így volt vele Isabelle is, aki 2015 elején két hónapra utazott Délkelet-Ázsiába – ebből lett aztán két év Vietnamban. 

„Mindenkinek, aki abban a reményben indul el, hogy pusztán a helyváltoztatás megszabadítja majd a rossz szokásaitól, a nehézségektől, azt tudom mondani, hogy ez nem így működik. Nekem legalábbis nem így működött” – írta. 

A külföldi élet egy időre talán enyhítheti a tüneteket, de el nem tünteti őket, attól, hogy sikeresen elköltözünk egy másik országba, még nem oldjuk meg azokat a személyes gondjainkat, melyek otthon nehezítették az életünket (természetesen nem elsősorban az anyagiakról van szó). 

„Az életstílusok ilyen mértékű megváltoztatása kétirányú utca. Például elkezded nem érteni, a barátaid miért élnek úgy, ahogy, és ez fordítva is igaz. Azt érzed, hogy eltávolodtok egymástól, a döntéseiteket kölcsönösen rossznak tartjátok. Minden lépéssel, mellyel egy területen nyitottabbá váltam, úgy zárultam be egy másikon” – írta Isabelle. 

Összességében ő úgy gondolja, hogy a határátkeléstől nem leszel automatikusan jobb, nyitottabb, teljesebb ember. A pozitív változásokhoz (történjenek azok otthon vagy külföldön) erőfeszítés kell. Lehet, hogy pár rossz szokást magad mögött hagysz, de közben könnyen felszedhetsz újakat.

HÍRMONDÓ 

Eldőlt: nyugati bért kell adni az oda küldött munkavállalóknak 

Két évig tartott, végül csak sikerült megegyezni: ugyanaz a minimálbér és juttatások járnak a kiküldött külföldi munkásoknak, mint a helyieknek. 

A fél ország az unió legszegényebb részei között 

Négy magyar régió is az Európai Unió legszegényebbjei között található, ami annyiból nem újdonság, hogy ez immár évek óta így van. Mindössze egyetlen magyar régió van, amely eléri az uniós átlagot. 

Hatalmas előrelépés az európai netes rendelésekben 

Nagyon itt volt már az ideje, és most meg is született a döntés, azaz a jövőben tilos lesz az indokolatlan területi alapú internetes korlátozás az Európai Unióban.

(Fotó: pixabay.com/JESHOOTS)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.