oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2018. január 01. 06:30,  Félelem és reszketés Brazíliában 34 komment

2018. január 01. 06:30 Határátkelő

Félelem és reszketés Brazíliában

Brazíliáról az óceánpart (és a foci) mellett a bűnözés jut a legtöbb ember eszébe. Kérdés, hogy mennyi az igazság ebben. Ez is (és még sok minden más) kiderül Elvira posztjából, aki digitális nomádként töltött hosszabb időt az országban (előző posztját itt találjátok). Persze nem csak erről lesz ma szó, hanem ellátogatunk egy hippiszigetre, egy brazíliai német városba és kiderül, tényleg olyan csevegősek-e a brazilok. (A képeket természetesen köszönöm Elvirának!)

heliopolis.JPGHeliópolis favela São Paulóban

„Ahogy korábban beszámoltam róla, az őszt Brazíliában töltöttem, és digitális nomádként éltem. Riótól utaztam dél felé, a Costa Verde-n (Zöld-parton), São Paulón, majd Curitibán át eljutottam Florianópolisba, becenevén Floripába, ahol hosszabb ideig tartózkodtam.

Brazíliáról általában egyvalami ugrik be az embereknek: az, hogy veszélyes. Pedig a kontinensnyi ország sokkal több és sokszínűbb ennél. 

A brazil médiában, és a világsajtóban is egyre inkább, dömping van a Brazíliában történt erőszakos cselekményekről szóló hírekből. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, amit az első napokban tapasztaltam Rióban: hogy az emberek félnek az utcán járni. Félnek attól, hogy a következő utcasarkon kirabolják őket. 

Persze így én is félni kezdtem, de amikor nemhogy a következő utcasarkon nem raboltak ki, de a Copacabanán sem, akkor elgondolkodtam, hogy mi ez a nagy para. Beszélgettem helyiekkel, megkérdeztem, ők hogyan látják, valós-e a veszély. Egyöntetűen azt mondtak: igen, a veszély valós. 

Volt, aki árnyaltabban válaszolt, és beszélgettünk a társadalmi különbségekről, a nagyon nehezen átléphető határról, ami a favelákban, azaz szegénynegyedekben élők közt, és a magas kerítéssel, biztonsági rendszerekkel, portaszolgálattal felszerelt sokemeletes társasházakban, azaz kondomíniumokban élők közt húzódik (középosztálytól felfelé ilyen kondomíniumokban élnek az emberek Brazíliában). 

A favelák lakóinak túlnyomó többsége nem bűnözéssel „keresi a kenyerét”, hanem olyan, rosszul megfizetett munkával, amiből hétről hétre eltengődik valahogy. Valaki azt mondta nekem, hogy a favelák lakóinak 5%-a él bűnözésből. Egy 200.000-es lakosú favela 5%-a már tud galibát okozni, főleg, ha elkeseredett és fegyvere is van…

lagoa.JPGLagoa negyed – a tehetősek lakhelye Rióban

Sok brazil mondta nekem, hogy őt még soha nem rabolták ki, vagy ha igen, annak 10-15 éve már. De mindenkinek van olyan ismerőse, vagy az ismerősének egy ismerőse, akit kiraboltak a közelmúltban (ahogy mostanság egyre erősebb lejtmenetben van a brazil gazdaság, a szegényebbek még szegényebbé válnak, és erősödik a bűnözés). 

Hétről hétre újabb esetek történnek, újabb történeteket hallani, így nem csoda, ha az átlagos brazil folyamatosan amiatt aggódik, hogy mikor kerül ő sorra… Valaki úgy fogalmazta ezt meg nekem, hogy talán évekig nem történik az emberrel semmi baj, aztán egyszer csak rossz helyen van rossz időben, és ő lesz az áldozat. Kit sorsolt ki aznapra épp Fortuna. 

Nekem nem esett bajom, de megszívleltem a tanácsot, hogy figyeljem éberen a környezetemet. Érzésem szerint nem voltam olyan helyzetben, hogy kirabolni készültek volna, nem észleltem magam körül gyanús alakokat sehol. 

Miután elhagytam Riót, a félelem is alábbhagyott bennem. Igaz, a riasztót azért bekapcsolva hagytam a fejemben, de a félelem nem gátolt meg abban, hogy elmenjek azokra a helyekre, amikre kíváncsi vagyok.

A csevegés az élet sója 

Mindezeket az értesüléseket nem volt nehéz beszerezni a braziloktól, mert imádnak beszélgetni, és roppant segítőkészek. Várakozás a buszra, várakozás a sorban a szupermarketben – ezek mind-mind jó alkalmak egy pár perces csevejre a brazilok számára. Ha útbaigazítást kértem, sokszor el is kísértek a megfelelő buszmegállóig, vagy ahova épp igyekeztem. 

Rövid idő alatt már flottul tudtam előadni portugálul a „gringo script”-et, vagyis honnan jöttem, meddig maradok Brazíliában, mit csinálok itt, és mivel foglalkozom úgy alapból az életben. 

Ezekből az utcai csevejekből persze nem lettek tartós barátságok, csak az „itt és most”-nak szóltak, viszont jók voltak arra, hogy úgy érezzem, kapcsolódom az országhoz. 

Barátságokat a couchsurfing hostjaimmal kötöttem (a nagyvárosokban couchsurföltem), tőlük tudtam meg többet az országról és a brazil társadalomról, rajtuk keresztül szereztem benyomást arról, hogyan élnek a brazilok. 

Santosban magyar vendéglátóm volt, Cecília, ő őszintén beszélt nekem a brazíliai expatlét napos és árnyoldalairól is. Ezenkívül a hostelekben volt részem mélyebb emberi találkozásokban (a nyaralóhelyeken, illetve Florianópolisban laktam hostelekben, ez utóbbi helyen hosszabb ideig, ami már kezdett otthon-élménnyé válni).

strandok_florianopolisban.JPGEgymás mellett sorakoznak a strandok Florianópolisban

Mivel nem volt brazil munkahelyem, és a könyvek szöveggondozása – vagyis a munkám – magányos tevékenység, magamnak kellett gondoskodnom arról, hogy legyenek emberek az életemben Brazíliában. Ami nem ment mindig könnyen. A hostelben gyakran akadt jó társaság, de nem mindig – igaz, nem is vágytam mindig társaságra, és értékeltem az egyedüllétet. 

Florianópolisban a helyi expatok Facebook-csoportjához csatlakoztam, és itt kerestem kapcsolatokat. Kitartóan kellett kezdeményeznem, hogy a kezdeti levélváltásokból tényleges találkozás legyen – ami érthető, hiszen mindenkinek megvan a maga élete, amibe nem feltétlenül fér bele egy éppen arra járó külföldi. 

Volt részem néhány remek találkozásban olyan emberekkel, akikkel őszintén megosztottuk egymással a történetünket. Összességében viszont sok időt töltöttem egyedül Florianópolisban, és az emberi kapcsolódást leginkább az otthon maradt hozzátartozóimmal éltem meg.

lagoa_da_conceicao.JPGAz egyik kedvenc „munkaállomásom” – kilátás a tóra Floripában

Hippisziget 

Ha már Florianópolisnál tartunk: a város amolyan hippisziget. Már csak azért is, mert egy szigeten fekszik: a sziget különböző részein elszórtan találhatók a különböző városnegyedek, sokszor egész nagy távolságra egymástól. 

Ha Magyarországon lennénk, ezek a városrészek önálló falvak vagy kisvárosok lennének, de Brazíliában, a nagy települések és nagy távolságok országában közigazgatásilag összetartoznak. Helyközi buszjáratok kötik össze őket, és nem ritka, hogy egyik városrésztől a másikig 20-30 perc a buszút, sűrű, párás esőerdő mentén. 

Én a sziget keleti oldalán, Lagoa da Conceição és Barra da Lagoa negyedekben laktam, amelyek közel vannak a szigeten található tóhoz, illetve az óceánparthoz is, és jellemzően ide koncentrálódik a turizmus. 

Gyönyörű strandok és túraútvonalak találhatók itt, és a természeti szépségek mellett az is e negyedek mellett szólt, hogy biztonságosnak számítanak. Minden félelem nélkül fogtam a laptopomat, és kiültem vele a tópartra vagy az egyik óceánparti strandra – ahogy erről már előzőleg írtam –, és ott dolgoztam. 

Nem fente senki a fogát a (materiális) értékeimre. Ráadásul négy co-working iroda is van a szigeten, ebből az egyik Lagoa da Conceiçãóban, és egyenesen a tóra nyílik onnan a kilátás.

munka_kozben.JPGMunka közben a Praia da Joaquinán

Lagoa da Conceição és Barra da Lagoa a szörfösöknek és a természet szerelmeseinek Mekkája. Raszták és laza arcok közt jártam-keltem az utcákon. Minden második házra graffitit fújtak itt, mintha nem is számítana „tisztes háznak” az, amelyiken nincs falfestmény. 

Persze Floripának is megvannak a tehetősek lakta negyedei, ahol a kondomíniumok sorakoznak (pl. Beira Mar negyed), de az egy egészen más világ. Azoknak ajánlom Floripát, akik fogékonyak az öko-életmódra és szeretnek túrázni az esőerdőben. Viszont a fergeteg partykat és a nagy pörgést másfelé érdemes keresni.

posta.JPGA posta épülete Lagoa da Conceiçãóban

Kultúrák találkozása 

Florianópolis közelében található egy érdekes település, Blumenau, amit németek alapítottak a 19. század közepén, és a belváros bizonyos részei akár egy német városban is lehetnének: fachwerk házak szépen sorban egymás mellett. 

Blumenauban működik néhány remek sörfőzde, és a helyiek minden évben megrendezik a maguk Oktoberfestjét. Ha már épp októberben jártam arra, hát csak nem hagyhattam ki! El is mentem a magyar barátnőmmel, aki két hétre csatlakozott hozzám Brazíliában. Életem eddigi kulturálisan leginkább zavarbaejtő élménye volt… 

A helyiek a vonásaik alapján akár németnek is beillettek volna, szőke vagy vörös haj és szakáll, kék szem, világos bőr, de jobbára csak portugálul beszéltek. Ráadásul szakadatlanul szólt a színpadokról a német népi pop, portugál dalszövegekkel kísérve… 

A nők, mondanom se kell, német népviseletben virítottak, bár a szoknyahossz inkább modern volt, mint tradicionális. Le kellett gurítanom pár pohár sört, mire akklimatizálódtam…

oktoberfest_blumenau.JPGEz is Brazíliában van – Oktoberfest Blumenauban

Jártam egy másik kulturális szempontból unikális helyen is: Liberdade-ben, São Paulo japán negyedében. Japánon kívül Brazíliában található a legnagyobb japán közösség, és Liberdade a központjuk. 

A negyed főutcáján egymás mellett sorakoznak a japán étkezdék és a japán stílusú boltok, amelyekben sokféle szakét, szójaszószt, algalapokat és még minden mást is árulnak, ami a japán ételekhez és szertartásokhoz kell. 

Az eladók többsége színtiszta japán vonásokkal bír, de portugálul szólt hozzám, amitől igencsak zavarba jöttem, és hirtelen azt sem tudtam hirtelen, hova csöppentem.

liberdade.JPGLiberdade negyed, São Paulo

Azért szeretem Brazíliát, mert sokkal több van benne (már csak a méreténél fogva is), mint amennyi kívülről látszik. És sokkal többet ad a gyönyörű strandoknál, amiről – a bűnözésen kívül – híres. 

Brazília ízét a brazil emberek adják, akiknek felmenői a világ távoli tájairól érkeztek ide, aminek köszönhetően Brazília kulturálisan is izgalmas és sokszínű országgá vált. Én a világosbarna hajammal, kék szememmel, krémszínű bőrömmel ugyanúgy lehetnék brazil, mint Blumenau vörös hajú lakói; többször előfordult, hogy azt hitték, Brazília egyik déli államából származom. Talán ennek is köszönhető, hogy nem éreztem magam kívülállónak, mialatt ott voltam.” 

Ha szívesen olvasnál még Elvirától, látogass el a blogjára

HÍRMONDÓ 

Így él ma egy elitgimnázium tanára Magyarországon 

„Ruhát már nem veszek csak turiban, könyveket, CD-ket nem veszek, egyedül moziba járok. Szoktam utazni, amikor meghívnak képzésekre és fizetik a repülőjegyemet. Magamtól soha nem megyek.” Itt olvashatod el az egész történetet. 

Amit az angolok irigyelnek a magyar dolgozóktól 

Ki gondolná, de van olyan dolog, amit az angol munkavállalók (de legalábbis az őket képviselő egyik legnagyobb szakszervezet) irigyel a magyaroktól. Ráadásul pénzről van szó.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Brazília

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5213536107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2018.01.01. 07:18:11

Brazíliában is van Észak - déli felosztás csak ott a dél a fejlett és biztonságos az észak még veszélyesebb.

Golf2 2018.01.01. 08:15:28

Boldog Új Évet kívánok,Brazíliába szívesen mennék.

Taxomükke (UK) 2018.01.01. 08:27:02

Boldog új évet mindenkinek!

Arthamyr 2018.01.01. 09:44:24

"Brazíliáról általában egyvalami ugrik be az embereknek: az, hogy veszélyes." - Azért nem ez az első dolog, ami eszébe jut az embernek róluk...

NorthPier 2018.01.01. 11:38:35

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek!

P.Elliot 2018.01.01. 13:43:05

Boldog ujevet kivanok mindenkinek...

Brazilia szep de valoban veszelyes, sajat tapasztalatom, nem kivanok mar odamenni.

gabors 2018.01.01. 14:12:14

Boldog Uj Evet !!!

Es a Kaliforniai posztoloknak Happy 420 !!

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2018.01.01. 17:10:29

@Arthamyr: Nekem is a veszélyes jut róla eszembe először...

Csodabogár 2018.01.01. 19:50:40

Nekem Braziliáról a samba és a tengerpart jut eszembe először. Mi veszélyes? Szerintem az egész élet az. Bárhol történhet az emberrel bármi. Fatalistának kell lenni.
Érdekes volt olvasni életközeli dolgokat Braziliáról. Köszönet a posztolonak.

SzabóElvira 2018.01.01. 20:13:49

@Arthamyr: Akárkinek újságoltam el még az indulás előtt, hogy Brazíliába fogok utazni, az emberek 95%-a kb. így reagált: "Fú, az veszélyes!"

SzabóElvira 2018.01.01. 20:16:08

@Csodabogár: Brazília színes és kulturálisan összetett hely, de hosszabb idő kellett, hogy ezt megtapasztaljam. Pont ezekben az életközeli dolgokban tudtam megtapasztalni, milyen is ez az ország igazából.

Arthamyr 2018.01.01. 20:34:44

@Online Távmunkás: @SzabóElvira: Nem mondom, hogy nekem nem jut ez eszembe, csak nem ez az első gondolatom. Inkább dzsungel, strand, foci, karnevál, jiu jitsu stb.

tanato 2018.01.01. 22:38:24

Imádom a brazil dobzenekarokat,nagyon jó ritmusokat vernek ki.ű

www.youtube.com/watch?v=A3o30YJiWsc

tanato 2018.01.01. 22:43:38

@SzabóElvira: Te ismered Teodórát,?A blog kezdetekor sokat komentelt ide és posztot is írt Brazíliáról.Egy brazil fiúhoz ment férjhez Rióba.
Blogja is van.

teoinrio.blogspot.hu/

Hari Seldon 2 2018.01.01. 23:55:48

@Online Távmunkás:
Nekem a foci, a kávé, a dzsungel meg a fakivágások... Aztán jöhet a nagyvárosi nyomor.

2018.01.02. 07:55:43

@SzabóElvira: Brazília veszélyes hely, ezt a brazilok is mondják.
Évekig nem történik semmi, aztán egyszer csak agyonlőnek az autódért, motorodért, mobilodért. Úgy mondanám, hogy az élet elég olcsó arrafelé. Ha rablótámadás ér, akkor ott fegyver is szinte mindig előkerül és ha ellenállsz, akkor könnyedén agyonlőnek.
Ha bajba kerülsz, akkor nagyobb bajba kerülhetsz, mint Európában, ahol a bűnözés kevésbé erőszakos. Persze nem minden környék egyformán veszélyes és simán lehet ott évekig élni anélkül, hogy bármi bajod essen.
Ami nekem Brazíliáról eszembe jut az a favelák, foci, ayahuasca, bűnözés, óriási társadalmi különbségek, karneválok, szamba, bikinis csajok, esőerdő, fakitermelés, indiánok elűzése a földjükről, börtönlázadások, rendőrségi halálosztagok.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.01.02. 11:17:39

Na végre, valaki emlegette a szép nöket. Két odavalosi kollégám volt, az egyik 16 évesen jött Dublinba, majd' meghaltunk az irigységtöl, olyan formás, csinos, kedves kis csaj volt, csodaszép arcbörrel, bájos akcentussal, s remek work ethic-kel. Pár honapig volt velünk csak sajnos, aztán visszautazott Brasiliába, a fövárosba. Vitte magával a csokitorta receptjét, s még sokáig emlegettük, rendkivül szép emberpéldány volt, igen kedves, szeretnivalo félig még gyerek. A másik hölgy is igen szép volt, de nem volt népszerü, illegetni azt nagyon tudta magát, dolgozni már kevésbé, nem lehetett megbizni semmivel, s mindig volt valamilyen kifogása, miért nem dolgozik rendesen. A sokadik munkahelyét nyüvi, de ugy tünik, a formás segg sehol sem elég a megmaradáshoz, ha egyszer nem tud rendesen dolgozni.

SzabóElvira 2018.01.02. 12:46:18

@tanato: Nem ismertem, köszi az ajánlót!

tanato 2018.01.02. 12:50:46

@SzabóElvira: SZívesen.meg volt még egy magyar lány a HÁ indulásakor aki sokat kommentelt,Patrícia,ő Brasíliavárosban lakik.

SzabóElvira 2018.01.02. 12:51:54

@Colonel H. Stinkmeaner: Mi tagadás, neked elsőre jóval cizelláltabb dolgok jutnak eszedbe Brazíliáról, mint az átlagnak :) A helyiek többsége rettentően fél. Viszont beszélgettem egy ottani nővel, akit kb. 10 éve elraboltak Sao Paulóban. Azt mondta, ez akkoriban viszonylag gyakran előfordult, beültek az emberhez a kocsiba, fegyver elő, és megmondták, hova hajtson tovább... Oda kellett adni a rablóknak a bankkártyát, pénzt a folyószámláról, kocsikulcsot, aztán elengedték az illetőt. Ő valahogy szót értett az elrablójával, bár fegyvert tartottak a fejéhez. A végén még a kocsiját is megtarthatta. De azt mondta, hogy nem engedi meg magának, hogy féljen. Talán pont azért, mert átment ezen.

Arthamyr 2018.01.02. 17:07:10

@kisrumpf: Lehet olyan melóhely kellene neki, ahol a formás segg jó valamire a kollégák vérnyomásának emelésén kívül. :)

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.01.02. 17:50:34

@Arthamyr: hehe... most kiváncsiságból felkutattam a Facebook-on, nem változott, legutóbb valahonnan Baliról izgatta a seggével a népeket. Amúgy sejtheted, hogy a középkorú férfiak között baromian népszerű volt, s azt a tevést-vevést amit előadott nekik... nem lett volna rossz nő, ha nem játszotta volna meg úgy magát. A szemünk permanensen fent volt akadva, annyit forgattuk a kollégáimmal a csaj viselkedését látva... de lehet, csak túl öreg vagyok már ehhez. Vagy irigy...?!

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.01.02. 17:51:56

@SzabóElvira: azt hiszem, kész idegroncs lennék egy ilyen kaland után... vagy véresszájú ölhetnék és düh fogna el... S idegileg rendben van azóta?

Arthamyr 2018.01.02. 17:53:23

@kisrumpf: Engem is valószínűleg idegesített volna, pedig én középkorú férfi vagyok. De pl. elmehetne hostessnek, kurvának, esetleg felszedhetne valami faszit, aki eltartja, ezekhez jól jön egy jó segg...

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.01.02. 18:21:13

@Arthamyr: középkorú?! Ugyanmá...

Férjet egyszer berángattam a kávézóba, nézze meg, mondjon véleményt. Aszonta, mutatós, de közönséges. S mielőtt azt mondod, ja, félt tőlem, ez nem így van. Ha jó nőt lát, megmondja. Nem harapom le a fejét, vagy ilyesmi.

Idővel szerintem fel fog szedni egyet, valahol, valamikor, s él, mint Marci Hevesen. Aztán látványosan megöregszik, s annyi.

A szép, kedves kolléganőt is lenyomoztam, most is mutatós, s San Paulóban él. Örültem.

Arthamyr 2018.01.02. 18:30:53

@kisrumpf: Sosem értettem ezt a félelmet... Elmentünk bútort venni, egy dán színésszel reklámozták a bútorokat, beszélgetünk az eladó csajjal (talán spanyol volt, vagy olasz, nem emlékszem, de tuti valami déli), rendezzük a cechet, feleségem a csajtól megkérdezi, hogy nincs-e a dán színészből (do you have ...? - ő a nevét is tudta, én nem ismertem és nem emlékszem rá), a csaj csak röhögött, hogy "I wish". :D

Arthamyr 2018.01.02. 18:33:14

@Arthamyr: @kisrumpf: A google megmondta, hogy Mads Mikkelsen a színész, "danish actor" kulcszavakra az első helyre dobta ki. :)

SzabóElvira 2018.01.02. 19:19:22

@kisrumpf: Igen, rendben van a hölgy, alapvetően nagyon nagy belső erővel rendelkezik.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2018.01.02. 19:45:29

@Arthamyr: jesszus, már bútort is reklámoz? hahaha...

Azért írtam, mert meséltem már másnak a sztorit, s az jött le, hogy persze, hogy "leközönségezte a férjed, félt tőled, hogy morcos leszel, amiért más nőre azt mondja, hogy szép". Felőlem mondhatja, ha egyszer úgy van. Ő ellenben össze szokta vonni a szemöldökét, ha egy klassz pasi láttán megjegyzem, hogy hmmm.... eyecandy.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása