A legnagyobb határátkelés a saját korlátaink átlépése – írja a mai poszt szerzője, Ildikó, és ebben alighanem igaza van. Ők tavaly döntöttek úgy, hogy megpróbálnak másként hozzáállni az életükhöz, és ehhez még csak el sem kellett költözni Magyarországról. Egy, a blogon talán szokatlan poszt következik.
„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
„Nem nagy dolog, tudom. Legalábbis sokaknak nem. Nekünk mégis az volt, amikor 2016-ban felraktunk egy új szemüveget, másként kezdtünk tekinteni az életünkre.
Úgy döntöttünk, hogy a „csak éljük túl ezt a hónapot is” mentalitás helyett ideje merész célokat kitűznünk, és bamba beletörődés helyett nagy álmokat megvalósítanunk… Buta szamár üzemmódból Szerencsés Szamarakra váltottunk. :)
Mennyire nagy álom egy egyhetes görög nyaralás? Nekünk nagyon. Egy fizetésből, két gyerekkel, bedőlt vállalkozással, devizahitel miatt albérletben lakva… Sokaknak ismerős sztori, ami miatt korábban a Balatonra is csak barátoknál lakva jutottunk el. Tengerparti nyaralás még a legmerészebb álmainkban sem szerepelt.
Innen indult a mi sztorink, ami idén életre hívta a Szerencsés Szamarak blogot is, és ami igazolni látszik azt a sok tanítást, hogy minden a gondolatokon, a gondolkodás módunkon múlik.
Ha érdekelnek a változás lépései, nyomon követheted a történetünket a blogon, most azonban inkább azt szeretném elmesélni, micsoda kaland, mennyire gigantikus élmény tud lenni egy igazából teljesen szimpla nyaralás is, ha életedben először tudod a gyerekeidet külföldre vinni.
2016-ban költözött be az életünkbe az Igazi Nyaralás fogalma. Leírhatatlan az a változás, hogy innentől a bizonytalanság, az örökös aggódás gondolatai helyett csak az járt az eszünkben, hogy mennyire szerencsések vagyunk.
Minden időnket kitöltötte a készülődés, a ráhangolódás. Elkezdtünk információkat, képeket, videókat keresni Rodoszról és Görögországról. Utazásban jártas barátainkat faggattuk, próbáltunk felkészülni mindenre, ami egy utazáshoz szükséges lehet.
Fogalmunk sem volt pl. arról, milyen okmányokkal lehet Görögországba utazni, mit kell és mit lehet a bőröndökbe és a kézitáskákba pakolni, milyen klíma vár ránk kint stb. Szóval egészen az alapoktól kezdtük.
Emlékszel még erre az érzésre? Azt hiszem, én sosem fogom elfelejteni. Az aggódás gondolatait felváltotta a boldogság izgalma, a csodavárás öröme.
Na és az első repülés varázsa! (Igaz, én már repültem néhányszor sok-sok évvel korábban, de ez volt az első KÖZÖS, ami különlegessé tette ezt is.)
Emlékszel még arra a bizsergető, fura érzésre, amikor a check-in pultnál a bőröndök felkerülnek a futószalagra, és eltűnnek a szemed elől? Vagy arra a fura belső remegésre, amikor felmorajlik a gép, és ez az óriási vasdarab gurulni kezd, majd a levegőbe emelkedik?
Hajnalban repültünk, és Rodoszhoz közeledve a napfelkelte látványa koronázta az utat, feledtetve fáradtságot és izgalmat.
Mint utólag rájöttünk, a szállodaválasztásunk nem volt a legszerencsésebb, mert szó szerint a semmi közepén volt: egy zsákutca bevezető szakaszán, ahol egy másik szállodán, egy tavernán, egy rövid tengerparti strandszakaszon, és a Görögországban jellemző elhagyatott, romos, gazos, poros telkeken kívül nem volt semmi. De nekünk így is maga volt a mennyország!!!!
Háromcsillagos szállodában laktunk (ennyit engedett meg a költségvetés), a szobánk kissé szűkös volt hármunknak, a fürdőszoba kimondottan pici, de tiszta volt minden, és semmi sem tudta elrontani a hangulatunkat. Számunkra olyan varázslat volt, hogy eljutottunk egy görög szigetre, hogy minden erőlködés nélkül csak a szépet láttuk mindenben. ;)
Igaz ez a kinti kalandozásokra is, pedig egy szervezési gubanc miatt a mi csoportunknak nem volt saját idegenvezetője, ezért csak egyszer vettünk részt közös fakultatív programon.
Mivel nagyon szerettünk volna hajózni a tengeren, Symi szigetének, a szivacshalászat bölcsőjének felfedezését választottuk. Ma már azt mondom, hogy ez az út messze nem érte meg az árát.
Bár Symi gyönyörű, az öbölbe behajózva meseszerű kép fogadja a turistákat, látnivaló viszont nem túl sok van, és az oda-vissza kb. 5 órányi hajókázás is unalmassá válik a végére. Plusz tengeri szivacsot vásárolni sem biztos, hogy itt érdemes, mert legalább kétszer annyiba kerül, mint pl. a rodoszi bazárban.
Tengeri szivacsok széles kínálata Symin
Szervezett program híján is lehet és kell is azonban világot látni, ha már az ember eljut egy másik kultúrába, ezért mi is kipróbáltuk, milyen önállóan közlekedni Rodoszon. A szálloda recepcióján elmondták, hogy ha kisétálunk a főútra, nem messze van egy buszmegálló, és kb. 20 percenként jön a busz, ami bevisz Rodosz városába.
Ha jártál már Görögországban, akkor tudod, hogy a menetrendet (és egyáltalán az idő fogalmát) nem kell túl komolyan venni. Csak az biztos, hogy a busz rendszeresen jön, vagy ekkor vagy akkor. Türelem! De megéri kivárni, mert Koskinouból kb. 10-15 perc alatt bejutottunk vele Rodoszba, nem egészen 2 euróért fejenként.
Rodosz városában bőven talál magának élményt, látnivalót, kalandot, aki szeretne, érdemes időt szánni rá. Mi is kétszer mentünk be, és még így sem értünk a látnivalók végére.
Gyönyörű mozaik a járdán
Ha szereted a történelmi látnivalókat, a kultúrprogramot, akkor jó helyen vagy itt, de tökéletes választás akkor is, ha kedveled a szájtátva sétálgatós, különleges élményeket adó, emlékezetes helyzeteket, beszélgetéseket teremtő lazulós napokat, amiknek a végén úgy érzed: Ez az!
Nekünk ilyen volt az első rodoszi napunk, amikor üvegfenekű kishajóval repesztettünk körbe az öbölben, megtapasztaltuk milyen az, amikor lépten nyomon megszólítanak és beinvitálnak a vendéglősök és az árusok, találkoztunk igazán kreatív alkotó művésszel, fotózkodtunk hatalmas arapapagájjal, hallgattunk rögtönzött utcai koncertet, gyártattunk magunknak teljesen egyedi rodoszos pólókat, és megtapasztaltuk, hogy a rodoszi taxisok közt is akad jó szándékú, aki nem akar lehúzni…
Rodosz: üvegfenekű hajó
All inclusive, félpanzió vagy önellátás?
Sokak véleményét meghallgatva, mi az elsőt választottuk. Egyrészt, mert a 16 éves fiam rendes kamasz gyerekhez illően rengeteget eszik, és úgy gondoltam, így korlátok nélkül eheti végig az egy hetet.
Másrészt mert úgy éreztem, hogy ha már megajándékoztuk magunkat a nyaralás csodájával, nekem is jár egy hét teljes kimenő. Se bevásárlás, se főzés, se mosogatás, se az örökös „Mit főzzek?” nyűglődése. Biztos van, aki nem ért egyet velem, én ma is azt mondom, jól döntöttünk.
A mi szállodánkban tényleg finom és igazán sokszínű volt a kínálat, nem is tudtunk mindent megkóstolni. Nem is szólva a korlátlan italfogyasztás lehetőségéről, ami a nagy melegben komoly plusz költséget jelentett volna, ha nincs bent az árban.
A szálloda kínálatának egy része
Nekünk az egyetlen gondunk az étkezés kapcsán az a mérhetetlen pazarlás volt, amit a (főleg orosz) vendégektől láttunk. Ez nem a szálloda hibája, és most már tudom másoktól, hogy a legtöbb nagy szállodában ugyanez van: a „kedves” vendég púposra pakolt tányérokkal ül le enni, aminek a javát ott hagyja, majd egy újabb csurig rakott tányérral folytatja, és ezt megismétli néhányszor egyetlen étkezés alatt.
Mindezt úgy, hogy az ételsziget körül komoly test test elleni küzdelmet folytat, mintha az éhen halás veszélye fenyegetné. Az első ebédünk komoly trauma volt emiatt, nehezen tudtunk azonosulni ezzel a mentalitással. Főleg azért, mert a Virginia Hotelben tényleg korlátlan mennyiségben volt étel, sosem kellett azon aggódnunk, hogy kevés lesz a kaja.
A gombrágcsáló arapapagáj
Lehet, hogy ez nem egy hagyományos úti beszámoló, de nem is lehet az, mert ez a nyaralás nekünk egészen más volt, mint a rendszeresen utazóknak. A legsablonosabb élmény is nagy jelentőségű volt, mivel első közös kalandunk volt külföldön.
Az a bizonyos „szerencsés szamarak szemüveg” tényleg átszínezett mindent. Ez az egy hét sokkal többet adott, mint a hagyományos történelmi látnivalók emlékét.
Büszkék voltunk magunkra, hogy átléptük a saját korlátainkat, és megvalósítottuk a nyaralást. A tapasztalás pedig, hogy ezt is meg lehet tenni, akár a gödör aljáról indulva is, hihetetlen erőt adott mindhármunknak, ami remélhetőleg most már elkísér minket, és segíti a további határátlépéseket is…"
HÍRMONDÓ
Német és osztrák munkák
Ha csak a népszerűséget nézzük akkor a magyar határátkelők kedvenc célországai között mind Ausztria, mind Németország dobogós, úgyhogy talán nem lőttünk nagyon mellé a mára szánt munkalehetőségekkel.
„Nem lehetünk a Skype-nagyszülők országa”
Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület szerint szinte minden magyar családot érint a határátkelés, és ezért érdemi válaszokat kellene adni a problémára. Szerintük ez eddig nem történt meg.
A budapesti utcáról Bristol elitnegyedéig
Egy egészen csodálatos történet arról, hogyan jutott el valaki a budapesti hajléktalanságtól Bristol előkelő részéig.
Északi menedék
Van egy film, ami mindössze 26 perc, de ez egy olyan félóra, amit mindenképpen érdemes rászánni az Északi menedékre, hiszen 52 magyar 56-os menekült történetét dolgozza fel, nem akárhol: Izlandon.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek