oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2017. március 07. 06:30,  Csak együtt legyen a család 63 komment

2017. március 07. 06:30 Határátkelő

Csak együtt legyen a család

A világ sokkal nagyobb, mint a költözésünk előtt volt – írja a mai poszt szerzője, Edit, és ezzel alighanem egy mondatban nagyon jól összefoglalja a határátkelés egyik legfontosabb vetületét. A poszt azonban mégsem elsősorban erről, hanem az otthonra találásról szól, ennek a sorozatnak a része.

nemetorszag_wolfsburg_foto_pixabay_com_unserekleinemaus.jpg

„A Határátkelőn a következő kérdések merültek fel: Mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? 

Ahhoz, hogy a kérdésekre válaszolni tudjak segítségül hívtam a családomat. Egyrészt, mert érdekelt az ő véleményük is, másrészt úgy gondolom, hogy egy családon belül is eltérőek lehetnek a válaszok. 

2013-ban költöztünk Németországba, azért, mert a férjem kapott egy jó állásajánlatot, amit aztán a jó állás követett. Megvitattuk a lehetőségeket, előnyöket, hátrányokat (nem mintha előre lehetne tudni erről bármit, egy csomó dolog csak menet közben derül ki) és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. 

Először ő költözött ki, hogy előre elintézzen pár dolgot. Lakásbérlés, lányainknak iskola keresése, papírmunka. Én a lányokkal még maradtam Budapesten pár hónapig, nem szerettük volna tanév közben kiszakítani őket az iskolából, óvodából. Nagyobbik lányunk akkor fejezte be a második osztályt, kisebbik lányunk pedig az óvodát. 

2013 óta eltelt pár év, és bátran mondhatom, hogy mostanra már mindannyian itthon érezzük magunkat, de amikor kiköltöztünk azért még nem vettem volna erre mérget. 

Enyhíteni a bánatot 

A költözésnél görcsösen igyekeztem, hogy a lányoknak minden körülmény adott legyen ahhoz, hogy ne érezzék idegennek a környezetüket. Először az ő szobájukat rendeztem be, még egy csomó dobozt ki se nyitottunk, de az ő szobájuk már tökéletes volt. 

Rengeteg holmijuktól meg kellett válniuk, nagyon sok játéktól, könyvtől, bútortól, amit nem tudtunk magunkkal hozni. Azért, hogy enyhítsem a bánatukat, rengeteget beszélgettem velük. 

Nem mintha egy 6 vagy egy 8 évesnek olyan sokat mondana, hogy hidd el jó lesz neked, mert majd tökéletesen megtanulsz németül. Olyan lehetőségek állnak majd előtted, amilyenek lehet, hogy Magyarországon soha. Apával mindent megteszünk, hogy jól érezzétek magatokat. Apának ez most egy olyan munkalehetőség, amit nem szabad kihagyni. 

Mindegy, hogy hol, csak együtt 

Az alatt a pár hónap alatt, amíg a család két részre osztva élt, megtapasztalták, hogy milyen apa jelenléte nélkül, és nagyon nem szerették. Szinte minden napos téma volt, hogy teljesen mindegy, hogy hol élünk, csak együtt legyen a család. Együtt mi még a világ végén is boldogulnánk. 

De tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű kérdés, mert azért hiányoznak a nagymamák, nagypapák, barátok, az osztálytársak, az óvónénik, tanítónénik, a megszokott környezet, a szomszéd kislány, a hátrahagyott plüssállatok, a szobájuk, az udvar, a minden. Tehát nagyon igyekeztem, hogy az ő dolgaik rendben legyenek. 

Amikor a költözés után először látogattunk haza Magyarországra, akkor, amikor visszaértünk Németországba, akkor már azt mondták, hogy: jaj, de jó végre, hazaértünk. Valójában sokkal nehezebb volt az az időszak, amikor arra vártunk, hogy a férjem után költözhessünk, mint a kiköltözés utáni időszak.

Mi van most? 

Most pedig, amikor feltettem a lányaimnak a kérdést, hogy mikor érezték magukat először itthon Németországban, akkor a következő válaszokat, reakciókat kaptam. 

A nagyobbik lányom nem értette a kérdést: Mi az, hogy mikor? Mindig. Tudod Anya, amikor kiköltöztünk, hozzám senki nem szólt egy rossz szót sem, senki sem bántott, mindenki csak segített és a Laraval az első nap óta a legjobb barátnők vagyunk, és még mindig. Miért ne éreztem volna magam itthon? 

Kisebbik lányomnál már nem volt ennyire egyértelműen pozitív a válasz: Anya, emlékezz vissza, minden jó volt. Szerettem a házat, ahol laktunk, szerettem a szobámat, de a suli, a suliban nehéz volt, addig, amíg Apa nem beszélt a Lika anyukájával. 

És tudod, amíg nem beszéltem németül, nem volt könnyű, majdnem elcseréltem az iskolatáskámat. De utána, utána már nem volt gond, és azóta sincs. 

A válaszához hozzátartozik, hogy a Lika nevű kislány úgy próbálta segíteni kisebbik lányom beilleszkedését, hogy amikor a lányom nem értett valamit, akkor belerúgott. Márpedig szinte semmit sem értett. 

Egy szót viszont magabiztosan használt németül, és ez pedig a ja volt, tehát mindenre csak annyit mondott, hogy ja. Így amikor megkérdezték tőle, hogy elcseréli-e az iskolatáskáját természetesen ja-val felelt, de a konkrét cserét azért már nem hagyta. 

Tehát neki egy kicsivel több dolog kellett ahhoz, hogy itthon érezze magát, vagy csak jobban emlékszik az akkori eseményekre, mint a nagyobbik lányom. 

Előőrsként nagyon nehéz 

A férjem egy teljesen más dologhoz kötötte az otthon érzést. Először is, amíg egyedül élt, mint előőrs, család, barátok társaság nélkül, az nagyon nehéz volt. A ház család, bútorok és minden nélkül, minden volt, csak otthon nem. 

Nagyjából két hetente járt haza hozzánk, és mindig telepakolt kocsival érkezett vissza Németországba, apránként költözködtünk. Így legalább már volt egy szék, asztal néhány konyhai eszköz, menet közben szerzett egy kanapét is, de a munka utáni magány volt a legelviselhetetlenebb. 

A család hiányán kívül megemlítette még az évszakokat. Ő azt válaszolta, hogy az első tél volt a legnehezebb, az, hogy nagyon rövidek a nappalok, de miután eltelt az első ilyen időszak, utána már tudta, hogy nem lesz gond, de semmiképp nem szeretne ennél északabbra költözni. 

Azért a kezdeti időszakban nem volt egyszerű megszokni az új munkát, munkahelyet, kollégákat, munkastílust sem. Ez utóbbi olykor még ma is tud meglepetéssel szolgálni. 

Budapest nem hiányzik, a nyelv igen 

Az én érzéseim vegyesek, mert itt is itthon vagyok, és Magyarországon is otthon. Nekem a család a legfontosabb, hogy együtt legyünk. Nem hiányzik Budapest, nem hiányoznak a magyar élelmiszerek sem, nem hiányzik a korábbi életünk, a korábbi megszokott dolgaink sem, de régebben például hiányzott, hogy mindenki magyarul beszéljen a környezetemben. 

Időnként nap közben is fel kellett hívnom a férjemet, hogy ugyan beszéljen már hozzám magyarul, mert még egy német szó és befogom a fülem. 

Onnan közelíteném meg a kérdést, hogy mi segített nekem, nekünk abban, hogy itthon érezzük magunkat. 

Tulajdonképpen, ha nem is külföldre, de azért az utóbbi pár évben költöztünk párszor, és még akkor is, ha csak egyik városból a másikba, vagy a város egyik végéből a másikba költözik az ember, akkor is meg kell találnia a helyét. 

Fontos a hozzáállás 

Nekünk ezzel soha nem volt problémánk, mivel mindig az adott helyzetből hozzuk ki a legjobbat. A külföldre költözés egy kicsit nagyobb falat, de sokat számít az is, hogy hogyan áll hozzá az ember. 

Mi nem úgy költöztünk ki, hogy majd meglátjuk mi lesz, vagy majd kitaláljuk, ha ott leszünk, kivárjuk, hogy hogyan alakul, hanem nagyon is tudatos döntésről beszélünk. Az nem volt opció, hogy ha valami nem tetszik, akkor van út visszafelé is. 

Elhatározásunk hosszú időre szól, egyáltalán nem szeretnénk visszaköltözni, vagy ha egyszer mégis felmerül, akkor addig semmiképp, amíg a lányaink le nem érettségiznek. 

A szerencse nem elég 

Sokan mondják, hogy szerencsénk van, mert a férjemnek remek állása van, a lányaink nagyon gyorsan beilleszkedtek, mindannyian megtaláltuk a helyünket, de azért a szerencsén kívül más is kellett ehhez. 

A jó állást meg is kellett kapni valahogy, nem csak úgy adták, majd ott helyt is kellett állni. A lányok beilleszkedésénél nagyon sokat számított a hozzáállásuk. 

Kisebbik lányom, például amikor elkezdte tanulni a németet az iskolában akkor még sem írni, sem olvasni nem tudott, a tanárnéni mégis a kezébe nyomta a munkafüzetet, és a lányom megpróbálkozott az írással, olvasással, természetesen párhuzamosan ezt tanulta a saját osztályában is, nemcsak a külön német tanárától, viszont még akkor sem ismerte az összes betűt. 

A tanárai el voltak tőle ájulva, hogy ilyen szorgalmas gyereket még nem láttak. Mindkét gyerek barátkozott, és nagyon igyekezett mindenben. Ennek is, és természetesen a befogadó oldalnak is köszönhetően, gyorsan beilleszkedtek. 

Nagyobbik lányom osztálytársának az anyukája, amikor megtudta, hogy a lánya egy magyar kislánnyal barátkozik, akkor néhány nagyon fontos szót kiszótárazott a lányának és felírta egy papírra, hogy valamennyire megértsék egymást. Nagyobbik lányom osztályfőnöke beszerzett egy német-magyar szótárt, biztos, ami biztos. 

Az iskolában ők voltak az első magyar gyerekek, viszont az igazgatónő gondoskodott róla, hogy az évnyitón már a magyar zászló is ki legyen függesztve a többi mellé, elég sokféle nemzetiségű gyerek jár az iskolába, ez elég sok zászlót jelent, nekünk olyan jólesett látni, hogy ott a magyar is. 

Teljes multikulti 

Egy olyan városban élünk, ahol nagyon sokféle nemzetiség él együtt, ami szintén megkönnyítette a beilleszkedést, hiszen nem csak mi vagyunk idegenek, hanem szinte mindenki más is. 

Tavalyelőtt vettünk egy házat, az egyik szomszédunk görög, a másik román, a szembeszomszéd orosz, a mellette lakó pedig dán, és sorolhatnám tovább. A házat olaszoktól vettük. 

Amíg nem beszéltem németül semmennyit se, elég kicsi volt az önbizalmam, de ahogy telt az idő és láttam, hogy mások sem beszélnek jól, mégis boldogulnak, úgy gondoltam, hogy akkor ez nekem is menni fog. 

Természetesen azóta elég nagy változás állt be mind az önbizalmam, mind a nyelvtudásom terén. Mindig szólok előre, hogy nem beszélek túl jól németül, de mindenki csak legyint, és közli, hogy ugyan már, semmi baj nincs az én tudásommal. 

Nem kezd el senki hangosabban beszélni, vagy mutogatni, viszont hiába kérem, hogy picit lassabban, nagyjából 3 szó után ugyanolyan gyorsan beszélnek tovább. 

Nekem például nagyon tetszik, hogy amikor végigmegyünk a piacon, az tele van olasz bácsikkal, akik amúgy olaszosan beszélgetnek egymással, akár az utca két oldaláról is. 

Az sem hátrány, hogy egy nyugodt kisvárosban élünk, ahol rengeteg zöld terület van, ami csodaszép ősszel és tavasszal is, először azt gondoltuk, hogy a gyár miatt ez egy csúnya iparváros, de tévedtünk, jó a belváros nem szép, de az erdők, a környező falvak igen. 

Nem zárkóztunk be 

Szintén sokat segít, hogy a városban annak ellenére, hogy tényleg kicsi, mindent megtalálhatunk. Rengeteg program van a gyerekeknek. Mindig vannak rendezvények, nem csak gyerekeknek. 

Nem zárkóztunk be, eljárunk moziba, színházba, kiállításokra, a planetáriumba, kirándulni, és nem zárkózunk el a környező városok rendezvényeitől sem. Próbáljuk maximálisan kihasználni a hely adta lehetőségeket. Ez például remek abban az esetben, ha az ember befordulna, esélyt sem adunk a depressziónak. 

Az otthon érzést szintén erősíti, hogy kialakult az itteni baráti társaságunk. Köszönhetően a blognak, amit írok, jelentkezett pár magyar, akik barátkoztak volna velünk. És miért is ne? 

Olvastam a múltkor, hogy miért is kerüli a külföldön élő magyar a másik magyart, nos engem rossz tapasztalat nem igazán ért még. Volt, aki csak segítséget kért, és amennyire tudtunk, segítettünk is. Viszont nagyon jó, hogy igazi barátságok is kialakultak. Közösen kirándulunk, bográcsozunk, grillezzünk. 

Azt nem állíthatom, hogy tele vagyunk német barátokkal, mivel a férjem nemzetközi csapatban dolgozik, így az ebből kialakult barátságokat kár lenne nemzetiségekre bontani. 

A lányoknak viszont elég sok barátjuk van, és szintén nagyon vegyes nemzetiségűek. Szinte minden második hétvégén nálunk alszik valamelyik barátnőjük, időnként kérek egy kis szünetet, mert amikor 4 lány viháncol át egy hétvégét, az olykor fárasztó is tud lenni. A barátnők olykor kirándulni is jönnek velünk, és ez oda-vissza működik. 

Hazajárnánk-e? 

Többször beszélgettünk már róla, hogy ha nem lenne okunk hazamenni, gondolok itt a családra, akkor vajon hazajárnánk-e. Nincs honvágyunk, nem hiányzik a Túró Rudi, persze a családon kívül elég sok szálon kötődünk Magyarországhoz, de az biztos, hogy a hazalátogatásaink gyakorisága erőteljesen megváltozna, ritkulna. 

Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk Magyarországon lenni, csupán annyit, hogy annyi szeglete van még a Világnak, amit nem láttunk, de jó lenne. A szabadságaink időtartama viszont véges. 

Szerettük volna, ha minden jól alakul, hogy tényleg otthon érezhessük magunkat, és tulajdonképpen senki és semmi nem nehezítette meg a dolgunkat, mondhatnék olyanokat, hogy sokat esik az eső, vagy nem tudom, más nem jut eszembe. De ez csak nyafogás lenne. Igen, tényleg sokat esik az eső, de cserébe szép zöld a környezet, és van esernyőnk. 

Egy biztos, most úgy érezzük, hogy a világ sokkal nagyobb, mint a költözésünk előtt volt, a lehetőségeink is kevésbé korlátozottak, és nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy nem maradunk itt örökre, hanem idővel továbbállunk, mert egész sok helyen otthon tudnánk magunkat érezni.” 

HÍRMONDÓ

Háromszoros fizetéssel viszik Bécsbe a pesti buszvezetőket

A bécsi tömegközlekedési vállalat buszvezetőket keres metrópótló buszokra. Pár tucatnyi budapesti sofőr már korábban kiment Bécsbe. Néhányuk most visszajött, és a háttérben toboroz sofőröket a bécsi metrópótláshoz. A fizetés háromszorosa a pestinek.

Ha érdekel ausztriai munka, akkor ide kattintva keresgélhetsz rengeteg állásajánlat között.

Jól járhatnak a magyar orvosok a Brexittel 

Miközben rengetegen azon aggódnak, mi történik majd az Egyesült Királyságban dolgozó magyarokkal az ország uniós távozását követően, a magyar Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke úgy tartja, a dolog jól is elsülhet.

Egyre több brit kér német állampolgárságot 

Miközben ha Theresa May brit kormányfőn múlik szinte biztosan elindul ebben a hónapban a szigetország uniós kilépési folyamata, a Németországban élő brit állampolgárok meglepő, de logikus lépésre szánják el magukat.

(Fotó: pixabay.com/unserekleinemaus)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével. 

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: sorozat Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5412318473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2017.03.07. 06:50:56

Anyuci nem dolgozik 3 éve?

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.03.07. 08:58:27

ketfele magyar van.
az egyik nem erzi magat otthon egy ido utan Magyarorszagon, de az uj orszagaban sem. tehat a koltozest egyfajta vesztesegkent eli meg.
a masik pedig tiszta nyeresegkent, mert otthon van Magyarorszagon is, az uj hazajaban is, es nagyjabol barhol a vilagon.

MRN 2017.03.07. 09:46:15

Nagyon korrekt, jól megírt poszt.
A továbbiakban is kellemes, nyugodt életet kívánok a családnak.

London2009 2017.03.07. 11:10:15

@puhacica: akkor en a harmadikfele vagyok. Otthon erzem magam az uj orszagomban es nagyjabol barhol a vilagon, kiveve Magyarorszagon. :D

Mrs. Clayton 2017.03.07. 11:32:03

@London2009: ne mar, hogy Mo Indianal meg ilyen Somalianal is rosszabb es ott jobban otthon lennel?

London2009 2017.03.07. 11:38:57

@Mrs. Clayton: ez nem osszehasonlitgatas volt. Csak szimplan egy kijelentes, hogy nem erzem mar otthon magam Magyarorszagon. Lehet, hogy Indiaban is jobban ereznem magam expatkent, mint Magyarorszagon. Szomaliat nem ismerem. : )

P.Elliot 2017.03.07. 11:42:58

Ennyire vegyes a szomszedsag ahol lakik a posztolo?
Itt azert nem ekkora a bevandorlas, ezt abbol is latom hogy a szomszedaim, beleertve keresztul kasul vagy 10 utcat, vagyunk mi akik nem itt szulettunk, egy lengyel csalad, egy orosz no es egy Trinidadbol ide ferjhezjott amerikai ferjjel. A tobbi mind amerikai.
Kulfoldiekkel megtomott varosreszrol nem is tudok, kiveve a mexicoiak tomorulnek egy helyre.
A poszt nagyon jo, sok szerencset a csaladnak.

London2009 2017.03.07. 11:43:56

De szuper cikk! Vegre egy tipikus hataratkelos poszt! Nagyon meghato volt amikor a ferjerol irt, hogy mennyire hianyoztak egymasnak.

"Együtt mi még a világ végén is boldogulnánk."

Illetve nagyon tetszett a magyar zaszlos es a nemet anyuka kedvessege.

"Nagyobbik lányom osztálytársának az anyukája, amikor megtudta, hogy a lánya egy magyar kislánnyal barátkozik, akkor néhány nagyon fontos szót kiszótárazott a lányának és felírta egy papírra, hogy valamennyire megértsék egymást."

Mondhatnam, hogy cuki! Szep napot! :D

Hari Seldon 2 2017.03.07. 11:50:53

Van egy pár hasonlóság, a családjaink között, 2013-ban indultunk mi is, csak a Rajna másik oldalára. Meg nálunk egyel több a lány…

„Időnként nap közben is fel kellett hívnom a férjemet, hogy ugyan beszéljen már hozzám magyarul, mert még egy német szó és befogom a fülem. „

Hát sok ember van így a némettel, már elsőre is… :-) – Na jó, nem cikizem jobban őket. Egyébként egyszer, amikor úgy volt, hogy esetleg Németországba megyünk elkezdtem lelkesen hallgatni a német nyelvleckéket, és egy idő után, amikor kezdtem érteni egy-egy gyakorlatot, úgy „szépült meg” (OK, ez talán túlzás) de lett egyre megszokottá a hangzása. Szóval valószínűleg ez minden nyelvvel így van. Amíg nem érted, addig lehet, hogy zavar, amikor már nem csak hangok halmaza, „otthonossá válik a nyelv” és nem zavar a hangzása, mert nem arra figyelsz, hanem az információra.

„Mi nem úgy költöztünk ki, hogy majd meglátjuk mi lesz, vagy majd kitaláljuk, ha ott leszünk, kivárjuk, hogy hogyan alakul, hanem nagyon is tudatos döntésről beszélünk. Az nem volt opció, hogy ha valami nem tetszik, akkor van út visszafelé is.
Elhatározásunk hosszú időre szól, egyáltalán nem szeretnénk visszaköltözni, vagy ha egyszer mégis felmerül, akkor addig semmiképp, amíg a lányaink le nem érettségiznek.”

Ez nálunk is így van. Mondjuk mi a felsőoktatás irányát nézve, amikor arra kerül a sor, ahhoz sem "nagyon ragaszkodnánk", hogy ott tanuljanak. Van itt is pár jobb lehetőség.

Főgebra 2017.03.07. 12:40:33

@London2009: @Hari Seldon 2:
És ő az a hölgy, akit múltkor elmondtatok mindennek, mert a férjét, a blogjában, "Zuramnak" aposztrofálta!

London2009 2017.03.07. 12:42:12

@Főgebra: que? Az kizart, en tok gyakran hivom a ferjemet a zuramnak. Szerintem osszekeversz valakivel.

Shaktee 2017.03.07. 12:42:12

@Főgebra: talán az irását kritizálták, nem a személyt.

Kapito?

Csodabogár 2017.03.07. 13:48:03

Jó poszt, szerencsés boldog család. Azért annyira nem rossz itthon, sőt!

Nekem is vegyes szomszédságom van. :-)
Az egyik szomszéd, Amerikából jött haza, a másik Németországból, na meg jómagam. De van egy igazi hazai szomszéd is, igaz ő külkeres volt és beutazta ezen minőségben az egész világot. Ő az egyetlen akinek fizették az útjait minden felé. Hozzá képest mi hárman gyenge kezdők vagyunk utazás téren.

Hari Seldon 2 2017.03.07. 13:51:23

@Főgebra:
Ááá.... Már megint mondtad!

mint a lovagok, akik azt mondják hogy "ni"... - tessék, megint mondtad! (gyalog galopp)

Russel Coutts 2017.03.07. 13:56:27

@P.Elliot: Wolfsburg azért nagyon más, mint más részei Németországnak. A város népességi jelentése szerint pl. Landkreis Wolfsburg-ban - igaz, csak egy hajszállal - többen vallják magukat olasz nemzetiségűnek (nem állampolgárnak!), mint németnek. A németek után jönnek a tunéziaiak és a görögök. Ez a négy nemzetiség adja a város lakosságának közel 80%-át. Ehhez jön hozzá, hogy a lakosok önbevallás alapján több, mint 130 különböző nemzetiséghez tartoznak.
Mindez a gyárnak köszönhető, a jelenleg is rendkívül intenzív dolgozói csereprogram eredményeként mindenhonnan a világból költöznek ide családok. De a nagy számú olasz, görög és tunéziai lakosság a 70-es évek munkásimportjának tudható be. Érdekes azonban, hogy amíg a görög családok gyermekei már jellemzően nem maradnak itt, nagy számban költöznek mindenfelé Németországban, az olasz közösség eléggé "röghöz ragadt" maradt, és az ő gyermekeik adják nagy számban a 2., 3. generációs olasz dolgozókat a gyárban. (Meg persze a rengeteg olasz étterem, kávézó, cukrászda, stb... tulajdonosait, dolgozóit.)

Herr Géza 2017.03.07. 14:20:30

Német poszt és semmibe sem tudok belekötni... Hogy mik vannak? :))))))
Na persze erre garancia Edit, ismerve a blogját is. :D
Ez a mondat meg egyenesen nagyon ütős:
"Igen, tényleg sokat esik az eső, de cserébe szép zöld a környezet, és van esernyőnk."
:)))))))))))
Ilyen egyszerű tud lenni a világ.
Örülök, hogy tobábbra is alles klar, és remélem a Zuramnak is biztos a jövője is a VW-nél. :D

Herr Géza 2017.03.07. 14:23:20

HÁ-nak sok szeretettel: direkt maradt le Edit blogjának a linkje?

P.Elliot 2017.03.07. 14:34:32

@Russel Coutts: Itt Usaban regen volt ilyen a vilaghaboruk elott, kozben, utana amikor nagy volt a bevandorlas hogy egy-egy nep reteg egyhelyre telepedett le, egy kozeli varosban pl. a vilaghaborus magyarok meg az 56-osok, jo sokan voltak.
Megis, az o gyerekeik felnove szetszeledtek az orszagban, a magyarok itt kihaloban vannak, a mexicoi lakossag tort fel jobban bar most majd ha visszazsuppoljak az illegalisokat akkor az nagyon le fog csokkenni mert foleg abbol allnak.
Egy masik, kicsit tavolabbi varosban indiaiak telepedtek meg, hatalmas szamban, egyelore legalabbis mert a gyerekeik szinten szetszelednek.
Valahogy nem akar maradni senki mostanaban azon a helyen ahol felnott, ezt most Usara ertem. Megy a munkaja, lehetosegei es a vagyai utan igy aztan nem maradnak meg a nep kozossegek.

P.Elliot 2017.03.07. 14:36:41

@London2009: Hol a link, en sem talalom pedig szivesen elolvasnam, olyan kellemes poszt ez itt...

Herr Géza 2017.03.07. 14:38:12

@Russel Coutts: Szerintem valamit el tetszett nézni abban a statisztikában. A magára Wolfsburg városára vonatkozó,adatok (2014.) szerint a lakosok 33,4% rendelkezik migrációs háttérrel. Ezeknek több mint egyharmada saját maga vándorolt be és már német állampolgár, kb. ugyanennyi nem is német állampolgár és kb. egynegyedük már itt született állampolgár migrációs háttérrel.
Ehhez képest nekem egy "kicsit" túlzásnak tűnik, hogy többen vallanák magukat olasznak, mint németnek, már csak azért is, mert viszonylag ritkábban vallja magát egy német olasznak, mint egy itt született olasz származású polgár németnek.
Azt készséggel aláírom, hogy a külföldi származásúak közül az olaszok lehetnek a legtöbben.

Herr Géza 2017.03.07. 14:42:42

@London2009: @P.Elliot: Oszt hol? Mert én biza nem látom....
De persze én tudom, csak gondoltam nem a kommentek közé kéne tenni:
editpuskas.wordpress.com/

Herr Géza 2017.03.07. 14:46:29

@London2009: Ja megvan, hát benn a poszt közepén.... Nem az elejére vagy a végére szokta HÁ kitenni??
Nem csak én nem találtam, úgy tűnik....:)))

P.Elliot 2017.03.07. 14:50:32

@Herr Géza: Koszi, en bizony nem talaltam sehol...

Herr Géza 2017.03.07. 15:02:23

@P.Elliot: Ott van tényleg az utolsó előtti fejezetben:
"Az otthon érzést szintén erősíti, hogy kialakult az itteni baráti társaságunk. Köszönhetően a BLOGNAK, amit írok, jelentkezett pár magyar, akik barátkoztak volna velünk." (Nagybetűs kiemelés tőlem, de itt átmasolva már nincs mögötte a link....) :D

Ponton Bianchi alkatresz nagykereskedelem 2017.03.07. 17:24:44

@London2009: "Otthon erzem magam az uj orszagomban es nagyjabol barhol a vilagon, kiveve Magyarorszagon. :D"

- megis magyar forumokat blogokat olvasgatsz es kommentelsz. Elegge.ellentmondasos.

DieNanny CH 2017.03.07. 18:34:04

Az én falumban annyira multikulti van, hogy ha az egyik gyerek mondja, hogy jött egy új osztálytárs, automatikusan az az első kérdésem, hogy tud-e németül.
4 hónappal ezelőtt jött egy arab anyanyelvű kisfiú, tegnap meg egy portugál.
A suli üvegajtajára tegnap ki volt téve egy szép tábla, hogy 'Isten hozott Pedro X.'
Kedves gesztus ez is.

DieNanny CH 2017.03.07. 18:35:17

@Ponton Bianchi alkatresz nagykereskedelem:

Azt mondta, Mo-ot nem érzi az otthonának. Mi köze magyar anyanyelvű embereknek ehhez az érzéshez?

Shaktee 2017.03.07. 18:41:13

@Ponton Bianchi alkatresz nagykereskedelem:

Te pedig egy nagyrészt kulfoldon eloknek keszult blogon nyekeregsz - otthonrol. Nem erzed hogy...?

kék madár 2017.03.07. 19:12:53

@puhacica: ketfele magyar van: aki ket reszre osztja a magyarokat meg aki 2+-ra es aki ebbe belekot. :)

Shanarey 2017.03.07. 20:00:52

@muzzie canuck:

Angliában él, mert érdekes módon annyira mégsem jó Magyarország, hogy ott éljen.

Shaktee 2017.03.07. 20:07:38

@Shanarey: Azé mert egy bonyolult lélek. Brit Onyon :-)

Shanarey 2017.03.07. 20:12:56

A poszt nekem oké, de a német nyelv problémát, nem értem. Ha ott él akkor azt kell hallgatni, nem pedig a magyar rádió avagy TV adásokat.

2017.03.07. 20:24:35

Ez ari volt, @Herr Géza: neked meg jo az uj avatarod :)

A hirmondohoz kapcsolatban annyit tennek hozza, hogy egy ilyet is olvastam nemreg: index.hu/kulfold/2017/03/06/egyre_tobb_buszvezetot_vernek_meg_becsben/ szoval siman lehet, hogy a haromszoros ber csupan kockazati potlek :D Vagy Magyarorszagon is van ilyen mar? Allitolag nagyon elkanaszodtak az utasok, peldaul allandoan walkmant hallgatnak :D Szoval eszembe jut nehany kerdes ezzel kapcsolatban :)

Shaktee 2017.03.07. 20:50:59

@mojyo: "Szoval eszembe jut nehany kerdes ezzel kapcsolatban"

shoot :P

Mrs. Clayton 2017.03.07. 20:52:51

@London2009: nekem vegulis mindegy, csak ugy fura hogy mindenhol mashol kb olyan mint otthon, csak egyedul Mo-n nem meg Somaliban, de ott csak azert, mert meg nem voltal.
Elmondod miert haragszol, mar ha egyaltalan Mo-ra?
Pl a ferjem eddig csak parszor volt, mondjuk igazi seggfejekkel nem is talalkozott, de szivesen koltozne oda, ha mondjuk kapna munkat, meg elboldogulna angolul. Azert annyira nem szar hely szerintem se.

Shaktee 2017.03.07. 21:01:38

@Mrs. Clayton: show us the way jesszi :-)

Russel Coutts 2017.03.07. 21:08:40

@Herr Géza: 2-3 évente (nem tudom pontosan, de nem évente) készít a város egy összefoglalót a város lakosságáról, amit aztán mindenfelé osztogatnak a helyi rendezvényeken. Azt hiszem tavaly kaptuk mi is az utolsót, abban voltak ezek a számok. A brossúra már nincs meg, elektronikusan meg nem találom, csak a Bevölkerungsbericht-et, de az meg nem tartalmazza ezeket.
De szerintem az biztos, hogy 33%-nál több a nemzetiségiek aránya. Ha csak abból indulok ki, hogy a 60-70-es években importáltak kb 15 év alatt 3×10000 munkáscsaládot a 3 országból, az már maga legalább 60000 ember, ha nem több. Ez meg már maga a jelenlegi lakosság fele. Ok, sokan elköltöztek innen azóta, de rengeteg másféle népesség is jött. Rengeteg az orosz, a spanyol és a mexikói, meg az indiai is manapság. Meg még az isten tudja milyen egyéb.

M. Péter 2017.03.07. 21:35:00

OFF: Egy kis jó hír, a brit Belügyminsztérium azt mondta, hogy nem fogják kitoloncolni azokat a diákokat, akiknek nincs betegbiztosítása.
www.theguardian.com/uk-news/2017/mar/07/uk-tells-eu-students-it-will-not-deport-them-for-lacking-health-insurance

Horthy Miklós cselédje 2017.03.07. 21:40:37

@Shanarey:

Pedig nem rossz hely Magyarország.

Én annak ellenére is nagyon szeretem hogy munkásként tényleg jóval ócskább ott élni mint Nyugaton.

Valószínűleg ezért is fogok majd hazaköltözni.

Nyugaton még gazdagként se vagy polgár, a hazában viszont szegényként is az vagy.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2017.03.07. 22:08:46

@muzzie canuck: ki volt az eggyel korábbi avatarod? A hiányos műveltségem, most elárult.

Shaktee 2017.03.07. 22:11:00

@kisrumpf: david bowie, elõtte snétberger ferenc

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2017.03.07. 22:24:59

@muzzie canuck: az előbbit azért megismertem, utóbbiról még sosem hallottam. Köszönöm.

Dikusz 2017.03.07. 22:25:32

@mojyo: nem tudok cikket belinkelni, de szintén az indexen találhatod meg az itthoni verziót.
A cikk címe: "Kifogy a BKV az emberekből, sztrájk várható"

Érdemes elolvasni. Az van benne (többek között), hogy pár korábban kiment sofőr toboroz 2-3 évre sofőröket, többszörös bérért.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.03.07. 22:34:00

@kék madár: szoval igazam van, mert ha mas nem, az biztos, hogy ketfele magyar van. :D

kék madár 2017.03.07. 22:55:31

@puhacica: azon sosem nem vitatkoznek, hogy igazad van-e.

M. Péter 2017.03.07. 22:56:51

@kék madár: 10 féle ember létezik: aki ismeri a kettes számrendszert és aki nem.

kék madár 2017.03.07. 23:01:41

@M. Péter: es ebbol legalabb 9 fele ember egyetert veled

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.03.07. 23:01:47

@kék madár: huha, ez most nagyon komolyan hangzott :)

Dikusz 2017.03.07. 23:05:52

@muzzie canuck: nem olvastam annakidején ezt a cikket. Viszont a cikk megjelenése utáni napon megjelent A HVG-ben egy másik, érdemes azt is elolvasni.
A linkelt cikkben a volt "újságíró" F.Tiborként (szakmai beceneve állítása szerint Schwarz) e név alapján találtam a cikkeket.

Horthy Miklós cselédje 2017.03.07. 23:40:58

@Dikusz:

Azért van cirkusz a BKVnál, mert a budapesti albérletlufi odarakott ennek a szektornak is.

Sztájk meg nem valószínű hogy lesz, mi nem franciák vagyunk,hogy ki merjünk állni magunkért.

Herr Géza 2017.03.08. 01:17:16

@Russel Coutts: Az ilyen mezei mateknak nincs sok értelme. Hidd el, a 33% is baromi sok, messze a német átlag (21%) fölött van. De maradjunk annyiban, hogy azért még az összes külföldi származásúak aránya sem közelíti meg a németekét, nemhogy egy népcsoporté (ld. olaszok a példád szerint). Még Wolfsburgban sem.
Sőt, ha a saját példádat továbbgondolod, miszerint az olaszokon kívül ott vannak még a törökök (azért lefogadom, hogy ők még ott is többen vannak, mint az olaszok...), a lengyelek, az oroszok és az ex-jugók, mint az országszerte legnagyobb bevándorlónemzetek, meg hozzáadjuk a resztlit is, akkor annak kéne logikusan kijönnie, hogy a németek durván kisebbségben vannak. Ami azért szimplán nem igaz.
De nézd meg ezt, ha nekem nem hiszel:
www.wolfsburg.de/~/media/wolfsburg/statistik_daten_fakten/statistik_daten_und_fakten/stadtwolfsburg_statistik_datenfakten2016.pdf?la=de-DE
A "Bevölkerung" fejezetben, a diagramm fölött találod meg az aktuális 2016.-os számokat.
Egyébként pedig "Landkreis Wolfsburg" nem is létezik, mert Wolfsburg "kreisfreie Stadt", azaz önálló járási jogú város.

Herr Géza 2017.03.08. 01:23:54

@Shanarey: Te, ő annyira kozmopolita vs. díszmagyar, hogy már maga sem tudja, hogy hol él. Tegnap még a "kommunista" cégéről beszélt, ahol nőnapoznak, ilyenből szerinted sok van a UK-ben??? ;)))))

Herr Géza 2017.03.08. 01:25:59

@mojyo: Thx.:))) Te meg adós vagy még egy válasszal.... :D

Russel Coutts 2017.03.08. 08:52:45

@Herr Géza: Most már komolyan elbizonytalanítasz, hogy mire is emlékszem :) De ez még mindig nem az, amire gondoltam. Ez a Bevölkerungsbericht-nek az összefoglalója. Mi valami mást kaptunk...
De megnéztem ezeket az adatokat is.
A 2000-es állampolgársági törvény változása miatt az ebben található korfa alapja a MigraPro által a bejelentkezési adatbázisból kitermelt adatok, ami a születési hely, az egyéb állampolgárság, honnan költözött a városba, és a német állampolgárság megszerzésének módja adatok kombinációjából próbálja megtippelni a bevándorlási arányokat.
Ami a legnagyobb gond ezzel, hogy a rendszer a bevándorló családok már itt született gyerekei esetén nem tudja jelezni a migrációs hátteret (Németo-ban született, nincs egyéb állampolgársága, német városból költözött ide, ha nem itt született és klasszikus úton kapta az állampolgárságát). Éppen emiatt három kategóriát különböztet meg: külföldi állampolgárok, német állampolgárok migrációs élettörténettel és német állampolgárok ismeretlen migrációs élettörténettel. Ennek további finomítására szeretnék a jövőben bevezetni a migrációs leszármazási történetet, de ez a személyiségi jogok sztori miatt egyelőre még csak a jövő zenéje.
Szóval ezek a Bevölkerungsbericht-ekben kiadott számok csak a bevándorlási arányokat tartalmazzák, nem az itt élő nemzetiségek arányait. Az ennél biztosan nagyobb.
Amúgy csak érdekességképpen: Wolfsburg azok közé a városok közé tartozik, ahol a török és a szerb népesség szinte elenyésző. Épp most a 2016-os népességi jelentésben olvastam, hogy 626 török és 221 szerb él itt. Ehhez képest 213 magyar is van. Szerintem ennek a legfőbb oka, hogy ha valaki a gyárban nem kap munkát, akkor eléggé nehéz elhelyezkedni. A gyárba meg az utóbbi 1-1,5 évben igen nehéz bekerülni, pláne itt "nem preferált" országból érkezőként. (Mielőtt valaki belekötne, ez nem rasszizmus, hanem munkaszervezési kérdés. Az összes gyárban homogén nyelvű/nemzetiségű műszakok is vannak a német műszakok mellett. De jelenleg tudtommal már csak angol meg olasz nyelvű fut, de régen volt arab és görög is, de ez minden gyárban változik. Ha jól tudom, Pozsonyban és Ingolstadt-ban preferált nemzetiség a magyar.)

London2009 2017.03.08. 20:00:46

@Mrs. Clayton: csak hosszan tudnek erre valaszolni, untatni viszont nem szeretnelek vele. Ez a Szomaliaval valo hasonlitgatas, nyilvan nem lehet komoly, de ugye nem is errol volt szo.
De egyebkent igen, nagyon haragszom Magyarorszagra. Tudom, hogy elvileg vannak ugye a hataratkeles fazisai. Na ram azok sem illenek. Orommel jartam haza az elso evekben, konnyen tettem, hiszen nem kenyszerbol mentem el. Viszont egyre nehezebben terek vissza es egyre jobban haragszom Magyarorszagra. De tul hosszu lenne, ugyhogy ebbe most nem megyek bele inkabb. : ) De koszi, hogy erdekelt es megkerdezted!

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.