oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • Pink Petsch: @Schwiiez: "...És minél kisebb részét költod a fizetésednek lakhatásra, annál nagyobb Svájc előnye... (2019.10.20. 23:37) Sakkjátszma a jövőért
  • gabors: @Made in Austria Blog: eloszor is igen megtudnam csinalni ... evekig ?? nem de nem errol volt sz... (2019.10.20. 23:26) Sakkjátszma a jövőért
  • Pink Petsch: @Made in Austria Blog: Ok, értem, akkor marad a kocsi. -Zárójelben, becsekkolni a stuttgarti és a... (2019.10.20. 23:14) Sakkjátszma a jövőért
  • Pink Petsch: @Horthy Miklós cselédje: No ne mondd! Mióta lett Ausztriából nem többségében fehér emberek által l... (2019.10.20. 22:59) Sakkjátszma a jövőért
  • Schwiiez: @star70: Mondjuk egy pék Ausztriában keres évi 20,5 ezer eurót, Németországban 20,6 ezer eurót, S... (2019.10.20. 22:58) Sakkjátszma a jövőért
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2017. január 05. 06:43,  Győrtől a milánói divatvilágig 97 komment

2017. január 05. 06:43 Határátkelő

Győrtől a milánói divatvilágig

Győrből Milánóba vezet a mai történet, ráadásul tele leszünk kulisszatitkokkal, hiszen Zsófi nem csak a divatvilágba kóstolt bele, hanem az olasz város dómjában is dolgozott. Nem rövid a mai poszt, de nem fogtok unatkozni, ennyit ígérhetek!

olaszorszag_milano_varoskozpont_foto_pixabay_com_igorsaveliev.jpg

„2014 nyarán költöztem Milánóba, mert ott élt az akkori barátom. Még ma is gondolkodnom kell azon, vajon tényleg miatta költöztem-e ki, vagy csak egy kézenfekvő menekülőutat választottam? Ezt sokszor megkérdeztem tőle is. 

Szabadulni akartam valamitől, amit otthon csináltam. Egy divatcégnél kezdtem el dolgozni a belvárosban, és próbáltam úgy tenni, mintha a drága ruhák, a belvárosi környezet és a felszínes légkör természetes közegem lenne. 

Fiatal külföldi lányként Milánóban a divatvilágban volt legegyszerűbb munkát kapni, ez volt az első állásinterjúm és öt perc után kérdezték mikor tudnék kezdeni. 

Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy valaha valamit is kezdeni szeretnék ott, pedig esküszöm szeretek dolgozni. Tulajdonképpen arra gondoltam, amikor Milánóba költöztem, talán majd felszolgálok egy ideig és kitalálom, mit csináljak. 

Bemutatóterem némi hátulütőkkel 

De akkor jött ez a lehetőség, ez a szépséges sórum (showroom), aminek olyan szépséges volt a bejárata, a váróterme, az irodái és a bemutatóterme, hogy az interjú előtt még pisilni sem mertem elmenni. Szerény ember vagyok. Öt perc után mégis mosolyogva mondtam, hogy holnap tudok kezdeni. Jellemző. 

Ez a hely tehát nagyon szép volt, ezt nem vehetem el tőle. Talán még majdnem túl szép is egy magamfajta kelet-európai vidéki lánynak. A belváros egy kedvelt macskaköves gazdag részében, ahol sok a kacskaringós kis utca, sok a drága kis üzlet, sok a mélyzöld növényzettel rendelkező hűvös kapualj, melyen benézve szökőkutat meg vespákat lát az ember, és itt, az egyik ház belső udvarának kapujából lehetett bemenni ebbe a sórumba. 

Szürke márványból volt kirakva a padló, fehérek voltak a falak rengeteg nagy ablakkal, melyek a belső kertre nyíltak, ahol szintén burjánzott ez a mélyzöld, hanyagul lenyírt futónövényzet. 

Sötétbarna mahagóni asztalokon álltak a vastag könyvek tele képekkel, gyertyákkal és illatosítókkal, hátrafelé pedig három emeleten kezdődött a tágas és fényes bemutatóterem. 

A helység folyosóin mégis mindennek ellenére állandóan, az első pillanattól kezdve, ahogy beléptem, szarszagot éreztem. Nagyon jó a szaglásom, és ezt a szarszagot most mind a kétféleképpen lehet érteni. 

Ugyanis rengetegszer volt probléma a csatornarendszerrel, erre volt valami berendezésük, mert állandó gondot jelentett, hogy eldugultak a vécék és olyankor ez a berendezés riasztott, hangosan riasztott az egész sórumban és olyankor tudni lehetett, hogy mindjárt odaszáll az ember orra alá a szarszag. 

Ezenkívül egy másfajta szarszag is terjengett ezeken a folyosókon, amit én tényleg azonnal éreztem, esküszöm azonnal éreztem, de elnyomtam ezt a kellemetlen érzést. Mosolyogtam és azt mondtam, holnap jövök és kezdek, mert azt hittem, velem van a baj. 

„Kellemesen feszült” hangulat 

Ebben a bemutatóteremben 50 nő dolgozott együtt a divatos ruhák eladásán. Egy ilyen bemutatóterem tulajdonképpen kereskedőcég. Sokféleképpen működhet együtt a partnereivel, amik kis butikok, viszonteladók, nagy áruházak, illetve természetesen maguk a márkák, amiket elad a partnereinek. 

Annak megfelelően, hogy ötven nő mellett mindössze két férfi volt ebben az irodában, a hangulat minden nap kellemesen feszült volt. 

Első napomon mosolyogva és reménykedve érkeztem, a barátom, aki miatt én Milánóba költöztem, azt mondta rendkívül büszke rám, hogy két nap alatt micsoda komoly helyre vettek fel. 

Azt figyelmen kívül hagytuk, hogy szerződést nem adnak és csak szezonális munka, mindenképpen egy nagyon fontos hely fontos márkákkal, tehát mosolyogva és reménykedve érkeztem. 

Marica nyitott ajtót, kinek nevét ká-val kell ejteni. Egy szürke kardigán volt rajta, amire flitterekkel az volt írva, Créme de la Créme. Mosolyogva köszöntem és bemutatkoztam, mondtam neki, hogy ciao, én kicsoda vagyok, jöttem az első munkanapra. 

Marica lassan és nyugodtan végigmért. A fejem búbjától kezdte a lábujjamig, majd újra vissza a fejem búbjáig és megállapodott a tekintete az arcomon, majd rezignáltan azt mondta ciao, megfordult és lassan elsétált a magastalpú cipőjében és a Créme de la Créme kardigánjában. 

Nem tudom, miért csináltam végig 

Minden egyes nap gyűlöltem bemenni erre a helyre dolgozni, mégis hosszú hetekig bejártam, melynek minden egyes munkanapját továbbra is gyűlöltem. Sokat sírdogáltam a vécékben, ez azt hiszem jellemző rám, mármint hogy szeretek vécékben sírdogálni. 

Nem tudom, miért éreztem úgy, hogy nekem kötelességem végigcsinálni, amit elvállaltam, amikor még egy darab szalvétára sem írtunk rá semmiféle megállapodást és mindennek ellenére nem bírtam ott hagyni ezt a helyet a szezon kellős közepén, mert felelősséget éreztem, mert kihívásnak éreztem, mert azt hittem jó ha ezt csinálom és majd beleszokom ebbe is, belejövök és jó leszek és elfogadom és minden rendben lesz. Ha kérdezték hol dolgozom büszkén, de fáradtan és nagyképűen válaszoltam rá. 

Mivel csak a szezonra vettek fel, ami pár hét az ilyen divat showroomokban, a bő egy hónap után boldogan fellélegezve mentem ki az ajtón. Tőlem aztán lehet mondani, hogy minek pár héten problémázni, a legtöbben ezt mondják rá, ugyan már, nevetve kibírod, de akik ezt mondják, ők még egész biztos nem dolgoztak divat sórumban. 

Talán sokan tapasztalták már, hogy az idő tud rohanni, meg tud cammogni, sőt még egyenesen állni is képes. Hát itt aztán állt. A fizetésemet - ami az első napon nagyon jónak tűnt, de utolsó napomon úgy éreztem, semmi ahhoz képest, hogy az embernek itt mit kell kiállnia napi 12 órán keresztül - már megkaptam, és megfogadtam, hogy soha többet még a közelébe sem jövök ennek a városrésznek. 

Egy hét múlva már újra ott voltam. 

Nagyon szerettem volna családhoz tartozni 

Signora Donatella a perui tulajdonos személyesen hívott fel. Signora Donatella egy szép hatvanas nő erős kisugárzással, karakteres arcberendezéssel és finom eleganciával. 

Signora Donatella a sórumot maga építette fel és vezetőknek a gyerekeit, Angelát és Pablot tette. A sórumot és alkalmazottait, az ötven fiatal lányt a családjának hívta és azt mondta, amikor felhívott, én bizony hiányzom ebből a családból. Szerződést nem, de több pénzt ígért. 

Azt kell mondjam, nem sokáig emésztettem a kérdést. Még csak 1-2 hónapja voltam ott a városban, és nagyon szerettem volna családhoz tartozni. Nagyon szerettem volna az otthoni barátoknak és családtagoknak, főleg anyukámnak azt mondani, hogy minden rendben van, nagyon egyszerűen beilleszkedtem és nagyon jól érzem magam, én a változásokat jól viselem és a kanyarokat tökéletesen veszem. 

Aggályaimat csak néha magammal és a barátommal osztottam meg, de továbbra is arra jutottunk, majd jobb lesz, majd beilleszkedem, és minden megy tovább a maga rendeltetése szerint egyszerűen, mintha mi sem történt volna, és én, a győri kocsmáros lánya igenis beleillek a milánói divatvilágba, amiben egy percig sem éreztem magam otthon, ahol 1000 eurós kabátokat árul az ember nagykereskedelmi áron és a dolgozók is abban járnak, hogy beleilleszkedjenek a divatvilágba. 

Az álom 

Ezekben a napokban a következőt álmodtam egy éjjel: melegen süt a nap és én a hűvös tengerben úszkálok. Idegesen úszom, pedig jó úszó vagyok. Több kis pálmafás sziget is van körülöttem elérhető távolságban. 

Félek az alattam lévő mélységtől, de ezt nem mutatom ki, nehogy eluralkodjon rajtam ez a pánik. Körülöttem motorcsónakokon, matracokon, vízibicikliken emberek cikáznak. Ezeken mindenhol ismerősöket és családtagokat látok. 

Mindenki mosolyog, integet és egymásnak kiabál. Beszélgetnek és hozzám is beszélnek, én pedig okosan válaszolok a kérdésekre. Jó úszó vagyok, tempózás közben most mégis mintha fáradnék, de próbálom nem kimutatni. 

Olyan szép ez a nap, olyan jókedvű mindenki, biztosan drága volt ezt a nyaralást megszervezni, hát én is képes leszek megerőltetni magam és azt mutatni, hogy jól érzem magam. 

Egy motorcsónak hullámokat ver felém, amitől vizet nyelek. Mosolygok, pedig érzem már nincs sok erőm magamat a víz felett tartani. Nem értem, miért, mert eddig nem voltam fáradt. Hiába úszom, nem tudom megközelíteni semelyik csónakot, matracot, vagy szigetet. 

Anyukám is fent van az egyik ladikon és megkérdezi, milyen a munka, mit vacsoráztam, és hogy érzem magam. Azt mondom, a munka megterhelő, de kihívás, nem vacsoráztam, mert fogyózom, és minden rendben van a barátom és köztem. 

Amint ezt kimondom, amint ezt a hazugságot kimondom, az összes matrac, motorcsónak és ladik az anyukámmal együtt eltűnik, és én akkor veszem észre, hogy fuldoklom. 

Elmenekülni a gondolataim elől 

Miután kiköltöztem, elkezdtem rendszeresen futni és edzeni. Ezt otthon is csináltam, de másképp. Otthon azért futottam és edzettem, hogy jó alakom legyen, és lefogyjak. Akkor, ott kint azért futottam, hogy estére kifáradjak, és el tudjak aludni. Hogy el tudjak menekülni a gondolataim elől. 

Egyik nap, amikor a negyedik kilométeremet futottam a Castello Sforzesco körül, és már a huszonötödik ember előzött le, azt mondtam: ebből elég. És akkor megálltam. És ez volt a legjobb az egészben. 

A divatcéget otthagytam, amit a környezetem nem értett meg, mert jól fizetett. Nem értették, hogy egy gép járt be oda helyettem mindennap, egy gép, amit reggelente bekapcsoltam, és estére túlságosan lemerült ahhoz, hogy ereje legyen bármihez is, ami addig fontos volt számára. 

Showroomtól a dómig 

Bejelentett munkát külföldiként a divaton kívül az egyetemi végzettség és több nyelv kitűnő ismeretével is nehéz volt találni, a munkanélküliséget pedig egy idegen országban nagyon rosszul viseltem. Észre sem vettem, és öt kilót fogytam, miközben egyik lélekölő állásinterjúról futottam a másikra. 

Akkor kezdtem el a milánói dóm kasszájában dolgozni. Azt hittem, csak addig fogom csinálni, amíg más, fontos és felelősségteljes karrierlehetőséget nem találok. Ezzel nyugtatott a barátom is. 

Félévnyi kasszázás után jöttem rá, hogy nem akarok már más, felelősségtejes karrierlehetőséget keresni. Ezután pár hónappal jöttem rá arra is, hogy nem bujkálhatok tovább a milánói dóm kasszájában az elől a döntés elől, hogy elhagyjam a barátomat. 

A levél 

Amikor már tudtam, hogy haza kell, de még nem tudtam, hogy haza is fogok költözni, mert féltem, rettenetesen féltem, nem találtam kapaszkodót, nem találtam semmit, ami végre elindítana, akkor kerestem egy levelezőtársat. Egy ismeretlent, akin keresztül végre elkezdtem beszélgetni önmagammal. 

Így kezdődött: 

„Kedves Lajos, tudomásodra szeretném hozni, hogy a milánói dóm május elsejétől fizetőssé vált. Ha meg szeretnéd látogatni ezt a műemléket, akkor két eurót kell fizetned érte az épület mellett elhelyezett bádogkonténerekben szorongó kasszásoknak. Az egyikük én vagyok. 

Nem akarattal kerültem ebbe a munkakörbe, velem ez véletlenül történt, mint általában minden. Néha azért mondok nemet, de leginkább csak sodródom. Most azért írok neked, mert lassan kiszállok ebből a tragikomédiából, hamarosan elhagyom Milánót, pedig most érzem igazán, hogy végre pezseg körülöttem az élet. A mondanivalómnak jelenleg se eleje, se vége csak közepe, az viszont állatira sok. 

Egy rövid lélekölő irodai időszak után, amiből több hónap fuldoklás után sikerült végre kiszállnom, a dóm kasszájában találom magam. Állatira klassz hely, de persze ezt akkor még nem veszem észre. 

Akkor még az zavar, hogy egy konténerben ülök, pedig én irodában dolgoztam, ahol volt saját asztalom, saját telefonom, saját gépem, saját fontoskodásom, egóm és kávészünetem. 

A dóm az olasz gótika mesterműve, de keveredik benne a barokk és a reneszánsz is. Építése 1386-ban kezdődött Gian Galeazzo Visconti herceg utasítására, a lebontott Santa Maria Maggiore bazilika helyén, és hat évszázadon át tartott. Az építési munkálatokban részt vett Leonardo da Vinci is. 

1418-ban V. Márton pápa, 1572-ben pedig Borromeo Károly szentelte fel. A dóm 1935-ben és 1943-ban a bombázások után restaurálásra szorult: felújították a padlót, és kicserélték a megrongálódott szobrokat és más dekoratív elemeket. 

A 153 m hosszú, 93 méter széles és 108 m magas katedrális teljes egészében márványból készült, és 3400 szobrának köszönhetően a gótika jeles szimbóluma. 

A bejáratok 

Azon gondolkodom, mi a célja a dómba igyekvő embereknek? Több helyen lehet bejutni, attól függően ki hova igyekszik. Van a fizetős bejárat, a hírhedt kéteurós, ahol elméletileg az épület szinte minden részét meg lehet látogatni. Kivétel, ha valamilyen ünnep vagy felújítás van, vagyis minden második nap. 

Én tényleg nem vagyok hülye, de az összes energiámat felemészti és meghaladja, hogy megjegyezzem, melyik szentnek a sírja vagy a kórus melyik része melyik nap hány órától hányig van lezárva és az emberek nagy részét ez nem is érdekli, kivétel, ha felhívom rá mélyen tisztelt figyelmüket. 

Két eurót szeretnék kérni, de azért jelzem, kedves hölgyem, hogy 5-ig látogatható az épület, mivel 6 órakor nagymise lesz a kardinálissal (ahogy ezt szépen elmondták nekem előtte, mikor megérkeztem a konténerbe a műszakomra, de azóta nem vettem rá magam, hogy megnézzem, ki az a kardinális). 

Hát akkor mégis, hogy képzelik… ahogy ezt mondja, tényleg azon gondolkodom, hogy képzelem. Hát akkor miért kellene neki fizetnie, ha itt van a kardinális úr és egyébként is, hogy képzelem úgy általában, hogy pénzt kérek egy templomért. 

Ő milánói, 70 éve milánói, az édesapja is milánói és Istennek, aki értünk küldte szent fiát igenis ingyenesnek kellene lennie. Ahogy ezt mondja, totálisan azonosul, teljes egyetértésben van önmagával és a többi sorban állóval, akik hangos igennel választják őt vezérül, a néninek igaza van, ez istenkáromlás! Rablók! Vérszívók! Kommunisták! 

Ilyenkor mindig egyénre szabott válaszokat adok. Van, hogy csak mosolygok, ez van hölgyem. Van, hogy az illető néni csúnyán beszél velem és én azt magamra veszem, hiszen a néni nem számol a ténnyel, hogy én egy önérzetes kasszás vagyok. Akkor addig nem adok jegyet senkinek, amíg tőlem bocsánatot nem kérnek. 

Van, hogy olyan szavakat mondat ki velem a helyzet, amiktől magam is viszolygok és azt hittem, soha ki nem mondok ilyet: hölgyem, kérem, nyugodjon meg, én csak a munkámat végzem. 

Együtt vannak és értik egymást 

Szóval van, hogy fellázad az egész sor, pár percig mindenki megérti a másikat, ők a sértettek, a meglopottak. Lassan aztán lecsendesednek a kedélyek. Belátják, hogy nem tudnak mit csinálni, mégsem ronthatnak be állat módjára a megszentelt helyre, aminek minden bejáratát 5 kalasnyikovos katona őrzi. 

Összemosolyognak, hogy hát ilyen az élet, ez van, a levegőért is fizetni kell, de ők összetartanak. Együtt vannak és értik egymást, akár csak egy pillanatra is, hiszen egy perccel később már a templomba tartó sorban tapossák egymás lábát, de addig a pár másodpercig ők, a sorban állók minden más lény fölött állnak és egységet alkotnak. Ez egészen gyakori a kasszás életében, ő a sor ellensége, a rossz és káros tényező. 

A hölgy, aki magára veszi a vezér szerepét élete alakítását nyújtja. Bár nyilvánvalóan máshol is fellépett már ezzel, gyógyszertárban, élelmiszerboltban és más helyeken, ahol igazságtalanság érte, de számomra itt és most nyújtja élete alakítását és borzasztó mód szórakoztat. 

Nagyon szép néninek látom, igényesen és csinosan öltözik, korának megfelelően. Engem ravasznak nevez, mikor megtudja, hogy nincs nyugdíjas kedvezmény, majd sokáig forgatja a szemét és néz rám rosszallóan. 

Eleinte sajnálom, hogy nem tehetek értük semmit és minden porcikámban szégyellem magam, de szakmai előmenetelem során magatartásom később erős változásokon megy át. Jöhet bátran bárki, nénik, bácsik és más nehéz esetek, nem hátrálok meg, el fogom nekik adni azt a kéteurós jegyet. 

Van, hogy elfelejtek szólni az egyes lezárásokról, korlátozásokról, vagy egyszerűen belefárad a szám és az emberek szemébe nézve érzékelem, a legkevésbé sem érdekli őket, hogy a kórus bal szárnya ma le van zárva. Ez viszont veszélyes játék. 

- Senorita, maga nem szólt, hogy San Carlo sírja ma le van zárva. 

- Valóban nem. 

- Felháborító. Én csak San Carlo sírja miatt szerettem volna bemenni. Hogy lefényképezhessem a nagymamának. És erre le van zárva és maga nem szólt. Hogy képzelik? Ezt most azonnal elmondom minden spanyol nyelvűnek a sorban, ma semmi értelme nincs bemenni ebbe a kastélyba. 

Tényleg kastélyt mond. Tényleg meg van sértve és tényleg nekiáll a sorban állókkal diskurálni. Én csak hálás lehetek neki és remélem, pár embert tényleg visszatart a látogatástól ez a rettenetes hír. 

Van egy másik bejárat. A hívők bejárata a szent ajtón. Ezt ténylegesen így hívják, hogy Porta Santa. Ott nem kell, hogy a kedves hívő jegyet váltson, ott bemehet ingyen. Számomra nem világos valaki mitől hívő. Amint ezt az információt közlöm a jegyvásárlóval, általában átvedlik hívővé. 

- Mennyi? 

- Kettő euró kérem szépen. 

- Az isten bassza meg, csak imádkozni akartam. 

- Akkor lesz szíves a szent ajtóhoz fáradni a hívők bejáratához, ott nem kell jegyet váltani. 

- Na azér’, mer’ még a kurva egyházér is fizetni kell, pedig én olasz vagyok, nápolyi vagyok. Nápolyban semmiér nem kell fizetni. 

Ez a szent ajtó, itt igyekeznek befelé a hívők tehát. Itt is ugyanúgy megmotozza őket az 5 kalasnyikovos katona, mielőtt bárki is az oltáriszentséghez, gyónáshoz, gyertyagyújtáshoz járulna, de nem kell jegyet vennie, mert ugye hívő, neki nem kell fizetni. 

Arra gondoltam, hogy a beléptető katonáknak rövid ellenőrzés alá kellene vetni a hívőket. A szent cél érdekében. Hogy kiszűrjék ki az igaz és ki hazudik. Így talán nem is kellene őket átvizsgálni. Nincs szükség nehéz kérdésekre. 

- Maga tehát hívő? 

- Igen. 

- Akkor mondja fel nekem szépen a négy evangélista nevét. 

- Máté, Márk, Lukács…Takács? 

- Nem jó, csak három helyes. Hát-hát, három helyes mellé jöhet egy mentőkérdés. Mondja fel nekem a hiszekegyet és már mehet is. 

A vécé 

A fő konténer, vagyis a Doboz mögött található a fizetős vécé. Eleinte két euróba került, de az emberek nem szívesen fizetnek annyit a vécéért, mint a dómért, így végül 1 euró lett. Erre ráharaptak, mindig tele van. 

Mi, kasszások a rokkant vécét használhatjuk. Ez nagyszerű. Ha a kasszás nagy nehezen bezárja kis ablakát két percre, hogy csendben kiszaladjon a vécére, amint kilép a Doboz ajtaján egy egész sornyi arc fordul felé. 

Á, te vagy a kasszás. Hova mész? Pisilni?? Pont most? Amikor majdnem én jövök? Próbálok csendben besomfordálni a másik dobozba, a vécébe. De ott van a vécés. Ma éppen Pipi az. Egy kistermetű, sunyi képű román cigány. Tőle kell elkérni a rokkant vécé kulcsát. 

Négy vécés munkatárs van. Az afganisztáni vécést kedvelem, el-elszívunk egy-egy cigarettát és ő közben az afgán irodalomról tart nekem előadást. A nigériai vécés lány kedves és helyes, sokat mosolyog rám, de nem beszél semmilyen általam ismert nyelven. 

Amennyiben Pipi van műszakban, inkább beülök valahová egy kávéra, csak ne kelljen a konténerben pisilni. Pedig eleinte nyitott voltam rá, kíváncsian vártam, hátha ő is tart valamilyen előadást nekem, de nem tartott. Mindig az az érzésem, hogy be szeretne jönni utánam a vécébe. 

És van a nápolyi harcsabajuszos vécés bácsi, aki úgy érzi, ő mindenkinek az apukája. „Neeee, neeeem kell neked oda bemenni, odaadom a rokkant kulcsot, nincsen bent senki. Jól tartom én az én báránykáimat, most lett kitakarítva.”  

Pipi tisztában van a hivatásának fontosságával. Jó hangosan megkérdezi minden alkalommal „na, mi van, pipilni kell?” Odaadja a kulcsot és közli, továbbra is értelmetlenül hangosan, hogy most takarította ki a vécét, jó tiszta. 

Eközben egy teljes francia család próbál bejutni a másik vécébe, de az ajtók (itt automaták vannak) soha nem működnek. Dolgom elvégzése után már csak csendben szeretném visszaadni a kulcsot Pipinek és futni a menedékedbe, a Dobozba, de Pipi nem hagyja, szeretne visszajelzést kapni. 

- Ugye milyen tiszta volt? Senki nem takarít úgy, mint én! 

Mire végzek, a francia család még mindig ugyanott tart, nem sikerült bejutni a vécébe és apukának most már majd szétrobban. Leleményes, gyors és pisilnie kell. Amint meglát kijönni a kulcsra zárható ajtón, nem hagyja, hogy bezárjam, besurran, és már gombolja is a nadrágját. Szánakozva adom vissza Pipinek a kulcsot, van bent egy francia, oldja meg ő, nekem jegyeket kell eladnom. 

Dráma a vécében 

Később, egy meleg augusztusi délutánon a vécét zárva találom. Nem kivételes eset ez, sokszor van zárva. Sokszor úgyis zárva van, hogy nyitva van, mert egyszerűen nem működik. De most teljesen le van engedve minden redőny és egy mentőautó áll előtte. 

Mi történik itt, kérem, nem lesz ez így jó, minden turista kopogtatni fog a jegyirodás konténer előtt, hogy nekik pisilni kell. A nap stresszesen telik, az ember, akinek pisilni kell, igen türelmetlen tud lenni és kevésbé működik együtt a jegyvásárlásnál. 

Én mindenkit a múzeumba küldök, ami hatkor szokott zárni, és amit soha senki nem látogat meg, hiába mehet be a dómos jeggyel. Ezen a napon azonban már 5-kor bezár, soha nem volt még így tele érdeklődőkkel. 

A konténeres vécében eközben dráma zajlik. Két vécés összeverekedett. A nápolyi harcsabajuszos a nigériai lánnyal. A vita tárgya az volt, hogy ki takarít jobban. Ez szó szerint így történt. 

Pénzügyek 

Sok gondot okoz a váltópénz és az aprópénz. Ha a vécéből nyert aprópénz elfogyott, akkor csak a szolgálat vezetőjétől lehet aprópénzt szerezni, az ő cellája pedig a sekrestye mellett található közvetlenül a főoltár alatt. 

A főoltárnál gyakran miséznek, hiszen minden látszat ellenére mégis egy templomról van szó. Kétszáz színpompás ruhába öltözött pap zsolozsmázik és rója a köreit az oltár körül, miközben én aprópénzért megyek. 

Tizenkét évig jártam katolikus iskolába, nem tudok közéjük rohanni az aprópénzért, így csak állok és várom, hogy végigsétálják a köreiket, hogy legyen aprópénzünk, hogy zavartalanul tudjuk a népet beléptetni ebbe a cirkuszba. 

A kassza kulcsát szintén a dómban kell leadni zárás után. Szeretem a zárás szertartásos folyamatát. Ez az igazság pillanata is, ekkor derül ki, hányszor adott rosszul vissza, nyomtatott ki rossz jegyet, vagy fogott össze véletlenül több bankjegyet az ember. 

Ekkor remegünk egy picikét mindannyian. Ha hiány van, azt saját pénzből kell pótolni. Persze ha többlet van, szinte mindig kiderül, hogy az valaki másnak a hiánya. 

Egyszer Leonardónak - igen, tényleg ez a neve és képzeld, még szerelmes is voltam belé pár hétig -, szóval neki egyszer 86 euró hiányzott, Silvionak 180, Monicának ellenben több volt 266-tal. Ilyenek vannak. 

Elszámolunk a bevétellel, én a 19-es kasszás számommal, behordjuk a totemnek nevezett ártáblákat és térképeket, fertőtlenítjük a kezünket és attól függően, hogy kivel zárunk, könnyed zenét teszünk be mindehhez. Sokat elárulnak ezek a zenék nagyra becsült és imádott kollégáimról. 

Ma a Besame mucho szól, amit Petra énekel lelkesen, ez a szikár moldáv lány, aki egyszerre 10 nyelven beszél túl minden turistát. Sehol máshol nem bírnám elviselni a Besame muchot, de Petra társaságában tökéletes. 

A kulcsot a dómba kell bevinni zárás után. Szeretek ilyenkor bemenni. Ilyenkor tényleg olyan amilyennek egy dómnak lennie kell. Majdnem üres, méltóságteljes, békés, lent valamilyen szertartás megy a papoknak, akik valami dallamosat énekelnek, pont kellemesen szól a sekrestye felé az erős tömjénillatban. 

A kínaiak 

A kulcs leadása közben köszöntöm az éppen sekrestyében tartózkodót, ez tulajdonképpen kis túlzással bárki lehet. Hiába van kiírva 68 helyre, hogy no visitors és no entry, bőven belefér 1-1 oltáriszentséggel fotózkodó kínai turista, akire senki nem figyelt, ő pedig nyugodtan besétált. 

Később nyilván arra hivatkozik a saját nyelvén, hogy ő semmilyen más nyelvet nem ért. Ezt csak feltételezem, mert én sem értem őket. De én nem hiszek nekik. Hogy utazhatnak több ezer kilométert úgy, hogy még azt sem értik, no entry? 

Ezek csak ravaszkodnak. Hülyének tettetve magukat a sekrestyében pisilnek, oltáriszentséggel fotózkodnak, így jutnak be végül minden öltözőbe és egyáltalán mindenhova. 

Reggel hétkor nyitás előtt már a konténer előtt állnak az 500 eurós bankjeggyel és kétségbeesetten mutogatnak a dómra, ahová be akarnak menni. „I want this castle”. A sekrestyében meglepő módon ma este tényleg csak a sekrestyés tartózkodik. 

Sekrestyés, egyházfi: a sekrestye szolgálatát ellátó személy. A latin szertartásban templom közeli lakása alapján mansionarius, feladata alapján custos, őr. 

Feladatkörébe tartozik a templom épületének és fölszerelésének gondozása és a harangozás. Székesegyházakban és nagy templomokban több is dolgozhat a sekrestyeigazgató irányítása alatt. Szerzetes templomokban laikus testvér, másutt világi férfi vagy nő. 

Felkészültsége és katolikus vallásossága mellett nagyon fontos kulturáltan együttérző magatartása, hiszen a papot kereső hívők gyakran először a sekrestyéssel találkoznak. Fizetését a plébánia javadalomból és a stólából kapja.

Kérlek, írd be a keresőbe azt, hogy sekrestyés és menj rá a képtalálatokra. Félelmetes. 

Egy zavarba ejtő kérdés 

Egészen melankolikus hangulatom van, hiszen tudom, már nem sokáig tart az én dómos pályafutásom, a sekrestyés ebből kibillentve kérdezi tőlem, hogy kérek-e rózsákat. 

Általában zavarba jövök, ha nem az anyanyelvemen tesznek fel nekem meglepő kérdést, mert szinte biztos vagyok benne, hogy valamit rosszul értettem, de ezúttal nem. 

Megismétli a kérdést: kérek-e rózsákat. Persze, hogy kérek, már hogyne kérnék, nemrég felvett szokásom ez, megpróbálni mindenre igent mondani, főleg ha ingyen van. 

A sekrestyés pár perces távollét után egy hatalmas, csokornak nem nevezhető kupaccal érkezik vissza. Rám néz, konstatálja, hogy nő vagyok, szőke vagyok, magas vagyok, a legférfiasabb oldalát mutatja felém és még be is csomagolja nekem újságpapírba a virágot, majd mélyen a szemembe nézve boldog új évet kíván. 

Kifelé sétálva szemügyre veszem a csomagot. Mindenféle méretű egyesével csomagolt hervadozó kis rózsácskák. A hívők által a Kisjézusnak a dómban hagyott karácsonyi rózsákat tartom a kezemben. 

Én, aki kasszásként közellenségük vagyok, viszem haza a félig kókadt ajándékokat, amik a dómba már nem kellenek. De nekem kellettek és teljesen elérzékenyülten ölelem magamhoz ezt a tökéletes kis romhalmazt.” (Részlet „A dóm kasszása” című kiadásra váró regényből.

A divatvilág és a visszatérés 

A dóm kasszája után pár hónapra újra visszatértem a divatvilágba. Most már tudom, hogy ha a dóm kasszájában maradtam volna, abban a rejtett konténerben, ahonnan minden elől elbújva csendben lehetett szemlélni a világot, nem lett volna erőm hazatérni. 

Az utolsó divatban eltöltött hónapok, és az a tőlem távol álló világ billentett ki annyira az egyensúlyból és abból, akire azt hittem én vagyok, hogy már nem volt más választásom, mint gondolkodni, vagyis leülni és leveleket írni ennek a Lajosnak. 

Lajos nem ismert engem, ezért Lajosnak elmagyaráztam mindent a dómról, a divatról, a magánéletemről, mert Lajoson kívül már nem tudtam mással beszélni. 

Kellett egy kívülálló, egy külső szem, aki elég távol volt ahhoz, hogy ne legyek egyedül mindezzel. Ebből gyűjtöttem erőt és bátorságot ahhoz, hogy közel a harminchoz belássam, az eddigi út ugyan felesleges nem volt, de egyáltalán nem abba az irányba vinne, amerre menni szeretnék. 

A hazaérkezésem utáni visszahelyezkedéssel, munkakereséssel és elhelyezkedéssel kapcsolatos megfigyelésekről bővebben az Üdv Itthon Fiatal nevű oldalamon olvashattok.”

HÍRMONDÓ

Jön az ingyen pénz a finneknél

Igaz, egyelőre nem mindenkinek, csak a kiválasztottak egy csoportjának. Vajon csak egy elvetélt kísérlet, vagy ez lesz a jövő?

Váratlanul lelép a Brexit-tárgyalások kulcsembere 

Fél éven belül Sir Ivan Rogers a második magas rangú távozó. Na de miért lépett le éppen most?

A beköltözés izgalmai 

Új lakásba költözni mindenhol izgalmas dolog, külföldön meg különösen, hiszen a különböző kulturális szokások itt aztán különösen megmutatkoznak. Például Angliában.

(Fotó: pixabay.com/IgorSaveliev)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr812097753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.01.05. 08:02:21

Könyvnek jó posztnak gyenge.
A miértekre nincs válasz.

Taxomükke (UK) 2017.01.05. 08:45:40

Meg csak az otodenel jarok, de mar hosszu... A velemenyem: ajjajjajjjj.
A "sórum"-ért harom napra visszazavarnam oda.
Na jo, nem vagyok ennyire lelketlen.
Megprobalom elolvasni a hatralevo hatezer sort...

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2017.01.05. 09:13:19

A dóm kasszás részt lehetett volna kicsit tömörebbre venni és a végét nem így elnyisszantani, akkor szerintem kerekebb lenne az egész.

LondonFashion 2017.01.05. 09:18:28

Nekem tetszett, konnyen vegigolvastam, jo a stilusa! Persze jo lett volna a vegen konkretumokat olvasni, de akit erdekel, ott a sajat blogja...

fhdgy 2017.01.05. 09:20:20

Egy barátom mesélte, hogy amikor katona volt, egy katona társa, aki pásztor volt civilben, a nagy beszélgetésekkor mindig csak hallgatott, szinte egy kukkot sem szólt.

Egyszer aztán megkérdezték tőle, hogy miért hallgat mindig, miért nem szól egy szót sem?

A válasz: Minek annyit beszélni!

Nekem most csak egy kérdésem van: Minek annyit írni?

Golf2 2017.01.05. 09:52:57

Hosszú,és a templomos rész durva.

Mrs. Clayton 2017.01.05. 10:07:27

Meg soha senkinek nem irtam ilyet, de ez szuper volt, meg olvastam volna

pasztasuta 2017.01.05. 10:17:27

Mi ez az olasz poszt dömping ezen a héten?
Ez nagyon jó volt, kár hogy már nem vagy itt posztíró, elmehettünk volna aperitivozni mondjuk a Fonderie Milanesi-be. :)

Ginix 2017.01.05. 10:45:18

nekem is tetszett. valóban nem posztnak való, de közben pont arra gondoltam, h klassz lenne ezt könyvben olvasni:)

Csodabogár 2017.01.05. 10:57:15

Nem rossz, de posztnak, nekem, hosszú. Végül is számomra az volt a legnagyobb baj, hogy semmi konkrétumot nem tudtunk meg az egészből. Leginkább azt nem, hogy a posztoló végső soron mit szeretne csinálni. Persze lehet, hogy regényeket ír és ez itt a promocio.

London2009 2017.01.05. 10:57:42

@Mrs. Clayton: Szerintem nem, ot Kiss Angelanak hivjak, nem Zsofinak. : )

Beriman 2017.01.05. 11:03:29

@diggerdriver: Ha könyvnek jó, akkor posztnak miért nem??

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2017.01.05. 11:06:39

@Beriman:
Azért mert a poszt az egy tömörített történet, ahhoz ez túl sok.
Könyvnek viszont egész jó lenne.

Beriman 2017.01.05. 11:07:21

Itt egy pár példa

1 ha meleg van az a baj
2 ha hideg, akkor az
3 ha hosszú, akkor az
4 ha rövid, akkor az... és még van rengeteg

Ha elfogadjuk azt, hogy ez így van, akkor nem panaszkodnánk annyit :))))))

Beriman 2017.01.05. 11:08:07

@diggerdriver: A könyv meg rövid lenne :)

Értelek :)

London2009 2017.01.05. 11:31:01

Konyvnek szerintem is jo lenne! Viszont jo lett volna par felmerult kerdesre nemi magyarazatot kapni. Az peldaul nem derult ki, hogy miert volt ennyire szornyu a divatmunka? Kivancsi lennek, hogy mi lehet annyira rossz, hogy inkabb beul egy kontenerbe jegyeket arulni. Illetve az is erdekelne, hogy miert romlott meg a kapcsolatuk a baratjaval? De ez mondjuk mar csak kivancsiskodas. : )

macamuca [IHUN] 2017.01.05. 11:35:23

Huhhh....
Ha azt mondom, zavaros, akkor nagyon visszafogottan fogalmaztam...
Nagyobb baj, hogy a leírtak nagy valószínűséggel a szerző fejében uralkodó káoszt tükrözik. Sodródik, olykor kapálózik, aztán ismét sodródik: ahogy írta, nem nagyon tud nem-et mondani. Könnyebb lenne nem-et mondani (meg igen-t is), ha tudná, mit akar, merre szeretne haladni, mit szeretne (akarna...) elérni, mi a célja. De semmi cél-féleség nincs..., csak sodródás: most ez van, most meg az, most meg amaz, mikor mit sodort elé az élet/sors/akármi. A pillanatnyi akármit aztán gőzerővel, teljes erőbedobással csinálja, 100 %-on pörög ("nem tudok nem-et mondani"...), idővel kimerül, megtorpan, aztán a következő elésodort valami kapcsán kezd pörögni.
Céltalan sodródás, végkimerülésig.
Élethossziglan is lehet menekülni, sodródni is, vagy meg lehet állni és végiggondolni, mit is akar valójában....
Bocs, ha negatívnak tűnik mindez, de sajna semmi pozitívumot nem vettem észre/nem éreztem a sorok, szavak, események mögött.
Sokat beszél/ír, de semmit nem mond = sok beszédnek sok az alja : vagy rájön, hogy a rengeteg szóval/beszéddel mit akar elfedni, önmaga elől (!!), vagy pörög tovább önmaga mókuskerekében, a végkimerülésig....

sellőlány 2017.01.05. 11:42:06

Nekem tetszett, mégha nem is klasszikus poszt volt. Jók a jellemrajzok, a helyzetek abszurditása, mindenki életében előforduló skiccek, csak nekünk időnk nincs rájuk, vagy nem írunk róluk. A humora különleges, áthallásos, mint a román Pipi neve, ami olaszul pisit jelent. :-) Ti is megnéztétek a sekrestyés szóra a képtalálatokat? :-D Az ilyen munkák, amikor az ember átlép egy másik valóságba, mint a sajátja, sok felismerést hoznak. Már ha észreveszi az ember. (Felidézte az olasz éveimet, és az alakok szinte semmit nem változtak.) Különösen szórakoztatóak a FB posztok is.

Herr Géza 2017.01.05. 11:42:56

Nem mennék műelemzői mélységekbe, de nekem tetszett. Hangulata van, ami átjött. Engem a konkrétumok, miértek annyira már nem is érdekeltek. Így jó, ahogy van.
Azért ha Zsófi errejár, azt feltétlenül megkérdezném, hogy mennyibe kerül egy liter 3,5%-os laktózmentes tej Milánóban.... :)))))

sellőlány 2017.01.05. 11:52:46

@Herr Géza: Hello Géza, friss infó... Az olaszok többsége letojja az ilyen mentes cuccokat. Az utóbbi években, ha nem is nagy választékban ugyan, megjelentek az ilyen mentes cuccok itt-ott, de egy szimpla utcai coop-ban rá fogsz faragni. Cukrászdákban meg pláne. De a kávézókban, ha nem is olyan régen, már kapható kávé szójatejjel, mint alternatíva.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.01.05. 11:54:29

nagyon tetszett, olvastam volna meg. a hivos-szent ajtos resz volt a legkiralyabb. :D

2017.01.05. 11:54:33

Hu de jo volt, ez nekem is nagyon tetszett, Milano <3 Erdekes amugy, hogy az olasz ismerosok szerint tokre nem nagy szam, mert, hogy "semmi sincs ott, csak a design, a divat, meg a dom" (no comment :D), es akkor a posztolonak meg pont ebben sikerult reszt vennie, nem am benzinkuton vagy ilyen univerzalis helyeken, amik mashol is vannak, hanem pont ezekbol a milanos esszenciakbol kapott, szerintem ez tok erdekes.

Erdekes, hogy a domos munkarol ismerunk meg karaktereket meg sztorikat, de a legszornyubbnek a divatos munkat tartotta, es arrol meg szinte nagyon keveset tudunk, errol jobb lett volna tobbet, engem erdekelt volna :)

Szoval ja, szerintem ez tokre szuper volt igy, meg meg meg, a hazakoltozes nem erdekel, irjal Milanorol meg :D

2017.01.05. 11:55:54

@sellőlány: "Ti is megnéztétek a sekrestyés szóra a képtalálatokat? :-D"

En nem mertem! :D

Ginix 2017.01.05. 12:09:13

@sellőlány: csak miattad, hát elég fura (a sekrestyés szóra a képtalálatok mármint) :)

Herr Géza 2017.01.05. 12:11:50

@sellőlány: Na ezért volt ott az a pár szmájli.... :D Gondolod, hogy engem érdekelnek az ilyen "mentes" cuccok? Bocs, dehogynem, italban csak alkoholmenteset iszom....
Csak az ilyen posztoknál szokott jönni, hogy nincsenek benne konkrét, "használható" infók, így aztan ez egy szarkasztikus kérdés volt részemről. Kérhettem volna csirkemell árat is, vagy stílszerűen a 8 tekercses, újrahasznosított, 4 rétegű illatosított budipapír árát is akár. :)))))

sellőlány 2017.01.05. 12:12:46

@mojyo: Pedig tényleg meg kell. Priceless... :-D Milánó csak annak nem különleges, aki nem ott él, vagy hallomásból nem megy el oda soha, esetleg leragad a dóm környékén. Ha ott élsz, ezermillió arcát apránként tárja fel, amolyan realisztikus, melankolikus módon. A mélyzöld teraszok és tetők látványa engem is mindig lenyűgöz. Ahogy a hűvös belsőkertek is, egy-egy palazzo mélyén. Nem hiába ez a város (volt) az olasz költők, novellisták székhelye. Teljesen igaz rá, hogy az olasz kultúra kvintesszenciája ott csúcsosodik ki. Csak nyitott szemmel kell járni. Főleg a kevésbé ismert helyeken. :-)

Mrs. Clayton 2017.01.05. 12:13:12

@mojyo: pedig az is jo, en ramentem a facebookjara ott is van par tortenet

sellőlány 2017.01.05. 12:18:49

@Herr Géza: Már hogy ne értettem volna. ;-) Kérlek szépen, máskor a Peronit/Morettit kérdezd, meg a 24 hónapos parmigianot, esetleg a San Daniele kilóját. Ha már a sarokpontokról beszélünk. :-) Még hogy illatosított budipapír... Átlagban sima, snassz kétrétegű fehér még az úri házaknál is. :-)

2017.01.05. 12:34:33

@sellőlány: "az olasz kultúra kvintesszenciája ott csúcsosodik ki."

Marmint, ha hihetunk a milanoiaknak. Ellenben egy romai egeszen biztosan azt mondana, hogy a fenti mondat csakis Romara lehet igaz, egy napolyi szerint pedig nyilvan Napolyrol van szo. :D

Amugy nekem pont ilyen deli (szicilai) alakok allitottak, hogy marpedig Milanoban nincsen semmi, de tenyleg semmi, kiveve nyilvan azt a par dolgot amik nekem fontosak (marmint a design meg a divat :D a domhoz nem fuz szemelyes erdekeltseg, de szepnek szep amugy :D), szoval ez egy ilyen dolog.

sellőlány 2017.01.05. 12:59:57

@mojyo: Na igen, nézőpont kérdése. Rómához és Nápolyhoz képest, Milánónak tényleg nincs könnyű dolga. Már a helyzete is szerencsétlen, beszorulva egy platón a hegyek közé, amik a városból még csak nem is látszanak. A felhők is sokszor megállnak felette és olyankor szomorú szürke az egész város. Nincs igazi középkori negyede, ami van, a Dómban és pár templomban, esetleg palazzo, mercato töredékekben ki is merül. Ott a 19-20. századot inkább tettenéri az ember, és ezzel együtt a modern olasz városi identitást, főleg ha ismer onnan valakit, aki ott tősgyökeres. De az ember érzékei pont, hogy egy ilyen környezetben élesednek ki, és ez ellentmondásos módon inspiráló tud lenni. Elkezdesz befelé élni. Az "Io sono l'amore" c. film (angolul: I am love) szerintem tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit ott az ember megél, vagy amitől mindig távolmarad. Milánóinak lenni nem érdem, inkább küldetés és egy külföldi ott mindig kívülálló marad. :-)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.01.05. 13:06:20

Na, hát nem sz@rral gurigázik mostanában itt a tél...Novemberben 110 éves rekord dőlt meg a napi havazásban, olyan 35-40 centi körül; most meg új országos hidegrekord dőlt meg, minusz 41 fok...
Beteg...
:-)))))

www.svt.se/nyheter/inrikes/nytt-koldrekord-for-sasongen-minus-41-3-i-nikkaluokta

Mikor még ott laktunk, -34 volt a nekem a leghidegebb, azt még úgy ki lehetett bírni.De most lassan a jegesmedvégyek is szívatóval indulnak...

Viszont heje-huja, jön a 3 napos 7vge, lehet menni csúszkálni!

Herr Géza 2017.01.05. 13:07:45

@sellőlány: :D No de én ám az átlagmagyar egyszerűhatárátkelő szemszögéből kérdeztem ám.... Hát hol hallott az a Peroni meg Moretti urakról, na meg miért mérnék kilóra a Szent Danit? A lejárt szavatosságú (24 hónap, wtf?) parmigiano-ról meg azt sem sejti így, hogy eszik-e, vagy isszák... :))))
Na de mennyiért adják ott a marhapöri+nokedli+saviubi kombót????? És van-e arra olyan rendes húsleves meg halászlé? Naugye... :))))

Herr Géza 2017.01.05. 13:10:23

@Herr Géza: Ó, várjál, hát a fájndiningen felnőtt magyar meg a nyúlszőrős kanalat keresi. Olyan van-e ott??? :))))

Herr Géza 2017.01.05. 13:13:19

@geegee: Na megbocsájtok, most szépítettél....
A múltkor egyszer lebasztalak a "bankkarcsi"-ért, de az "a jegesmedve is szívatóval indul" duma nagyon ott van.. :))))))))

sellőlány 2017.01.05. 13:14:13

@Herr Géza: De akkor ebből a logikából a laktózmentes is kilóg, de nagyon. ;-)

nemor 2017.01.05. 13:18:31

Zsófi, lenyűgöz a stílusod, arány- és humorérzéked. Az értékrended is :-) És hogy a "semmiben" meglátod a történeteket. Írásra születtél :-)
Már pár mondat elolvasása után azt akartam írni, hogy ÍRJ!!!, de szerencsére a vége felé jelezted, hogy ezt teszed. Sok sikert hozzá. (Te olvasol Gavaldát? <3)

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.01.05. 13:38:57

ja es ami meg nagyon jo volt, hogy jott az elejen az a szep leiro resz a macskakovel, veszpaval, marvannyal es arado fennyel es akkor egyszercsak bekoszont a szarszag. :D

LittleG (uk) 2017.01.05. 14:14:09

@sellőlány: nekem is tetszett, szeretem az ilyen humort, de a képtalálatokat nem mertem megnézni, munkában vagyok, bazi nagy a képernyőm és mögöttem ül a főnököm :)

Egyszer már rákattintottam itt valamire, amit nem győztem bezárni...

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2017.01.05. 14:16:19

en is kerek ebbol a fubol amit hasznalsz
please!!!

Shaktee 2017.01.05. 14:19:36

Jópofa, hangulatos irás, a könyvet nem venném meg, de Zsófit meghívnám egy akármire :)

LittleG (uk) 2017.01.05. 14:23:06

@puhacica: ja, annál a résznál hangosan felvihogtam, miután még egyszer elolvastam a mondtatot, mert először azt hittem, valamit vagyon benéztem, még a fejem is megráztam hirtelen, hogy kitisztuljon :)

fhdgy 2017.01.05. 14:24:40

@geegee: @Herr Géza: Jó, hogy hidegindítóval indul, de előtte fagyállóval is fel kell tölteni?

pasztasuta 2017.01.05. 14:38:07

@sellőlány: köszi. A barátaim nagy része nem érti miért szeretek Milánóban élni, majd idézlek legközelebb. :)

sellőlány 2017.01.05. 14:44:26

@pasztasuta: Köszönöm, megtisztelsz. :-)

Shaktee 2017.01.05. 14:52:16

@sellőlány: a kínais részen még mindig rötyögök :)

P.Elliot 2017.01.05. 14:53:27

Nem is emlekszem hogy mikor olvastam ilyen konnyed, humoros, felvilagosito posztot. foleg nem olyat ami egy domrol szolt.
Voltak reszek ahol fulladoztam a nevetestol, pl. a varatlanul benyogott szarszag, meg a masik,

"- Mennyi?

- Kettő euró kérem szépen.

- Az isten bassza meg, csak imádkozni akartam.

- Akkor lesz szíves a szent ajtóhoz fáradni a hívők bejáratához, ott nem kell jegyet váltani.

- Na azér’, mer’ még a kurva egyházér is fizetni kell, pedig én olasz vagyok, nápolyi vagyok. Nápolyban semmiér nem kell fizetni. "

Micsoda humor, mindenben meglatja, jaj de nagyon jo iras volt.
Meg!!! Meg beszamolokat a vilagbol ahol jart! Barhol ahol jart!
Igazabol en is a humoron at szoktam szemlelni az eletet de igy leirni nem tudnam, ehhez kulonleges tehetseg kell.
Koszonom a posztolonak ezt a vidam hangulattal kezdodo napot.

LittleG (uk) 2017.01.05. 15:01:44

@P.Elliot: engem kicsit Rejtőre emlékeztet

P.Elliot 2017.01.05. 15:17:50

Jobb annal szerintem, termeszetesebb...

London2009 2017.01.05. 15:46:42

@P.Elliot: nekem is ez a ketto tetszett a legjobban. Szerintem ez is lesz az uj dumam. Az isten bassza meg, csak imadkozni akartam!!
Meg az a szarszag is irto vicces volt. Nem is ertem, akiknek ez nem tetszik.
De ilyenkor tenyleg mindig megnyugszom, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, de nem is ez a cel ugye.

zserzsenne 2017.01.05. 15:47:45

Ez k*va jó volt, eddig toronymagasan a legjobb poszt, amit itt olvastam (majdnem mindent olvastam az ideköltözés óta).

Herr Géza 2017.01.05. 16:00:50

@sellőlány: Nem, az pont odatartozik. :)) Személyes (:D) megfigyelésem alapján a laktózmentes tejet ivóknak kb. egyharmada tényleg laktózérzékeny, egyharmada amolyan "ártani nem árt, de biztos jó valamire", kvázi bio-, vagy light tejként issza, egyharmada meg az eszét játsza vele. Milyen snassz már az, hogy "kérek egy kávét tejjel és két cukorral", amikor kérheted ezt úgy is, hogy DE a kávé koffeinmentes, a tej laktózmentes legyen, a cukor helyett meg édesítőt kérek, de ne valami szaharin alapú szart, hanem sztéviát. Ugye garantált a feltűnés? Na meg vannak olyanok, akiknek ebből nem az jön le, hogy "szegénykém, milyen szar lehet neki..", hanem az, hogy "ez tuti kőgazdag, hogy itt flancoskodik".... :))))

P.Elliot 2017.01.05. 16:08:07

@London2009: Hat nekem felviditotta a napomat az biztos, nem lehet mindig komoly dolgokrol tarsalogni, a nevetes az elet soja ugye?

London2009 2017.01.05. 16:21:53

@P.Elliot: csak annyi kerdesem maradt! Mar teljesen kifurta az oldalamat! :D

sellőlány 2017.01.05. 16:41:22

@Herr Géza: Ja, hogy ezt te nem a klasszik határátkelőkre, hanem a divatcsajokra értetted? Szerintem pont a laktózmentes (ill. bármimentes) táplálkozást nem lehet (szabadna) elvitatni senkitől, akár van eü. oka, akár nincs. Ez nem gazdagság kérdése. Az ázsiaik nagy része nem fogyaszt tejterméket és gabonaféléket sem.

Csodabogár 2017.01.05. 16:49:46

@Herr Géza: Az árak stb. soha nem érdekelnek. De egy ilyen posztban érdekelne, hogy miért volt rossz a bemutatóterem munka, milyen végzettsége van, aminek alapján rögvest felvették, mik a céljai amiért kiment, stb.

Csodabogár 2017.01.05. 16:52:42

@mojyo: Azért a milanoi Scalat se felejtsük el, engem pl. mindig az vonzott Milanoba.

macamuca [IHUN] 2017.01.05. 17:14:13

@Taxomükke (UK):
Megnyugodtam, hogy nem csak én veszem észre a valóban nagyon jó, reszletgazdag, nagy szókincsű klassz stílusban megírt figyelemreméltó sztorik, események, részletek (=felszín) mögött (alatt...) az embert, annak mozgatórugóit (=mély, mélység), vagy éppen azok (mozgatórugók= motiváció, cél) hiányát.
"Fecseg a felszín s hallgat a mély"

(tessenek mondani, a szövegben lévő félszavak, félmondatok, utalások tényleg senkinek nem tűntek fel?, az sem, hogy ezeknek semmi közük a valóban klasszul megírt eseményekhez, hogy semmi szükség nem volt rájuk a szövegben, mégis ott vannak, de miért?... Mi elől menekült, miért gyötörte magát, hogyan-miért ""született"" Lajos, etc... A vicces(kedő) stílus/sztorik mögül kikandikáló magány, kétségbeesés hangját úgy tűnik, elnyomja a *frenetikus* jókedv, kacagás.)

(vagy én +te vagyunk kurtamásként, fordítva, mittudomén bekötve... Ezesetben mennyünk csoportterápiára: hátha nem árt...)

macamuca [IHUN] 2017.01.05. 17:21:37

@Csodabogár:
Komolyan mondom (semmi irónia), hogy reméltem, te meg fogod említeni a Scala-t. Mert én ugyan nem vagyok operarajongó, szimplán kedvelem némelyiket (zenében is mindenevő vagyok, aktuális hangulat függvénye, hogy milyen zene szól), de a milánói Scala nevével és rangjával/elismertségével még én is tisztában vagyok.
Szóval a Scala is olyasmi "semmi", amit érdemes felkeresni, ha Milánóban jár valaki.
:)

Golf2 2017.01.05. 17:30:51

@London2009: Az isten bassza meg, csak imadkozni akartam!! Szerintem meg aki így beszél 1 templom kapujában azt be se kéne engedni,semennyiért.

Golf2 2017.01.05. 17:32:14

@macamuca [IHUN]: +1 Pszihológus veszett el benned,már nem elöször.

2017.01.05. 17:38:00

@Csodabogár: Hat ezt ne nekem mondd, hanem ezeknek a szicilaiaknak akik nekem ertetlenkedtek, amikor en aradoztam Milanorol. Oket aztan gyozkodheted, hogy Milanoban mennyi minden van, az nekik szerintem megvaltoztathatatlanul "semmi" marad. :D

London2009 2017.01.05. 17:51:26

@Golf2: anyam borogass, ebben pont ez a volt a vicc! Nyilvan ez lett kifigurazva, hogy igy a beszel a nagy istenhivo es, hogy szegyellhetne magat... Ugyhogy nyugi.

Főgebra 2017.01.05. 17:55:42

Csak úgy lábujjhegyen megemlíteném, hogy a San Siro, olasz hivatalos nevén: Stadio Giuseppe Meazza stadion Milánóban található! Ez az otthona Olaszország három legsikeresebb klubja közül kettőnek, az AC Milannak és az FC Internazionale Milanónak, és a világ leghíresebb stadionjai közé tartozik. Már az is kuriózum, hogy a két rivális, örök ellenségnek egy stadion a hazai stadionja. Olaszországban a férőhelyek számát tekintve a legnagyobb stadion.

Ennyit megérdemelnek a foci rajongó Milánóiak.

London2009 2017.01.05. 17:57:33

@macamuca [IHUN]: Nem ti vagytok az egyetlenek, nyugi. Az a Lajos feltunese nekem is erdekes. Ezert is irtam, hogy nekem megannyi kerdesem lenne. Mitol volt annyira rossz az a divatmunka, ami helyett inkabb ult egy kontenerben? Miert romlott meg a kapcsolata az olasz sraccal? Sajnaltam, hogy ezek nem derultek ki. De valami miatt ezt nyilvan mar nem szerette volna megosztani. A humora viszont igy is nagyon atjott es jo, hogy egy nyilvanvaloan szomoru eletszakaszara tud igy visszaemlekezni. Remelem azota mar rendezodtek a dolgai.

2017.01.05. 18:03:20

@Főgebra: Jaja, a Scala utan ez a minimum, hogy ezt is megemlitjuk mar. :D Amugy Olaszorszagban nem szamit akkora kuriozumnak, hogy rivalis csapatok osztozkodnak a stadionon, a Roma / Lazio is ezt csinaljak, es, ha jol emlekszem, a Samdoria es a Genoa is.

gabors 2017.01.05. 18:39:39

ez mi ??? es miert ilyen hosszu ... (me is birtam vegig)

P.Elliot 2017.01.05. 18:54:58

@London2009: Nem ertem ezt a fanyalgast a hosszaszolok reszerol. A posztolo nem Milanot akarta bemutatni csak az ottletebol 2 epizodot, illetve munkahelyet nem a varost, abszolut nem koteles megmondani a munkajat hogy ott mit csinalt de ugy fest hogy az irodan dolgozott, illetve eladason, megprobalta rasozni a kereskedokre a ruhakat amihez ugy festett nem sok kedve volt, illetve meg a munkatarsak sem nagyon partfogolhattak ezt a szamukra idegen not.
A dom az meg szorakoztatta is meg ott sok ember volt, tobb munkakor korulotte, turistak hulyesegei, nem bezarva a szarszagu irodaba, jobban volt kedve meselni rola. Amikor a floridas nyaralo posztot irtam en is csak ket varost emeltem ki, a tobbirol hallgattam, illetve meg ezeket a varosokat sem mutattam be rendesen csak ami megfogott benne vagy furcsalltam.
Az meg hogy nem mondta meg hogy miert szakitott a fiujaval, azt hiszem senki sem koteles kiteregetni a maganeletet, annyit mond el belole amennyit jonak lat, a reklamalasok azt mutatjak hogy nem is tette rosszul mert akkor netan abba kotottek volna bele.
Ez a Lajosozas szerintem inkabb humoros, valakihez kellett beszelni a nagy maganyaban es kitalalta ezt a figurat, mi van ebben rossz? Nem eloszor hallunk a tortenelemben, irodalomban ilyenrol hogy valaki kepzeletbeli szemelyhez beszel, ir, na es? Inkabb mulatsagosnak tartom.
Beszeltem egyszer egy novel aki egy kozlekenysegi rohamaban amibe belejatszott ket pohar bor meg az hogy mint mondta nagyon szimpatikusnak tartott hogy o tini koraban maganyos volt mert nem volt szep, se vonzo semmiben, kitalalt maganak egy sracot aki a boyfriendje lett, azt mondta hogy azzal beszelgetett, elmondta neki a problemait es valahogy ugy belemaszott az abrandozasba hogy mikor lett mar fiuja akkor is megmaradt a kepzeletbeli, nem volt ereje eluzni, ferjhezment ehhez a pasashz, az eskuvon ott volt a masik oldalon a kepzeletbeli is, ahhoz is hozzament/ itt azert csak hapogtam mikor mondta/, 2 gyereke lett es az akkor kozel 50-es no azt mondta hogy egyszer beszelt rola a ferjenek, / szinten nemi ital utan aki nagyon mulatott a dolgon es meg azt is megallapitotta hogy huseges felesege van hogy nem rugta ki a kepzeletbelit....
En csak annyit mondtam hogy igen erdekes tortenet es megkerdeztem tole hogy megvan meg a Xy?
Bologatott hogy igen.
Na, ezt milyen kategoriaba sorolnatok? Teljesen normalis no volt, boldog hazassagban de volt fantaziaja, ehhez kepest a Lajos egy semmi.
Szoval nekem tetszett a poszt, a no leirt ket munkahelyet hogy hogy elte meg, a tobbi dolog kizarolag ra tartozik.

Herr Géza 2017.01.05. 19:10:54

@sellőlány: Ó, nem feltétlenül csak csajokra, de náluk tényleg nagyobb arányban fordul elő a flancolás ezen fajtája. Nekem nincs is vele addíg semmi bajom, míg nincs ez túllihegve, meg nem nálam adja elő vendégségben. :D Mellesleg én nem is gondolom, hogy ez a gazdagság kérdése lenne, inkább azt, hogy vannak, akik ezt szűrik le belőle.
Az ázsiaiaknál meg tudtommal genetikailag hiányzik a tejfehérjét lebontó enzim, az persze más kategória. Gabonaügyben meg nekem ugyan újdonság, amit mondasz, de biztos úgy van. :D

Csodabogár 2017.01.05. 19:34:13

@macamuca [IHUN]: Van még több is ahova turistának "kötelező" elmenni. Ott vannak a Verdi emlékek, a ház amiben élt és ma operaénekeseknek öregotthon működik benne. Nagy bánatomra, mindig elvisznek a temetőbe, ami igen pompázatos. Valóban épitészetileg és művészetileg is nagyszerü kripták és síremlékek vannak. A baj csak az, hogy nem szeretem a temetőket.:-(

Csodabogár 2017.01.05. 19:35:44

@macamuca [IHUN]: Reggel nem volt türelmem,de most végig olvastam az egész posztot. Véleményem szerint terápiára nem nekünk van szükségünk.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.01.05. 19:37:12

@Herr Géza: :-))))))
Nem szabad tőlem sokat várni, én nem vagyok teljesen százas, tudom... :D

DieNanny CH 2017.01.05. 19:44:41

Hú, nagyon tetszett, egy kisregény volt.

2017.01.05. 19:44:56

@P.Elliot: +1, ha valaki posztot ir, akkor azert irja, hogy elolvassuk, elvezzuk az irasat, nem azert, hogy megjavitsuk ot.

Amugy mindenkinek az irasabol, igen, meg a kommentelokebol is le lehet venni valakinek a szemelyiseget, eletszemleletet de altalaban az szokott lenni a kommunikacios "egyezseg", hogy arrol beszelgetunk, amit mondunk, es nem arrol, ahogy mondjuk, mert azzal nem tudunk igy mit kezdeni, meg nem is kell, ennyi tolerancia azert beleferhet, nem?

Meg a legjobb baratok, csaladtagok se mindig szoktak kerni az aggodalmainkbol, pedig oket jobban ismerjuk es felelosseget is erzunk irantuk, akkor egy internetes vadidegentol mit szeretnenk? Szerintem tiszteljuk meg vele annyira, hogy megbizunk az itelokepessegeben, es tudja, hogy kihez kell fordulni problema eseten (legyen az Lajos, Anyu, Apu, vagy a szihologus), de mi csak ilyen kozonseg vagyunk.

Dikusz 2017.01.05. 21:30:19

@Herr Géza: nem jó a szmájli, azt kell írni a komment végére (a kitaláló engedélyével), hogy: viccvót (ez viccvót).

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.01.05. 21:41:37

Nahát, csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam a mait.Valóban nem rövid, de mindenképpen érdekes.Az istenb@sszán én is erősen nyerítettem... :D

Viszont ez a kéteurós sz@rf@$zúskodás, könyörgöm, más látnivalóknál a parkoló is többe kerül (és nem egész napra, hanem egy órára), nem hogy a belépő.Aki ezen filléreskedik, ráadásul gazdag milánói létére, az menjen a p!cs@'ba...A velencei Dózsa (sicc)-palotába (bár volt, amikor egyenesen UTE-palotának hívtam...) is volt nem tudom mennyi líra, akkor még az volt, asszem.És nem is az egész palotára volt érvényes, hanem csak egy alap körbemenésre.De még a Mátyás-templomban is fizetős a belépő.Igaz, hogy aki hívő és csak mihályra akar bemenni, annak ingyenes, egy mellékhajóban, ahonnan nem lehet átmenni a főtemplomba.Legalább is 2002-03 környékén még így volt.
Illetve van nyilván mindenhol más egyéb templom is, ahol senki nem kér semmiért pénzt.
Úgyhogy a Oscar-aspiráns nénikék mehetnek a búsba...
A kórusok, satöbbik lezárását meg egyszerűen kiírnám egy cetlire és a a kalicka ablakába kiragasztanám belülről és minden meg lenne oldva.Max néha megkocogtatnám az üveget, hogy elolvasta, kedves érdeklődő?, oszt jónapot. A kis szervem mondogatná el minden egyes látogatónak egyenként...

A hiszőknek nem volt a sztenderd kérdés, hogy melyik a kedvenc színe?
(A kék. Nem is, a zöld, ááááááááááááá... :D )

És a végén a meglepetés erős volt: Üdv itthon, fiatal?? Mi ez, a "nagy sikerű" gyere haza, fiatal kormánypogrom utódja???
Ne már...aszittem abbahagyták ezt a röhejes baromságot.

Finn ingyen pénz: hát, ezzel a kis aprópénzzel asszem nem jutnak messzire, tekintve, hogy ehhez képest mennyi az átlagbér.De kísérletnek végül is érdekes, főleg, ha van rá gempa a költségvetésből...Inkább egy ilyen kísérlet, mint hogy valami Nokiás-dobozba jusson ez a pénz. :-|

Új lakásba költözés: hát ha egy beköltözés előtt a felújítás meg a festés egyáltalán szóba is kerül, akkor az nem új lakás.Az új lakás az az, amit akkor, frissen adnak át és én leszek az első lakó...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.01.05. 22:03:15

Hogyaszondja ez a dicső f@$zbúk oldal: " a századik hazatért fiatal garantált nyereménye egy #paprikás chio az xyz ABC-ből!"
Ez most komoly? Egy zacskó csipsz, mint nyeremény?! Engedje meg, hogy asztaqrva...

Amúgy meg kongratz a finn átlagfizetésekhez, lehet hogy a norvég és a dán takkerekhez csatlakozhatnak a finnek is, hogy kiröhögjék a német mérnököket...
:-)))))))
Most nézegettem a svéd átlagot, bár van egy szórása, de nincs 3500 ojrónyi, inkább csak 2800-3200.Nem is gondoltam volna.

Dikusz 2017.01.05. 22:12:09

@geegee: Itthon is az összes templomban (legalábbis a nevesebbekbe) fizetni kell, ha látogatni megy az ember.
Saját tapasztalatom volt, hogy a budapesti Szent István téri bazilikába látogattam el, akkor valamennyit, nem nagy összeget, párszáz forintot kellett bedobni a perselybe. Nekem az volt a meglepő, hogy egy pap állt a persely mellett. Furcsállva nézhettem rá, mert azt mondta azért áll a persely mellett, hogy ne lopják el a pénzt. Biztos így volt, de abban a templomban ritkán van olyan, hogy ne legyen tömeg.
UTE-palota:)))). Jó régen egy agyas ember meg a Liszt Ferenc téren álló Ady szobrot firkálta át Frady Endrére.

lolligagger 2017.01.05. 22:21:15

Nemreg jartam Milanoban, roppant ragya hely. Akkor mar inkabb Firenze vagy Roma, bar ezek is dzsuvas, zsufolt helyek, tulhajpolt es tularazott mindennel. Amerre szem ellat tularazott divatboltok es borkostolok, oszt ennyi. Scala? Oda nem jar naponta az ember, de ott is 300 euro felett van jegy, nehogy mar ez jobban megerje mint az Operahaz. Az olaszok arrogans es bunko emberek, nagy hangon szunet nelkul ordibalnak. Semmi nem mukodik Olaszorszagban, legyen az repter, vonatkozlekedes, nyitva tarto etterem vagy internet szolgaltatas. Egy fejlodo orszag szinvonalan vannak, nyugati arakkal. Szepen menetelnek a sullyesztobe.

London2009 2017.01.05. 23:31:05

@P.Elliot: egyetertek. Ezert is irtam, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, de nem is ez a cel.
Ez irto vicces sztori a ket ferjrol, nagyon eredeti.
A reszletek csak szimplan kivancsisagbol erdekelnek. De egyetertek azzal, hogy ha nem szeretne tobb reszletet megosztani, akkor ez a szive joga. : )

blackhairlady 2017.01.06. 00:35:15

@Herr Géza: Ugaynigy vagyok en is. Nem erdekelnek a reszletek, mert olyan jo a hangulata az egesznek, hogy en meg olvastam volna, nkem rovid volt:))

A humorarol nekem Vavyan Fable jutott eszembe:)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.01.06. 02:00:01

@Dikusz: fizetni kell a templomokban? azigen... :-o
Aszittem az lesz a vége, hogy a pap ellenőrzi, hogy mindenki
dobott-e-é bele elég gempát. :D
Lopás ellen nem volna elég egy erős persely, amit odaláncolnak/betonoznak/hegesztenek valamihez...?
Bár én már az otthoni viszonyokat tekintve semmin sem csodálkozom; lassan a bankautomatákat is teherautóval tépik ki a helyükről, olyan világ van odahaza...
:-(
UTE-palota: igen, mert asszem akkoriban volt ez a nagy névváltotztatási cunami, a 90-es évek elején-közepén, ami a sportegyesületeket is erősen utolérte.
A Dózsából lett az UTE, a Honvédból a Kispest, meg még a fene tudja a többit...

kék madár 2017.01.06. 02:57:21

en neha "még" beneztem ide, de az amit errol a posztrol irtok az vegleg elvette a kedvem. Elkepeszto. Ez a csajszi egy irozseni, es ami kritikat kap toletek az titeket minosit, par kivetellel.
Ugy latszik van egy allandoja a leszolasnak, fikazasnak, tok mindegy mibe de suttyo, irigy modon 0 empatiaval bele kell kotni mindenbe, a csak makbol allo makos beijglibe is, hogy akkor ebbol most hol a mak?

sellőlány 2017.01.06. 03:36:32

@Herr Géza: Nemcsak az ázsiaiaknak, hanem az emberiség nagy százalékának. Van is egy világtérkép a neten a tájegységenként és népcsoportok szerinti laktóz intolerancia százaléknak. De sokaknak (ahogy nekem is), pont nem a laktózzal van baja, hanem a tejfehérjével. Ahogy másnak a gluténnel. Ez nem nyafogás vagy flancoskodás, hanem sajnos elég kelletlen tüneteket okozó emésztési probléma, hogy az esetleges szövődményekről ne is beszéljek. Nekem azzal semmi bajom, hogy valaki kipróbálja a mentes életet, csak hogy az egészségi állapotát rendezze ezzel.

sellőlány 2017.01.06. 03:52:02

@Herr Géza: Gabona ügyekben éghajlati okokból nem terjedt el az a fajta gabonatermesztés és fogyasztás, mint a természetesen termő helyeken. Ez persze a bevándorló, leigázó népek megjelenésével némileg változott (pl a vietnámi balett a franciák jelenlétére vezethető vissza, ahogy a sűrített tej a hollandokéra), illetve a jelenkori nyugati hatások (McD, BK, Starbucks), nyugati turizmus is elősegítette ezek megjelenését és fogyasztását. De az alapvető népi fogásokban nincsenek vagy alig vannak gabonafélék, utóbbiak is inkább a valaha kolonizált területeken.

puhacica · https://cat-bounce.com/ 2017.01.06. 06:37:49

@macamuca [IHUN]: de, feltunt. viszont elfogadom, hogy o ennyit kivant megosztani. es ezekbol a felszavakbol, emlitesekbol is erteni velem, hogy "mit akart mondani a kolto".

volt itt olyan kerdes, hogy miert nem erezte jol magat a csodahelyen a divatmeloban. hat konyorgom, nincs kibontva es reszletezve, de olyan egyertelmu, nyilvanvalo, ahol nem csak a szo szoros ertelmeben erezheto a szarszag, ahol Maricak mernek vegig, le van irva minden tisztan, vilagosan.

szamomra teljesen kezenfekvo ez a tortenet, koszonet erte.

London2009 2017.01.06. 11:14:32

@kék madár: ne menj sehova, maradj! Pont az olyan kommentelok hianyoznak, mint te!

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2017.01.06. 12:02:55

Milyen üdítő kis írás volt ez! Tetszett.

Turchi 2017.01.06. 12:37:31

Nagyon jó írás! A facebook oldalt is érdemes elolvasni. Azzal meg nincs semmi gond hogy másoknak meg nem tetszett. Olyan nincs hogy mindenkinek minden jó legyen. Ez teljesen szubjektív hogy ki mit tart értékesnek.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.