Kicsit pesszimisták, nem nagyon látnak perspektívát, és nem tetszik nekik az az irány, amelyikbe a politika tart. Nem, nem magyar fiatalokról van szó, hanem németekről, igaz, az ország egyik elmaradottabb tartománya a helyszín. A mai poszt kicsit fordít a perspektíván, hiszen arról lesz szó, hogyan látják Európa egyik leggazdagabb és leginkább prosperáló országának fiataljai a helyzetüket.

A cikk, melyben a véleményeket gyűjtötték össze, a Spiegel egyik mellékletében, a Bentóban jelent meg a hónap közepén. A szerző Bianca Xenia Mayer a helyi választások apropóján látogatott el Szász-Anhalt tartományba (azon belül is Magdeburgba), hogy fiatalokat kérdezzen arról, milyennek is látják az életüket.

A 230 ezres Magdeburg egyébként az újraegyesülés után lett tartományi főváros, manapság közlekedési, ipari és kereskedelmi központ. Gazdasága a volt NDK-s városok között nem mondható rossznak, ugyanakkor a keleti országrészre jellemző lemaradás azért még érezhető.

Még egy kis háttér: a megszólalók közül többen is emlegették az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű pártot, amely egyébként komoly sikert ért el a tartományi választásokon.

Az elsősorban a szövetségi kormány menekültpolitikáját bíráló szervezet Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban a harmadik helyen végzett, Szász-Anhaltban pedig még ennél is jobban szerepelt, hiszen 24,2 százalékot elérve a második számú politikai erő lett.

Ezt érdemes tehát tudni a mai poszt hátteréhez, melyhez az ötletet és a fordítást is Gergely adta, amiért maximális köszönet és hála neki!

Már a cikk alcíme is beszédes: Hogyan élik meg a fiatalok a hangulatot Magdeburgban? (A nagyon helyi, aktuálpolitikai utalásokat nem fordította le Gergely, akit érdekel, az eredeti cikkben megtalálja.)

Hogyan látják ők?

Lássuk tehát, ki hogyan látja a magdeburgi hétköznapokat és a kilátásait a megkérdezett fiatalok közül!

Alex (25)

A hétköznapi rasszizmus az elmúlt két évben érezhetően megerősödött, ez tapasztalható a villamoson, a városban. A nemzetközi ösztöndíjjal itt tanuló egyetemisták már nem mernek kimerészkedni a városba, ha demonstrációk vannak. A Willkommenskultur-t (azaz a befogadás kultúráját – Határátkelő) erősíteni kellene.

Johanna (19)

A tartományi gazdaság nincs jó helyzetben és a politikai jelölteknek valamit változtatni kellene. […] Magdeburg az otthonom, és mindig szeretni fogom, de egyre inkább úgy érzem, el kellene mennem. […] Az ember itt egyáltalán nem lát külföldieket, ha a villamoson ül.

Max (18)

Jól érzem magam és nem szeretnék elmenni. Az kétségtelen, hogy a munkaerőpiac nincs túl jó helyzetben, szakácsnak tanulok, ez az utolsó évem. Látszik, hogy a fiatalok elmennek innen. Berlin nincs olyan messze, mégis az ott az egész világ, itt [Magdeburgban] pedig nincs semmi.

Felix (24)

Mivel Szász-Anhaltban nincs tandíj, sokan jönnek ide tanulni Niedersachsenből. A baj az, hogy utána vissza is mennek. A tartomány el van adósodva, ez mindenekelőtt a kultúrán és a képzésen látszik meg.

Madeleine (23)

Azt állítják, hogy az itt demonstrálók csak aggódó polgárok, [...] de a helyzet egyre veszélyesebb. [...] Magdeburg a második legzöldebb város Németországban. [...] Amit a tartományi politikában változtatni kellene: a képzést nem rövidíteni, hanem beruházni és az embereknek perspektívát adni. Jelenleg ez nem így megy.

Jan-Hendrik (25)

Öt éve jöttem Magdeburgba, tulajdonképpen gazdasági bevándorlóként. Magdeburg kicsi és esténként szinte sosincs rendes program. Ez egy olyan város, ami felbosszantja az embert.

Gergely szerint egyébként összességében a vélemények nagyon hasonlóak, mint Magyarországon azok körében, akik nem otthon, hanem külföldön akarnak dolgozni, bár ez alighanem részben életkori sajátosság is.

Kelet és Nyugat

Ami még érdekes lehet, egy tavaly év végi (tehát viszonylag friss) felmérés szerint a német fiatalok pártolják a bevándorlást, ugyanakkor félnek az idegengyűlölettől.

Olyannyira, hogy a megkérdezettek egyharmada (29 százaléka) tart a bevándorlóktól, miközben közel fele (48 százaléka) a xenofóbiától (utóbbi, azaz az idegengyűlölet esetében ez az arány 2010-ben még 40 százalék volt).

Az is érdekes, hogy míg 2002-ben 48, 2006-ban pedig 58 százalékuk mondta, hogy gátat kellene vetni a bevándorlásnak, addig tavaly már csupán a fiatalok 37 százaléka volt ezen a véleményen.

Ugyanakkor (és jelen poszt szempontjából ez is fontos), a Shell októberi kutatása jelentős különbségeket talált a nyugati és a keleti országrész között, hiszen míg nyugaton 35 százalék vélte úgy, hogy csökkenteni kellene a bevándorlást, addig keleten (a volt NDK területén, ahol ugye Magdeburg is található) már 49 százalék.

Amiért nekem érdekesek voltak ezek a vélemények, az egyrészt az, hogy lám, mindenhonnan el akar menni valaki, másfelől hogy vajon a mehetnék és az elégedetlenség mennyire életkori sajátosság… Mit gondoltok?

(Fotó: flickr.com/marcbiskup)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!