Mindenekelőtt boldog és sikerekben gazdag új évet mindenkinek, remélem, sikerült kiheverni a szilveszteri bulizás fáradalmait! Az évet mivel mással is kezdhetnénk, mint a tervekkel, de ezúttal nem az én terveimről van szó, hanem Attiláéról és párjáról, akik Chilét nézték ki maguknak. Hogy miért éppen a latin-amerikai országot? Rögtön kiderül!

„Évek óta tervezzük, hogy „úgy nekivágnánk a nagyvilágnak” kiköltöznénk egy új és jobb élet reményében valahová. Évekig ez az új élet kezdésének lehetőségeként Svédország foglalkoztatott bennünket. Hiszen ott él kint már 33-éve féltestvér bátyám és annak családja, akire annak idején még kb. 5-6 éve úgy gondoltuk, hogy lehet majd számítani, hiszen Ő ismeri a nyelvet, és jól eligazodik az országban, ügyintézés, stb. gyanánt.

Ezen felbuzdulva ki is költöztünk, majdnem egy évre, alapítottunk kint egy festéssel foglalkozó építőipari kis vállalkozást, stb. Szóval megpróbáltuk. sajnos nyelvi nehézségeink és egyéb okán hoztunk egy rossz döntést és hazaköltöztünk. Persze ma már tudjuk, hogy rossz döntés volt „megfutamodni”, jobb lett volna kitartani. De sajnos ez már így történt.

Azóta is foglalkoztat bennünket a kiköltözés reménye, de megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk. meg kell tanulni a nyelvet, mert más nem fog folyton folyvást a kezünket fogva tolmácsolni nekünk. De az sem biztos, hogy Svédországot választanánk.

Mostanában egyre többet foglalkoztat bennünket Norvégia, azonban sajnos bár Skandináviában jól tudjuk, hogy sehol sem olcsó az élet, Norvégiában meg aztán főleg nem! Hiszen egy átlagos lakás bérleti díja félmillió körül mozog  havonta…

Ezért sokat gondolkodtunk más, távolabbi célponton is. Bár a párom valahogy mindig ódzkodik a hatalmas távolságtól, főleg ha egy élet döntését kell meghozni távol a szülőktől… de én nyitott vagyok a világon bármely felé, ahol nyugodtabb, boldogabb, és legfőbb képen megélhetésileg stabilabb életet teremteni!

Miért éppen Chile?

Így találtam rá Chilére. Amiről megvallom, hogy bár jártam kétszer is Dél-Amerikában, azon belül is Brazíliában, Fortalezán és Rióban is, de Chile valahogy „még” kimaradt az életünkből.

Valahogy mindig félre lettünk mi itt szerény hazánkban tájékoztatva erről az országról, mert mindig csak valóban a rosszról tudósít a sajtó, legyen az földrengés, bányabaleset, vagy a régi időkre inkább jellemző katonai puccsokról, így annyira nem szimpatikus kép alakult ki bennünk – talán tévesen - Chiléről.

Mindenesetre amiket Ági a posztjában írt erről a nagyszerű országról, azzal teljesen elkápráztatott bennünket! Egy jól élhető országra vágyunk, ahol lehetőleg alacsonyak a megélhetési költségek, vállalkozóbarát a szemlélet, (mi mióta az eszünket tudjuk, vállalkozók vagyunk idehaza is) jó a közbiztonság, jók a képzési, tanulási lehetőségek, (hiszen gyermekeink is vannak, akik azért szeretnének egy jó egyetemi végzettséget).

Egy olyan országra, ahol a mi kis rendelkezésre álló pénzügyi megtakarításunkból el lehet indulni, ki lehet húzni, tartani, ahol MOSOLYOGNAK az emberek, és nem ezt a búskomor arcokat kell nézniük nem is nekünk, de legalább a gyermekeinknek.

Norvégia egy nagyon élhető ország, stabil, de ott is ott van a skandináv emberekre hajlamos búskomorság és bizony az sem mindegy, hogy Chile egyes részein mindig nyár van!

Jobb lenne egy nagyváros?

A posztban Arica (Chile legészakibb megyéjének székhelye) szerepel. Nekünk, ha már csak a gyerekek jövőképét, érdekeit veszem alapul, nem biztos, hogy egy kis nyugis város lenne a legjobb. Inkább az amolyan nyüzsis nagyvárosok érdekelnek, mint például New York, Sydney.

Ez Chilén belül alighanem Santiago lenne, ez tűnik élhetőbbnek, hiszen van egy 17 éves nagyfiúnk, aki most jár középiskolába, és majd menne tovább egy jó gépészmérnöki egyetemre, ill. ott van még egy pici, aki még most ugyan csak 3,5 éves (jó nagy korkülönbség mi? Mi sem így terveztük), no, előtte meg még ott áll az egész élet!

Mi most próbáljuk eldönteni, hogy amelyik legyen a nagy „Ő” amire végre mindnyájunk nagy örömére el tudjuk dönteni, hogy az lesz a legjobb, és le tudjuk tenni mellette a voksunkat!

Tíz hónap a nyelvtanulásra

Annál is inkább, mert van szűk 10 hónapunk, hogy megtanuljuk az adott ország nyelvét! Hiszen nem mindegy, hogy norvégul, vagy spanyolul tanulunk… A nagyfiam elég jól beszél angolul, óvodás kora óta tanulja, mindig is emelt szintű angolos suliba járt és jár most is.

Szóval neki az angollal nincs gondja, de hát Chilében spanyolul beszélnek, így fontos, hogy ez alatt a 10 hónap alatt, ha Chile mellett döntünk, tanuljuk expressz a nyelvet!

Egyetlen félelmünk van, mégpedig az, hogy vajon a nagyfiúnk kint hogyan fogja tudni folytatni a tanulmányait!? Hiszen az alapozó gépészet szakközépiskolából, ami érettségit is ad, már ebben az évben elvégzi a felét, (2 évet) és még 2016-ban éppen elkezdi a harmadik évet a négyből októberben, mire költöznénk!

Szóval jó lenne előre látni, - tudni, - intézni, hogy vele ne csak a bizonytalanra költözzünk ki, hanem egy olyan szakközépiskolát jó lenne neki találni például Santiagóban (gondolom, ott nagyobb eséllyel találunk) ahol tudná folytatni ezt a műszaki előképzettséget biztosító szakközépiskolát, ahol nem vesztegette el ezt a 2-2,5-évet, és majd ott kezdheti újra, valahol.

Hanem aminek ottani befejezésével, elvégzésével helyben (városon belül) tovább tudna majd menni egy jó gépészmérnöki egyetemre! Autó, jármű szakon elsősorban, a repülőtől, az egyéb gépekig. Mindegy, csak gépészmérnöki szak legyen.

A mi elképzelésünk valami kis vállalkozás lenne kint, amiből megélhetnénk. Eléggé, ha nem is idősek, de betegesek vagyunk már ahhoz, hogy állásra pályázzunk. Én magam épp most vagyok túl 45 évesen egy kétoldali kiterjedt tüdőembólián (sajnos a betegek 75 százalékát ez azonnal elviszi), szóval e tekintetben szerencsés embernek tartom magam! Úgy látszik, Istennek még tervei vannak velem!

Párom még csak a negyvenet töltötte be december elején, de ő is gerincbeteg. Bár annyira nem, hogy ne tudjon vele dolgozni, de neki csak egy amolyan házi beteg gondozói vizsgája van, esetleg még egy valamiféle ápolónőit le tudna addig tenni hozzá.

Miért ősszel költöznénk?

Miért pont ősszel költöznénk ki, miért nem hamarabb, vagy majd később, ha a nagyfiú elvégzi, befejezi a szakközépiskolát? Nos, ennek legfőbb oka, az, hogy bár mi már holnap reggel indulnánk, de a fiam szeptember végén tölti be a 18. életévét.

Akkora kapjuk meg egy már korábban részlegesen értékesített (akkor írhat alá már nagykorúként) budapesti lakásunkból még fennmaradt 6,5 millió forintunkat. Abból szeretnék új életet kezdeni.

Tudjuk, hogy ez nem egy nagy pénz, de még mindig többet ér Chilében, mint idehaza, és főleg többet Norvégiához képest, ahol egy átlagos pár kéthavi fizetése ennyi. Szóval ott sokra ennyi kis pénzből nem nagyon mennénk!

A posztban olvastam, hogy milyen olcsó Chile. Bár ezt Brazíliában is megtapasztaltuk, amikor Rio de Janeiróban a Copacabanán 250 Ft-ért ittuk a sört az óceánparti szállodasor teraszán, ami pedig nem is egy olcsó hely, a turistákra szabott árak miatt!

Szóval talán a kis pénzünkből elvegetálnánk ott valamiből. Fontos, hogy nem turistáskodni szeretnék kimenni 9 hónapra, és malmozni 3 havonta az új vízumért, hanem eleve úgy szeretnék elindulni (mint egyébként Norvégiába is, ha amellett döntünk), hogy előtte (előre) megalapítani (bejegyeztetni) kint egy céget. Dolgozni akarunk.”

(Fotó: chile-beautiful.blogspot.hu)

A moderálási alapelveket itt találod.