Ma is nyaralunk még egy kicsit (ne feledjétek, jöhetnek még a képek és a szövegek a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!), méghozzá Mónika kalauzol bennünket Amerikában. A poszt néha el-elkalandozik, úgyhogy szerintem lesz miről beszélni.

„Sikerült beiktatnunk egy kis kiruccanást. Tízéves lányommal beültünk az autóba és meglátogattuk az egyik barátnőm, akit majd tíz éve láttam utoljára. Összesen kilenc évet töltöttem az Egyesült Államokban, és erről a helyről valami csoda folytán akkor hallottam először, amikor barátnőm (ő is magyar) felköltözött ide a férjével 2009-ben.

Alexandria Bay a neve a kis városkának, de inkább falu ez. Thousand Islands néven ismert maga a látnivaló. Az Ontario-tó és az óceán között folyik a Szent Lőrinc folyó és ezen a hatalmas vízfelületen kb. 1800 kis sziget van. Van olyan köztük, amin éppen hogy elfér egy házikó.

A városkában nagyon sok kanadai van, hiszen a kanadai határ ott van a folyó közepén. Szívesen átmentem volna a lányommal, de amióta Ottawában megtörtént a parlamenti lövöldözés, még szigorúbbak a kanadai határőrök. Az első vízválasztó a 2001-es terrortámadás volt.

Egyébként az 1991-es emlékeimből az él, hogy a kanadaiak azért is szeretnek átjönni az amerikai oldalra, mert az USA-ban olcsóbb az élet, mint náluk, több mindent kapnak a pénzükért egy amerikai üzletben.

Barátnőm nem a faluban lakik, hanem az országút mentén a falutól egy mérföldre. A postaládája az út másik oldalán van a kukoricaföld szélén (lásd a fotón). Mintha belecsöppentünk volna a Fűrész című horrorfilmbe. Elméletileg biztonságos környék, de én biztos nem akarnék este tízkor postaládát üríteni.

A ház mögött őzet láttunk este, rendszeres látogatók a coyotok (vadkutya). Barátnőm kutyája egy kis Jack Russel terrier, igazi vadász. Egerek nincsenek a ház körül, a nyulak viszont megették a kiskertből a céklát, nincs elkerítve a házikert. Óriási terület van a házuk mögött, aminek nagyobb része a farmhoz tartozik.

Egy ilyen ház körül a fűnyírás is komoly munka. Hát még a hólapátolás. Illetve nekik komoly gépeik vannak a pajtában. Van egy kifejezés „lake effect snow”, aminek az a lényege nagyon röviden és tömören, hogy nagy tömegű hideg levegő érkezik melegebb vizű tavak fölé, és a hóvihar gyakorlatilag ezekből a tavakból táplálkozik oly módon, hogy a víz fölött képződő gőz a hideg levegő fölé jut, ahol megfagy, és a vízpart szélmentes részein lerakódik.

Barátnőmék helyiek tanácsára úgy kerestek házat, hogy ebből a bizonyos hóvihar körzetből kikerüljenek. Ehhez képest mutatott képeket, hogy néz ki a ház, amikor egy nagyobb havat kapnak, amiből bőven kijut nekik a télen. Néha a ház ablakán tudnak kijutni, hogy az ajtó elől elkotorják a havat.

Igazi vidék, ahol laknak. Kérdezgettem az embereket magam körül New Jerseyben, ismerik-e ezt a gyönyörű helyet, de szinte mindenki azt mondta, nem. Szerintem New York államról két hely jut az emberek eszébe: New York City és a Niagara-vízesés. Nagyon elcsodálkoztam, hogy nincs a köztudatban ez a gyönyörű kis hely. (Aki szép felvételekre vágyik, kattintson ide!)

Egy amish farmon

Barátnőm elvitt minket egy kis farmra, ahol egy amish család lakik és a saját zöldségeiket árulják. Szerettem volna csinálni egy képet magáról a bódéról, ahol megdöbbentem azon, hogy nincs eladó. Van egy kis fadoboz, amit kasszának hívnak, ide kell bedobni a pénzt. Az árak ki vannak rakva.

Megkérdeztem a férfit, aki a ház bejáratánál állt, hogy lefotózhatom-e az árakat, annyit mondott nagyon szerényen, hogy náluk ez nem szokás. Elszégyelltem magam még a kérdésért is.

Egy kisfiú mezítláb rohangált a férfi mellett, és az aránylag meleg idő ellenére ő is a fekete öltönyszerű öltözéket viselte. Hihetetlen, hogy ezek az emberek a mai napig gyertyával világítanak, lovaskocsin utaznak, nem használnak elektromos berendezéseket. A saját maguk által megtermelt élelmet fogyasztják.

Adót ők is fizetnek, de nincsenek bent a társadalombiztosítási rendszerben, ezért nem kapnak semmiféle segélyt és juttatásokat az államtól. Az egyik legnagyobb amish közösség a pennsylvaniai Lancasterben van, ahová még készülünk eljutni.

A zöldségeket 6 dollár ötven centért vásároltam, ami nagyon jó ár, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez biozöldség (milyen finom az a zöldborsó még nyersen is).

Úton

Lányomat megdicsértem nagyon, mert egy hangja nem volt az utazás miatt, pedig hét óra autóval. Gyönyörű hegyeken vezettünk keresztül. Ő is élvezte a látványt.

Az első dolog, ami mindig meglep, ahogy elhagyom New Jersey határát, hogy nekem kell tankolnom. Ugyanis mi el vagyunk kényeztetve, hiszen az Egyesült Államokban két állam van mindössze, ahol nem kell kiszállni az autóból a benzinkútnál, ami nem egy választás egyébként, mert nem is engednék, hogy tankoljunk biztonsági okokból.

New Jersey és Oregon a két állam (a „female drives off with a gas pump nozzle in her car" c. videót látva a YouTube-on érthető az aggodalom). Én élvezem, hogy nem kell tankolnom (most latom, hogy New Jersey arra készül, hogy feloldja ezt a szabályt...).

Ami feltűnt New York államban, az útmenti táblák, amiket nem látok New Jerseyben: Three text violations, lose your license (Három büntetőcédula azért, mert vezetés közben sms-t küldözgetsz és elveszik a jogsid). A mai napig nem jöttem rá, miért olyan nagy dolog itt az sms, de tény és való, hogy nagyon sokan még az autóban is erre használjak a telefont vezetés közben, ami nyilván nagyon veszélyes.

Talán azért ezt a kommunikációs formát részesítik előnyben, mert félnek a mobiltelefon káros hatásától, vagy azért, mert itt még a mai napig vannak olyan csomagok, amiben a hívott fél is fizet a hívásért, ezért sokan fel sem veszik a telefonjukat, inkább sms-ben értekeznek a másik féllel.

New York államban végig láttam olyan pihenőhelyeket, amiket így hirdetnek a táblák: it can wait, five more minutes, next texting area (resting area helyett) in two miles (azaz várhat még öt percet, következő sms-küldő hely két mérföld). Ez igazából egy félkör alakú leállósáv, még mosdó sincs, tényleg azoknak van, akik nem bírnak a telefonjuk nélkül létezni (ami azért elég nevetséges szerintem).

Mi most három államon keresztül vezettünk (Pennsylvania, New York és persze New Jersey), ebből a háromból ezen az úton New Yorkban láttam a legtöbb rendőrt. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha gyorshajtókra vadásznak, mi az a minimum sebességhatár, ami miatt megállítanak... :)

Mindig ledöbbenek Magyarország után, mennyivel több rendőr van itt az utakon. Jó látni, hogy dolgoznak, nem csak az autóban ülni látom őket, hanem folyamatosan állítják le az embereket. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy én pl. kilenc év alatt mindössze kétszer találkoztam rendőrrel.

Akkor állítanak meg, ha okuk van rá. Itt nem létezik a Jó napot közúti ellenőrzés fogalma, hacsak nem keresnek valakit. Mindkét alkalommal (egy baleset, amit egy fiatal lány okozott, meg amikor szerintük áthajtottam a piros lámpán, nekem meg sárga volt) az volt a reakció, amikor meglátták a szürke nemzetközi jogosítványom, hogy csináltassak mihamarabb egy másikat.

Könyörgöm, ha valaki tud ez ügyben tenni valamit, hajrá!! Magyar barátnőm New Jerseyből mondta, hogy már a New York-i magyar nagykövetség oldalán látott ezzel kapcsolatban olyan megjegyzést, miszerint ez a jogosítvány egy szégyen. Osztom a véleményt. Mire megtalálja benne a rendőr az angol nyelvű oldalt, addig elhívják másik három balesethez.

Otthon, amikor az enyémet kiállították, utoljára kértem a hölgyet, hogy a pecsétet tegye már az angol nyelvű oldalhoz, legyen kedves. Erre az volt a válasz, hogy majd az amerikai hatóságok megcsinálják nekem. Istenem, de jót röhögtem most ezen utoljára. Ja, majd megcsinálják. Én ezt most már úgy oldom meg, hogy nem is váltom ki a nemzetközi jogosítványt. Például autóbérlésnél inkább elfogadják a magyar jogsit, mint azt a saláta szürke magyar találmányt.

Fiataloknak írom, akik ide készülnek, hogy 25 éves kor alatt nem lehet autót bérelni (ennek most utána olvastam, és ágy látom, van rá lehetőség, de felárat kell fizetni).

Itt hallottam valakitől, hogy elméletileg egy évig lehet vezetni az Egyesült Államokban olyan jogosítvánnyal, amit nem az USA-ban állítottak ki. Ennek azért nincs értelme szerintem, mert én még nem hallottam olyan történetet, amiben egy rendőr megnézett volna egy külföldi útlevelet, amiből kiderül, hogy az illető mennyi ideje van az országban. Egyáltalán nem érdekli őket az útlevél.

Annál inkább egy bulizós hely ajtónállóit. A mai napig bóknak veszem, hogy nem hiszik el, elmúltam már 21 éves. Amikor még bulikra jártunk, a magyar útlevelünket mutogattuk az ajtóban. Egyik este, amikor beléptem az ajtón, már nyújtogattam a nyakam, hogy megtaláljam a barátaim. Az ajtóban álló fiatal srácok megmutatták, hol vannak. Kérdeztem őket, honnan tudják, kiket keresek, azt mondták, mindenkinek ilyen ID-ja (személyazonosságija) van, és egy jó nagyot röhögtek (assholes).

Kajakozás a patakban

A másik kirándulásunk helyszíne itt van a környéken. Sógornőm már többször említette, hogy ide érdemes elmenni, de mivel azt mondta, hogy a patak vize nagyon hideg, ezért nem akaródzott nekiindulni. Megérte. Jó nagy hőség volt hétfőn, mikor elindultunk. Vittük a kajakot, amit sógornőm biztosított. Rengeteg a cédrusfa a környéken, amitől a patak vize barnás, látszik a képen is.

Ennek ellenére a víz nagyon tiszta, és valóban hideg, de a hőségben nagyon jólesik. Sok ember jön ide ebédidőben hűsölni, például munkásemberek, akik a nagy hőségben így használják ki az ebédidőt.

Hihetetlen élmény kajakkal elindulni a fák alatt. Része leszel a természetnek. Körülötted szitakötők, teknősbékák a parton, madárcsiripelés, nyugalom (és a Gyilkos elmék összes epizódja az emlékeidben).

Sajnos elég ijedős fajta vagyok, és mivel floridai élményeim is élnek a fejemben, egy víz színén úszó hosszú farönköt is hajlamos vagyok alligátornak nézni. Ilyenkor sógornőm mindig jókat röhög rajtam, de lám-lám, íme az újabb őrült hír az Egyesült Államokból. Sosem lehet tudni, az amerikaiak milyen egzotikus állatot fognak szabadon engedni, amikor ráunnak…

Ezzel kapcsolatban meg annyit, hogy nem városi legenda, miszerint találtak már alligátort New York City csatornarendszerében. Amerika különösen ki van téve annak a veszélynek is, hogy sokan egzotikus állatokat engednek a szabadba, például óriáspatkányok egy fajtáját, amit másik földrészről hoztak ide.

Ennek komoly következményei vannak. Floridában például volt egy verseny, amiben díjat kaptak azok, akik minél több óriás pitont öltek meg. Ezek az állatok nagyon elszaporodtak Florida egyes részein, ami komoly fejfájást okoz a lakosságnak, és ökológiai problémát is jelent. Az állatvédők nyilván erre is reagáltak… de ki szeretne ilyen állatokat találni a kertjében?

Azért érdemesnek tartom megemlíteni, hogy ugyan sokszor félünk az állatoktól, de az igazság az, hogy nagyon elvettük az élőhelyüket. Ők jobban félnek tőlünk, kicsit talán jobban kellene tisztelni őket.

Mindig rácsodálkozom az itt látott állatokra. Például sokszor látunk kolibrit a házunk körül. Hihetetlen kis madár, érdekes látvány. A csíkos mókusról nem is beszéljünk.

Tényleg sokat utaznak az amerikaiak?

Sokszor hallottam már az Egyesült Államokkal kapcsolatban, hogy az amerikaiak nagyon mobilak és sokat utaznak. Nos, nekem nem ez a tapasztalatom. Lehet, hogy a több, mint 300 millió lakosból van mondjuk 40 millió, aki tényleg sokat utazik (ha van erre adat, én kíváncsi lennék), de mivel én szeretek beszélgetni és kíváncsiskodni, mindig megkérdezem már hobbiból is az embereket, hogy ismerik-e a körülöttük lévő látványosságokat. Néha őszintén ledöbbenek azon, milyen gyakran nem a válasz.

Sok ember a saját kis városából egész életében nem teszi ki a lábát. Nekem az is döbbenetes, hogy olyan emberek, akik már látták Európa nagyvárosait, még soha nem látták mondjuk a Grand Canyont. Egy időben rendszeresen megkérdeztem azokat, akikről tudtam, hogy szeretnek utazni és pénzük is van, a válasz szinte mindig nem volt.

Vagy például amikor Nevadában jártam a férjemmel és a Halál völgyét akartuk megtalálni, ami Las Vegas vonzáskörzetében van, a helyiek nem tudták, miről beszélünk (és nem az akcentusom volt az oka, hiszen a férjem is velem volt).

Sorolhatnám a számomra érdekes tényeket, a nyolcéves kislányról, akinek az édesapja Manhattanben dolgozik, de még soha nem látta a Central Parkot, pedig vonattal be lehet érni az Empire State Building közelében lévő Penn Stationre 20 perc alatt, ahonnan már gyalog is el lehet jutni a parkba. Érdekes, milyen ellentmondásokkal teli világ ez. Azok, akik nem vágynak ide, meglepődnek, ha egyszer mégis idetévednek. Fantasztikus helyek vannak ebben az országban, érdemes pénzt gyűjteni rá.

Választásaink

Arra egyébként kíváncsi lennék, ki hogyan választ magának úticélt. Itt, az Egyesült Államokban én sokszor megnézek egy filmet, és ha nagyon tetszik a helyszín, akkor elhatározom, ide elmegyek egyszer. Így került a listámra, a Lake Lure mellett lévő szálloda Észak-Karolinában, ami arról híres, hogy itt játszódott a Dirty Dancing.

Most láttam egy filmet, The Magic of Belle Isle címmel (magyarul: Monte Wildhorn csodálatos nyara – HÁ). Morgan Freeman játssza a főszerepet. Nagyon jó kis film, ajánlom mindenkinek.

Imádom az amerikai vidéket. A kisvárosi hangulatot, amiben úgy tűnik, mindenki ismeri a szomszédait, ahol megáll az élet, nincsenek rohanó, egymás mellett elmenő idegenek, mint egy nagyvárosban. Belle Isle Michigan államban van, szintén a kanadai határ közelében, ahogy a fent említett Thousand Islands.

A Georgia államban lévő Savannah nevű városba például azért akartam elmenni, mert láttam a Midnight in the Garden of Good and Evil (Éjfél a jó és a rossz kertjében – HÁ) című filmet (Kevin Spacey, John Cusack, aki szereti a jó kis gondolkodós krimiket, szeretni fogja, ráadásul Clint Eastwood rendezte, aki úgy látom, nem tud melléfogni).

Ha valaki nagyon nagy város mellett lakik az USA-ban, nagyon érdemes megnézni, mikor van a reggeli és délutáni csúcsforgalom. Mi, ha innen észak felé indulunk, New York Citybe botlunk. A Wikipédián a New York-i reggeli forgalom fél tízig tart, én ennek megfelelően indultam például az egynapos túrámra tavaly ősszel Rhode Islandre, Newport városába. Aki teheti, menjen el, és nézze meg. Gyönyörű hely.

A Wikipédia bejött. Teljesen kimaradtam a dugóból, aminek az volt a hátránya, hogy mivel későn indultam, nem volt sok időm nézelődni, de megérte (tízórás út oda-vissza). Én gyűlölök dugóban ülni (ilyenkor az autóm nem benzinnel működik, hanem magyar káromkodással).

Inkább ősszel, mint nyáron

Sokan jönnek nyáron az Egyesült Államokba. Ha valaki teheti, jöjjön ősszel. Eleve a hőmérséklet miatt is jobban jár, főleg egy manhattani gyalogtúrán. Ezen kívül, ha már úgyis fel akar menni a Niagara-vízeséshez, kitérővel érdemes Vermont felé kanyarodni. Hihetetlen színekben pompázik az ősz Észak-Amerikában. A juharfa élénkpiros levele fantasztikus látvány, ami ezt a tájat igazán különlegessé teszi.

Szeretek utazni. Ilyenkor az ember elfeledi a hétköznapokat. Amikor elindultunk hazafelé a barátnőmtől, úgy hogy kilenc év után egy napot töltöttünk el együtt, elsírtam magam az autóban. Utólag bevallotta, ő meg reggel sírt munkába menet előtt, mielőtt megérkeztünk, annyira meghatódott attól, hogy megint találkozni fogunk. Ígérem, nem várunk újabb kilenc évet, és akkor több napra megyünk.

„Travel is fatal to prejudice, bigotry, and narrow-mindedness, and many of our people need it sorely on these accounts. Broad, wholesome, charitable views of men and things cannot be acquired by vegetating in one little corner of the earth all one's lifetime.” - Mark Twain”

A moderálási alapelveket itt találod.