Aki a címből kitalálja a mai témát és helyszínt, az előtt meglengetem képzeletbeli kalapom… Úgyhogy inkább el is árulom, hogy a mai poszt a francia óvodákról szól, szerzője pedig nem más, mint Mme Sheldon. Aki nem ismerte eddig a francia rendszert, az készüljön, mert akad pár furcsaság!

Thionville-i óvoda – nagy betonozott udvar, néhány játékkal

„2013 szeptemberében jöttünk Franciaországba, az akkor 3,5 éves ikerlányainkkal és a 11 hónapos legkisebb lányunkkal. Egy évig Forbach-ban laktunk, ott voltam gyerekgyógyász, majd állást és várost váltottam, most Thionville-ben lakunk. A forbach-i és thionville-i óvodáról és bölcsődéről írom le a tapasztalataimat, és nem egész Franciaországra érvényes óvodai rendszerről írok (ha egyáltalán van ilyen).

A nagylányok Forbach-ban kezdték az óvodát, két év magyarországi bölcsődés lét után nulla franciatudással. Az óvoda ingyenes volt, háromhavonta kellett egy jelképes összeget (12 euro / gyerek) fizetni a különböző közösségi programokban való részvételért, illetve bizonyos időszakonként kértek papírzsebkendőt, papírtörlőt, alkoholos törlőt. Thionville-ben egy évre kérnek 20 eurót gyerekenként.

A zöld egér

A forbach-i kiscsoportban 26 gyerekből 12 nem beszélt franciául, ez az óvónők számára természetes volt, még valami plusz nyelvi foglalkozást is ígértek, ami végül nem valósult meg.

A lányok egész jól beilleszkedtek és sok mindent megértenek már franciául, még keveset beszélnek, de egy csomó francia gyerekdalt tudnak. (Amik között igen szürreálisak is vannak, például a Souris verte = Zöld egér, ami arról szól, hogy a zöld egér futott a fű között, elkaptam a farkánál, megmutattam az uraknak, akik azt mondták, hogy tegyem olajba és tegyem vízbe és forró csiga lesz belőle.)

Thionville-ben a középső csoport eléggé egységes, és itt nincs nyelvi sokszínűség. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, a gyerekek könnyebben fognak franciául beszélni (talán), viszont az óvónő itt türelmetlenebb, elvárná, hogy mindent értsenek a lányok azonnal.

Az óvoda órarendje elég speciális, délelőtt 8.15-11.40 között, délután 13.30-15.30 között van óvodai foglalkozás, kivéve szerdán, amikor nincs délután óvoda. (A francia hivatalok és némely üzlet is elég furcsán tart nyitva, korábban szerda szabadnap volt és szombaton dolgoztak, óvoda, iskola se volt szerdán, ebből most annyi maradt meg, hogy szerda délután nincs óvoda.)

Időt beosztani tudni kell

A francia időbeosztás, és általában a szociális intézmények nyitvatartása legendásan könnyen megjegyezhető, néhány példa csak a jó átláthatóság kedvéért:

Bobo dino játszóház (Sarreguemines): iskolaszüneten kívüli időszakban (magyarul iskolai időszakban): kedd, csütörtök, péntek: 15-19h /kivéve a B zóna iskolai szünetében, akkor 14-19h/, szerda, szombat 10-19h, vasárnap 13-19h, iskolaszünetben: októbertől májusig keddtől vasárnapig 10-19h, július-augusztusban keddtől vasárnapig 13-19h, szombaton 10-19h, ünnepnap, ha nem hétfő 13-19h)

Centre LeLierre (itt kell befizetni az ebédet Thionville-ben): 8.30-12h és 14.00-17.30, kivéve kedd reggel és csütörtök reggel

Thionville-i uszoda: Iskolai időszak: hétfő 9.30-20h, kedd 9.30-17h, szerda 14.30-20h, csüt. 11-20h, péntek 9.30-17h és 20.00-22.30 (17-20h: csak szauna), szombat 8.30-12h és 14-19h, vasárnap 8.30-13h, iskolaszünetben hétfő : 12-20h, kedd: 9-12h és 14-20h, szerda: 9-12h és 14-20h, csüt : 9-12h és 14-20h, péntek: 12-22.30, szombat: 9-12h és 14-19h, vasárnap: 8.30 - 13h.

Aki első olvasásra visszamondja, kap egy Túró Rudit. :)

Hari megjegyzése: Ha a franciák ennyi energiát fektettek volna az űrkutatásba, mint az órarendek kitalálásába, már a Marson lenne kitűzve a trikolór.

Négyfogásos ebéd

Az ebédeltetés rendje is elég bonyolult, viszont nem az óvodához tartozik. Sokan hazaviszik ebédelni a gyereküket, majd az ebédszünet végén vissza. A kiscsoportosokat a délutáni alvásra viszik vissza, nekem ez is kissé fura. Mi Forbach-ban ebéd után vittük haza a lányokat, nem maradtak a délutáni sziesztára.

Az ebédre be lehet fizetni, ha van CAF (Caisse Allocation Familiale)-számunk, társadalombiztosításunk, a gyereknek rendben vannak az oltásai és még hasonló feltételeknek eleget teszünk. (Mi szükség van az oltási papírokra az ebédnél, számomra rejtély. A nagypapa lábméretét valamiért nem kérik.)

Forbach-ban október közepétől volt meg az összes feltétel, az egyik gyereknek 6, a másiknak 5.90 euró volt az ebéd egy napra, a második gyerekre bőkezűen 10 cent kedvezményt adnak, csak készpénzben lehet fizetni. Thionville-ben hiába jelentkeztünk augusztusban, csak szeptember végétől ebédelhetnek a lányok az óvodában, itt nem vacakolnak, egységes az ár (4.74 euró) és átutalható.

Az ebéd a periscolaire (iskola melletti aktivitás) része, ha korábban vinnénk, vagy később hoznánk el a gyereket, mint a kiírt órarend, a periscolaire keretében vigyáznak rá, illetve foglalkozások is vannak, de ez nem az óvónők feladata, hanem egy másik társaságé.

Ők viszik át a gyerekeket ebédelni (Forbachban az óvodával szomszédos iskolába, az összes gyerek láthatósági mellényben, Thionville-ben két utcával arrébb levő másik óvodába, csak az óvónők viselnek láthatósági mellényt). Az ebéd négy fogásból áll, még az időnként válogatós lányaim is megeszik, vannak tematikus napok.

Forbachban szerdán az óvodásoknak nem volt ebéd, Thionville-ben lehet kérni, csak a másik óvodába kell értük menni ebéd után, mivel délután nincs óvoda. (A főnököm rögtön felajánlotta, hogy ha kis gyerekeim vannak, ne menjek szerda délután vissza dolgozni, cserében ugye ügyeletes vagyok egy hónapban 6-7szer, meg szombatonként néha bemegyek.)

Mikor szeptember elején elkezdtük az óvodát, még nem kaptak ebédet. A menetrend így zajlott: reggel elmentünk, hazahoztuk őket ebédre. Utána fél háromra vittük őket vissza. Ezt ők az élet nagy igazságtalanságának élték meg, hiszen micsoda dolog, hogy egy nap kétszer kell menni oviba?!? Most, hogy már az óvodában ebédelnek a lányok, nem jönnek haza, és nem „két óvoda” van egy nap, könnyebben mennek.

Mit csinálnak napközben?

Forbachban elvitték őket állatkiállításra, farmra, volt farsang, Mikulás. Az Anyák napja nem műsoros előadás, mint Magyarországon, de az anyák kaptak kis ajándékot, amit a gyerekek készítettek (és az apák napját is hasonlóan ünnepelték).

Az év lezárásaként a három csoport zenés-táncos előadást tartott, különböző meséket dolgoztak fel (Piroska és a farkas, Hófehérke, Három medve, Dzsungel könyve), nagy munka volt a gyerekek és az óvónők részéről is.

Szerda délelőtt könyvtári nap volt, amikor kiválaszthattak hazahozható könyvet, amit egy hét múlva kellett visszaadni. Volt olyan hét, hogy csak a könyvtári könyvet akarták olvasni egész héten, utólag megvettük, de akkor már nem érdekelte őket. Thionville-ben is mennek majd könyvtárba (az iskolaiba meg a messzebb levő városiba) havonta egyszer-kétszer.

Thionville-ben ültettek már virágot, kerestek lepkét (papír lepkéket kellett megkeresni az udvaron), most megkaptuk a dossziéjukat, amiben látható, hogy miket dolgoztak eddig. Volt Halloween-ezés is, csomó boszorkány-, szellem-, csontváz- és tökjelmez volt, még az óvó néni is felvett egy boszorkánysapkát. Minden hónap utolsó péntekén megünneplik az adott hónap születésnaposait (Forbach-ban a születésnap napjára lehetett bevinni tortát) és kapnak egy kis ajándékot is.

A programokról készülnek fényképek is, tavaly kiadták egy kis füzetkében, most egy internetes oldalon lehet követni az óvoda életét (küldenek értesítést, mikor frissítik a képeket).

Itt az óvodai Halloweenen láthatóak a boszorkányaink.

Chuck Norris néni

Reggel, délben és délután, mikor sok gyerek megy az utcán, az óvodák és iskolák környékén vannak külön forgalomirányítók, akik megállítják a forgalmat, hogy a gyerekek átmehessenek a zebrán.

A közelünkben van egy körfogalom, öt zebrával, ebből az egyiknél áll a „Chuck Norris néni”, azért neveztük el Chuck Norris néninek, mert nem igen számol a féktávolsággal, inkább csak a szerencsével… Más magyarázat nincs, csak olyan valaki mehet ilyen biztosra autók ellen, aki képes egy kézzel megállítani autókat.

Amikor gyerek közeledik (egyedül vagy felnőttel), előugrik a táblácskájával, kirakja a kezét a közeledő jármű felé és az autós riadtan tapos a fékbe. A másik négy zebránál nem áll forgalomirányító.

A múltkor egyedül mentem, gyerek nélkül, megszólított Chuck Norris néni, hogy nekem nem állítja meg a forgalmat, mert át tudok menni egyedül is. Kedves, hogy kinézte belőlem.

Chuck Norris néni akcióhelye. Innen ugrik hol az egyik zebrára, hol a másikra.

A mostani kis-középső csoportban elég komoly „tananyag” van, tanulnak betűket, számokat, naptárt, órát. Minden reggel, mikor megérkeznek, ki kell keresniük a saját keresztnevüket egy táblán, és áttenni a másik táblára.

Egy óvónő és egy segítő óvónő van a 29 gyerekre, akiket négy kisebb (3x8-9 fő meg a négy kicsi külön) csoportra osztottak, a foglalkozásoknál két csoporttal foglalkoznak az óvónők, a többiek kvázi önállóan tevékenykednek. Ezekben a minicsoportokban külön van a két lányom. Délelőtt és délután is van foglalkozás, napi és heti forgásban.

Az egyik lányom elég jól csinálgatja a feladatokat, csak épp lilára színezte a kisfiú fejét a rajzon, amikor rózsaszínre kellett volna, de neki aznap lila napja volt, egyébként oda voltak a kép mellé írva a színek franciául. :)

A másik lányom kicsit nehezebb eset, az óvónő szerint, amihez nincs kedve, azt nem csinálja, és sírni kezd. Kérdeztem, hogy nem lehet-e esetleg, hogy nem érti a feladatot, de az óvónő azt állítja, hogy érti, csak nem akarja csinálni. A kislány meg azt mondja, hogy nem érti, és olyankor az óvó néni „huncutkodik” és mérges.

Kissé merev az óvónő, próbálok reggelente pár szót váltani vele, hátha akkor jobban elfogadja a kis vadcsikó lányomat. Mostanra már javult a helyzet, kezd visszarázódni az óvodába.

Vannak néhány fős különfoglalkozások, plusz egy óra az óvoda után. Ez külön volt a két kislánynak és állítólag az elevenebb leányzó is jobban teljesített. Az óvónő szerint szét kellett volna szedni az ikreket két csoportba, de ezt nem akartuk, mondván, hogy annyi új mellett legalább a testvérük legyen a biztos pont, meglátjuk, jövőre hogy alakul. Kétségtelen, hogy az eleven a domináns, de szüksége van a testvére nyugodtságára maga mellett.

Bölcsődei tapasztalatok

Kevesebb a bölcsődei hely, mint amire igény lenne. Már 4-6 hónapos kortól mehetnek elvileg a gyerekek bölcsődébe (a nők korán visszamennek dolgozni), de ehhez már a terhesség alatt jelezni kell az igényt.

Ha valaki nem tudja bölcsődébe járatni a gyereket, akkor ott van a nourrice vagy nounou intézménye, ami talán legjobban a családi napközinek felel meg. Egy erre képzett hölgy otthonában 3-4 gyerekre vigyáz, egész kicsiktől óvodás korig.

A bölcsődéhez, ha lehet, még több papír szükséges, mint az óvodai étkezéshez. A bölcsőde fizetős, az ár bent töltött óráktól és a családi jövedelemtől függ, az árban benne van az ebéd, a pelenka, semmit nem kell külön vinni. Az órákat számítógépes rendszerben tartják nyilván, Forbach-ban egy bonyolult rendszerben egy pingvint kellett megnyomni, Thionville-ben egy kártyát kell érkezéskor-távozáskor lehúzni.

Johanna Forbach-ban januártól járhatott bölcsődébe minden nap, a korábban már megénekelt Zöld egérről elnevezett intézménybe. A beszoktatás hasonlóan zajlik, mint Magyarországon, lassan növelve a bent töltött időt. Thionville-ben egyelőre heti egy napot kaptunk a Les Tourterelles-ben (Vadgalambok).

Thionville-ben több bölcsőde van, egy lapon lehetett többet is megjelölni, és egy idő után hívtak telefonon, hogy szerdánként mehet a kislány, először mondtam, hogy várnánk még, hátha lesz több napra is hely, de akkor elvesztettük volna a várólistán levő helyünket, így beleegyeztünk a heti egy alkalomba.

Mostanra ez annyit változott, hogy szólnak, ha valaki szabadság vagy betegség miatt nem megy, és akkor befér Johanna. Éppen most november elején lesz újabb bizottsági döntés arról, hogy mehet-e állandóra. A kétéves születésnapjára kapott a bölcsődében egy plüssegeret, azóta azt viszi magával a bölcsődébe alvótársnak. A bölcsődei gondozónők mindkét helyen kedvesek voltak és jól gondozták a rájuk bízott 10-14 gyereket (ennyi gyerekre 2-3 gondozónő jut). A bölcsődében jóval kevesebb szünet van, mint az óvodában és az iskolában.

Iskolai, óvodai szünetek

Az iskolai és óvodai szünetek is igen érdekesek magyar szemmel: két hét őszi szünet, két hét karácsonykor, még két hét téli szünet, két hét tavaszi szünet és nyolc hét nyári szünet. Ember legyen a talpán, aki ezt szabadsággal / nagyszülővel / babysitterrel győzi.

Franciaországot három zónára osztották, a téli és a tavaszi szünet el van tolva a három zónában, a tavaszi szünet nem feltétlenül kapcsolódik a húsvéthoz. Tavalyi iskolaévben a téli szünet március első két hetében volt, most február második és harmadik hetében lesz nálunk.

Most fejeződött be a két hetes Toussaint (Mindenszentek) szünet, kissé aggódom is, hogy fogadják majd a visszamenést a lányok, de itthon már elég nehezen bírták, annak ellenére, hogy voltak vendégeink és csomó programot szerveztünk (voltunk cseppkőbarlangban, Párizsban, állatkertben, Luxemburgban).

Összességében az ikrek most két hónap után kerültek vissza nyelvileg arra a szintre, ahol a nyár közepén voltak, most már egyre bátrabban szólalnak meg franciául, de az nálunk nem volt igaz, hogy fél év alatt megtanulják a nyelvet. A kicsi még sehogy se beszél, kb. egy tucatnyi szava van csak, abból kettő francia (allez és „árvá” azaz au revoir).

A lányaink elég jól alkalmazkodtak a számukra is stresszes szituációkhoz (országváltás, új nyelv, óvoda, összesen három költözködés, újabb város és újabb óvoda), de nyilván nekik is elég nehéz volt az első évünk. Mindamellett sokszor gratulálok nekik magamban, hogy ügyesen csinálják.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.