Némi túlzással fél Nyugat-Európát átfogja a mai poszt, hiszen Hollandiától Ausztriáig összesen négy országban élt az elmúlt években mai szerzőnk Déer, aki egy hollandiai ösztöndíjtól jutott el mostani ausztriai életéig. Talán nem lesznek minden tanulság nélkül valók a tapasztalatai.

„Én is már évek óta olvasom a blogot, és volt időszak, amikor az itt olvasható írások sokat segítettek. Ezért is gondoltam, hogy talán az én történetem is érdekelhet valakit. :) Több országot is érint a story és többféle élethelyzetről szól. Lehet kicsit hosszú lesz, de jó szórakozást hozzá!

Hollandia

Én mindig is szerettem volna utazni és többet látni, ezért is ragadtam meg az első adandó alkalmat, és ösztöndíjjal kimentem egy fél évre Hollandiába tanulni. Az ilyen félévek nem a tanulásról szólnak leginkább. ;)

Sajnos egy arab családhoz kerültem - egy másik magyar lánnyal együtt - ahol alapvető higiéniai problémák merültek fel (én itt nem arra gondolok, hogy koszos volt, hanem inkább komoly betegségek forrása).

Mindamellett hogy az ajtó / ablakfélfa mellett besüvített a szél, kb. 20 percet kellett bicikliznünk a suliba, 45-öt pedig a városba, ha bevásárolni mentünk vagy találkozni a többiekkel.

Sajnos sokszor előfordult, hogy nem tudtunk hajnalban aludni, mert a felettünk lakó drogos folyton veszekedett a barátnőjével. Egyszer egy TV-t is láttunk kirepülni az ablakon. Nem egy ideális helyzet.

Hála egy magyar hölgynek - aki már évek óta kint él - sikerült új albit találni és azzal minden rendbe is jött. Jöhetett a móka és kacagás része. :) (Tehát az én történetemben itt a magyar „bajtárs” egy pozitív karaktert alakított.)

Venlo

Rengeteg emberrel megismerkedtem, sok városban voltunk. Szerveztünk magunknak egy londoni kiruccanást is és még az ösztöndíjpénzből is szépen kijöttem.

Lényeg a lényeg, sulival külföldre menni még elég egyszerű és aránylag gondtalan félévet ígér (persze minden relatív, ne tessék kötekedni!). Személy szerint ajánlom mindenkinek.

Visszatekintve a legfontosabb résznek azt tartanám, hogy kint megismerkedtem valakivel. Azért ezen a területen sem volt minden egyszerű, ugyanis ez azután volt, hogy a 4 éves párkapcsolatomat viselte meg a távolság.

Ez is Venlo

Magyarország

Sulit követően a gyakorlati helyemen ajánlottak egy nagyon jó pozíciót. Jó kezdőfizetés és állás, barátok, kedves kollégák, család - mi más kellhet még? SEMMI. Körülbelül egy évig elvoltam, mint hal a vízben. A Hollandiában megismert sráccal tartottuk a kapcsolatot, sőt mi több, hivatalosan is kapcsolatban voltunk. Napi 2-4 óra Skype, havi egyszeri találka. Megjegyezném, hogy ő német, közös nyelv pedig az angol.

Aztán egyszer eljön a pillanat, mikor érzed, kell a változás, tovább kell lépni, nem maradhat minden örökké ugyanúgy. A cél esetemben Németország (mi más is lehetett volna? Utáltam a németet gimnáziumban…)

Megpróbáltam cégen belül külföldre menni, közelebb a páromhoz. A válasz nem hangzott negatívan, de számomra valahogy világos volt, hogy ezzel a céggel SOHA nem fog összejönni. Mit tesz ilyenkor az ember? Vagy megfutamodik, a kényelmesebb megoldást választja, vagy erőt vesz magán, tovább lép - és csak remélni tud.

Németország

Azért a kútba én sem ugrom teljesen vakul. Először kell egy állás, mert látatlanba nem megy. Lakást is találtunk, meg nekem egy gyakornoki állást. Habár a család nem értett vele teljesen egyet, elfogadtam minimálbérért. Gondoltam, ha már ott vagyok, tudok tovább keresgélni.

Nos, fél évig voltam gyakornok. Miután mindig az egyik legjobb voltam a suliban, kicsit nehéz volt, hogy páran szó szerint hülyének néztek („külföldi, gyakornok, nem beszél németül” – gondolhatták).

Majd féléves munkanélküliség következett. Még interjúra sem nagyon hívtak be. Hiába a magyar Bsc, 1 év munkatapasztalat, még másik gyakornoki pozícióra sem volt esélyem. Persze hall ilyet az ember, de más saját bőrén tapasztalni a folytonos visszautasítást, kilátástalanságot. Részletezni nem szeretném – depi a köbön.

Itt említeném meg, hogy le a kalappal azelőtt, akinek egyedül mégis sikerül! Sajnos nekem nem ment volna, de hál’ Istennek nem is kellett. Családom és párom tartották bennem a lelket.

Miután az ember már saját maga pénzt keresett, nagyon rossz érzés megint függni valakitől anyagilag. Sokan mennek el mosogatni vagy takarítani, de én nem akartam (akkor még így álltam hozzá, hisz nem azért tanultam annyit…). Úgy gondoltam, ha elvállalnám, nehéz lenne kilépni belőle.

Őszintén mondom, hogy nem kívánom senkinek az ilyen szituációt, de ha benne vagy, kitartást! Ugyan nem látod a végét, de egyszer minden elmúlik. Ne add fel! Hozzá kell tennem, hogy az időmet igyekeztem kihasználni és beiratkoztam német tanfolyamokra. Először egy B2-re, majd egy 3 hónapos kőkemény (hétfőtől péntekig napi 5 órás) C1/DSH kurzusra.

Éljen! Tudunk németül, újult lendülettel munkakeresés. Interjú a volt cégemnél, de a németországi vállalathoz, ahova anno ki akartam jutni. Hát nem vicces?! Assessment center, második helyezés. Pech! Vagy mégsem?!

Az egyik manager beajánlott egy másik pozícióra. Jött az interjú, aztán az állásajánlat, majd a dilemma: költözés Brüsszelbe vagy nem? Ez természetesen azt jelenti, hogy hétvégente ingázunk. Mivel jobb nem volt a láthatáron elvállaltam, plusz jó megérzésem volt a dologgal kapcsolatban.

Habár ez 6 órás vezetést jelentett, párom közölte, hogy bármi történjen, ő támogat és mindent megtesz értem. (Hát nem édes! :) )

Belgium

Ingázáshoz kocsi kell. Munkahely - lakhely 20 perc (ha épp senki nincs az autópályán…). Sikerült gyorsan találni egy számomra megfelelő kocsit (ismét családi támogatás).

Az első gyakorlat rögtön a mélyvíz volt, miután 3 évig nem vezettem: 350 km vezetés egyedül. Majd a mindennapi dugók egy idegen országban. Párszor előfordult, hogy miután hazaértem, sírva hívtam fel anyukámat vagy páromat. Most azonban elmondhatom, hogy pöpecül megtanultam vezetni, és egy biztos, én nem tartozom sem a „hétvégi sofőrök” sem pedig a „tipikus női vezetők” közé. ;)

Szóval a munka királyul hangzik. Három hónap párizsi „kiképzés” – Sales controlling, európai központ. A cég eleinte fizette a lakást, de kellett sajátot keresni. Abban is támogattak. Saját ügynök, 2 nap szabi lakáskeresésre stb. Nos, nem tudom, ki mit hallott Belgiumról, de a bérleti feltételektől kikerekedett a szemem. Na, én itt tuti nem bérlek egyedül egy egész lakást! Korábban is mindig csak egy szobát béreltem, most is remek lesz, legalább nem leszek egyedül.

Nagy számok törvénye, hogy amilyen sok ember él a Földön, sok a csodálatosan segítőkész, kedves ember, de mellettük vannak nem túl jó, aljas emberek is. Hollandiában én ugye már belefutottam egy rendkívül kedves hölgybe. Hát itt jöhet a fekete leves.

A lakás épp akkor lett felújítva. Berendezve ugyan még nem volt, de ha valaki már ennyit belefeccölt, akkor valószínűleg normálisan be is bútorozza – gondoltam én. Ehhez képest februárban 3 hétig se fűtés, se meleg víz nem volt. Szerencsére a cégben volt kondi zuhanyzóval. A bútorokat szerintem az utcán guberálta az illető, majd egy hónap múlva a penész is megjelent.

Mentségemre szóljon, hogy a februári időszakban nagyon nehéz albérletet találni, mivel sok gyakornok jön az EU-s intézményekbe, egyéb külföldiek egy-egy szemeszterre stb.

Brüsszel, Parc Léopold

Mivel én vezetési tapasztalat híján voltam, télen inkább párom jött. Az elején természetesen ezzel nem volt probléma a tulajnál – előre meg is beszéltük, hogy ez a helyzet. Majd egy hónap után benyögte, hogy 20 euró naponta, ha ott akar aludni, mert miatta magasak a költségek. (Ilyenkor sok csúnya gondolat jut az ember eszébe…)

NEM, én ugyan nem! Sarkamra álltam és közöltem, tartsa magát a megbeszéltekhez, nem fizetünk. A vége az lett, hogy két hónap után meguntam a banánt és új albit kerestem. Keserű után édes: 180 nm2 EU-s lakás, Európai Parlamenttől 10 percre (jó, biztonságos környék) saját ingyenes parkolóhellyel a mélygarázsban. Megjegyzés: Brüsszelben egy parkolóhely 100-150 EUR között van, különben problémás lehet a parkolás.

A volt tulajjal volt némi dráma a kaució miatt, keresztet is vethettem rá. Mit is tehettem volna, hiszen én naiv, tapasztalatlan és talán könnyelmű voltam és hagytam magam átverni a szerződésnél.

Összességében egy évet laktam Brüsszelben. Rengeteg tapasztalatot szereztem, kollégák közül sokan barátokká váltak. Pezsgő, érdekes egy város sok programmal. És az a meggyes sör. :)

Számomra főleg lelkileg volt nagyon nehéz ez az időszak, főleg az elején mikor egyedül vagy egy idegen országban. Senkit nem ismersz, a hely, ahova munka után „hazamész”, egy rémálom. Plusz ekkor még a vezetéssel is küszködtem.

Akárhogy is semmiféleképpen sem bántam meg, hiszen enélkül az időszak nélkül nem lennék az, aki most vagyok. Azt hiszem, rengeteget változtam, hisz az embert a tapasztalatok és az élethelyzetek is formálják.

Ismét előállt tehát a már ismerős helyzet, azaz egyedül jó, jó, de nem az igazi, így ismét beindult a cégen belüli munkahelykeresés, azaz irány vissza Németországba - persze megint eredménytelenül.

Én az állással sem voltam elégedett, párom jobban keresett, jobb lehetőségei voltak, hát megint én mentem, de tényleg nem bántam. Nyitott voltam az új lehetőségek irányába.

Ismét Németország (vagy mégsem)

Közben a cég, ahol a párom dolgozott, már nem volt az igazi. Kevés kilátása volt feljebb lépni. Lojális volt, így nem akarta otthagyni őket, de azért buzdítottam, hogy legalább nézzen körül.

Én éppen két állás között voltam, vagy épp továbbtanulás előtt, azaz rugalmasan tudtam mozogni. Egy kérésem volt, maradjunk az országban, mert nem volt kedvem megint az egész hercehurcához. Ismét: aki hallott már Belgiumról többet, az tudja, milyen procedúrákkal jár a regisztrálás (plusz kocsival…).

Összegezve: elhatároztam, hogy én megyek vele oda, ahol neki több a lehetősége, aztán meg majd megint megoldjuk. Ez már több mint szerelem! Nos, meg is kérte a kezem. :)

Következő lépés: megtalálta álmai állását. Naná, hogy nem Németországban!

Ausztria

Nem voltam elragadtatva. Már negatívan álltam a dologhoz. Két nap alatt 14 lakást néztünk végig. Nos, van olyan, amikor az első opció egyben a legjobb is. A helyzet megint ismerős: ő dolgozik, jól érzi magát, én leginkább otthon ülök és „vezetem a háztartást”. Azt is kell, de a legtöbb nő ezt munka mellett teszi. Ismét német kurzus + sport, hogy legalább kimozduljak, emberekkel találkozzak. Munkakeresés!

Nem értettem, miért nem lehet olyan, hogy nem csak a szerelmi élet van rendben, vagy csak a munka + barátok. Eddig Magyarországon voltam a legközelebb hozzá, hogy mindenem meglegyen.

A páromat semmiféleképpen nem adtam volna fel. Ilyen ember nem terem minden bokorban, számomra pedig nincs még egy ilyen az egész Földön. Biztos voltam benne, hogy ő életem párja. Mindent megtettünk egymásért, minden helyzetet átvészeltünk.

Kis kitérőt, ha megengedtek. Ő a legfőbb oka, amiért ott voltam, és vagyok, ahol. Azonban mindig is külföldre akartam menni, világot akartam látni. Persze nem gondoltam volna, hogy külföldön is telepedek le. De most már mindképpen egy jobb életre való kilátás is vezérel és az, hogy a gyerekeimnek is jobb lehetőségei lehessenek.

Egy pár hónap után már néztem mindenféle részmunkaidőt, eladói munkát, hotelben, akárhol. Gyakornokság tuti nem! Nem szerettem volna, hogy megint hülyének nézzenek. A többi munka pedig legalább tisztességes és fizetnek rendesen érte.

Persze volt néhány interjú, de eredménytelenül. Aztán amikor már pont feladtam, SIKERÜLT. A fizetés sokkal, de sokkal több, mint amit korábban megpályázott állásoknál remélhettem. Már nyeregben vagyok, gondoltam, azt álmodni sem mertem, hogy maga az állas is sokkal jobb, mint a korábban megpályázottak. Rögtön beírattak Green Belt-re, azóta is folyamatosan tanulok, és ami a legfontosabb: tanítanak, mindig bátran kérdezhetek.

Barátokat nagyon könnyen találtunk. Most volt az esküvőnk is, ahova az új és régi barátaink is eljöttek. Igen, mindenki jött Budapestre, és teljesen el voltak tőle ájulva. Azért turistaszemmel nagyon szép a város valljuk be.

Most kezdem itt a mastert is. Persze én vagyok az egyedüli külföldi. De mivel vannak németek is, nem én vagyok az egyetlen, aki küszködik az itteni dialektussal. Ami felteszi az i-re a pontot, az a környezet. Tópart a közelben, hegyek körülöttünk. Én itt voltam életemben először 1500 m felett (az Alföldről származom. :)) A síelést is kipróbáltam.

Habár remélhetőleg még sok kaland vár rám, most örülök, hogy egyelőre megtaláltam a helyem.

Tanulságok

Akármelyik országba mész, készülj fel! Nézz utána! Bérleti feltételek, adórendszer, szociálisháló, egészségbiztosítás stb.

Merj tovább lépni! Ha nem jó, változtass!

Tervezni persze lehet, de soha nem tudni mit hoz a jövő.

A legfontosabb, hogy a megfelelő emberek vegyenek körül és támogassanak. Gondolok itt a szuper családomra, a legjobb barátnőkre, valamint a megfelelő társra. Nélkülük biztos nem lennék az, aki és tartanék ott, ahol.

Kicsit hosszúra sikerült, de remélem mindenki talált valamit, ami számára motiváló/hasznosítható.

Látva más írások kommentjeit, gondolom, lesznek, akik inkább értelmeznek egy-egy részt negatívan, kiemelve a szövegkörnyezetből. Amit sokan elfelejtenek, hogy nem lehet mindent leírni. Én csupán egy történetet írtam le egyféle szemszögből.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.