Talán emlékeztek még rá, nem is olyan régen volt egy poszt az indiai házasságkötés rejtelmeiről, éppen ezért örültem meg, amikor érkezett egy általam eddig nem ismert blog szerzőjétől egy ajánló, melyben arról írt, miért házasodott meg India helyett inkább Szingapúrban. Szerintem nagyon érdekes összehasonlítani a két történetet, miként nem kevésbé izgalmas azt látni, milyen feltételek mellett lehet házasságot kötni Szingapúrban. Emellett ma kiderül, hogy létezik alkoholtesztelő csík anyatejhez (!), és ha már nyár, körbenézünk az európai kempingekben is, hátha ez nyújt némi segítséget a nyaralni indulóknak.

Kezdjük tehát a szingapúri esküvővel, melyről Bejcsi blogja számol be, a történet persze ott kezdődik, hogy indiai férj lévén miért nem India, és kiderül az is, miért nem egyszerű egy „harmadik államból származó” társsal házasságot kötni?

„(…) korántsem tehetjük szabadon azt, amit csak akarunk, akkor, amikor csak szeretnénk, mivel átléptünk egy másik bolygóra, a korlátokkal és buktatókkal teli, a kulturális- , jogi- és határokon átnyúló problémakör világába, amelyet csak az ért meg, és érez át, akit közvetlenül érint. (…)

Esetemben ami a házasságkötés mellett szólt az az, (amellett, hogy már „vénlánynak” számítottam) hogy nem volt belátható időn belül lehetőség arra, hogy párom munkájából kifolyólag újra Magyarországra vagy Európába utazzon, viszont én sem „költözhettem” csak úgy Indiába anélkül, hogy ne lennénk házasok. (Ez a témakör is megérne egy külön posztot, amit Indiában „kulturális különbség” jelzővel illetnek, én kicsit másképp jellemeznék...)

Semmiképpen sem akartam Indiában házasságot kötni. Érthető módon teljesen ellene voltam a rendszernek (nem túl rugalmas és korrupciómentes, mi meg marhára nem voltunk eleresztve anyagilag ahhoz, hogy minden második embert lefizessünk a cél érdekében), alkalmazkodni sem lettem volna képes illetve hajlandó, s nem is bíztam benne, hogy ott majd nekem mindent perfektül le fognak bonyolítani úgy, hogy az hivatalos és jó legyen, s amit Magyarországon is simán elfogadnak. (...)

A szerencsénket végül egy szingapúri projekt hozta meg, amit habozás nélkül „fogadtunk” el, s végre felcsillant a remény, hogy talán mégis sikerülhet, s újra együtt lehetünk! Örömmel nyugtáztuk, ennél jobb hely nem is kínálkozhat számunkra. (...)

A házasságkötés feltételei Szingapúrban

A legfontosabb feltétel az, hogy legalább az egyik félnek a házasságkötés bejelentését (notice) megelőzően már legalább 15 napja az országban kell tartózkodnia (érkezés napja nem számít bele).

A bejelentés megtétele után a fele nyugodtan elhagyhatják az országot, azonban a bejelentés visszaigazolásakor kapnak egy időpontot, amikor meg kell jelenniük egyfajta „megbeszélésen”. Ez tulajdonkeppen a felek személyére vonatkozó adatok igazolására / hitelesítésére szolgál, valamint egy eskütétel arra vonatkozóan, hogy egyik fel sem házas (egy jó hosszú szöveg felolvasása feltartott kézzel).

A házasságkötés lehetséges legkorábbi dátuma a bejelentést követő 21. nap (a bejelentés napja nem számít bele). Kizárólag elektronikus úton (internet) történik, ahol a rendszer jelöli a foglalt és szabad dátumokat, tehát nagyon egyszerű. (…)

Az eljárás kiemelkedő pozitívumai

NEM kérnek születési anyakönyvi kivonatokat, családi állapot igazolására szolgáló dokumentumokat!!! Nincs 6 hónap várakozási idő!! Nem kérnek bejelentett lakhelyet, lakcímkártyát (és egyéb nyalánkságot, amit otthon viszont IGEN!!)

Ami szükséges, az az útlevél és a hivatalnok előtt hangosan, feltett kézzel megtett eskü arra nézve, hogy a házasságkötésnek nincs akadálya, és egyik fél sem házas. Prezentálni kell azonban két tanút, s azok személyére vonatkozó adatokat a hivatal rendelkezésére kell bocsátani.”

Ez volt tehát a szokásos rövidített részlet, a teljes posztért szokás szerint kattintani kell, méghozzá ide!

Alkoholtesztelő csíkok anyatejhez

Régóta működő és nagyon jó blog a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések (egyike a személyes kedvenceimnek), melyben olyan posztot találtam, amit muszáj vagyok megosztani veletek, ugyanis (hasonlóan a szerzőhöz) még én sem hallottam soha arról, hogy alkoholtesztelő csíkokat lehetne kapni anyatejhez.

„Persze, elképzelhető, hogy mondjuk az anyuka megfázott és ne adj isten a flakonra írt nagybetűs figyelmeztetés ellenére is olyan köhögés csillapító kanalas orvosságot vett, amiben van alkohol. Elő tud fordulni bárkivel. Vagy bármi alkohol alapú gyógyszert kell szednie, mert épp így hozta az élet.
Meg tudom érteni, hogy aggódik az anyatej minősége miatt.

De.

A kicsi gonosz ördög ott bent, azt súgja, hogy ezt annak az átlaglakosságnak kell, akinek a homlokára kell tetoválni, hogy ne idd magad matarészegre, ha terhes vagy, mert az rossz.

Kíváncsi voltam, rákérdeztem a főnökeimnél (akik elég sok friss anyukával találkoznak a szakmájuk kapcsán) és számomra döbbenetes volt, amit mondtak.
Tapasztalatuk szerint, a legtöbb „átlagos” helyi anyuka úgy gondolja, hogy a szoptatás olyan, mint az autóvezetés.

Megy az 2-3 sör mellett is... Esetleg egy sör meg egy feles...”

Sajnálatosan rövid ez a részlet, aki a teljes posztot olvasni akarja, az ide kattintson.

Európai zuhanykörkép

Végül egy ki európai körkép a kempingek tisztálkodási lehetőségeiről (pontosabban a különböző országok közti filozófiai különbségekről…) a Sundvallzsofi blog segítségével.

„Hogy éppen milyen tusolóval lesz dolgunk, az a legtöbb esetben megtippelhető abból, hogy Európa melyik részén járunk. Természetesen mindenhol előfordultak kivételek, de most az átlagról lesz szó.

Közép-Európában a közösségi zuhanyzás élményét favorizálják a kempingek. Az egymás mellett sorakozó tusolókat csak egy zuhanyfüggöny választja el a fürdőhelyiség többi részétől. A kedves vendég választhat, hogy a ruhát/köntöst a fülkéből dobálja fel a karnisra (ha eléri), vagy a többiek szeme láttára levetkőzik és úgy lép be a zuhany alá, ahogy Isten megteremtette.

Néhány kemping magára vállalja a meleg- és a hidegvíz optimális arányú kikeverését, hogy nekünk ne legyen gondunk ezzel. (...)

A német kempingekben más a helyzet. Már ahogy haladunk a zuhanyzó felé, egymást érik a figyelmünket felhívó falragaszok a tilalmakról és a tusoló szabályszerű használatáról. Miután gondosan áttanulmányoztuk a feliratokat, el lehet kezdeni a tisztálkodást.

A német (ill. az osztrák) zuhanykabinok többsége egy kis előtérrel is rendelkezik. A táborozó bezárkózhat és a fülke magányában vetkőzhet, ill. öltözhet. (...)

A legtöbb kempingben fölszerelik a zuhanyrózsát a falra, ami a tulajdonosoknak olcsó és kényelmes megoldás, de a vendégek csak különböző tornagyakorlatok segítségével tudják lemosni magukról a szappant.

Az alpesi kempingek zuhanyzói vannak a legszebben és legpraktikusabban felszerelve, a fenti kritikák egyikével sem lehet őket illetni. Általában nagy területen helyezkedik el a luxus fürdőszoba. Az eligazító táblák szinte teljesen hiányoznak, így ha rossz helyen kezd el keresgélni a vendég, akkor időbe telik, mire megtalálja a zuhanyzót, vagy éppen a wc-t. (...)

A svéd modell: a környezettudatosság vagy éppen a spórolás kedvéért a svéd zuhanyzókban szabályozzák a vízfogyasztást. A tusoló előterében fel van szerelve egy automata, oda kell bedobni a zsetont. (...)”

Eddig a részlet, szerintem feltétlenül érdemes kattintani az eredeti bejegyzésre annak is, aki nem tervezi a kempingezést, mert rengeteg kép van, és tényleg tanulságosak!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.