Ma folytatom a gasztrosorozatot, péntek lévén hátha valakinek még segíteni is sikerül a hétvégi főzőcskézés előtt. A mai két történetet egy komoly alapprobléma köti össze: hogyan találjunk nem sós túrót (ez elvezet egészen a Túró Rudi kérdéshez, de ezt most nem firtatnám) és margarint, illetve mivel lehet őket pótolni. A felhívás továbbra is él, küldjétek a fényképeket, recepteket arról, ti hogyan és mit készítetek el külföldön, mit kell változtatni a magyar recepteken, vagy mi a kedvenc helyi ételetek!

Kezdjük Ancsival, aki Floridában él, és aki szinte mindent el tud készíteni a magyaros ételek közül, igaz, néha némi kompromisszum árán. Külön ajánlom figyelmetekbe a virslis reggelit!

„A családunk Magyarországon maradt tagjai is besegítenek sokszor némi hazai pudingporral, vaníliás cukorral, egyéb aprósággal. Nehezen találtuk meg az „édes” sütéshez használatos vajat (a legtöbb margarin sós!), de amióta rábukkantunk, gyerekjáték a sütés, főzés.

Csináltam már töltött káposztát, igaz éppen német savanyú káposztából, ettünk túrós csuszát, rengetegszer az igazi magyar palacsintát, és még sorolhatnám. Egy egész menüt nem tudtam még lefotózni, talán majd legközelebb.

Fagyi szelet

Ez diós piskóta tésztából, vaníliás krémmel és tojáshabbal a tetején - az amerikai kollégáim nem győzték falni. :)

Isler-linzer kombó

Mivel még nem érkezett meg otthonról a linzer-kiszaggató forma, egy stampós és egy normál pohárral oldottuk meg a feladatot.

Risotto helyi garnélából

Virslis reggeli kompozíció (férjem kreálmánya - lásd a nyitóképen)

Kakaós csiga

Ezt is gyakran sütöm, aztán amikor elfogy a kakaó, és nincs időm boltba menni, akkor csak fahéjat szórok a tésztába.”

A túróválság

Országot és kontinenst váltva Ausztráliába röppenünk, ahonnan Bernadett írt. (Blogot is vezet, amit ide kattintva tudtok elérni!) Ő is a sós ízzel küzdött meg, csak az ő esetében a margarinon kívül a túróval is akadt némi gond.

„Mi 3 és fél éve élünk Nyugat-Ausztráliában, és örömmel jelentem, hogy a magyar kaják nem hiányoznak, mert mindent meg tudunk itt csinálni, mindenhez meg tudjuk venni az alapanyagot.

Itthon szinte csak magyarosakat főzünk: pörkölt, nokedli, rakott krumpli, zöldborsófőzelék, lángos, fánk, beigli, stb... Valamint nagyon sokat emel az életszínvonalon a kelet-európai hentes.

Az otthoni recepteket egy az egyben tudjuk használni, de azért érdemes picit figyelni a hozzávalókra, első tortasütésem például nem sikerült túl jól sós túróból és vajból.

Először is, a túró eleve más itt, mint otthon, egyesek szerint ez nem is túró. Egyrészt sokkal folyékonyabb, másrészt pedig sós. De nagyon. Kőrözöttnek tökéletesen megfelel, de sütinek annyira nem. A sós ízt megpróbáltam több porcukorral elfedni; hát nem lett jobb.

Másrészt otthon kocka Ramát szoktunk használni sütéshez, hát itt kellett keresni helyette valami mást. Viszont sajnos a margarinok is sósak.

Harmadrészt pedig nem elég, hogy a túró alapban folyékony volt, még ki sem vártuk a szokásos egy napot, hogy a zselatin kicsit összefogja, hanem (mivel vendégek voltak nálunk) már aznap felvágtuk a tortát.

Röviden: a torta sós volt, és még le is folyt a piskótáról.

A férjem ötlete volt, hogy próbáljuk meg sótlan ricottával, margarin helyett pedig sótlan vajat használtam, a biztonság kedvéért szűrőn lecsöpögtettem a ricottát, hogy ne legyen túl puha a krém.

Jelentem, a torta szuperül sikerült (igaz azért túróval lenne az igazi), és a kiwi nagyon megy az ízéhez!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.