Segítséget kért a mai írás szerzője, a cím el is árulja, miben. Mielőtt azonban beállítottság, politikai nézetek, vagy bármilyen más indíttatás miatt rávágnátok az igent vagy a nemet, olvassátok el a posztot – utána jöhetnek a tanácsok!

„Ebben a levélben nem az élményeimről szeretnék mesélni, mint sokan, hanem a tanácsotokat szeretném kérni, hazamenjek-e vagy sem. Kérlek, segítsetek, mert tényleg nem tudok dönteni.

A helyzet a következő. Brüsszelben élek idestova egy éve. A legtöbb itteni fiatal külföldihez hasonlóan én is egy EU-s intézményben kezdtem gyakornokként, a féléves gyakornoki idő letelte után pedig itt ragadtam egy pénzügyi cégnél szakmai szempontból nagyon jó pozícióban.

Ugyan a munkám nagyon sok stresszel jár, nem is szeretnék innen nyugdíjba menni, de első „igazi" állásnak nagyon jó, úgyhogy illene eltöltenem itt ha nem is az optimális 3 évet, de egyet mindenkeppen. Ez az egy év nyáron fog lejárni.

Brüsszelben "elvagyok", nem érzem magam se túl rosszul, se túl jól. Valószínűleg ebbe az is belejátszik, hogy nagyon hiányzik a Budapesten maradt családom és persze a szerelmem. Leginkább Ő, nevezzük most Kornélnak.

Kornél még egyetemista, júniusban fog végezni, úgyhogy nagyvonalakban az a terv, hogy megpróbálkozik Brüsszelben is és Budapesten is az álláskereséssel, és majd ahova felveszik, oda megyek én is. Amúgy most nagyon úgy tűnik Budapesten fog tudni elhelyezkedni, persze nem okozna gondot kijönni sem.

Így azért mégiscsak döntenünk kell valamennyire, hiszen mi van, ha két helyre is felveszik vagy sehova sem, stb. Meg aztán mégiscsak döntenünk kell, melyik országban akarjuk elkezdeni az életünket, amin később sokkal nehezebb lesz változtatni. Szóval kérlek, azt a tanácsot ne adjátok, hogy oda menjünk ahol jobb a munkalehetőség, mert ezt a kört már többszörösen lefutottuk.

A magyarországi helyzetet azt hiszem, nem kell részleteznem, annyit azért hozzátennék, hogy híreket leginkább az indexen olvasok mivel/emiatt a beállítottságom a klasszikus értelemben vett balliberálishoz közelít.

Azaz nem tudom, tényleg olyan rossz-e a helyzet, mint amilyennek innen látszik, vagy csak kétségbe vagyok esve olyan emberként, akinek fontos az intelligens, pragmatikus kormányzás és a társadalmi kontroll.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szeretem a magyarokat, szerintem egy átlagon felüli intelligens, tiszta és őszinte nép vagyunk a rengeteg gyanakvás és irigység mellett.

Meg aztán magyarnak születtem, a magyarságomat, ha akarnám, sem tudnám megtagadni, ahogyan azon sem tudok változtatni, hogy utálom a resztelt májat vagy hogy hiszek Jézus Krisztusban. Nem mintha ezen változtatni kellene, csak mondom.

A lényeg a lényeg, szerintetek hol kezdjük el az életünket? Magyarországon, ami valljuk be kelet-európai ország annak minden hátrányával (demokratikus gondolkodás nem megerősödött, zárt társadalom, mindent a szívünkre veszünk) és előnyével (szoros kapcsolatok, őszinteség, érzelmesség)?

Külföldön, ahol más előnyök és hátrányok vannak, de legalább a vezetés nem viszi számomra nagyon rossz irányba az országot? Magyarországon, ahol a család és barátok vannak? Külföldön, mert a barátok többsége úgyis már kint él és repülővel 2 óra alatt haza lehet érni? Mit gondoltok? Csak azt ne mondjátok, hogy nekünk kell megbeszélni!"