oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2012. július 20. 00:17,  Nem tudom, hol is van az otthonom Szólj hozzá!

2012. július 20. 00:17 Határátkelő

Nem tudom, hol is van az otthonom

Mai vendégszerzőnk B H, aki élt egy kicsit Japánban, most pedig Londonban dolgozik. Az ő történetét és tapasztalatait olvashatjátok alább.

London eye.jpg

„Angliában, Londonban élek - 18 éves koromban kvázi végleg kijöttem. Egy évet azóta Japánban is töltöttem, ott jobban szerettem élni, bár most nem erről fogok írni. Szeretnék hazamenni Magyarországra, de már lassan nem tudom, hol is van az otthonom tulajdonképpen. Egyfelől itt ebben a penészedő falú londoni szobában amelyben vőlegényemmel lakunk kettesben, másrészt valahol 2000 km-re egy országban ahova egyelőre nem tudok visszatérni, ha akarok valamit az életben.

Elterjedt tévhit, hogy Nyugat-Európában magasabbak az árak. Első kézből tanúsíthatom, hogy ez nem igaz. Mindig meglep amikor hazamegyek Magyarországra (legutóbb augusztusban), hogy minden milyen drága. Nem túlzok, ugyanannyi nagyjából minden, mint itt, csak épp itt körülbelül négyszerese a minimálbér az otthoninak.

Árak, árak

Természetesen van, ami itt drágább, például a közlekedés. Nem csak autóra gondolok, hanem például a havibérletem Londonnak egy kb. Budapest méretű területére korlátlan használattal mintegy 40 ezer forint, nem 10 ezer, mint a BKV-bérlet. Viszont ezért a pénzért összehasonlíthatatlanul jobb a szolgáltatás, mind a busz, mind a metró esetében; 1-2 percenként jön a metró, kevésbé forgalmas időszakokban (mondjuk este 10 óra után) 5 percenként. Nem utolsósorban pedig rendszeresen takarítják, tisztán tartják a járműveket.

Aztán, drágább a lakbér is valamivel, de mint mondtam a fizetések (vegyük a minimálbért alapul) az otthoninak a négyszerese, a lakbér pedig arányaiban olcsóbb. Londonon kívül szinte mindenhol tud mondjuk egy kétszobás lakást bérelni az ember 4-600 fontért havonta, lakása válogatja - amikor Skóciában töltöttem négy hónapot, akkor havi 350 fontért béreltünk egy kisebb város, Dundee központjában 2 szobás lakást.

London persze drágább, itt mondjuk 1000-1200 fontra saccolnék egy kétszobást egy normálisabb környéken. Ugyanakkor Londonban a bérek is valamivel magasabbak, ha korrekt a munkaadó, tehát még ez is belefér, ha ketten dolgoznak minimálbéren, ami egyébként legalább 900-1000 font tisztán havonta. Otthon 145 ezer forintból (2 minimálbér) mikor tudna az ember úgy kivenni egy ekkora lakást jobb helyen, hogy még bőven marad félretenni is, ha ésszerűen költ?

Osztozni a fürdőszobán

Nem kezdtem nagy tervekkel a munkakeresést: egy japán étteremben dolgoztam konyhásként három hónapig, aztán mivel nem bírta a térdem az álldogálást, irodai munkát kerestem. Most adminisztrátorként dolgozom egy pénzügyi szolgáltató cégnél, és egy garzonban (egy nagyobb szoba, konyharésszel) lakunk.

A fürdőszobán a szomszéd szobában lakó, nem túl tiszta kelet-európai párral osztozunk - nem a nemzetiségük a lényeg, hanem hogy ők sem angolok, ahogy a ház többi 6 szobájának lakója sem. Nem ideális életkörülmények, mert nem válogathatjuk meg a lakótársainkat, bármilyen igénytelenek legyenek is, azonban még így is jóval jobban érezzük magunkat, mintha Magyarországon kellene a szüleinkkel élnünk. Valószínűleg a többi kelet-európai (lengyel, román, bolgár) lakótársunk is így érez.

A magyarokról...

Az itteni életről még azt szeretném elmondani, amit már érintett eme blogban nemrégen egy Amerikában kutatóként dolgozó vendégszerző. A magyarok itt is, ugyanúgy ahogy ő tapasztalta, leginkább átverni igyekeznek egymást, és jómagam igyekszem kerülni őket. Aki valaha is tervezgette, hogy kijön Angliába és számba vette a lehetőségeit, az szinte biztosan hallott az itt működő magyar vállalkozásokról, melyek elviekben segítenek munkát találni, és elszállásolnak egy szobában egy többi magyarral megosztott házban.

Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert nem célom besározni senki nevét, de legyen elég annyi, hogy másfél hónap alatt többször hitegettek és hazudtak nekünk a főbérlők mint az előző négy évben együttvéve bármilyen szolgáltató vagy lakástulajdonos, úgyhogy el is jöttünk és nem bántuk meg.

Ne dőljetek be!

A fő tanácsom az, hogy ne dőljetek be a "korrektnek" tűnő efféle vállalatoknak, mert lehúznak és csak a saját hasznukat lesik, trükközve, ahogyan rengeteg magyar itt kint. Ha nem tudtok elég jól angolul, akkor szerintem csak úgy érdemes kijönni, ha tutira tudtok régebbről jól ismert embert aki majd segít nektek.

Nekünk erre szerencsére nem volt szükségünk, de volt egy lány aki egy darabig nálunk lakott, és nagyjából két mondatot tudott angolul - úgy jött ki, hogy majd valaki segít neki munkát találni. Egy pubban dolgozott egy darabig, de nem tudott elég jól nyelvet, el is küldték, ő pedig hazament és folytatta azt amit előtte csinált. Nem való ez mindenkinek.

Persze nem csak rossz oldala van a dolgoknak; megismerkedtünk egy nagyon rendes, jól és keményen dolgozó, őszinte magyar lánnyal is akivel azóta is rendszeresen találkozunk. Ezenkívül pedig rengeteg ingyenes múzeum és park van amit lehet látogatni, nem úgy mint otthon, ahol már sajnos a Nemzeti Galéria is fizetős. Ha van az embernek ideje kicsit kimozdulni akár egy hétvégén is, akkor Londonon kívül gyönyörű vidéki falvak, kastélyok, erdők és egyéb látványosságok szórakoztathatják az odalátogatókat.

Majd egyszer hazamennénk

A fentiekből remélem átjön, hogy nem gondolom, hogy itt kolbászból van a kerítés. Szeretnék hazamenni. Szeretnék pénzt gyűjteni, hogy felvehessek lakáshitelt, szeretném Magyarországon nevelni a gyerekeinket, mert kiváló adottságú ország.

Mégiscsak onnan származom, az ottani kultúra ivódott belém leginkább, még ha életem során rengeteg másik kultúrával kerültem is kapcsolatba és szedtem magamra bizonyos jellemzőket mindegyikből. De nem lehet, amíg fiatal vagyok és kell a pénz - nem luxusra, hanem csak egy "átlagos" életminőségre, hogy ne kelljen minden nap megszámolnom, marad-e a hónap végéig elég pénzem, és meglesz-e holnap a munkahelyem (ha egyáltalán találtam egyet)... addig itt kell maradni és reménykedni, hogy talán 5, 10, 15 év múlva már vissza tudunk menni Magyarországra. Vagyis nem csak mi, hanem a rengeteg másik magyar aki hasonló okok miatt hagyta el az országát. Reménykedjünk."

(A poszt eredetije ide kattintva olvasható el.)

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: London Anglia Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr594671933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.