oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2012. július 19. 03:32,  Nem volt vesztenivalóm 2 komment

2012. július 19. 03:32 Határátkelő

Nem volt vesztenivalóm

Mai vendégszerzőnk mosogatóként dolgozik egy étteremben az egyik uniós országban. Color 34 évesen azért ment el Magyarországról, mert úgy érezte, nincs semmi vesztenivalója.

konyha.jpg

Mai posztunk főhőse (és egyben vendégszerzője) Color, aki 34 évesen döntött úgy, hogy szerencsét próbál külföldön. Ami sok más mellett elgondolkodtató írásában, hogy állítása szerint nincsen honvágya és csak annyi időt tölt Magyarországon, amennyit feltétlenül muszáj.

Egy dolog feltűnt, azok akik már “kint” élnek, pozitívak, szinte csak pozitívumokról számolnak be. Akik pedig Magyarországon, azokból folyik a keserűség. Én “kint” élek. És Magyarországon belőlem is csak a keserűség szólt. Egy olyan országban élek, amit az unió lélegeztetőgépen tart. De…eszem ágában sincs hazamenni.

Egészen konkrétan mosogatóként dolgozok egy étteremben. Több szakmám is van, de jelenleg ebből tudok megélni. Nem szégyellem, dolgozok becsületesen, és a kollégáim (attól függetlenül hogy én vagyok az utolsó senki) megbecsülnek. Ezt érzi az ember. Segítenek ahol csak tudnak, és ez nem kamu. Szó szerint érzem a szeretetüket és a megbecsülésüket.

Megbíznak az idegenben

Én ettől a nemzettől csak jót kaptam. Csodálom azt, ahogyan meg tudnak bízni egy idegenben. Eszükbe se jut az, hogy te rossz szándékkal közelítesz feléjük. Mo-on sajnos ez az alap. Ha hivatalos helyen kell intézni valamit, úgy beszélnek az emberrel, mintha bűnöző lenne. Alapból a rosszat feltételezik, hogy te azért vagy ott, hogy félrevezesd őket, hogy hazudjál vagy kárt okozzál.

Azért jöttem el Magyarországról, mert nem volt vesztenivalóm. Már nem voltam tini (34), folyamatosan dolgoztam (soha nem voltam munkanélküli), és mégse volt semmim (albérletben éltünk, egyik hónapról a másikra). Azaz valamim mégiscsak volt, hitem önmagamban! És ez a legfontosabb. Hittem abban, hogy ennél sokkal több és jobb is lehet az élet. És az élet engem igazolt.

Igen, mosogatok (kb. heti 28 órában), de tisztességesen élek. Szabadnapjaimon tudok kirándulni, megtaláltam a hobbimat, ami rengeteg boldog órát hozott nekem, van időm magamra és évente egyszer el tudok menni 1 hónapra szabadságra.

Ott a haza, ahol a kenyér”

Azt azért hozzátenném, hogy Magyarországon csak annyi időt töltök, amit feltétlenül muszáj. Nem vágyom haza, és nem hiszem hogy ezért szégyellnem kellene magamat. “Ott a haza, ahol a kenyér.” És ez így van. Ha nem a választott hazámban vagyok, akkor hiányzik. És nincs honvágyam Magyarország irányába.

Mondhatnám, hogy nem hiányzik semmi onnan. Mindenem megvan itt -egy idegen országban- ami ahhoz kell hogy elégedett és boldog legyek. Én is csak biztatni tudok mindenkit, aki még hezitál. Ne tegye! Sehol nincs kolbászból a kerítés, sőt manapság mindenütt nagyon nehéz munkát találni, de ha már van munkád, akkor nyugodtan tudsz élni.

Keserűbb magyarok

Sokkal inkább tudok azonosulni az itteni emberek mentalitásával, mint az otthoni magyarokéval. Utálom azt, hogy szinte mindenki a “rongyot rázza”. Nagy autó, nagy ház, külföldi nyaralás, hitelből. Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér. Ezt a régi mondást a magyar emberek túlnyomó része elfelejtette. Mindenki erőn felül “magamutogat” és aztán beledöglik a törlesztőrészletbe.

Nincs házam, mindig is albérletben éltem,és ezen nem is kívánok változtatni. Aki manapság nem “mobil”,az nagyon nehezen fog boldogulni. A világ színes, az emberek sokfélék, a magyar nem jobb vagy rosszabb a többinél, csak keserűbb. Legyünk őszinték, nem nagyon van olyan dolog manapság, amire fene mód büszkék lehetnénk.”

Eddig Color írása, amiből rengeteg kérdés adódik. Például az, hogy valóban ott van-e a haza, ahol a kenyér? Vagy tényleg ilyen kevés dologra lehetünk büszkék? Írjatok, szóljatok hozzá, várom, (sőt, lassan akár bátran leírhatom: várjuk) a véleményeket, beszélgessünk egy jót megint!

(Az eredeti poszt ide kattintva érhető el!)

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: mosogatás Európai Unió Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr324665509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flowerpot 2013.02.01. 15:16:11

Sokban egyetértek. Azzal is, hogy a rongyot rázzák, azzal is, hogy egyre inkább a látszat a lényeg, (hitelből nyaralás) stb...Viszont van, amiben nem: nem tudom, hol dolgozol, melyik országban, de Írországban nem ennyire könnyű a beilleszkedés és bizalom. Ahol én lakom, ismerős útján tudsz boldogulni akkor is, ha jobb az angolod, akkor is, ha talpra esettebb és közvetlenebb típusú ember vagy. Akkor is, ha azt látják, valóban dolgozni akarsz és lelkes vagy. Az ismerős ismerősét előbb veszik fel...és nem ilyen jófejek sem a kllégák, sem a főnökök, mint esetedben.

viki58 2013.04.15. 08:22:24

Én már több éve próbálkozom kijutni, mert nem látok más lehetőséget, sajnos eddig nem jött össze.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.