Az idő múlásával és a technika fejlődésével egyre több, régebben mindennapos foglalkozás tűnik el. A huszadik században Hollandia utcaképe is jelentősen megváltozott - eltűntek a kézikocsis árusok, a tejesemberek, a hajós árusok. Róluk is szól Vera posztja.
A zöldségek és gyümölcsök lepucolt héját gyűjtötte be. Ahogy az emberek kora reggel meghallották kocsijának csengettyűit, kivitték az utcára a héjakkal teli vödröket. Ezt a schillenboer állatai takarmányozására használta fel. Célja egyszerűen az élelmiszerpazarlás megakadályozása volt.
A normál és szerves hulladék külön kukáinak használatával szakmája véget ért. A huszadik század végétől Hollandiában (is) tilos az állatokat maradékkal etetni, így a schillenboer is eltűnt.
Parlevinker
Hajóból élelmiszert árusító ember, hajós bolt. A parlevinker vagy zoetelaar neveket a folyókon, míg a kadraaier vagy kaaidraaier elnevezést a kikötőknél használták.
A mai napig megtalálható néhány parlevinker a nagyobb folyókon, pl. a Rajnán Tolkamernél vagy a fríz tavaknál. Főleg Frízföldön ez egy jól jövedelmező szakma a turistaszezonban.
Ezen kívül gyakorlatilag kihalt, a hivatalosan számontartott utolsó holland parlevinker (Wim van Hooren, Belfeldből) 2008-ban hagyta abba a munkát. Csónakját a rotterdami kikötői múzeumnak adták oda és 2015 óta Vreeswijkban áll. Tevékenységüknek a jövedéki adómentességük eltörlése vetett véget.
Schiptrekkers
A hajóvontatók között nem csak férfiak, de nők is voltak. Hollandia aranykorában, a XVII. században virágzott a kereskedelem és ipar, emiatt megnőtt a városok közti forgalom. Ez vezetett az uszályok kifejlesztéséhez, amiket emberek vagy lovak vontattak a partról.
Az árbocra rögzített kötéllel húzták a hajót a víz mentén. Mivel a csatornák gyakran jobban járhatók voltak mint az utak, így a hajózás még így is gyorsabb volt mint a szárazföldi közlekedés. A mai napig sok ilyen út látható a csatornák és folyók oldalánál.
Porder
Ő volt a vekker: hosszú botjával a kért időpontban megzörgette a hálószoba ablakát, így felébresztve a megrendelőt.
Régen az emberek nem függtek az órától: keltek a nappal, feküdtek, ahogy kész voltak a munkájukkal. Viszont a gyári munkák elterjedésével már muszáj volt időben felkelni.
Ennek a munkakörnek az ébresztőóra feltalálása vetett véget.
Melkboer
Hollandia ugye híres a teheneiről és tejtermékeiről. Nem csak üvegekben kimérve vitték a házhoz a tejet, hanem tartályban is. Ha valaki egy bögrényit kért, annyit engedtek ki neki.
A tejesember vidékről a városba szállította termékeit, de a feltörekvő boltosok ezt a szakmát is okafogyottá tették.
Touwslager
A múltban nagyon fontos volt a kötélverő munkája. Gondoljunk csak arra, hogy Hollandia vízi ország és a vitorláshajóknak állandóan nagy mennyiségű, jó minőségű kötélre volt szükségük. Főleg a 16-17. században a hajóépítés fellendülése okán volt rá nagy kereslet.
Erre a célra főleg a tengervíznek ellenálló kendert használták. Sok kötélverő közvetlen a kikötővárosokban, vagy olyan helyeken dolgozott ahol a folyó összeköttetést nyújtott a tengerrel.
Munkájukhoz nagyon hosszú területre volt szükség, ezért sok utca is köszönheti a nevét ennek a foglalkozásnak. Ilyen például a Lijnbaansgracht Amszterdamban.
A gépesítéssel a gyakran gyerekmunkát használó kötélkészítők jórészt eltűntek. Többek közt még Zuid-Hollandban, Oudewaterben lehet egy 16. századi kötélgyárat találni. A fennmaradó kötélverők pedig gyakran a múzeumokkal vannak kapcsolatban.
Klompenmaker
A klumpakészítő foglalkozás is inkább gépesített formában maradt fenn, a kézi jellegű inkább turistacsalogató látványosság. A huszadik század közepén még több mint 1200 kézi facipőgyártó volt, mostanra kb. 15 maradt.
Érthető: a hagyományos termelés nem tudja felvenni a versenyt a jelenlegi cipőiparral. Persze időnként úgy néz ki, hogy feltámad hamvaiból, ahogy némelyik más kézi foglalkozás is. Jó lenne, Hollandiához tartozik. Ha valakit megkérdezünk a tipikus holland dolgokról, még mindig ez az egyik legelső, amit mondanak.
Buggentrekker / Kargadoor
A holland csatornavárosok elengedhetetlen figurája. Régen a kézikocsik idejében a kargadoor a meredekebb hidak tövében állva várta, hogy pár centet kereshessen a kocsik a hídra/ hídról való fel- levonszolásával, vagy legalábbis segítséget nyújtott benne.
Tekintve, hogy akkoriban a széntől-tejtől a WC-pucoló „termékéig” mindent kordékkal szállítottak, munkája volt bőven. Utolsó írásos megemlékezés a foglalkozásról az amszterdami „Kikki de Kargadoorról” szólt, aki 1940-ben hunyt el.
Másik ismert alakja Dirk Rietveld, a „vízibúvár” volt, aki munkája alatt hetven embert mentett ki a csatornából. Mindig ott tartózkodott, ezért gyakran látta, ahogy az emberek a vízbe esnek, így gyorsan kimentette őket. Tettéért kitüntetést is kapott. A második világháború után pedig a kézikocsik eltűntek és velük együtt a hídhúzók is.”
Ha szívesen olvasnál még Hollandiáról, látogass el Vera blogjára!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek