Minden nyelvnek megvannak a maga íratlan szabályai, és ezek között bizony néha nem is olyan egyszerű kiigazodni. Még akkor sem, ha valaki már hosszabb ideje ott él. Mi több, néha a helyiek között sincs egyetértés abban, hogy mikor mit használjanak.
Klasszikus eset a franciában a bonjour és a bonsoir közötti váltás. Elsőre persze furcsának tűnhet, de még a bennszülött franciák között sincs egyetértés abban, meddig köszönjünk bonjourral és mikortól bonsoirral. (Magyarra talán Jó napottal és Jó estéttel lehet fordítani, de ennél bonyolultabb a helyzet.)
A kérdés olyannyira bonyolult, hogy a franciák egy része szerint a váltás egy bizonyos órához (vagy inkább napszakhoz) kötődik, míg mások szerint évszaktól is függ, míg egy harmadik csoport a szövegkörnyezet jelentőségére esküszik.
A dolog annyira nem vicc, hogy pár éve a tekintélyes Le Figaro egy egész cikkben próbált választ találni a kérdésre (nem akarjuk lelőni a poént, de szerintük a váltás délután fél 6 és 6 között jön el).
Megfejtések
A francia Local más módszert választott és inkább megkérdezett arról, mit gondolnak. A 27 éves mérnök, Angeline szerint például a váltás az évszaktól függ.
„Nyáron, amikor a nap későn nyugszik, nagyjából este 8 körül kezdem használni a bonsoirt, míg télen 6 körül, mert akkor kezd sötétedni” – mondta.
A 21 éves Rosine ezzel szemben úgy vélte, ez sokkal inkább szokás, mint sötétedés kérdése: „Ami engem illet, én 6 óra körül váltok, függetlenül az évszaktól”.
A gyermekgondozóként dolgozó 55 éves Micheline is egyetértett vele: „Nekem függetlenül az évszaktól 6 óra a váltás, mert ekkor kezdődik az este, általában ekkor kezd lemenni a nap.”
Ha ez nem lenne elég, ott van a 27 éves kereskedelmi ügynök Daniella, aki egy harmadik elmélettel állt elő. Ő például a vacsoraidőhöz köti, ami nála este 7 óra.
Barátnője, a 29 éves Sofie viszont azt mondja, a bonsoir a munka befejezésével, azaz 5 - fél 6 körül indul, ő onnantól így köszön.
Bonsoir, honnan jöttél?
És igen, lehet még fokozni, mert a 48 éves, tanárként dolgozó Benjamin szerint regionális különbségek is vannak. Ő például Franciaország délnyugati részéből származik.
„Én Quillanból származom, ahol délig járja a bonjour és utána már a bonsoir jön” – mesélte, hozzátéve, hogy ez a szokás néha alaposan összekeveri a párizsiakat.
„Előfordul, hogy délután 2-kor bonsoirral köszönök valakinek, aki bután néz rám, mint aki nem érti, miért mondom neki ezt. Ahonnan én származom, ott viszont ez a szokás” – tette hozzá.
A leglazább megoldást az a csoport jelenti, akik úgy döntöttek, hogy nem érdekli őket ez az egész bonjour-bonsoir vacakolás.
„Őszintén szólva, én állandóan bonjourral köszönök, reggel, délután, este. Szerintem még soha nem használtam a bonsoirt” – mondta például a 31 éves banki alkalmazott Rayan.
Mit tegyünk külföldiként?
Mindez külföldiként persze még bonyolultabb lehet (persze nézhetjük onnan is, hogy tulajdonképpen nem tudunk tévedni…), különösen mert itt már belépnek a kulturális különbségek is.
„Az Egyesült Államokban azt tanultam az iskolában, hogy a reggel délig tart, aztán 16 óráig délután van, 20 óráig este és utána pedig éjszaka” – mondta a 21 éves, Párizsban tanuló Abigail.
Nekünk a legjobban mégis a 23 éves holland Farah megoldása tetszik, aki egész egyszerűen lemásolja a helyieket. „Én akkortól használom a bonsoirt, amikor nekem is így köszönnek”.
Egyszerű, nem?
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: pexels.com)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek