Szeretjük a focit – mármint tényleg, így aztán Maradona halála még akkor is sokk volt, ha lehetett tudni, hogy minden idők egyik legnagyobbja finoman szólva sem fogta vissza magát az élete során. Az már kellemes meglepetés volt, hogy Steve is Maradona kapcsán elevenítette fel egy utazás emlékét.
„Nemrég volt hír a híres argentin focista, Diego Maradona halála. Csak 60 éves volt és egy Tigre nevű helyen hunyt el, ahol pár éve mi is jártunk. Tigre egy (Argentínán kívül) alig ismert gyönyörű hely, köpésnyire Buenos Airestől. Gondoltam megemlékezésül elküldöm erről a helyről írt egykori gondolataimat, címe „Tigre, Buenos Aires római partja.”
Ottawában a tél hosszú, december elején kezdődik és eltart április végéig. Februárra már sokaknak elege van és az egyhetes floridai/karib-tengeri, vagy mexikói vakációk népszerűek.
A legtöbb all inclusive típusú és az úticélok kb. 3 órányira vannak repülővel. Mi azonban az egyénileg tervezett utakat szeretjük és sokszor messzebbre megyünk. Ami következik, az leírja az egyik ilyen út első napját.
A repülőút és az érkezés
Hála Istennek nem havazott se Ottawában, se Torontóban, szóval időre megérkeztünk és a gépünk is időben indult. A repülőút Buenos Airesig 11 óra. Mi két hétre az argentin nagyvárost és a brazil Rio de Janeirót jöttünk megnézni.
Felszállás után a gép rögvest déli irányba fordul, majd valamikor éjfél után átszáll az Egyenlítő felett. Másnap, egy vasárnap reggelre érkeztünk, az időszámítás ugyanaz, az órát nem kellett átállítani. Megkönnyebbülésünkre az interneten előre megrendelt taxis már várt. Nevünk a tábláján tisztán látható volt a sok többi között, ahogy a vámból kiléptünk.
Az első dolog persze a kanadai télről egy időre elfeledkezni. E célból kezdetnek három napra lefoglaltam egy B & B szobát (lásd a kilátást a szobánkból az alábbi képen) egy Tigre nevű kisvároskában, ami kb. egy órányira volt a reptértől, Buenos Airestől nem messze.
Kilátás az ablakunkból
Tigre itt azt a szerepet tölti be, mint amit Budapesten a Római-part. Hétvégeken városi emberek sokasága jön busszal/hévvel vagy kocsival. A környék tele van “vízi utakkal”. Ezek a hatalmas Rio de la Plata folyam deltájához tartoznak, maga a folyó fő ága sincsen túl messze.
Csónakházak és vízibuszok
Röviddel a bejelentkezésünk után ki is mentünk sétálni a víz mentén a házunk előtti nagy platános sétányra. Gyönyörű márciusi (!) nyári nap volt, beültünk egy pontomon épült kávéházba, kellett a jó kávé, testünk még zsibbadt volt az éjszakai úttól és az alvás hiányától.
Néztük az evezősök meg nem szűnő áradatát, láthatsz családokat, sport klub tagjait színeikben, csak kettesben fiatal házasokat vagy szerelmes párokat.
Sok a csónakház és sok helyen lehet bérelni. Úgyszintén számtalan vízibusz berreg fel és le, a végállomás látható volt. Elhatároztuk, hogy mi is hajókázunk egyet, elmentünk és sorba álltunk. Fogalmam sem volt a sok választék közül hogy merre/hova menjünk. Angolul kevesen tudtak.
Sebaj, vettem csak úgy valahová két retúrjegyet. Rövidesen beérkezett a hajónk és megtelt. Egy félórás hajókázás után, megspékelve megállókkal, amik minket Leányfalura, Tahira emlékeztettek… elhatároztuk, hogy kiszállunk.
Balatoni hangulat
Szóval itt voltunk több ezer kilométerrel délre indulópontunktól, télből nyárba pottyanva egy parányi echte nevenincs argentin nyaralóhelyen… ahol mellesleg abszolút semmi külföldi turista sem volt található.
Tigre és környéke nem közismert idegenforgalmi cél, a turistakalauzok alig említik. De éppen az ilyen „kalandok” azok, amikben nekünk „kedvünk telik”.
A belső csatornák
Nosza, elkezdtünk sétálni az egyik gyalogúton, a sok szomorúfűz alatt egy keskeny csatornát követve. Ide már kocsival nem lehet eljutni, csak vízi úton. Tücskök ciripeltek, madarak röpdöstek, tudom, giccsesnek hangzik, de a kanadai nagy fehérség után alig tudtunk betelni velük.
A csatornán néha csónakázók, az ösvény mellett nyári vityillók... amolyan balatoni hangulat uralkodott. Néha egy-egy barátságos kutya is csatlakozott hozzánk.
Az evezés a legnépszerűbb
Kissé el is tévedtünk, de nem tartott sokáig, míg egy kertvendéglőre bukkantunk. Délután két óra lehetett, argentin ebédidő. A nyitott faszénkemence grill mellett a sipkás szakács már nagyon tüsténkedett, diák pincérek sürögtek forogtak, a kuncsaftok meg jó hangulatban a nagy fák alatt a kerti asztalok mellett boroztak és lacipecsenyén csámcsogtak. Gyerekek, kutyák szaladgáltak… tagadhatatlanul egy hangulatos hely volt, itt le kellett ülni.
Grillezés argentin módra
Az argentin grillezés legendás, húsaik elsőrangúak. Ellentétben az észak-amerikai szokással, itt az állat minden részét grillezik, nem viccelek, a szokásos steakek mellett máj, vese, velő is kapható, de még grillezett pacal is (persze ezt előtte meg kell főzni). Mindig van kolbász, ilyen-olyan hurka is bőven. Mindezt potom pénzért adják a nagyszerű argentin vörös borokkal, (siráz, malbec) beleértve…
A grillmester
Ebéd után érthetően még jobb hangulatban sétáltunk tovább, míg megint csak egy vízibusz-megállóra találtunk és hazafordultunk. A nagy út után vacsora nélkül korán lefeküdtünk.
Három nap után költöztünk be Buenos Airesbe, jó kipihenten.”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek