Sokszor volt már itt szó kultúrsokkról, ma azonban kicsit másképpen próbálom megközelíteni a kérdést. Lazábban, több kisebb történet összefűzésével, amolyan szombati üzemmódban. Remélem, érdekesek (és néhol viccesek) lesznek, sok esetben pedig kifejezetten tanulságosak, látni a saját, nyugati kultúránkat más szemmel. Aztán persze jöhettek a saját sztorikkal!

Haiti közlekedés - nyugati szemmel totál káosz (Fotó: aliciaannewillis)

Hani Calista (Ausztrália) 

Az indonéz újságírót az „ausztrál nyelv” döbbentette meg, főleg, hogy azt gondolta, biztos és jó az angoltudása (és tényleg, hiszen 8,5 pontot ért el az IELTS-teszten), rengeteg amerikai és európai barátja van, akikkel minden probléma nélkül tud beszélgetni. 

Ehhez képest Ausztrália komoly sokkot jelentett neki, mert egyszerűen nem értette, mit mondanak neki. „Annyit ismételgettem a pardon és elnézést szavakat, hogy az már nekem volt kínos” - írta. 

És a sokknak itt még nem volt vége. Amikor egy ausztrál először limonádét kért tőle, akkor ő a legnagyobb lelki nyugalommal adott neki, hogy aztán kiderüljön, a másik Sprite-ot várt – mert Ausztráliában (legalábbis azon a részén, ahol ő járt) a lemonade az a Sprite. 

Ashmi Banerjee (Németország) 

A 2016 óta Münchenben élő Ashmit egész kultúrsokk-sorozat érte. Íme, tételesen! 

Az éttermekben nincs automatikusan ingyen víz, csak akkor, ha kifejezetten kéred.

A szupermarketek vasárnap zárva tartanak.

Hétköznap minden bezár este 8-kor, szombaton 7-kor. Viszont a boltokban ég a villany, amitől olyan, mintha nyitva lennének, ami az elején nagyon zavaró volt.

Az emberek kerékpárt, sőt, háziállatot is szállítanak a tömegközeledésen.

Minden intercity buszon van mosdó/WC.

Az egyetemi előadásokon nem kötelező a részvétel.

Hangos orrfújás mások előtt.

A sörkertek koncepciója. 

Sydnie Lazina (Haiti) 

A kanadai lány korábban azt hitte, semmi nem lepheti meg az utakon – de csak addig, amíg meg nem érkezett Haitire. „Állandó volt a dudálás, a sofőrök úgy használták, mintha ezzel jeleznék, ott vannak. Ezt időbe telt megszokni. Egy helyi barátom mesélte, hogy az egyik városban megpróbáltak felszerelni közlekedési lámpákat, de a helyzet csak rosszabb lett...” 

Egy idő után azért sikerült valamennyire megszokni a káoszt, különösen, amikor kiderült, hogy vannak azért íratlan szabályok, amiket a többség ismer és betart. (Kivéve a motorosokat.) 

Viszont az egyik helyi kórház kitalálta, hogy ha már így van, akkor a mentőautók mellé mentőmotorokat is hadrendbe állítanak. Elég érdekes látvány lehet, hiszen a csomagtartón egy fedett hordágy található, azaz a motoron érkező mentős nem feltétlenül csak a helyszínen látja el a sérültet, hanem be is tudja vinni a kórházba. 

Daniel Ahn (Ecuador) 

Nyilvános szoptatás 

„Az Ecuadorban töltött második napon történt, hogy észrevettem, amint egy nő az utcán szoptatja a gyermekét. Semmi nem takarta el sem a nő mellét, sem a baba fejét. Utána ezt minden dél-amerikai országban láttam, és teljesen normális dolog. Az Egyesült Államokban nem, ott hatalmas hajcihőt csinálnak belőle” - emlékezett vissza. 

Vacsora este 10-kor 

Argentína, este 10 óra, vacsora. Ami Daniel szerint elég későn van, lévén, hogy náluk, az Egyesült Államokban (pontosabban New York Cityben) az este 7 óra a vacsoraidő, olyannyira, hogy egyes éttermek este 10-kor, 11-kor már be is zárnak. Volt olyan haverja, aki hajnali 4-re hívta meg. 

Ülőke és WC-papír nélküli WC-k 

Először (és másodszor, harmadszor…) elég megdöbbentő élmény, de az ember aztán megpróbálja megszokni az érzést, ahogyan a becses fele a porcelánhoz ér. Nem könnyű... 

Amerikában nem kérdés, hogy minden nyilvános mosdóban van WC-papír. Dél-Amerikában viszont ritka, mint a fehér holló. 

Kóbor kutyák mindenütt 

Ez is minden dél-amerikai országban általános tapasztalat Daniel szerint, de különösen igaz Ecuadorra, Perura, és Bolíviára. 

Kaushal Barot (Európa) 

Az indiai lányt nem kevés sokk érte, amikor Európába érkezett, lássunk ezek közül párat! 

Éttermi étkezés

Az európaiak azért mennek étterembe, hogy minőségi időt töltsenek el a családjukkal, barátaikkal. Rendelnek egy italt, aztán hosszan elüldögélnek, beszélgetnek, majd némi idő elteltével megrendelik az ételt. Egy hétvégi családi étkezés könnyen eltart három órát. 

„Az indiaiak enni mennek az étterembe. Odamegyünk, megrendeljük a kaját, az megérkezik, 20 perc alatt megesszük, elmegyünk. Ez alatt a 20 perc alatt nem nagyon beszélünk, mindenki az ételre figyel” - írta. 

Óraátállítás 

A nyári időszámítás teljesen ismeretlen dolog Indiában. 

Kis területek 

Némely európai ország egészen apró. Svájc még akkora sincs, mint Haryana állam, ami Indián belül kicsinek számít, és tizede a legnagyobb államnak, Rajasthannak. 

Tömegközlekedés 

A tömegközlekedés nagyon hatékony és pontos, a sofőröknek óra mutatja, mikor kell odaérni a következő megállóba. 

Egyes európai országokban nem kell bemutatni vagy a kapunál lehúzni a jegyed, csak simán felszállsz a járműre. Viszont a helyi tömegközlekedés néha drágább, mint egy másik országba utazni. 

Például Zürichben előfordult, hogy egy nap alatt több mint 20 eurót költöttem tömegközlekedésre. Ugyanakkor a Zürich-Milán buszjegy 10 euróba kerül. Párizsban egy nap közlekedés 10 euró volt, egy amszterdami buszjegy 8 euró. Indiában ez fordítva van, aminek azért több értelme van. 

Mindenki betartja a közlekedési szabályokat 

Az autósok tiszteletben tartják a kerékpárosokat és a gyalogosokat. Indiában aki gyalogol vagy bringával közlekedik, az tanulatlan, szegény senkinek számít. 

Elköltözés otthonról 

Ha Európában valaki elköltözik otthonról és független lesz, vagy maga is családot alapít, az ünneplésre méltó. A szülők támogatják kirepülő gyerekeiket és büszkék rájuk. 

Amikor Indiában költözik el valaki a szülői házból, akkor (hacsak nem egy távoli munkahely miatt teszi) rögtön beindul a pusmogás arról, hogy biztosan a házassága okozott valamilyen feszültséget a szülőkkel. 

Dennis Hoffmann (Norvégia) 

Az amerikai férfi Oslóban ment el egy étterembe a fiával és egy barátjával. Nagyon jól érezték magukat, tökéletes volt a kiszolgálás, nagyszerű az étel – minden klappolt, na. 

Aztán várta, hogy a pincérnő hozza a számlát. És várta. És várta. És várta. És a pincérnő nem jött. Próbált szemkontaktust létesíteni vele, de maximum egy futó mosolyt kapott. 

Majd amikor egyszer elsétált mellette, akkor kérte a számlát, ami hipp-hopp megérkezett. „Szóval a helyzet az, hogy Norvégiában nem dobnak ki azonnal az étteremből, amikor befejezted az étkezést, és nem hozzák a számlát azelőtt, hogy kérted volna” - vonta le Dennis a következtetést. 

Karthik Chandrasekaran (Svédország) 

Az indiai férfit több kultúrsokk is érte Stockholmban, ezek közül jöjjön pár. 

Alig használnak készpénzt 

Olyan országból érkezve, ahol a kártyás vásárlás még csak most van feljövőben, az, hogy a svéd fővárosban két darab kártyával megvagy, egészen fantasztikus. Elég egy bérlet (Stockholm Local – SL), és egy bankkártya és kész. 

Nagyszerűen beszélnek angolul 

Szinte mindenki, akivel találkoztam, jól beszélt angolul. Jártam több európai országban is, ott messze nem ez volt a helyzet. 

Korai vacsora 

A svédek már 6 óra körül leülnek vacsorázni, ilyenkor Indiában maximum egy késő délutáni uzsonnát kapunk be. 

Saláták 

„Komoly kultúrsokkot okozott először a sok saláta, de azóta nagyon megszerettem.” 

Sophia Ellis (Spanyolország) 

Az amerikai nő alig pár hét barcelonai tartózkodás után írta meg első benyomásait. 

Dohányzás 

Ahonnan én jövök, ott a cigizés a leghalványabban sem menő, vagy elfogadható. Spanyolországban (persze nem szabad általánosítani) a társadalmi élet része. 

Az emberek nem lógnak egymás lakásában 

„Mindegy, hogy milyen nap vagy napszak van, az emberek az éttermekben és a kávézókban élik a társadalmi életet. Nagyon ritkán mész valakinek az otthonába ugyanezért. Amerikában ha csak ülünk a kanapén és nem csinálunk semmit, az már együtt lógás. Nekem, aki elég zárkózott vagyok, ez komoly kihívás volt” - írta. 

Karrierről egy szót sem! 

„Az itteni baráti társaságom rendkívül változatos mind karrier, mind anyagi helyzet szempontjából… mégis együtt lógunk. Az egyik a Deloitte vezető menedzsere, a másik pincér. A karrier olyasmi, amiről a legvégső esetben beszélünk. Ez nekem, aki négy hónapja még egy amerikai üzleti iskolába jártam, ahol mindenki szinte csak a karrierről beszélt, komoly kultúrsokk” - tette hozzá Sophia. 

Az emberek kiöltöznek 

„A régi kedvenc holmijaim, a jóganadrág, a flip-flop, a laza felső itt nem játszanak. Az emberek kiöltöznek. Minden. Egyes. Nap. Ha kilépsz az ajtón, akkor azt rendesen felöltözve teszed, bármilyen okból is indulj el” - írta. 

Abhishek Bhardwaj (Írország) 

Az indiai Abhishek rövid véleményét nem véletlenül válogattam be ide, szerintem rögtön rájöttök, miért... 

„Nemrég költöztem Dublinba. Alig telt el két hét, és máris szembesülnöm kellett életem legnagyobb kultúrsokkjával, ami egyszerre elfogadhatatlan, dühítő és elszomorító. 

Az indiaiak. 

Igen, jól olvastad. Amikor az ember külföldön segítségre szorul egyes helyzetekben, és meglátja egy honfitársát, az önmagában biztonságot nyújt – nem segítséget kérek, csak egyszerűen melegséget ad, ha egy eltérő kultúrában a sajátoddal találkozol. 

De NEM!, ezt nem kapod meg a már hosszabb ideje itt lévő indiaiaktól, akik a felsőbbrendűségüket éreztetik veled. Az egyetemen, ahová járok, több mint 54 országból vannak hallgatók. A többi nemzetiség bezzeg összetart, mi persze nem, mert az indiaiak elvesznek abban, hogy másokkal építenek kapcsolatokat.” 

(Az idézetek és történetek a Quora egyik threadjéből származnak.)

HÍRMONDÓ 

Melyik a világ legjobb országa? 

Annyit elárulunk, hogy európai országról van szó, és immáron egymás után másodszor választották a világ legjobb országának, méghozzá 21 ezer ember megkérdezését követően. A lista egyébként érdekes meglepetéseket tartogat. 

Akik már leléptek Nagy-Britanniából 

Tavaly már akadtak olyan nagy cégek, amelyek úgy döntöttek, nem várnak tovább, és átteszik székhelyüket Nagy-Britanniából Hollandiába. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.