oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

  • LittleG (uk): @Tivadar Polgar: engem nagyon érdekel, én is tanítottam (bár nem olyan sokféle alanyt, az én skálá... (2017.10.23. 13:26) A pokol, ami nem az
  • LittleG (uk): @LittleG (uk): na meg itt: "Dopamine is the most important nerve signal involved in drug experien... (2017.10.23. 13:17) A pokol, ami nem az
  • Tivadar Polgar: @LittleG (uk): Wooow, nagyon jo komment, koszonom. Teljesen jol latod a kinek mi okoz oromet reszt... (2017.10.23. 13:16) A pokol, ami nem az
  • LittleG (uk): @Tivadar Polgar: épp most olvasok egy érdekes cikket erről: www.popularsocialscience.com/2012/11/... (2017.10.23. 13:10) A pokol, ami nem az
  • Tivadar Polgar: @Virago_1000: Koszonom a kerdesedet es a posztodat! Ez engem is sokat foglalkoztat valoban. Van el... (2017.10.23. 13:02) A pokol, ami nem az
  • Utolsó 20

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2017. október 13. 06:30,  Gerillamarketing életre-halálra 54 komment

2017. október 13. 06:30 Határátkelő

Gerillamarketing életre-halálra

Iránnal kapcsolatban minimum kettős érzés bujkál a legtöbb emberben, hiszen egyrészt egy fantasztikus múlttal és kultúrával rendelkező országról van szó, másrészt a jelenkori történelme nyugati szemmel finoman fogalmazva is ellentmondásos. De milyen az ország testközelből? Erről szól a mai poszt, melynek szerzője Gábor, aki Libanon, Jordánia, Kazahsztán, Egyiptom és Dubai után most Iránba kalauzol el minket.

cim_114.jpg

Erős érkezés 

Tíz órája voltam úton, amikor hajnali négy órakor bebotorkáltam a szállodába. Nagyon izgatottan készültem erre az útra, sok mindennek utánanéztem, elolvastam, felmértem. Ennek ellenére hihetetlen sebességgel lett úrrá rajtam a félelem. 

- Welcome, Sir! (Helyi szokás szerint a jobb kezét a szívéhez emelte és picit meghajolt.)

- Jó reggelt, volt foglalásom.

- Természetesen... elkérhetném az útlevelét?

- Persze. 

gabor_utlevel_laptop_telefon_1.jpgAzzal a lendülettel elkezdte szisztematikusan átfésülni. Néhány oldalon elidőzött egy picit, megforgatta kívül-belül... eltelt egy hosszú perc, mire felocsúdott meglepődéséből és megkérdezte: 

- Ön melyik országból érkezett?

- Öööö... Hungary.

- Hungary? 

Erre már az összes éjszakás műszakos felfigyelt és lassan odasomfordáltak mindnyájan, így már öten nézegették az útlevelet. Persze helyi nyelven hatalmas diskurzust folytattak, én meg egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam. 

- Hungary... hol van ez az ország?

- Európa... tudod hol van? (Próbáltam mosolyogni, hátha az segít, és akkor az egyik felkiáltott.)

- Mádzsárisztán!!!

- Aaaaaahhhh - kiáltott fel az összes többi, és én is nagyon megörültem annak, hogy ez a probléma tisztázódott és hangosan a pultra csapva ismételtem a varázsszót, „Mádzsárisztán!!!”. 

Amikor lenyugodtak a kedélyek és elkészült a szobakártya, jött a következő téma. 

- Hogy kíván fizetni?

- Kártyával. (Azzal a lendülettel átadtam a Mastercardomat.)

- Öööö... elnézést uram, ez itt nem működik.

- Visa? Amex?

- Nem, sajnos. (Mindezt egy picit meghajolva és nagyon halkan, de meglehetősen határozottan.) Nálunk ezek nem működnek. Készpénz, vagy helyi „debit” kártya.

- Pénzt tudok kivenni? Itt látom, hogy van automata.

- Nem, mint ahogy említettem, nálunk az egész országban vagy készpénz, vagy helyi kártya. 

Most már nagyon nem éreztem jól magam. Már fél órája toporogtam az üres lobbyban, nagyon messze otthonról, hajnali fél ötkor és kiderül, hogy nem tudok pénzhez jutni, bármit fizetni. 

- Jó, akkor majd a helyi partnerünk fog fizetni, úgyis az ő nevén van a foglalás.

- Rendben, azt is lehet. (Huhhh, ezt megúsztam.)

- Szuper, akkor kérem szépen vissza az útlevelem.

- Sajnos nem tudom visszaadni.

- Tessék???!!!

- Mielőtt beszállna a taxiba a reptér felé, vissza fogja kapni uram - közölte mosolyogva, ismét meghajolva.

- (Ekkor már remegett a hangom.) SOHA nem szoktam otthagyni az útlevelem, SEMMILYEN országban, SENKINEK!

- Ne haragudjon uram, itt ez a szabály, ez IRÁN.

„Gerillamarketing” 

Irán hallatán gondolom a legtöbb emberben amolyan fura érzés alakul ki. Egész életemben, amikor Iránról hallottam a különböző médiában, akkor gyilok, kövezés, háború, atombomba, USA-konfliktus, embargó és társai voltak a címszavak, ötvözve az ország hivatalos nevével, ami nem más, mint Iráni Iszlám Köztársaság. Egészen 1935-ig nyugaton szimplán Perzsia névvel illették, majd az 1979-es Homeini Ajatollah vezette forradalom után kapta mai nevét. 

Államformáját tekintve „teokratikus” (iszlám) köztársaság. Ez egy meglehetősen ritka berendezkedés, a térségben egyedül Irán és ősi ellensége és egyben „majdnem szomszédja”, Szaúd-Arábia választotta ezt az államformát. 

A teokrácia egy olyan politikai rendszer, amelyben az adott kultúra istenét tekintik a világi hatalom forrásának; ezen felül az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól és ezzel egyidőben a vallási vezető kezében van a legfőbb hatalom – így a szavazással választott elnök gyakorlatilag az uralmon lévő ajatollahnak „jelent”. 

Az ország földrajzi elhelyezkedése is már önmagában elég beszédes. 

terkep_8.jpg

Keletről három „isztán”, közülük az alsó kettő elég problémás ország. (Az "eggyel arrébb" fekvő Üzbegisztán meg pont nem, oda például nagyon el szeretnék menni hamarosan, akár ezzel az ajánlattal - ezúttal szigorúan nem dolgozni...)

Északról a Kaszpi-tengeren át nincs túl messze Oroszország és Kazahsztán. Azerbajdzsán és Örményország nekik nem tényező, viszont nyugatról elég kemény a felhozatal: Törökország és Irak, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Perzsa-öböl nem annyira széles. 

Irán és Szaúd-Arábia partjait 400 km választja el egymástól és Kuvait, Bahrein és az Arab Emirátusok még közelebb van. Egészen délen az Ománi-öböl természetesen Omántól választja el, ami a jemeni, jelenleg is folyó háború egy kulcsfontosságú „logisztikai” országa. 

Egy előző írásban már említettem, hogy Irán a legnagyobb siíta hatalom, rettegett katonai haderővel. A helyiek állítása szerint, ha az USA nem lenne jelen a térségben, akkor már az egész térség Iránhoz tartozna. 

Valamilyen furcsa okból kifolyólag a legnagyobb ellenség (Szaúd-Arábia) és szunnita szövetségesei nem is merik megtámadni. Iránban minden természeti erőforrás megtalálható, sok okos emberrel - az „iráni atomfizikus figura” nem véletlenül jelenik meg sok filmben. 

A már sokszor említett Hezbollah hősi halottainak hatalmas arcképei sok helyen borítják be az épületeket. 

Természetesen már az első nap fontos kérdéseket kellett tisztáznom a Partnerrel: 

- Te, ki az a sok házra festett ember?

- Ők hősi Hezbollah harcosok. Az ország védelmezői és hősei

- ???... Ez érdekes. Mifelénk a Hezbollah az egyik legvéresebb és legveszélyesebb terrorista szervezetként van feltüntetve

- Neeeeeee...

- De.

- Mifelénk őket ünnepli az egész ország és amúgy TÉNYLEG hősök, nélkülük nagy bajban lennénk... rossz a marketingjük..

- Ja... kicsit olyan gerillamarketing. 

„Mi nem kövezünk, csak akasztunk” 

A 80-as évek eleje óta tartó nemzetközi embargó súlyos csapásokat gyakorolt az iráni gazdaságra. A hivatalos infláció ugyan „csak” 9%, a helyiek 20-25%-ra teszik – a banki alapkamat jelenleg 18%, ez egy elég erős jel. 

A szankciók az élet minden területét érintik: élelmiszerek, gyógyszerek, olaj, autó, repülés, ruházat, stb. Ebből kifolyólag rengeteg a helyi márka, beleértve az egyik kedvencemet az TFC-t – ez a KFC helyi változata, még a logójuk is gyakorlatilag ugyanolyan. 

Az iráni autógyártás csodáiból rengeteg furikázik az utakon, a világ 10 legnagyobb autógyártói között vannak. Az embargó miatt kevés a külföldi márka, a francia típusok autói közül kettő kapható, ezek darabokban érkeznek és helyi üzemekben rakják össze. 

Ugyan a márkajelzés rajtuk marad, a márkanév már nem – ez valószínűleg minőségi jelzés, ugyanis már megvételkor sem biztos, hogy hazáig kibírja. Az összes többi külföldi autómárkára pedig 100% büntetővám van. 

Leginkább a repülés volt számomra érdekes. Iránnak 14 (!!!) légitársasága van, de ezek közül csak három repül külföldre, az összes többi belföldi. A légitársaságok évente 50 millió utast szállítanak, ez világszinten is előkelő helyezést jelent. 

Flottájuk nagy része Boeing és Airbus repülőgépekből áll, amiket kb. 25 éve vásároltak, az embargó miatt azonban sem új gépeket, sem pedig alkatrészeket nem kapnak. 

Ennek feloldásaként vagy helyben készítenek „utángyártott” alkatrészeket, vagy a szomszédos Törökországból próbálják kiegészíteni hiányos készleteiket. Az iráni légitársaságok bevételük 25%-át szervízelésre kénytelenek fordítani, ez az arány az EU-ban 6%. 

A fentiek azt eredményezték, hogy az elmúlt 50 évben 31 repülőszerencsétlenség történt Iránban – ez nem túl jó arány. Sharbellel hoztunk egy gyors döntést még az elején – semmilyen körülmények között nem szállunk fel belföldi járatra Iránban. 

A vallás az állami berendezkedésből kifolyólag központi téma, bár Teheránban ez nem látszik annyira. A Korán értelmezése is picit más, mint a szunnita rokonoknál, Iránban nem kötelező az arcot elfedni a hölgyeknek, csak a hajat. 

A hölgyek általában farmert, vagy valamilyen szűk nadrágot hordanak, hatalmas kendővel a fejükön és bő felsőrésszel, hogy az alakjuk ne látsszon. Az alkohol fogyasztása szigorúan tilos, így mindenki otthon iszik. Aki tud. 

Sokszor hallani a médiában, hogy Iránban újra halálra köveztek valakit. Ezzel kapcsolatban kérdeztem a partnert egyszer, amikor meginvitált a lakására és vodkát iszogattunk: 

- Te, hogy van az, hogy a nyugati sajtóban ilyen rossz a marketingetek?

- Nem tudom, valószínűleg félnek tőlünk. Erősek vagyunk katonailag, gyönyörűek az iráni nők és okosak is vagyunk.

- És mi a helyzet a vérengzéssel? A Hezbollah és társai?

- A Hezbollah csak akkor gyilkol, ha muszáj. Márpedig a biztonságunk érdekében sokszor muszáj. Sok ellenségünk van, legfőképpen a Cionisták (Izrael) és Szaúd-Arábia. Ők bármikor lerohanhatnak minket.

- És mi a helyzet az embertelen kínzásokkal, börtönre ítélésekkel és megkövezéssel?

- Megkövezés? Hol hallottál ilyenről???

- Hát akár a YouTube-on is meg lehet nézni (ami ott nem működik). Beleásnak valakit a gödörbe, főleg nőket és halálra dobálják kővel.

- Neeeeem... ilyen már rég nincs... nem kövezünk. Akasztani akasztunk, de az egy másik sztori. 

Ennél a pontnál úgy éreztem jobb, ha más vizekre evezek, annak ellenére, hogy a kedvenc partnerem mindig nagy nyitottsággal és őszinteséggel beszélt nekem ezekről a nehéz témákról is. 

A „gerillamarketing” és a szóban forgó körülmények ellenére nagyon kellemes meglepetés volt az első reggel Teheránban. Az ablakból hatalmas hegyek tárultak elém. 

hegyek_2.jpg

A másik oldalról pedig az ébredő város látszott.

varos_3.jpg

Teherán hatalmas város, lakossága több, mint nyolcmillió, a környező csatolt helységekkel együtt pedig 15 millió. Területe nem annyira borzalmasan nagy, viszont a népsűrűség Budapest három-négyszerese. 

A hatalmas sugárutak reggel 7-től este 10-ig tele vannak, a háromsávos utakon négy, de van úgy, hogy öt sorban közlekednek, az autókat ténylegesen csak pár cm választja el egymástól. 

A vezetési szabályok, ha vannak is, nem térnek ki a gyalogosokra. Ők mindig életveszélyben vannak, nem is nagyon lassít senki a gyalogátkelőnél. Folyamatosan dudál mindenki, az autókból dübörög a helyi „perzsa-pop” és az utcai ételek illata keveredik a kipufogógázzal és a füstölők illatával. Számomra óriási élmény volt először körbe autózni a városban. 

Rengeteg látnivaló van Teheránban is, és amúgy az ország többi részén is. Sharbellel egyszer nagyon bátrak voltunk és betaxiztunk „A” főtérre egy nagyon furcsa járműben, amiben rajtunk kívül még másik 8 ember tartózkodott. Meg volt beszélve a partnerrel, hogy vele ott találkozunk.

auto_1.jpg

Meglehetősen nagy feltűnést keltettünk, amikor beszálltunk a kis járműbe. A csodálkozó arcok láttán nagyon mosolyogtunk, egy úriember pedig annyira meglepődött, amikor be akart szállni, hogy inkább nem szállt be. 

A főtéren óriási tömeg…HATALMAS. Váll vállhoz ér, a jelenlegi összes generáció tagjai egymást túlkiabálva próbálnak szót érteni egymással és az árusokkal. 

Az árusok hosszú sorokban árulják a limlomokokat, a választék igen változatos. Evőkanál, tranzisztor, ólomkatona, illetve sok ismeretlen kinézetű használati tárgy fából. A piac bejáratánál, ha lehet, még nagyobb tumultus. 

- Oda be kell menni! - mondtam Sharbelnek, aki közölte, hogy inkább megvár kint. A partner addigra odaérkezett és felhívásomra azonnal elindult a bejárat felé. Sharbel persze meggondolta magát és velünk tartott. 

Az isztambuli piac ehhez képest kutya f...a! Bent már szólt a zene is és megjelentek a talpig feketébe öltözött idősebb asszonyok egy hatalmas füstölőedénnyel a kezükben és imához hasonlító monológot követően tartották a markukat. 

Ők a rossz szellemek üldözői - a partner mosolyogva hozzátette, hogy evilágon túli képességekkel rendelkeznek és ezért kell őket megfizetni... csak hogy rendesen végezzék a munkájukat. 

A fotózást mindkét társam erősen ellenjavallta, mivel szigorúan tilos hölgyekről fotót készíteni. Így sajnos csak nyugodtabb helyeken tudtam dokumentálni az eseményeket. 

piac_5.jpg

piac_2_1.jpg

A piac legnagyobb vonzereje mindenképpen a szőnyeges rész, aki szereti a perzsa szőnyegeket, annak ez maga a Kánaán. 

A szőnyeg témába akaratlanul is beleástam magam, ugyanis én szeretem ezeket és persze bevonszoltak az első üzletek egyikébe, ahol a kirakatban megbámultam egy csodálatos példányt.

Azonnal teával és aprósüteménnyel fogadtak, és leültettek egy sötét szobában egy szőnyegkupacra a sok közül. A partner természetesen velünk tartott, Sharbel pedig aggódva némaságba borult. 

A vidék, ahonnan a szőnyeg származik meghatározza a mintázatot és a színvilágot. Az anyaga, a csomózás technikája, a csomók száma és a kész szőnyeg kora határozza meg az árat. 

Kicsit olyan, mint a Cognac. Egy 100 éves, Isfahanból származó 4x3-mas tiszta selyem szőnyeg ára, bőr csúszásgátlóval az alján, elérheti a 10 millió forintot. Ugyanez ötévesen a tizedére csökken. 

Két óra tudományos szőnyegelőadás és másfél liter tea elfogyasztása után mély fájdalommal búcsúztunk el -  megköszöntük a szíves vendéglátást és távoztunk. 

A Torony 

Aznap a „Milad Tower”-be mentünk vacsorázni. Ez a torony Irán jelképe, és büszkén meséli mindenki, hogy: 

- Ez a világ 6. legmagasabb szabadon álló tornya. A torony klasszikus értelmében.

- Klasszikus értelmében? Ez mit jelent pontosan?

- Hát a torony pontos definíciója alapján. 

Egyből gondoltam, hogy itt valami turpisság van a dologban, hasonlóképpen, mint a kebabbal kapcsolatban. Az egyik étteremben találtam egy mellszobrot, amire az volt írva, hogy az úriember a kebab „innovátora”. 

A kebab viszonylag régi eredetű, találtak az i.e. 17. századból grillezővasakat a mai Görögország területén. Szóval nem ő találta fel, hanem csak tovább fejlesztette és kialakult a „Jūje-kabāb” (جوجه‌کباب), ami az iráni 7 féle kebab egyike és egyedül Iránban található – csirkéből készül, paradicsommal és paprikával a nyárson, sáfránnyal és citromlével gazdagon meglocsolva – rettenetesen finom.

kaja_9.jpg

Na de vissza a toronyhoz! 

- Mi is a torony definíciója? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát először is (ekkor tudtam, hogy ismét egy tudományos érvelés következik) a torony egy szabadon álló építmény, nincs függesztés. Másodszor, magasabb, mint szélesebb (:)). Harmadszor, a toronynak közcélúnak kell lenni, tehát nem lehet tv- vagy rádiótorony, illetve nem lakhatnak benne és nem lehet irodaház sem. És nem lehet kémény és híd sem.

- Aha... (Ekkor már nagyon röhögtem.) Gondolom, a torony tudományos definícióját itt mindenki betéve tudja.

- Persze - mondta mosolyogva - különben senki sem hinné el nekünk. 

Visszaérve a szállodába persze utánanéztem ennek a torony dolognak és valóban igaza volt. Ebben a megközelítésben. A hétköznapi értelemben vett tornyok listáján nincs az első százban, de ettől még ez egy nagyon szép és magas torony.

torony_3.jpg

torony_ejszaka.jpg

Ennek a toronynak a tetején van Teherán egyik legelegánsabb étterme, ide csak a nagyon tehetősek járnak. Meg mi. Az étterem hatalmas, és két óra alatt körbe forog a külső gyűrűje. Vicces volt, hogy az asztalunkhoz képest folyamatosan változott a mosdók és a büféasztal helye. 

Hatalmas meglepetésünkre, mire elfoglaltuk a helyünket, ez várt minket az asztalon.

etterem_zaszlok.jpg

Egy iráni, libanoni és a magyar zászló. Az étteremben az összes létező ország zászlaja megtalálható és az én értékrendszerem szerint ez egy nagyon kedves gesztus. 

Az ételek egész Iránban szokatlan módon vannak fűszerezve és elkészítve. Ezt az éttermet leginkább külföldi vendégek látogatják, így az ételkínálat is ehhez próbál igazodni. Volt rántott hús, pizza, bolognai, cézársaláta, stb. és rengeteg féle friss vágott zöldség és savanyított termések és további zöldségek hatalmas választéka. 

A rántott csirke minden országban „biztonságos” választás, itt ez is teljesen szokatlanul volt elkészítve. A panírba is bele volt keverve valamelyik helyi fűszer és a csirke is vastagon be volt kenve valamivel, amire csak azt mondták, hogy az „titkos recept”. 

Nem emlékeztetett nagymamám vasárnapi ebédjére, de a saláták hatalmas választéka és pár nyárs csirke és bárány kebab azért nagyon megnyugtató volt a gyomromnak. 

Ez egy szép nap volt. 

Zokniban pottyantani 

Iránban a business minden iparágban nagyon nyitott a nyugat felé. Hatalmas éhséggel és nagy alázattal fogadják a külföldi márkák képviselőit az országban, már aki elég kalandvágyó ahhoz, hogy odamenjen. Gyakorlatilag minden nemzetközi márka, amelyik jelen van a piacon, az nagyon sikeres, még akkor is, ha meglehetősen drága.

Itt érdemes elmondani, hogy meglehetősen sűrűn látni olyan embereket az utcán, akik orrukat plasztikai sebészeti beavatkozást követően tapaszokkal takarják és kék-zöld-lila arccal mászkálnak. 

A plasztikai sebészet iparág nagyon pörög, állami hiteleket is fel lehet venni erre a beavatkozásra, így férfiak és nők egyaránt igen sűrűn veszik igénybe ezt a szolgáltatást. 

A kórházak döntő többsége összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint nálunk, sőt, egyes iparágakban, mint például az optika, kiemelt figyelmet kapnak. 

Ez köszönhető annak, hogy az egészségügyi miniszter szemorvos, az ország legyorsabban műtő sebésze, elismert szakember. Hogy hogy nem, van egy szemészeti kórház lánca, ahol napi 400 járó beteget látnak el Teheránban. Ez a kórház szemkápráztatóan gyönyörű, a legmodernebb felszerelésekkel és tíz műtővel ellátva.

Természetesen mindig dolgozni mentem Iránba, eddig kereken tízszer voltam. Amikor a második alkalommal mentünk, két neves esemény történt. Az egyik a partner új irodájának „felavatása”, illetve egy piacindító rendezvény, ahova 2000 szakmabelit vártunk egy egész napos programra. 

A partner az irodáját óriási megelégedéssel mutatta meg, körbevezetett mindenhol, valóban csinos irodát rittyentett. Reggeli után aznap valamiért nem volt időm elvégezni a szokásos rutinomat, ezért az irodában értek az emésztés utolsó szakaszának ingerei. 

Megkérdeztem, hogy merre van a mosdó, a partner nagyon büszkén mutatta meg vadonatúj wc-jét és közölte, hogy én leszek az első, aki használja. Nagyon örültem ennek. 

A mosdók előtt le van téve egy gumipapucs, abban szabad csak belépni a mosdókba (kulturáltabb helyeken). Ezzel el lehet kerülni, hogy az utcai cipő bármilyen fajta kárt szenvedjen. Belebújtam hát a papucsba és beléptem.

Nagy sajnálatomra ugyan egy vadonatúj, de „pottyantós” wc-vel álltam szemben. Ilyenbe még sosem végeztem nagy dolgot, úgyhogy meg kellett vizsgáljam, hogyan is kell, illetve lehet ebbe bármit csinálni. 

A lábaknak külön kialakított recés részt képeztek ki, csakhogy az egy kis fokban meg is volt döntve. A problémák ott kezdődtek, hogy nem tudtam, hogy melyik irányba kell nézni. 

Akkor még teljes menetfelszerelésben próbálgattam a pozíciókat és az irányt. Amikor nagyjából begyakoroltam a mozdulatot, letoltam a nadrágom... és akkor konstatáltam, hogy az ingem is és a nadrágom is útban lesz így, ezért azokat levettem. 

Most már alsónadrágban, pólóban, zokniban és papucsban folytattam az akkor már nagyon sürgős dolgomat... de nem... még mindig úgy érzékeltem, hogy minden az alsónadrágomba fog esni, ezért azt is levettem, így már egy szál f...ban és papucsban szerencsétlenkedtem... 30 fokban... ömlött rólam a víz. 

Sebaj. Végeztem. Nagy megkönnyebbülés volt, annál is inkább, mert még idejében észrevettem a piktogrammot, hogy a papírt ne bele... mellé. Huhh, gondoltam, de jó, hogy észrevettem. 

Visszaöltöztem menetfelszerelésbe és lehúztam. Elkezdtem mosni a kezem és akkor jött a feketeleves. A wc eldugult és jött föl minden... megállíthatatlanul. Menekülőre fogtam a dolgot, annál is inkább, mivel papucs volt rajtam. 

Az ajtóban már toporgott valaki más, akinek erélyesen szóltam, hogy NE menjen be, mert baj van. A partnernek kénytelen voltam szólni, hogy elsőre sikerült eldugítani és ömlik ki a szar. 

Benézett, kifordult és azzal a lendülettel vette is elő a telefonját, hogy megoldja a jelentős problémát. Öt perc múlva az egész iroda arról beszélt, hogy a „külföldinek” első használatra sikerült elrontania a wc-t. Kellemetlen volt, de hát végülis én mindent jól csináltam. Legalábbis én mindent megtettem, még egy szál zokniban sosem pottyantottam. 

A mesés magbolt 

Másnap került sor a rendezvényre, ami hatalmas siker volt. Lézershow-val, profi előadásokkal és a végén egy híres helyi zenekarral szórakoztattuk a közönséget. Bevallom férfiasan, azért megállt bennem az ütő, amikor felléptem a színpadra és ez a látvány fogadott.

konferencia_1.jpg

Az első sorban a szakma krémje, mögöttük meg 2000 szakmabeli. Leírhatatlan érzés volt, amikor minden megmozdulásunkat hatalmas tapsvihar fogadott, ilyet ők még nem láttak. 

Búcsúzóul a partner elvitt minket másnap „A” magboltba. Amikor először magyarázta, hogy ebben a boltban csak magot árulnak, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ebből megélni. 

Aztán nagyon majd’ leesett az állam, amikor beléptünk a csupa márványból készült boltba, ahol a magok soha nem látott választéka fogadott.

magbolt.jpg

Én soha nem láttam ennyiféle magot ilyen mennyiségben egy helyen. Persze mindent meg lehetett kóstolni, kesudióból és pisztáciából (mindkettő sózott, pörkölt) 2-2 kg-ot vásároltam, valamint aszalt szilvát, és szárított mangót és barackot 1 kg-os kiszerelésekben. 

Került a csomagba még friss sáfrány is, az iráni a legjobb. A partner megkérdezte nem vinnék-e haza egy kis iráni rizst (amit nagyon szeretek), így másnap megjelent egy 25 kg-os zsákkal. 

Ezen az úton hazafelé volt először az, hogy egy külön bőröndöt kellett venni a sok finomság biztonságos hazajuttatása érdekében.

Irán sosem lesz egy nyári, családi nyaralás célállomása, akiben azonban tombol a kalandvágy, illetve leköti a sokezer éves keleti kultúra, az mindenképpen látogasson el ide!” 

Gábor, mint eddig mindenhova, Iránba is a Vista segítségével repült, ők segítettek a sorozat összehozásában is. (X)

HÍRMONDÓ 

Közel félmilliárdért toboroz külföldi munkaerőt a kormány 

Érhető módon nem veri nagydobra a magyar kormány, hogy több százmillió forintot költött az utóbbi hónapokban arra, hogy külföldről próbáljon meg Magyarországra csábítani munkaerőt. 

Máris összevesztek a franciák és a németek 

Ahogy elkezdődtek a francia-német egyeztetések az eurózóna jövőjéről, máris összevitatkoztak a felek, méghozzá azért, mert a németek jóval szigorúbb pénzügyi szabályok alapján erősítenék az övezet integrációját, mint a franciák. 

Nem lesz újabb népszavazás a Brexitről 

A brit miniszterelnök kategorikusan kijelentette, hogy nem lesz újabb referendum az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról. Theresa May erről a leghallgatottabb londoni kereskedelmi rádióban beszélt. 

Ki mire gyűjt? 

Az európai fiatalok jó része takarékoskodik, azaz tesz félre havi rendszerességgel pénzt. A magyarok sem kivételek, az már ugyanakkor sokkal érdekesebb, ki mire spórol.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Irán

A bejegyzés trackback címe:

http://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8712958445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lapetiteparisinne 2017.10.13. 06:55:14

Érdekes írás, látszik, a szerzőt elvarázsolta az arab világ. Külön plusz pont a képekért ;)
Viszont, mivel többször említi Szaud- Arábiát, jelzem, az NEM teokratikus köztársaság. Szaud- Arábia királyság, valóban a sharia- t alkalmazzák ( bár mostanában alakulgatnak világi tv- ek is), de külön van a király mellett vallási irányítás is. ( persze azért a király dönt..)Az utlevelet viszont ott is- es Bahrainban is - elveszik a hotelban ;)

szÖveges professzor 2017.10.13. 08:38:32

Jó cikk volt, köszi! A perzsa nök tényleg nagyon szépek! :)

Golf2 2017.10.13. 08:42:55

Szép vidék,szerencsêre jó messze.

DieNanny CH 2017.10.13. 09:39:00

Nagyon tetszett, köszi.

mariann49 2017.10.13. 10:39:08

Nem Khomeini volt az az ajatollah? Mondjuk, tökmindegy :)

Határátkelő 2017.10.13. 10:40:58

@mariann49: Átírás kérdése, hivatalosan magyarul Homeininek kell írni, de kétségtelen, hogy anno a Khomeini volt elterjedt. De ugyanarról az emberről van szó. :)

Határátkelő 2017.10.13. 10:41:50

@lapetiteparisinne: Csak az irániakat le ne arabozd, mert abból baj lesz...

Bredpitt Monika 2017.10.13. 10:58:10

A poszt elvezetes volt nagyon.

Az ajatollahrol mindig az jut eszembe, hogy milyen botranyt csinalt Madonna Like a prayer videojabol.

Szep perzsa nok, most lattam egyet a helyi sztk gyermek fogorvosi rendelojeben.
O az uj fogorvos.

Tenyleg gyonyoru es nagyon fiatal.
a teherani autozas izgalmasnak tunik, nem hittem volna, hogy egyszer elfog a vagy egy ilyen uticel utan.

Koszonet a szerzonek, na, azert nem ulok fel az elso gepre.

wuaaa 2017.10.13. 11:16:10

A repülőgép-embargót feloldották már, az Iran Air kb. fél éve vette át az első új Airbust egy 100 darabos rendelésből.

Golf2 2017.10.13. 11:58:57

@Bredpitt Monika: És tud már magyarul? Mondja hogy ááá?

P.Elliot 2017.10.13. 13:00:51

Ennek a posztolonak mindig olyan erdekes irasai vannak, mikor meglattam hogy o ir, mar mentem is kavet fozni hogy osszekapcsoljam a ket elvezetet, nem is csalodtam.
Egy irani csaladot ismerek itt illetve eleg tavolrol de mivel a baratnom neki dolgozik az irodajaban, neha elviszi erre-arra a gyerekuket akit sosem biznanak senkire de ra igen, egyszer ide hozzam is elhozta, en is voltam naluk az irodaban, a doktorno igen kozvetlen, bobeszedu es nyilt, sokmindent el is mesel magukrol. Foleg persze a baratnomnek akik a hosszu evek alatt baratnoi szinten kezel.

Nagyon szep no, a kislanya meg egyenesen gyonyoru, mar itt szuletett, amerikai stilusban nevelik de elkuldtek tanulni a perzsa nyelvet is hogy amikor evente hazamennek latogatoba 2 hetre akkor tudjon beszelni a rokonsaggal es bizositsak oket hogy nem lettek amerikaiak. Nekik is van otthoni ruhajuk es kendojuk amiben odautaznak, fontos a hazai viselet de a no mar tobbszor mondta hogy nagyon vigyaznak hogy hol, hogy es mit beszelnek, viselkednek , folyton attol retteg hogy nem engedik oket vissza. A ferfi munkajat ami nagyon magas szintu nem emlitenem, kicsit koze is van politikai vonalhoz, ok szeretnek itt elni es sosem mennenek vissza, a gyereket sem engedik csak a kotelezo latogataskor kizarolag veluk egyutt haza.
Azt is meselte hogy Usaba vallasi targyu dolgot tilos onnnan hozni/ hacsak azota fel nem oldottak/ de nekik megis van nehany atcsempeszett kis dolog, affele falidiszek a lakasban, csak ok tudjak mit jelkepez, abszolut modern emberek amugy. Egyetlen vagyuk hogy hagyjak oket bekeben elni, beleolvadni az uj orszagba, nem, mint mondta a no, soha nem mennenek vissza, legfokeppen az egyszem feltett gyerekuknek mas jovot szantak.
Amugy semmi rosszat nem szoktam mondani az orszagukrol, vigyaznak a nyelvukre.

Ez a wc sztori igen jo volt, az eldugult wc-t szerintem eletuk vegeig emlegetni fogjak az ottaniak, hehehe..
Egyebkent en is lattam ilyet nehanyszor kulfoldon de eleg nagy atmeroju volt a lyuk, maximum volt hogy korbe kisse ossze volt kenve. Egyszeruen undorito megoldas, hiaba mondjak hogy egeszsegesebb, tegyenek oda papirt a wc deszkara vagy oldjak meg valahogy de ez igy foleg a mai modern vilagban nemigazan jo.
Elkepzelem es elkap a nevetes hogy a kulfoldi ugyetlen alak meztelenul egy szal papucsban vigyazza hogy hova celozzon, nehogy valami a bokajara jusson, / tenyleg, mi van egy eros hasmenesnel?/, cuccai a fogason lognak, hehehe...
Az a magbolt gusztusos.
Az utlevel elvetelnel ott kaptam volna szivrohamot rogton....
Ilyen orszagba soha nem utaznek....

P.Elliot 2017.10.13. 13:05:08

@P.Elliot: rosszul irtam, "Amugy semmi rosszat nem szoktam mondani az orszagukrol, vigyaznak a nyelvukre."

Helyesen irva amugy semmi rosszat nem "szoktak" mondani az orszagukrol, nem szoktam,...

swing gitan 2017.10.13. 13:36:23

Negyedik napja tüntetnek irániak a munkahelyemhez közel, a kivégzések, tortúrák miatt.

Valami egészen különleges zenét játszanak a hangosbeszélőkön, melankólikus..nem arab, de mégsem európai zenét.

swing gitan 2017.10.13. 15:35:06

Jopofa poszt, csuda képekkel, koszonet :-)

Én és Énke 2017.10.13. 15:35:18

Érdekes, nagyon jól megírt beszámoló.

Egy korábbi életemben hat hónapon át én is egy ilyen gugoldában kényszerültem megkönnyebbülni. Eleinte szokatlan volt az idegen kultúra, de ha másnak megfelel, akkor nincs értelme finnyáskodni. Az első előnyre azonnal rájöttem, a kuporgó testhelyzetnek köszönhető, nem sokáig kell sokáig várni a tolófájdalmakra. Ezért is kell megértést tanúsítani az angol WC karimáján időnként megjelenő talpnyomok láttán, melyek nem annyira a felhasználó bunkóságáról, mint a megszokás hatalmáról árulkodnak.

A távozás technikáját elsajátítva, a világ legtermészetesebb dolga. A vízöblítés ugyanis a recézett talpnyomokat nemcsak körbenyaldossa – jó, nem éppen helyén való kifejezés – hanem el is önti, hogy a vizelet nyomait ne hagyja maga után. Ha nem akarsz bokáig a kavargó szartengerben lábalni, akkor még a zsinór megrántása előtt el kell hagyni az árterületet!

A szadista káplárunk egy délután hófehér harisnyát húzott, és kényelmes papucsba bújtatta bogos lábát, úgy vonult a budiba. (A közkatonák bakancsban járkáltak fel–alá a kaszárnyában, nekik tilos volt az ilyenféle kispolgári lazaság.) Az egymás mellett álló fülkék közül az egyik középsőt választotta. Meglátni, és felismerni a kihagyhatatlan helyzetet egy pillanat műve volt.

A felénél tarthatott – a katona ki tudja számolni ezt – amikor a mellette levő fülke fölött egy seprűnyél jelent meg, amivel rövid, de hangtalan ügyetlenkedés után sikerült elindítani a káplár fülkéjében a vízöblítést.

Véletlenül mindenkinek a mosdóban lett dolga. Ajtók csapódtak, és hangoskodó katonák lepték el az előteret.

Csak a káplár fülkéje maradt sokáig zárva...

P.Elliot 2017.10.13. 17:07:18

@Én és Énke: Ez igen jo lehetett, hehehe....

swing gitan 2017.10.13. 17:46:25

Másodrol olvastalak mert az utobbi idok egyik legjobb posztja a tied, errol tudnal tobbet irni? mit arultok..stb

"Másnap került sor a rendezvényre, ami hatalmas siker volt. Lézershow-val, profi előadásokkal és a végén egy híres helyi zenekarral szórakoztattuk a közönséget."

zebralany · http://zebralany.blog.hu 2017.10.13. 18:04:35

Sosem felejtem el az első gugolós vécémet. Valamikor a 80as években, úton Bulgáriába... Először meglepődtem, hogy ilyen van, de hát a kényszer nagy úr! A nagyobb gond viszont az volt, hogy az ajtó helyett függöny volt, ami a higiénás okokból a földtől kb 50 centire véget ért. (És a parkolóba nézett) Háááát az ember fejét ugyan eltakarja, de mást nem nagyon...!

Golf2 2017.10.13. 18:25:58

4 éve még Triesztben! Is gugolós volt, nagyon gáz.

Bredpitt Monika 2017.10.13. 18:29:13

@zebralany: most olvastam meg csak vegig a posztot, a szomszedok is halljak ahogy rohogok, a poszton is es a te hozzaszolasodon,

En Varnaban voltam szerencses ilyet latni, de ugy hogy mar elso nap hasmenesem volt a viztol,
az idos holgynel, ahol megszalltunk, wc papirt nem lehetett a wc be dobni, volt egy kosar, oda kellett behajitani, de ott legalabb volt angol wc,

Nem tudom hogy csinaltam, de a hasmeneses fajdalmaimmal addig meneteltem a varosbanx amig nem talaltam egy szallodaban egy normalis wc t,

Bredpitt Monika 2017.10.13. 18:31:44

@Golf2: a fogorvosno mondott a t is bet is, de, hogy ertette e, amit elmondtam neki a fogszabalyozasrol, azt nem tudom, de tenyleg nagyon szep volt

Zoole Reloaded 2017.10.13. 18:35:30

Ha már a szarrol ilyen jól el lehet beszelgetni, akkor én is elmondom, hogy gyerekkoromban ott hugyoztam szartam ahol rám jött, mivel faluhelyen nőttem fel ez nem volt gond.
Ha hugyozni kellet, megálltam az első kerítéssel, kilöktem az angyalbögyörőt és hugyáltam, ha látta valaki akkor csak anyit szólt viccesen, hogy; Zoli lököd el és taposd el :-)
Ha kakkantani kellet akkor bementem az első bokor mögé vagy fasorban, legugoltam és kakkantottam, papír gyanánt meg lapulevél vagy falevél szolgált :-)))
Just kidding

swing gitan 2017.10.13. 19:23:17

@Zoole Reloaded: s mi változott??
:-))))))))))))))))))

Dikusz 2017.10.13. 19:28:06

@Zoole Reloaded: @swing gitan: én finomlelkű, eléggé idős budai úriasszony vagyok, mint már többször is utaltam rá.
Ez a kérdés, erőst foglalkoztat engem is, és ezért pironkodva megkérdezem én is: tényleg, mi változott?:)
(vicc volt)

Zoole Reloaded 2017.10.13. 19:35:48

@swing gitan: te beszélsz, te is beregi parasztivadék vagy :-))
Nálad is csak annyi változott, hogy nem lapulevelel törlöd a füstöst hanem juharlevelel :)))

@Dikusz: nem akarod tudni :)))
Vagy csak annyit, hogy elől nikotin foltos hátul meg vonalkódos ;)))

Dikusz 2017.10.13. 20:09:22

@swing gitan: pontosan, Budafok jó hely:)
Pár éve lehetett kapni olyan pólót, amire az volt ráírva: Budaf*ckingpest, bár ez nem Budafokra utalt...

Zoole Reloaded 2017.10.13. 20:09:29

@Taxomükke (UK): Tibike, neked mint pesticsávónak nincs gugolos sztorid :-)))

Zoole Reloaded 2017.10.13. 20:12:33

@Dikusz: jut eszembe Magdianyus, ti egy kéktura alkalmával nem a bokor mögé gugoltok? :-)))

tanato 2017.10.13. 20:20:26

@Én és Énke: ROmániában voltál sorkatona?

tanato 2017.10.13. 20:23:28

@Golf2: Olaszországban majdnem mindenik nyilvános WC/és a vendéglátóhelyiek,strandosak is/guggolósak.Most is.Rosszabb a helyzet mint Törökországban Görögországban Marokkóban Tunéziában,mert ott a turisták által látogatott helyeken van angol is a guggolós mellett,lehet választanai,A digóknál nem.

M. Péter 2017.10.13. 21:48:32

@P.Elliot: A vallási tárgyakat külön nem tiltották, de volt olyan idő, amikor tilos volt bármilyen üzleti kapcsolat Iránnal, nem volt szabad semmilyen iráni árut behozni magánszemélynek sem.

Bredpitt Monika 2017.10.13. 21:55:26

@swing gitan: koszi, most latom, mi ez, nagyon orulok neki

Bredpitt Monika 2017.10.13. 22:01:22

@tanato: 2001ben ferjemmel mi Franciaorszagban is belefutottunk a pottyantosba, teljesen le voltam dobbenve rajta, Parizsbol indultunk Svajc fele, valahol az autopalya menten botlottunk bele,

Dikusz 2017.10.13. 22:45:10

@Zoole Reloaded: De, többnyire igen. Még nem fordult elő, hogy ne lett volna idő letérni a turistaútról, és beszaladni az erdő jótékony homályába:)

midnightcoder2 2017.10.14. 08:33:43

Fura, hogy a pottyantós annyira nagy kulturális sokkot okozott, ilyesmit láthat az ember a bolgároknál, sőt anno Jugoszláviában is találkoztam ezzel gyerekkoromban. A papír külön papírkosárban dolog is elég elterjedt Dél-Európában is, legutóbb a görögöknél volt ebben az "élményben" részem. Amúgy nem tudom miért nem tudnak arrafelé rendes szennyvízhálózatot építeni, meglehetősen gusztustalan megoldás.

Gdozsa 2017.10.14. 09:18:26

@lapetiteparisinne: Szauda. valóban királyság, mindennapos berendezkedését illetően meg inkább teokratikus. Sokszor jártam Szaudiban is és Bahreinben is, tőlem soha nem vették el az útlevelet

Gdozsa 2017.10.14. 09:20:01

@wuaaa: Megrendelték a repülőket, még nem értek oda...:-)

Gdozsa 2017.10.14. 09:22:51

@P.Elliot: Köszi a kedves kommentet!

Iránba szerintem nagyon érdemes elmenni, a 'gerillamarketing' tényleg sokkal rosszabb képet fest az országról, mint amilyen. Az emberek nagyon barátságosak, soha nem éreztem magam veszélyben...nem úgy, mint Szaudarábiában...:-)

fénycsepp 2017.10.14. 09:28:02

Jo poszt, Koszonom :). Irán a top 10 meglátogando országok közt van, bár Iszfahan jobban vonz, mint Teherán.

Pottyantós vécében Boszniában voltam utoljára évekkel ezelőtt. Tágas volt, mosdoval, az egyik fala tükrös, nagyon tükrös...Remelem, nem az a bizonyos kihallgató szobás tükör volt...

Gdozsa 2017.10.14. 09:39:42

@swing gitan: ez a cég a világ második legnagyobb szemüveg lencse gyártója. Három és fél éve indítottuk el Sharbellel a business-t és mára már 17-18% körüli piaci részesedést sikerült elérni, ami nem annyira rossz...:-)...A titok Iránban az maga az ottlét, nem véletlenül voltam ott tízszer. Jártam, keltem az optikákat a partnerrel és a sales csapatával, egy távolról jött 'nagy ember' egy japán cég képviseletében majdhogynem adu ász. Iránban nem lehet nyilvánosan táncolni...ez csak azért fontos, mert a lézershow teljes újdonság volt még a partnernek is, borzasztó nehéz volt beszerezni hozzá a cuccokat, de a hatás leírhatatlan volt...és ugye a 'mosoly' és az alázat mindenhol működik, az nemzetközi fizetőeszköz..:-)

Én és Énke 2017.10.14. 10:02:48

@tanato: "Egy korábbi életben" sok minden előfordulhatott.
:-)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.