Az ingázás egy egészen különleges formája a határátkelésnek. Persze akár lehet azon is vitatkozni, hogy annak számít-e, és mondjuk havi hány naptól, esetleg a munkahely színhelyét tekintjük-e döntőnek. A lényeg mégis csak az, hogy rengeteg élnek úgy, hogy akár hetekig külföldön dolgoznak, hogy aztán hosszabb-rövidebb időre hazatérjenek. Mindenesetre a mai témánk az ingázás, amit több apró történettel gondoltam körüljárni.

Te is ingázol? Szívesen mesélnél róla? Írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Majdnem lekéstem a szülést”

„Immár lassan tíz éve, 2008 óta ingázom Európában és az Egyesült Királyságban. Egy szélenergia-iparban dolgozom, jelenleg Németországban egy spanyol multinál van a saját cégem szerződésben. 

Az első három évben egyszerre 4-8 hetet töltöttem külföldön, aztán következett egy hét – 10 nap otthon, amikor együtt lehettem az akkori barátnőmmel (aki ma már a feleségem), és a családdal, miközben építkeztem is. 2011 óta kevesebbet vagyok külföldön, általában 16 napot egyszerre, majd 10-12 napot otthon. 

Az ingázás december óta lett nehezebb, ekkor született meg az első gyermekünk, én pedig majdnem lekéstem a szülést, mert három héttel hamarabb érkezett. Szerencsére éppen úton voltam a repülőtérre Németországban, amikor érkezett a hívás, hogy megindult a szülés. 

Az elmúlt egy évben egyre többet gondolok arra, hogy végleg haza kellene költözni, és aktívan keresek is állást. A gond az, hogy a szakmámban szinte minden munka Dublinban van, a feleségem pedig Galwayben tanár, így ő nem tud mozdulni, ráadásul ott él a teljes családunk, és szuper hely felnevelni a lányunkat. 

Tehát vagy naponta ingáznék Dublinba, ami napi négy óra vezetés, vagy bérelek ott egy lakást és hétfőtől péntekig ott lakom, a hétvégét pedig a családdal töltöm. Sem anyagilag, sem logisztikailag nincs semmi értelme. 

A jelenlegi helyzetemben 12 napot tudok egyhuzamban a családommal tölteni, ami nem is olyan rossz. Amikor lejár a szerződésem, kiveszek két hónapot, mielőtt újba vágok.” (James Flaherty) 

„Mindkét világból a legjobb jutott” 

"A férjem egy ír szoftvercégnél dolgozik, aki hat éve Szingapúrba küldte, ahol közel három évet töltöttünk el. Egy másik cége korábban Németországba és Franciaországba, Párizsba küldte. Akkor fel sem merült az ingázás kérdése. 

Három éve viszont Londonban kezdett dolgozni, és azóta sokat ingázunk. A fapados társaságoknál elég olcsó jegyek vannak, ha két hónapra előre lefoglalja az ember, és naponta több járat is van Cork és London között. Néha londoni vonatjegy többe kerül, mint maga a repülőjegy. 

Nagyon ritkán utazunk együtt, mivel ő is és én is az időnk 70 százalékát az adott városban töltjük, de a legtöbb hétvégén együtt vagyunk. Sokszor kimaradnak a társasági események mindkét országban, ezzel együtt úgy érezzük, mindkét világból a legjobb jutott. 

Két nagyon eltérő helyen lakunk: egy élettel teli, barátságos, vidéki ír kisvárosban és egy több mint nyolcmilliós kozmopolita nagyvárosban. Az egyszerű megoldás az lenne, ha kiadnánk az írországi házunkat és Londonba költöznénk, de imádjuk a clonakilty-i közösséget, a szombati sétákat a főutcán, a beszélgetéseket a barátokkal és a szomszédokkal. 

A dolog negatívuma, hogy az én karrieremnek nem tett jót. Mielőtt Szingapúrba költöztünk volna, idegenvezető voltam német csoportoknak, de ezt nem tudtam folytatni. 

Az utóbbi hónapokban megrogyó font is sokba kerül, hiszen a férjem fontban kapja a fizetését, nekünk viszont euróban kell fizetni a házunkat és az autót. Szóval a 20 százalékos esést megérzi a költségvetésünk.” (Greta Kelly) 

„Véletlenül lettem ingázó” 

„Dublini vagyok, de Londonban élek, ahol kis lakásokat vásárolok meg, újítok fel és adok ki. Gyakran utazom Írországba, autóval, kompon. Szerencsére saját cégem van, így akkor megyek, amikor nekem megfelel. 

Véletlenül lettem ingázó. Londonban éltem 2008-ban, amikor az édesanyám beteg lett, a demencia korai jeleit mutatta. Próbáltam kitalálni, miként tölthetnénk vele több időt Dublinban, miközben akkor éppen Wicklowban újítottam fel egy házat magamnak. 

Egy csomó dolgot nem találtam a felújításhoz, ezekért Angliába mentem a dzsipemmel, ami végül szokássá vált. 

Noha tovább tart, jobban szeretek autóval járni, mert a repülés stresszel. Nem kell vacakolnom a check-innel, a kompon pedig mindig foglalok egy kabint. Úgy érzem magam, mintha két világ között lennék, és így ki tudom pihenni a London okozta nyomást is. 

Az autózás egyetlen hátulütője, hogy túl hosszú az út, de általában útközben meg szoktam állni egy útmenti motelnél, ami elég olcsó, ha jó előre lefoglalom és hét közben megyek.” (Jeanne McSherry) 

„Az unokák miatt költözünk külföldre” 

„Több mint 30 éve imádjuk Franciaországot, minden évben jártunk az ország különböző részeit, amíg a gyerekek kicsik voltak. Mikor a lányunk férjhez ment és oda költözött, szerettünk volna a lehető legközelebb lenni hozzájuk, különösen, amikor elkezdtek jönni az unokák. 

Egy barátunkat látogattuk meg Charente-ben 2005-ben, és a szomszéd házat csodáltuk, amikor azt mondták, eladó. Teljesen kész voltunk, hiszen maga a ház és a kert is gyönyörű volt. 

Pár hónappal később behajtottunk a franciaországi házunk kapuján, és ezzel megkezdődött az ingázásunk a két ország között. A férjem ugyanis Írországban dolgozott, így rendszeresen röpködött, én viszont szerencsére nővérként dolgoztam a saját cégemmel, így eldönthettem, mikor és mennyit vállalok. 

Az ingázás időnként nehéz volt, de két repülőtér (La Rochelle és Bordeaux) is van a közelben, olyan 90 perc távolságra, ahonnan mennek fapadosok Írországba, így azért viszonylag könnyen meg lehetett oldani. 

Egyedül lenni az idő egy részében nem volt könnyű, viszont önállóvá is tett, hoztam-vittem a gyerekeket az iskolába, segítettem a lányomnak és a családjának, emellett pedig még nővérkedni is maradt időm. 

A franciák nem olyanok, mint az írek, nem lehet csak úgy beugrani hozzájuk beszélgetni egyet, így 12 év elteltével sincsen túl sok barátunk. Ezért azt tervezzük, végleg hazatérünk Írországba, és eladjuk az itteni házunkat.” (Mary Rooney) 

A történetek forrása az Irish Times napilap.

HÍRMONDÓ 

Mindent bele a hét közepén! 

A szerdában általában van valami reménytelen, az előző hétvége már, a következő még messze van. Ezen nem tudunk változtatni, de ha külföldi munkát keresel, akkor hátha tudunk némi reményt nyújtani a válogatással, amit próbáltunk minél változatosabbra csinálni a kedvenc országaitokban.

Tényleg hazaköltöznek a határátkelők? 

Érdekes ellentmondásnak tűnik, hogy miközben a kelet-európai gazdaságokban egyre nagyobb problémát jelent a munkaerőhiány (jórészt az elvándorlás miatt), egyre gyakrabban olvasható az a vélemény, hogy hamarosan lassulhat a kivándorlás. 

A románok is lekörözhetnek az euróval 

A román külügyminiszter szerint Románia 2022-ben csatlakozhat az euróövezethez. A feltétel a legszegényebb polgárok jövedelmének emelkedése lesz. 

Ingyen tanulhatsz nyelvet, de jobb, ha sietsz 

Ugyan nem nagyon reklámozzák, de idén is lehet ingyen nyelvet tanulni a szakképzési centrumokban. A képzésekre augusztus 31-ig, azaz csütörtökig lehet jelentkezni. 

„El kell kezdeni komolyan tárgyalni” 

Fogytán van az Európai Unió türelme az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások során – legalábbis ezt sugallja az Európai Bizottság főtárgyalójának megjegyzése, amit a kilépésről szóló egyeztetések harmadik fordulója előtt ejtette el Brüsszelben.

(Fotó: pixabay.com/Skitterphoto)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.