A mai poszt tulajdonképpen vallomás. Sok mindenről van benne szó: munkáról, a szakma szeretetéről, kihívásokról és az azokra adott válaszokról, külföldi életről is – szerintem sokan magukra ismernek majd benne, legalábbis remélem. Az elmúlt napokban úgyis volt elég vita, szóval evezzünk ma békésebb vizekre Digger segítségével!

„Azzal kezdeném, hogy van egy netes ismerősöm, akivel már egy ideje emaileket váltok. Azzal kezdte, hogy olvassa a blogomat és tiszteletét fejezte ki írói tevékenységem okán.

Illető úriember egy régóta külföldön élő biológus, ha jól emlékszem, akkor mikrobiológus, akinek van néhány köbméter professzori és kandidátusi tudományos fokozata, meg valami PhD is, amit nem tudom, micsoda, lehet, hogy savas a vizelete, de azt miért írta meg nekem? 

Na mindegy, lényeg, hogy nagy koponya a figura, én pedig óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy egyáltalán figyelemre méltatott. 

Elkezdtünk beszélgetni és egyre többet kérdezgetett a munkagépekről. Én nagyon szívesen válaszoltam és az utóbbi idők szakmai posztjai is az ő sugallatára íródtak. A „Kérdések,válaszok” poszt minden kérdése tőle érkezett. 

Ezt írta nekem: „Elgondolkoztam, vagy inkább elábrándoztam, mi lenne, milyen szép lenne, ha mindenki ilyen hozzáértéssel és szeretettel dolgozna a saját szakmájában... 

Mert minden szakmában meg lehet találni az érdekességet, a szépséget.

Amiket itt olvasok, az egy teljesen új világ számomra. 

Köszönöm.” 

Itt pedig én gondolkodtam el. Egyrészt, hogy milyen csodálatos dolog, hogy a világ minden táján olvashatják, amit írok. Óriási dolog, hogy mi, külföldre szakadt magyarok megtaláljuk egymást, és érdeklődünk a másik munkája iránt. 

Másrészt hogy egy olyan ember, aki életét petricsészék és lombikok között tölti, valamint halált megvető bátorsággal szörfözik a szabadgyökök és antioxidánsok között, nyitott a hidromotorok, vezérlőtömbök, lánctalpak világa felé. 

Igazából ennek kéne a természetesnek lenni. Mert kazánkovács és nőgyógyász nem lehet egyszerre az ember, de attól még a nőgyógyászt érdekelheti a kazánkovács szakma vagy a kazánkovácsot a nőgyógyászat. 

Egy biológusnak valóban új világ az én világom. Én pedig igyekszem magyarázni. Szemléltetve, videókkal, képekkel saját rajzokkal és úgy elmondani mindezt, hogy egy teljesen kívülálló is megértse. 

Mi a szakmaszeretet? A folyamatos tanulás. A szünet nélküli önképzés. A nyitottság az újra. A tudás átadása. Valamint a legfontosabb. Mindezt örömmel tenni. 

A tudás átadása. Meggyőződésem, hogy az ember kiemelkedése az állati sorból annak köszönhető, hogy a nemzedékek át tudták adni tapasztalatukat a következő generációnak. Beszéddel, írásban, kőbe vésve, kinyomtatva, Google-lal - teljesen mindegy, de minden generáció tudást hagyott a következőre. 

Ennek az óriási információhalmaznak köszönhető mai világunk képe. Hogy már nem kubikusbokrok járják az országot talicskával, hanem korszerű munkagépek végzik a legnehezebb munkákat. Hogy egy mérnöki remekműben ülök. Több tízezer alkatrész egybehangolt munkája a végeredmény. 

Csak magamat tudom ismételni. Amikor dolgozok, én vagyok a gép. A pórusaimban érzem a szerkezet minden rezdülését. Hallom a motor terhelésváltási reakcióit, hallom a szelepek sziszegését látom a hidraulika csövek rándulásait minden, minden, minden én vagyok. 

Csodálatos lehet egy repülőt vezetni, egy mozdonyt vagy tűzoltóautót. Elképesztő erő van egy Formula 1-es autóban. Mind-mind mai világunk csodái. Mégis azt mondom, hogy a munkagép az, ahol az erő és a finomság a legszélesebb spektrumban mozog. Amivel a legsokoldalúbb munkát lehet végezni a brutális erőt igénylőtől a finom simogatásig. 

Bevallom, simogatni jobban szeretek. Az én lételemem azok a munkák, ahol kihívás minden kanál földet kivenni. Ahol senki sem hiszi el, hogy meg tudom csinálni, pedig de. 

Bevallom, profinak lenni jó. Nagyon jó. A magabiztosság csodálatos érzés. Mert a profi nem hibázhat. Nem a lófaszt. Én is hibázok. Ki nem? 

A szakemberek modern világunk építőkockái. Az egy dolog, hogy mi lenne velünk nélkülük, de csodálatos nézni munkájukat. Bármilyen egyszerű munkát is lehet professzionális szinten művelni. 

Talán mindenki látta már egy gumiszerelő szakember munkáját. aki megcsinálja a defektet az autónkon. Minden mozdulata a helyén van. Egyenletes tempóban végzi a munkáját, élvezet nézni. 

Én mindig rácsodálkozok különféle szakmák művelőire. A varrónőre, ahogy vezeti az anyagot a félelmetes gyorsasággal mozgó tű alatt, a kovácsot, ahogy formálja az izzó vasat, a mikrobiológust ahogy... 

...na most vagyok bajban. Mit is csinálsz te tulajdonképpen?

Emlékszem, amikor építkeztem. A villanyszerelést én csináltam. Megterveztem mindent. Három áramkör, az egyik vastagabb a nagyfogyasztóknak, minden kötés forrasztva kapcsolóknál fázis megszakítva, ahogy kell. 

Aztán minden kapcsolót még áram nélkül bekapcsolt állásba tettem és kimentem felkapcsolni a főkapcsolót. Azt az érzést, mikor az új lakás fényárban úszik... 

A világról alkotott képem olyan, amilyen. Kapok érte éppen eleget, jót is, rosszat is. Nem baj. Ahogy egy nagyon okos ember mondta: „Ha a fősodorral tartasz, BIZTOS, hogy hibás úton haladsz". 

A szakmában viszont... A pályámat lánctalpas forgóvázas géppel kezdtem. Öt évet dolgoztam vele, majd huszonöt év múlva Birmingham-ban a vizsgán ültem megint lánctalpas gépen. 

Huszonöt év után beültem, és ahogy rátettem a kezem a karokra, tudtam, hogy megérkeztem. Mintha egy perc kihagyás sem lett volna, simán levizsgáztam. Azóta is olyan gépekkel dolgozom. Körülbelül húsz típus ötven különböző súlyú modelljével az egy tonnástól a 35 tonnásig dolgoztam. 

Igen, büszke vagyok rá, hogy itt is megálltam a helyem, ahol nagyságrendekkel nagyobb kihívásoknak kell megfelelni, mint otthon. Büszke vagyok rá, hogy ezt a szakmát ezen a blogon valamint a színházi előadáson és elektronikus valamint papíralapú újságcikkeken keresztül széles közönség megismerte. 

Hogy az emberek látják hogy harminc év után is töretlen lelkesedéssel lehet egy szakmát művelni. Hogy a munka nem nyűg. Hogy igenis lehetséges, hogy az ember boldog legyen ébren töltött idejének mindkét részében, otthon és a munkahelyen is. 

BENNE vagyok egy gépben, BENNE vagyok egy szakmában, BENNE vagyok egy csodálatos világban, amit mindez ad nekem. 

Ötvenhárom éves vagyok. Harmincöt évet munkával töltöttem. Na jó, csak harmincnégyet, mert katona is voltam. Az az egyetlen év (1985) volt Magyarország történelmében, mikor BIZTONSÁGBAN volt az ország. :))))))))))))) Csaxólok. 

Ahogy a költő mondaná, harmincnégy évem elszelelt... 

Ennyi idő alatt sokat tanultam. Viszont sohasem mondanám, hogy mindent tudok. Ebben a szakmában nincs plafon. Hiszem azt, hogy nekem ezt az utat kellett bejárni. 

Ha nem volt meg a tehetségem és a szorgalmam, hogy magasabb iskolákat végezzek, akkor ebből hozom ki a legtöbbet. Azt mondják, ha Isten becsuk egy kaput, kinyit egy másikat. Erdész akartam lenni, egész gyerekkoromban arra készültem. Azt a kaput becsukták. 

Kinyílott egy másik. Örülök, hogy beléphettem azon a kapun. 

Aztán a sors úgy gondolta, megajándékoz még egy lehetőséggel. Adott egy kis íráskészséget. Nagy öröm számomra, hogy úgy le tudom írni a gondolataimat, hogy az emberek érdeklődéssel olvassák. 

Az én életem nem egy különleges élet. Számtalan ember fut be hasonló életpályát. Mi lehet érdekes egy melós életében? Semmi. Na, ezt a semmit talán le tudom úgy írni, hogy közelebb hozzam az emberekhez ezt az életformát. 

Köszönöm, hogy elolvastátok.”

HÍRMONDÓ 

Egzotikus lehetőségek Izlandtól Abu Dhabiig

Ha unod Németországot, Angliát, Ausztriát, és inkább valami másra vágynál, akkor ez a te napod, hiszen Izlandról indulunk és egészen az Egyesült Arab Emirátusokig jutunk el – ráadásul minden egyes országban lesz majd álláslehetőség is.

A miniszter sem érti, miért szívatják a vállalkozó fiatalokat

Érdekes helyzet az, amikor a nemzetgazdasági miniszter sem tudja arra a választ, vajon miért nem sikerül még egy kirakatprogramot sem rendesen végigvinni. Amiért ez minket érint: a program miatt külföldről hazatért fiatal is az áldozatok között van.

A kétgyerekes családok harmada a létminimum alatt él 

A Magyar Szakszervezeti Szövetség létminimum-számítása kimutatta, hogy egy kétgyermekes család mennyi pénzből tud gazdálkodni. Ami az eredményt illeti, nem is nagyon tudni, mi lenne a megfelelő szó…

Mennyire beszélnek nyelveket a magyar iskolások?

Sokszor sokan leírták már, hogy megfelelő idegennyelv-tudás nélkül nem nagyon lehet már manapság sem boldogulni, és különösen igaz ez a jelenleg még iskolába járók jövőjére. Milyen a helyzetük?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.