Egy hete kezdődött egy sorozat, amiben külföldön élő magyar gyerekek mesélnek az életükről, arról, hogyan látják ők a világot. Akkor a megérkezés, az első napok izgalma, és a nyelv volt a téma, ma pedig ugyanazokkal a szereplőkkel folytatjuk, a kérdések pedig az óvoda/iskola, a barátság és a Magyarországon maradottak körül forognak majd. A kérdező ezúttal is a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka, akinek rengeteg munkája van abban, hogy ez a sorozat létrejött.

„A sorozat első részében megismert gyerekek tovább mesélik a határátkelés és az új otthonukba való beilleszkedésük során szerzett tapasztalataikat.

A kezdeti élmények után, a sorozat második részében több szó esik majd a mindennapokról, az iskolai, óvodai beilleszkedésről, vagy akár a kedvenc ételeikről. 

Mielőtt rátérünk a kérdésekre és a válaszokra, ismét bemutatnám röviden a válaszadó gyerekeket: 

Laura és Bence 

Testvérpár Melbourne, Ausztráliából. Laura 9 éves, Bence 11, tavaly decemberben költöztek át családostul a földgömb másik felére, így majdnem egy éve élnek a napsütésben. Anyukájuk írja, hogy azt mondják az országra, hogy a gyerekek paradicsoma, és ezt nagyon igaz állításnak tartja, mert a gyerekek nagyon szeretnek ott élni.

Peti 

Hét éves kisfiú Németországból. Néhány hónapja költözött a családjával Wiesbaden város közelébe, az iskolát, nem számítva a néhány hetes magyarországi tanítást, már a német iskolában kezdte el. 

Hét és fél éves kisfiú Brazíliából 

Magyarországon született, 2 éves volt mikor Londonba költöztek családosan, és 6, amikor Brazíliába. 

Marianna, Melinda, Johanna 

Franciaországban élnek több, mint három éve. Többször is költöztek, ám 2 éve már Thionville-ben laknak. A válaszokat hárman testvérek közösen adták: Marianna és Melinda, 6,5 évesek, most kezdték az iskolát, a legkisebb, Johanna, 4 éves, középső csoportos. 

„Az ikrek a három évet három különböző óvodában járták, Johanna két bölcsődébe és két óvodába járt a három év alatt. A nagyok Magyarországon jártak bölcsődébe és már jó magyar beszéddel jöttek ki, a kicsi 11 hónapos volt, mikor kijöttünk, ő itt tanult beszélni, ezért viszonylag későn - 3 évesen - beszélt rendesen. A válaszokat nagyrészt Marianna adta, de mindhárman beleszóltak.“ – mutatta be a lányokat anyukájuk egy bemutatkozó emailben.

Kata

Októberben lett 8 éves. Három éve élnek Ausztriában (Felső-Ausztria) egy kis 1500 fős faluban. A német határtól 10 kilométerre. Kata 2 évet járt ott óvodába. Most már második osztályos.

Kati 

10 éves, 2013-ban érkezett Németországba. 

Zsombor és Zorka 

Zsombor 11, Zorka 9 éves, több mint egy éve élnek Luxemburgban. Ötödik és harmadik osztályosak, „itt ciklusok vannak, tehát Zsombi a 4.1, Zorka a 3.1 ciklusba tartozik. Luxemburg különlegessége, hogy a gyerekek otthon ill. egymás között luxemburgiul beszélnek, a suliban elsőtől németül tanulnak, 2 év 2. félévtől franciául is tanulnak, így mire a 6. év után megkezdik a gimit már 3 nyelven beszélnek.“ – írta a bemutatkozásban anyukájuk. 

Péter 

Decemberben lesz 7 éves, több mint egy éve élnek Frankfurt közelében, Németországban.

Van már barátod? Ha igen, hogyan segítette a beilleszkedést? Volt esetleg olyan játék, amelyet te tanítottál meg a helyi gyerekeknek? 

Peti (7 éves, Németország) 

„Igen, Kaja (osztálytárs – a szerk.) felvette a ragasztómat az első nap, amikor leesett. Meg egy nagyobb fiú segített a fociban. Beállt, hogy erősebb legyek. Én egyedül voltam addig három másik fiúval szemben.”

Zorka és Zsombor (9 és 11 évesek, Luxemburg) 

Anyukájuk meséli, hogy: „Zorka nehezebben talált barátokat, osztálytársa egy lengyel kisfiú, akinek szüleivel is jóban vagyunk, velük angolul lehet beszélgetni, a kisfiúval németül-luxemburgiul. Ők nagyon közvetlenek. Az igazi barátnőt a nyáron találta meg, az utcánkban lakik, luxemburgi és most már a suliban is és egymásnál is sokat játszanak. Zsombor könnyen talált barátokat, focizni is jár, amúgy is nyitottabb. Legjobb barátja portugál, elválaszthatatlanok.”

„Teljesen hagyományos játékokat játszanak. Fiúk fociznak, lányok fogócskáznak. Zorka szerint kissé fantáziátlanok, mert nem nagyon akarnak változtatni a gyerekek.” 

Marianna (6,5 éves, Franciaország) 

„A barátaim az iskolában nagyon kedvesek, és játszanak velem. És ha nem tudom, hogy kell csinálni a dolgomat, akkor kicsit segítenek. Az óvodában Lou volt a barátom és Anais, most az iskolában Eva. Bekísértek az osztályba, hogy ne féljek. Azt mondták, nem kell félni, pedig nem is féltem.” 

Kata (8 éves Ausztria) 

„Sok barátom van. Már az oviba is együtt jártunk, sokszor hívtak át játszani és szülinapi partira. A legjobb barátaim az ikrek lettek. Nagyon tetszik, hogy ugyanolyanok. Nem szoktunk veszekedni” -nyugtat meg minket. „Legtöbbször fogócskázunk, kártyázunk” és Kata tanította meg „gumizni” a többi gyereket. 

Laura és Bence (9 és 11 évesek, Ausztrália) 

„Vannak barátok, segítettek mindenben. Az elején a tanárnéni kijelölt egy “barátot” aki segít az iskolán belül. De hamar csatlakoztak hozzá mások is. Legtöbbször fogócskázunk az udvaron. Az iskolában vannak állatok, amiket mi gondozunk.” 

Bence (11 éves, Ausztrália)

„Itt ismertem meg a legjobb barátomat, aki nagyon hasonlít az otthoni legjobb barátomhoz, Balázshoz. Többször volt már itt-, illetve ottalvós buli.”

Péter (7 éves, Németország) 

„Sok barátom van, az elejétől fogva segítettek szavakat tanulni németül, és kijavították, amikor rosszul mondtam valamit. Két hónappal a kiköltözés után már az egyik barátom, Theo a szülinapi bulijára is meghívott.” 

Sokat játszanak közösen is: „Focizni, fogócskázni, építőkockákkal játszani, legózni. Játékot nem tanítottam, csak magyarul a köszönést, reggel mindig sziával köszöntek a barátaim.” 

Kisfiú Brazíliából (7,5 éves) 

„Igen, vannak barátaim. Az első nap az iskolában az osztálytársaim segítettek, megmutatták hol a WC, hol lehet vizet inni, és az iskolát. És segítettek írni portugálul. Kiszámolósat, fogócskázni, bújócskázni, és menekülj a zombitól féle fogócskát” - játszanak együtt. 

Kati (10 éves, Németország) 

„Voltak egypáran, akik segítettek beilleszkedni.” Így legalább nem volt egyedül, viszont a közös programok nem túl színesek: „Tulajdonképpen a szünetben csak szaladgálni szoktunk.” 

Mit szoktál enni az óvodában/iskolában? Van olyan kedvenc ételed, amit az új otthonodban ettél először? 

Kisfiú Brazíliából (7,5 éves) 

„Csak uzsonnázni szoktunk. Mindenki visz valamit otthonról. Kekszet, sütit, szendvicset, gyümölcslevet. (Anyukája megjegyzése: az iskola itt délután van az alsósoknak, du. 1 órától este 6-ig.) 

„Szeretem a quiabo-t (magyarul okra), a maracuját, a mangót, a coxinha-t, a pastelt, a sült husit, a sült krumplit és a kókuszlevet. Meg a nutellás kenyeret. A babot utálom. De a csokitortát nagyon szeretem.” 

Péter (7 éves, Németország) 

Nála a menü többnyire “tésztaételek, saláták”. Kedvence a „Bolognai spagetti, és itt a nürnbergi kolbász.” 

Marianna, Melinda, Johanna (6,5 és 4 évesek, Luxemburg) 

„Rizst, poulet-t, (csirke), purée, salade, az utolsó a desszert, színes joghurt, kenyér, sajt, és van valami lila meg zöld, ami fel van akasztva egy ágra.” (érdekelne, hogy ez mi lehet pontosan – a szerk.) 

Marianna még hozzáteszi, hogy: „Az én kedvencem a poulet és a poisson (hal). Galette-t (francia lepény, pite- a szerk.) is szeretjük és a macaront.” 

Kati (10 éves, Németország) 

Általában egy müzlit visz magával, és nincs helyi kedvenc étele.

Laura (9 éves, Ausztrália) 

„Sushi, kenguru. Na, nem megenni, simogatni :-).” 

Bence (11 éves, Ausztrália) 

„Halak, mangó. Érdekesség, hogy ha itt pontyot fogsz, haza KELL vinni, vagy megölni. Tilos visszadobni. Aki mégis megteszi, megbüntetik, mert kártékony.”

Kata (8 éves Ausztria) 

„Ebédre legtöbbször Schnitzel”-t esznek (rántott hús), a kedvence pedig a „Leberkässemmel” (leginkább a párizsis zsömlére emlékeztet – a szerk.) 

Zorka és Zsombor (9 és 11 évesek, Luxemburg) 

„Hetente háromszor a suliban esznek a gyerekek, hiányzik nekik a leves, a meleg tésztaételek. Ha van leves, az valamilyen híg krémleves betét nélkül. A tésztát hidegen kapják, salátához vagy sonkával, főtt zöldséggel. Sokat grilleznek, hamburgert kapnak. Kedvencük a krumplisaláta virslivel.” 

Peti (7 éves, Németország) 

„Almát, amit Mama csomagol (tízórait).” Még nincsen kedvence, de: „Nagyon szeretném kipróbálni a sült kolbászt savanyú káposztával, amióta olvastuk a Torzonborzot. (Hotzenplotz németül, német szerző írta és már otthon végigolvastuk – egészíti ki anyukája ) De még nem ettem.” 

Tapasztaltál különbséget a korábbi és a mostani iskola vagy óvoda között? 

Kati (10 éves, Németország) 

„Itt senki se olyan szigorú, mint otthon.” 

Laura és Bence (9 és 11 évesek, Ausztrália) 

„Rengeteg különbség van a két ország sulija között. Itt sokkal szabadabbak vagyunk, gyakorlatban tanulunk dolgokat. Nincs, vagy csak nagyon kevés a tankönyv, mindent számítógépen csinálunk. 

Sokat visznek minket busszal, sportversenyekre. Nagyon fontos nekik a sport. Suliban állatokat gondozunk, konyhakertünk van, amiből főzni is szoktunk. Heti egyszer van főzésóra. Tesiórán a tanár kihozza a pályára a hangfalat és mindig szól a zene. 

Alig van házi. Hétfőnként kapunk 2 oldal feladatot, amiben van matek, földrajz, spelling (betűzés – a szerk.), kutatás. Ezeket péntekre kell leadni. Olvasni mondjuk mindennap kell, a mi általunk választott könyvből. Iskolában nincs menza, azt eszünk, amit anya pakol egy speckós lunchbox-ba. De így legalább azt eszünk, amit szeretünk. :-)” 

Kata (8 éves Ausztria) 

„Itt sokkal több játék van. Itt az 1-es a jó jegy.” 

Zorka és Zsombor (9 és 11 évesek, Luxemburg) 

„Teljesen más a suli! Könnyebb, nincs sok tantárgy, fekete pont, kevesebben vagyunk az osztályban, mindenki sportol valamit, csendesebbek, tiszták a mosdók, mindenhol van szappan, esznek csigát, haza is lehet jönni ebédelni a suliból, mindenki köszön mindenkinek, sok a fesztivál.” – foglalják össze gyorsan. 

Kisfiú Brazíliából (7,5 éves) 

„Londonban furcsábbak voltak a tanárok és itt Brazíliában a tanárok szebbek meg kedvesebbek. Itt nagyon sok barátom van, Londonban kevesebb volt. Londonban a tanár néni csak beszélt, beszélt, de itt Brazíliában van lecke, amit megcsinálunk órán és ezt jobban szeretem.” 

Péter (7 éves, Németország) 

„Magyarországon volt délutáni alvás az oviban, itt nincs. Ott egész napos volt az ovi, itt csak fél 2-ig voltam.” 

Peti (7 éves, Németország) 

„Itt (Vorklasse – előkészítő, felkészítő osztály – a szerk.) a táblára ki van téve rajzzal, hogy milyen óra jön, otthon nem volt. Itt nagyon szeretem a tanító nénit, mert Frau Thorwarth nagyon kedves. Neki nem is rosszalkodok annyit, mint Eszter néninek otthon. Csak egy kicsit. Eszter néni nem tetszett annyira, de azért őt is szerettem.”

Marianna (6,5 éves Franciaország) 

Anyukája írta, hogy nem releváns a kérdés, mert Franciaországban kezdték az óvodát és az iskolát is, de Marianna azért egy későbbi válaszában így vélekedett: „Megértem, amit a tanító néni mond, de magyar iskolában könnyebb lenne, mert ott magyarul beszélnek.” 

Találkoztál valamilyen bosszantó dologgal az új otthonodban? 

Péter (7 éves, Németország) 

„Mindent szeretek, csak szokatlan, hogy itt dombos környéken lakunk, otthon nem így volt.” 

Zorka és Zsombor (9 és 11 évesek, Luxemburg) 

Nem szeretik, hogy itt aztán tényleg meg kell nézni mire adunk ki pénzt! Rosszak a péktermékek, túl édeskés, nincs az, amit Magyarországon megszoktak. (Süt anya) 

Kati (10 éves Németország) 

„Nem, igazából nem, hacsak az nem, hogy itt néha a gyerekek bosszantani szoktak azzal, hogy butáskodnak.” 

Kisfiú Brazíliából (7,5 éves) 

„Nincs olyan. Egy-két gyereket nem szeretek az iskolában.” 

Peti (7 éves, Németország) 

„Túl sok szabályt mondanak a szüleim, amit be kell tartanom.”  (Valami nem változik külföldön sem… – a szerk.)

Hiányzik neked valaki vagy valami Magyarországról? 

Laura és Bence (9 és 11 évesek, Ausztrália) 

„A nagyszülők. De nemsokára érkeznek!! Nagyon várjuk Őket.” 

Peti (7 éves, Németország) 

“Hunor hiányzik, a barátom. Ő a pajtásom. Meg a házikónk hiányzik. Ott több izgalmas dolog történt.” 

Kata (8 éves Ausztria) 

„Mamák és Dóri barátnőm” 

Zorka és Zsombor (9 és 11 évesek, Luxemburg) 

Egyértelműen a nagyszülők!!! Zorkának a hinta a játszótérről és a könyvek! Amit hoztunk, nem elég. Csak nyáron lehet bemenni a könyvesboltba és válogatni. 

Kisfiú Brazíliából (7,5 éves) 

“Nagyi hiányzik. De szoktunk beszélgetni Skype-on minden nap. És nemsokára meglátogat minket. Itt Brazíliában sosem esik a hó, de én szeretem a havat. Egyszer nagyival hógolyóztunk is Londonban.” (Megjegyzés anyukájától: egyike annak a pár órának, amikor esett 1 cm hó.) 

Kati (13 éves, Németország) 

„Hiányoznak egy páran (a rokonaim) meg a barátnőm.” 

Péter (7 éves, Németország) 

“Nagyszülők, rokonok, egy-két barát az oviból, és a Balaton.” 

Ezúton is köszönöm szépen minden válaszadó gyermeknek és szüleiknek, hogy időt szántak a kérdések megválaszolására! 

Én pedig köszönöm Gabushkának a rengeteg munkát, egy hét múlva ilyenkor jön a következő rész, immár nagyobb gyerekekkel. Addig pedig ha a Facebookon jártok, lájkoljátok a Frankfurti mesék blog oldalát!

HÍRMONDÓ

"Senki sem fog visszajönni egy zászló miatt"

Gianni Annoni egyike volt azoknak, akik elkezdték a minőségi olasz konyha terjesztését Magyarországon. A tévés sztárséf szerint senki sem fog visszajönni a patriotizmus miatt. A magyarok akkor fognak hazaköltözni, ha van mit csinálni.

Egészségügyi átlagfizetések: havi 500 euró alatt 

A statisztika nagyszerű, de attól az átlagfizetés még nem éri el a havi 500 eurót sem. Ezért maradni?

A kormány szerint az építőiparban jön a béremelés 

Fordulat lesz, emelkedés (mondjuk az árakban is), sütünk, mint a nap – legalábbis a nemzetgazdasági miniszter szerint ez vár jövőre az építőiparra. Kérdés, lesz-e, aki építsen.

Tárgyalási praktikák külföldiekkel 

Németek, osztrákok, franciák, és még sorolhatnánk - hogyan tárgyaljunk velük?

Határátkelő találkozó! 

Tavaly azt írtam, hogy ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból. Nos, nem vigyáztatok, az lett… A szervező idén is Digger, a lehetséges időpontok pedig: december 27., 28. Aki szeretne jelen lenni, az vegye fel vele a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a két napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 20. 

(Fotó: pixabay.com/picjumbo_com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.